Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-23 / 45. szám

1929 február 23DÉL1WAITY ABOKSJÍAG HS8HSSa8SSEJ3 Az Iparospárt szombaton este 6 órai kezdettel fórsasvacsorót rendez a Raffaynál. A vacsorán iparos szempontból fognak foglalkozni várospolitikai kérdésekkel. Ugy a városatyákat, mint az érdekel! iparosokat minél nagyobb számban való megjelenésre kéri az Iparospárfi elnöksége. 81® cd halála c§ tr[a; dr. Szabó lószló XVIII. fiit tmm « nép? ii Voltak', akik legjobban szerették volna, ha a katonaság végzett volna minden munkát. A veszedelem későbbi szakában dolgoztak a katonák is, — eleinte azonban csak a munkaerő rekvirálásában működtek közre. Mikszáth Kálmán irja: Derültebb jelenet lett volna jobb időkben a szolgáló-rekvirálás. A derék fickóknak ki volt adva a rendelet: »ácsorgó fehérnépet a töltésekre terelni!« Soha bakinak nem volt szájaizéhez mértebb foglalkozása. Egész karikában hajtották ki őket a vasúti töltés felé »a budai országúton.« Azok nem is ellenkeztek valami nagyon, a hagyományos bakakultusz-e, vagy a végzendő föladat hazafias volta az ilyenkor elmaradhatatlan panaszt egészen elnémitá. Azonban nemcsak a szolgálókat hajszolta ki a katonaság a töltésekre, banem időnkint általános razziát tartott Volt rá eset, hogy a városháza előtti teret bekerítették és válogatás nélkül mindenkit, akit ott találtak, betereltek a városháza udvarára. Órákig tartott, míg onnan egy-egy élemedett kora uri ember ki tudott szabadulni. Volt rá eset, hogy a katonaság azzal magyarázta eljárását, hogy az >a csőcselék ellen« irányul. Arra az ellenvetésre, hogy hiszen válogatás nélkül mindenkit hajtanak, akit csak találnak, — azt felelték, hogy »mindenki csőcselék, aki még nem dolgozik künn a töltéseken.« Az árvízvédelmi bizottság március 7-iki ülésén Taschler a következőket jelentette bc: — 'A közönség a sok csapás és vészéig miatt ugy látszik, ki van merülve, az alsóbb osztály pedig nem hisz a veszély nagyságában s ezért a munkát könnyen veszi. Tanúvallomást tesz Lázár György is, aki visszaemlékezéseiben följegyezte a következőket: — Sajnos, a közerő a töltés gyors felemelésére alkalmasnak nem bizonyult A vagyonakért és családjukért aggódó apák nem ió ingyenm unkások. Mikor köztudomásra jutott a petresi gátszakadás, a lakosság értelmesebb része már elkezdett félni. A március 7-iki Napló irja: .1 vízvédelmi bizottság tegnapi ülésén már csak néhány tag jelent meg; egy részük künn van a vész színhelyén, más részük családja biztosításáról gondoskodik. Ugyancsak a Napló március 7-iki számában olvassuk a kővetkező hírt: A veszély közelsége folyton fokozza a rémülclet a városban. A boltok többnyire be vannak csukva. Az utcák ugy tűnnek fel, mint Budapesten Mindszent-napkor a nagy hurcolkodás idején. Bútorokkal megrakott talyigik és szekerek vonulnak át az alacsonyabb helyekről a magasabban fekvőkre. A Kézműves Bank épületének kapuját vagy négy lábnyira befalazták s a lakók csak sallo mortale-val járhatnak ki s be. Egy lakó a Kiss-féle ház első emeletéről is elhurcolkodott s megszerezte magának a legijedtebb BELVAEOSI M02SI Február 23., 24-én Szombat, vasárnap M bofsémSsSráBy. Dráma 10 leiv.íPísban. Rendezte: Kertész Mihály. Fö«trer>15: WARNER OLANU. Azonkívül A láE&€3S5»e25© Drámi í lelv •nasban. Főszereplő: BESSIE IOWE. Eladások kezdete 5 7, D, vasár, és ünnep ap 3, 5 7, 9 órnk"r •BBI ember titulusát, mert a KisS-Káz egyike a legerősebbeknek s az első emelet oly magasan áll, hogy ha még a Duna áradása is egyesülne a Tiszáéval, akkor sem tehetne semmi kárt Ugyancsak a hírrovatban találjuk a kővetkező jellemző apróságot: A mai napon még az a néhány bolt is, mely nyitva maradt, bizony édes keveset tátott a vevőkből. Volt azonban mégis egy-egy cikk, melynek kelete óriási mérveket öltött, s ez a szalámi. A legtöbb család ellátta magát o tartós és tápláló élelmi cikkel. Mikszáth Kálmán az általános ijedtséget annak tulajdonítja, hogy Taschler március 7-iki Értesítés-e csak a menekülési utvonalakat ismertette a közönséggel, de egyébként egyetlen bátorító szava sem volt a néphez. A következmények megmutatták, hogy Taschlerack igaza volt. Mikszáth így irja le az Értesítés hatását: Rögtön kezdődött a hurcolkodás, a fejvesztettség; a családapák hazafutottak övéikhez, a kereskedők bezárták boltjaikat, csüggedés szállta meg a kedélyeket s a menekülhetésl eszközök beszerzése képezte minden fő természetes gondolatát Mások ismét, kik biztonságban vélték magokat érezni házaikban, élelmi cikkek beszerzésében fáradoztak. Mint statisztikai adat legyen fölemlitve, hogy e napon őt mázsa szalámi fogyott cl Szegeden. Némelyek pénzt hajszoltak föl nagy nehezen a már fölzavart nyugalma városban, hol az európai értékforgalmak egyszerre összezavarodtak, (mert nem lehetett tudni, mi hát most az igazi vagyon s mije lesz még valakinek holnap,) hogy biztos helyekro clszállithassák s költséggel elláthassák hozzátartozóikat A közlekedésügyi minisztérium vízügyi osztályának főnöke, Herrich Károly miniszteri tanácsos március 9-iki hivatalos jelentésében azt táviratozta, hogy Szeged népe megérdemli sorsát, mert nem dolgozik a maga megmentésén. Amint ezt Szegeden megtudtál, az újságírók kezdeményezésére a kővetkező táviratot küldték a Pesti Napló és az Egyetértés szerkesztőségének ( március 11-én este.) Alulírottak becsületszavukkal kezeskednek, hogy a Herrich-féle kjtencedikl, Szeged népének részvétlenségét hirdető távfrat botrányos és célzatos valótlanság. Egyelőre ennyit; a többi majd jön. Nagg Sándor, Elsenst&dter Lukács, Mikszáth Kálmán, Kátag László, ifj. Felmager János, Kalmár István, SlrSbl József. Sokáig beszéltek róla a politikai körökben, hogy Szeged népe milyen magatartást tanúsított? A katasztrófa után, a képviselőház március 19-iki ülésén Tisza Kálmán arra hivatkozott, hogy Szegednek egy erősen nem kormánypárti lapja a vészt megelőző vasárnapon panaszkodva említette, hogy *a szegcdi nép összekulcsolja kezeit és nem dolgozik.c Ugyanakkor azonban azt is mondotta a miniszterelnök, hogy »Szeged népének magaviselete a szerencsétlenségkor olyan volt, hogy lehetetlen, hogy bámulatra ne ragadjon mindenkit.« Hogyan lehet eligazodni az ilyen ellenmonKOilZÓ MOZI Február 23., 24-ín Sz imhat, vasSrnap A ssent és a rajongója. Aftnes Onn'her vl HghirO re?*nve fPmen 10 fc.votisban. Fflixercplö- WHLHEÍ.M D5ETERLE. AznnMvBliefyáréld a Vadnyugaton. Kureszk 2 tev náftban. E'Csd^s'»'« Uei't' e 5, 7. 9. v-ár- Un-eotiao ) 5,7. 9 órakor wtaammBgamaammaammMam mondások között? A március s-ikárdl 9-re virradó éjszakáról ezt irja Mikszáth: Az elmúlt éj, melynek közepe felé Hatalmas szét kerekedett s az ár nagyon megostromolta « töltéseket a Makkos-erdőnél, leverő hangulatot idézett elő az intéző körökben: mert csak 37 «•»ber volt a töltésen s 500 utász. Szeged hetvenezer lakosa közül csak harminchét! — E nép vesztét érzi, — mondá egy tekintélyes városi polgár, elborult homlokkal. Nem volt az soha ilyen. — Hol van hát az a sokat emlegetett »Szeged hősi népe?« Szólott egy idegen hirlapir'ő. Mert én sehol sem látom. Ez látszólag egy dokumentum a nép közönyösségéről. De maga Mikszáth lerombolja ezt a látszatot, mikor e sorokhoz a kővetkező magyarázatot fűzi: Csak elemezni kell a tegnap történteket s azonnal beláthatjuk, hogy a népnek igaza vau, ha vesztét érzi, s hogy »Szeged hősi népe«, ha nem látható itt, még természetszerűbb kötejesscqit teljesíti eggebült. Tény továbbá az is, hogy azok közül, akik családjukat és ingóságukat annyira-ameunyire biztonságba helyezték, nagyon sokan visszamentek a töltésekre dolgozni. fE ^ ¡S ¡S SZEMÜVEG líölfinleqességek 348] LIEBMANK 7aiszcrésx sxaUUsclctébcn I Kelemen u. — Ha-Ba mel eui Bor- és ssBőlövita a Képviselö&dseban Budapest, február 22. A képviselőház mai ülésén Meskó Zoltán napirend előtti felszólalás keretében tett szóvá lord Rothcrmerentk a Rákosi Jenőszobor felállítására rendelkezésre bocsátott adományát. Hangoztatta, hogy bármilyen hálával is lehetünk a lord adományáért, a nemzeti önérzeten esne csorba, ha nem vennénk ml Is részt az emlékmű létesítésében. Szükséges, hogy mi is hozzájáruljunk filléreinkkel a szobor fcláüitásához, Meg van győződve arról, hogy Rothermerc lord készséggel adja beleegyezését, hogy adománya felhasználásával a magyar nemzet állithassa fel nagy fiának a szobrot. Ezután áttértek a hegyközségekről szóló törvényjavaslat tárgyalására. Temesváry Imre a mezőgazdasági válság mai helyzetében szükségesnek találja az állam segitő beavatkozását. Minden eszközzel arra kell törekednünk, hogy legalább a belföldön olyan piacot teremtsünk mezőgazdasági cikkeink számára, hogy feleslegessé váljék a külföldi behozatal. Matta Árpád helyesli azt az intézkedést, hogy a földmivelésügyi miniszter a vidéken korlátoltat ja a szőlőtermelést Förster Elek szerint a magyar borok jó hírnevének a leromlásában a kereskedők is hibásak. A hegyközségek megalakulásától sokat vár, természetes, hogy ez a szervezet költségeket hoz magával. Malasits Géza hangoztatta, hogy a szocialisták azért nem vettek eddig részt a javaslat vitájában, mert az a szőlőmunkások helyzetet nem Javitja. A szőlősgazdák baja abban gyökeredzik, hogy a fogyasztás Magyarországon csekély és sem borra, sem szőlőre, sem gyümölcsre nincs elég pénz. A szőlősgazdákon azáltal lehetne segiteni, hogy az alacsony fokú, úgynevezett ipari borokból végezzék az ecet gyártását Ma ezek a borok rendkívül olcsók, az ecet" pedig drága, mivel az ecctkartell rozsból, kukoricából, árpából, stb. égetett spirituszt használ fel ecctgyártásra. Kálmán István hangoztatta, hogy a világversenyben biztosítani kell a magyar borok versenyképességét. Szabó Sándor vitázott Malasits állításaival és kifejti, hogy a szőlőmunkásságot nemcsak a bor szempontjából érdekli a javaslat. Felhívja a kormány figyelmét a nehéz helyzetre, amelyben a hegyaljai szőlőtermelés van. Hangoztatta, hogy Magyarországnak be kellene rendezkednie a malagaszőlő termelésére, hogy ezáltal elkerülhető legyen az idegen malaga behozatala. Az elnök napirendi indítványa után Szilágyi Lajos mentelmi üsorét tette szóvá.