Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-21 / 43. szám

\ Ü£L!4AGYAR0RS2AG !jHSffiSSS! lebruar ¡ft. nlsáiresicltl gyártmány! Szép. olcsó, tarlós. Lerakat iUSZTIG IMRE, Széchenyi fér 2. 512 Mindé, жъ p> <ái r é r í garancia. Grafológus-történet Most, hogy Budapesten járt Schermann, a hires bécsj grafológus, akiről olyan történeteket mesél­tek, hogy akárkinek a kezeirásából megmondja, hogy milyenek a szellemi tulajdonságai, mikor nő­sült meg és mikor vették ki a vakbelét, lapunk egy barátja mesélte el nekünk az alábbi nagyon kedves grafológustörténetet. Hat, vagy nyolc éve Londonban produkálta magát egy grafológus, aki tényleg csodálatos dol­gokat állapított meg az elébe rakott kézírásokból. A lapok irtak melletto és ellene és az úgynevezett társaság két pártra oszlott, aszerint, amint hittek tudományának komolyságában, vagy nem. A grafológia tudományának heves ellenzői kö­zött volt egy magas állású ügyész, aki éppen akkor a vádat képviselte egy szenzációs bűnügy­ben, amely az egész angol arisztokráciát foglalkoz­tatta. Egy leszegényedett fiatal lordnak a felesége nagyon sajátságos körülmények között bennégett a hálószobájában. A tüz állítólag hajsütésnél tá­madt és az asszony nem tudott megmenekülni, mert a hálószoba ajtaja kivülröl volt bezárva. A sajátságos az esetben az volt, hogy ez a tüzeset rövid időn belül már másodszor történt, továbbá, hogy a lord hir szerint szabadulni szeretett volna asszonyától, hogy másodszor megnősülhessen és igy rendezze vagyoni viszonyait. Ezekre a körül­ményekre egy névtelen levél lilvta fel a Scotland Yard figyelmét. A lordot vizsgálati fogságba helyezték, az ügyész­iig vádat emelt ellene és a vádat a grafológus tudományában kételkedő magas állású ügyész kép­viselte. Egy este az ügyész társaságban találkozott egy úrral, aki csodákat mesélt a grafológus irásmagya­rázatairól. Az ügyész vállát vonogatta, kételkedett és legjobb esetben önáraitásnak volt hajlandó mi­nősíteni a grafológus munkáját. Hosszú kapaci­tájás után azonban beleegyezett, hogy ő maga legyen próbát vele. Megállapodtak, hogy másnap este összejönnek és ő elviszi magával egy-két olyan embernek az irását, akiknek személyi körülményeit teljesen ismeri és áladja, hogy a grafológus mond­jon véleményt róluk. így is történt. Az ügyész beletette egy borítékba a gyilkossággal gyanúsított lord irását, elvitte ma­gával barátjának lakására és átnyújtotta a grafoló­gusnak. A grafológus, tudván, hogy az ő ellenőrzé­séről van sző, nagyon alaposan akarta végezni a dolgát és engedelmet kért, hogy egy félórára magában visszavonulhasson a szomszéd szobába. ISIig ott dolgozott, a többi urak dohányoztak és találgatták az eshetőségeket. Félóra múlva a grafológus kijött és elkezdte mondani a véleményét: — Az írás határozott, nagyon karakterisztikus, <fe vannak benne egyes rándulások, amelyek zava­rólag hatnak. Amennyire meg tudom ítélni, erős akaratú emberről van szó, aki céljainak eléré­sében semmiféle akadálytól nem riad vissza. Nem bűnöző a szónak hétköznapi értelmében, nem csalt, nem lopott, nem sikkasztott, soha a törvény betűjével ellentétbe nem került, társadalmilag köz­becsülésnek örvend, de kíméletlenül keresztülgá­zol azon, aki az uljába kerül. Képes szemrebbenés nélkül feláldozni azt, aki anyagi, vagy erkölcsi érvényesülésének útjában áll... Helyes, amit eddig megállapítottam?... Az ügyészen hideg borzongás futott végig, ö, aki a nagy pör összes iratait áttanulmányozta, mely­ben tisztán közvetett bizonyítékok alapján kellett a vádat megkonstruálni, nem jellemezhette volna jobban a vádlottat. A grafológus folytatta: — Természetesen "a grafológia tudománya nem olyan, hogy egyes eseményeket meg lehes­sen belőlük állapítani. A grafológia csak az embe­rek jellemét mulalja meg és azt, hogy bizo­nyos esetekben miként cselekednének. A jelen esetben azonban, mikor nagyon megerőltettem ma­gamat, szinte látomásszerűen tovább is jutottam. Egy nagy tüzet láttam és benne a halálesetet Ezatüz cs haláleset nagyon fontos lehet az írás szerzőjére nézve. Ezáltal akar tovább jutni azon as uton, melyen eddig sikerrel haladt. Az ügyész félbeszakította: — Milyen összefüggésben van a kézirat tulajdo­nosa a tűzzel és a halálesettel? — Itt van valami zavar, amit nem tudok meg­állapítani. Kénytelen vagyok visszaadni a kézira­tot... Az ügyész diadalmaskodva nyúlt az irás után. de egyszerre elhalványodott. Nem szólt egy szót sem. Sietségében, mielőtt hazulról elment volna, a saját kezeirását tette a borítékba és azt nyújtotta át a grafológusnak. По. HíoRzzaíOS ¡§€МШ1 OrSSSÚffUÍOn Ssereszcséílemség vagy gyURosság (A Délmagyarország munkatársától.') Szer­dán délelőtt jelentették a szegedi ügyészség­nek, hogy Csongrádon titokzatos körülmények közölt halva találták Tóth Dániel 44 eves csongrádi napszámost. Tóth Dániel kedden éjjel gyalog indult el Csongrádról Szentesre. Elindulása előtt kedélyesen beszélgetett cl fe­leségével, senki sem gondolt arrá, hogy Tóth Dániel nem fog visszatérni. Szerdára virra­dóra éjjel azután a szentesi határban halva találták. Fején nagy seb tátongott, a holttest teljesen meg volt fagyva. Az eddigi megállapítások szerint Tóth. Dá­niel természetes halállal halt meg. Gyaloglása közben rosszul lett, összeesett és fejét bevágta egy útszéli kőbe. Felmerültek azonban olyan gyanuokok is, hogy Tóth Dánielt meggyilkol­ták. A' csendőrség most ebben az irányban kezdte meg a nyomozást és elrendelték a holttest felboncolását is. w röpiratért tisennégynapB fogház Egy deszlíí napszámos Izgaí&si Mnpöre (A Délmagyarorszá'j munkatársától.) 1927. no­vemberében tőrtént, hogy Terhes József deszki napszámos bejött Szegedre és barangolása köz­ben a volt Maros-uccai Munkásotthonba is elvető­dött Benézett a Munkásotthon ajtaján, elnézte a békésen szórakozó munkásokat, amikor egy előtte ismeretlen egyén röpiratokat uyomott a kezébe. Terhes József a röpiratokat eltette belső zsebébe otthon aztán elővetto őket, hogy elolvassa. A röpiratok Magyarország földmunkásaihoz szó­lottak. Az ügyészség szerint a szöveg Iázitó és izgató volt. Terhes József annyit állapított meg a röpiratokból, hogy az írások a földmunkások IfiS^eiSSi keserves sorsát ismertették. Volt néhány föld­munkás ismerőse, akik kőzött ezután elosztogatta a röpiratokat. Egy röpirat eljutott a csendőr­ségre, mire Terhes József ellen osztilyelleni izg& tás címén indult meg az eljárás. A szegedi törvényszék tfá&ermo/m-tanácsa szer­dán vonta felelősségre Terhes Józsefet, aki tagadta, hogy a röpiratokat izgatási célzattal ajándékozta volna el. A kihallgatott tanuk is igazolták Terhes állításait. A törvényszék c körülmény figyelembe­vételével Terhes Józsefet bűnösnek mondotta ki és 11 napi fogházra ítélte. Az Ítélet jogerős. a szív és lélek filmje, meséje szívhez szóló, mindnyájunk filmje, hétfőtől a Belvérosíban. Az ügyetlen hóhér ellen tüntettek a szerb banditák kivégzésén Belgrád, február 20. Zágrábban ma reggel haj- | tották végre & halálos ítéletet Prpics és rablóban- i dájának a tagjain. Ezzel egy olyan bűnügyi soro- | zat ért véget, amely egész Jugoszláviát félelemben cs rettegésben tartolta. Prpicset és társait 53 gyil­kossággal, 13 súlyos és könnyű, testisérlcsscl és több, mint 100 rablótámadással vádolták. A bün­pör aktáinak súlya 150 kilogram. A halálos ítéletet a bűnösök előtt tegnap hir­dették ki cs azt valamennyien nyugodtan fogad­ták. Arra a kérdésre, hogy nincs-e valami kíván­ságuk, Prpics kérte, hogy nővérét küldjék be hozzá. A többi halálraítéltnek nem volt semmi kívánsága. Prpics és Bárdics elfogadta a vallás vigasztalásai t. Az ügyész parancsára elővezették az elitélteket Harmadiknak jött Vrbanics, aki napok óta őrült­séget szimulált. Vrbanics a kivégzés előtti éjszaka nevetve mondta el a siralomházban a börtönőrök­nek, hogy csak komédiázott. Mosolyogva, szájukban cigarettával jöttek az elitéltek. Ditrmayer elnök felolvasta az Ítéletet, majd az ügyész átadta az elítélteket a hóhérnak. llarl, az uj hóhér először Krumpaticsot ragadta meg és vonszolta a bitó alá. Ebben a pillanatban zokogva ugrott oda a menyasszonya és meg­ölelte. Az uj állami hóhérnak ez volt az első akasztása. A hóhér rosszul vetette a hurkot Krumpatics nyakára cs nem tudta a magasba emelni. A hó­hér erre levette a nyakáról a hurkot, majd újból odaillesztette: Krumpatics magából kikelve orditozott: — Hál akasszatok feli Miért nem akasztotok tel? A közönség a szörnyű látványra pfujozni kesdte a hóhért. Erre a két pribék is megragadta Krum­paticsot és végre végeztek vele. Vrbanics az akasztófa alatt igy kiáltott fel: — Éljen boldogul az a leány, most már asszony, aki megismertette velem a szerelmet. A többiekkel gyorsan végeztek ezután. A szegedi rádióprogram A szegedi adóállomás csütörtöki programja a következő: Fél 8—8: Hirek, gramofonzeiae. 11—fél 12: Zongorahangverseny. Paulovits Tibor: Gríeg E-moll szonáta. Fél 5—6: A 9. honvédezre'd jazz-zenekará­uak hangversenye. Vezényel Potya János ez­reddobos. 6—7: Doktor János Petőfi-verseket szaval, Zcisler László zongorahangversenye. Fél 8—8: Locsányi és Mákos zenehumoris­lák előadása. 8 órakor: Buöcz Károly városi műszaki ta­nácsos, a klub alelnökének záró beszéde. Csütörtökön a 9. honvéd gyalogezred zene­karának hangversenye után az amatőrverseny­ben résztvett készülékek díjazása és a díjak­nak ünnepélyes keretek között való kiosztása következik.

Next

/
Thumbnails
Contents