Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-17 / 40. szám

} 1929 február 17. egy (A Délmagyarország munkatársától.) Kopasz Lajos baltonyai vendéglős ellen az ügyészség magánokirathamisitás cimén emelt vádat, mert a vád szerint egy 10 millió koronáról kiállított számolócédulára ráhamisitotta Pintér László battouyai ügyvéd nevét. 'A baltonyai ügyvéd nevére adresszált 10 millió koronás czámolócédula már többféle formában foglalkoztatta a bíróságokat. A tényállás ismeretéhez tartozik az is, hogy Pintér ügyvéd Battonyán többször mulatozott Kopasz Lajos vendéglőjében A mulatozások alkalmával előfordult, hogy Pintér nem készpénzzel fizetett, hanem felíratta tartozását. Pintér tartozása igy állaudóan szaporodott, amikor egy alkalommal a főpincér, aki ¿válófélben volt az üzletből, arra kérte meg, hogy adósságát rendezze. Pintér a főpincérrel egy külön szobába vonult és ott beszélték meg a dolgot. A főpincér távozása után Pintér adósságát Kopasz Lajos vendéglősre adreszszálta át. A vendéglős egy napon elő is állolt a számolócédulával és aunak kifizetését kérte az ügyvédtől. Pintér megtekintette a számolócédulát, majd a leghatározottabban kijelentette, hogy a számolócédulán szereplő aláírás nem az ő kezétől származik. A 10 milliós számolócédula körül a pörök serege indult meg. Fischhof Gyula törvényszéki írásszakértő megállapította, hogy az aláírás nem Pintér László kezétől származik, amire az ügyészség Pintér feljelentésére magánokirathamisitás cimén indította meg az eljárást Kopasz Lajos ellen. A törvényszék Gömőry-tanácsa Kopasz Lajost szombaton délelőtt vonta felelősségre. A főtárgyaláson Fischhof Gyula Írásszakértő kifejtette, hogy Pintér aláírását nem Kopasz Lajos hamisította. A szakvélemény alapján a törvényszék Kopasz Lajost a vád alól felmentette, mert nem nyert bizonyítást, hogy Pintér uevét ő irta volna alá a számolócédulára. Az ítélet ellen a vád felebbezést. jelenlett be. VASÁRNAPí KONFERÁLSZ Lesz-e tavasz Hölgyeim és Uraim? Van-c remény még a zsebkendős, lázinérős világban?... Még az idő is kegyetlen hozzánk: tülekedő, kegyetlen emberekhez... A színházban is fáznak, dideregnek, köhécselnek, szinte napról-napra jobban. Kora délelöltőnkint szinte egész forradalmi . elégedetlenség vibrál a színpadon, ahol valóban fölhajtott gallérral és becsavart sállal kell mászkálni, mert délelottőnkint elfelejtik bemelegíteni a színpadot... Kabátban, bundákban ugrálnak a próbákon, — uem irigylési*e méltó 'élvezet. Mert a rendező azért nem tesz engedményt, hiába van reggel és cigarettázó hideg, hiába van sál a nyakban és csizma a lábon, Végig kell járni, táncolni, lihegni mindent. De ennek a délelőtti atmoszférának meg is vannak az áldozatai. Hiába készültek, lelkesedtek a Carmenrc, az utolsó percben mégis le kellett venni a műsorról, mert többek között két énekesnő is berekedt. Sziklai főrendező dnlt is, fult is, de nem tudott szegény semmit sem csinálni. Elkeseredett szomorúan mondta: — Az egész szinház rekedt... Az egész társulat rekedt.. Mire Págerben még mindig volt humor és igy replikázott: — Síiért nem mennek tenniszezni?.Az irodában végre egy szociális és humánus akción kezdenek dolgozni. Méltóztatnak még emlékezni I-t. Nagy Gyula bácsira? Az Ernagyra, ••j legöregebb szegedi színészre. Aki 72 éves, aki még mindig friss és eleven, aki 52 esztendőt töltött Thália rögös és hálátlan utjain és aki két éve nem tagja már a szegedi színháznak. Aki 26 évet töltött a szegedi szinház falai között sok sikerben és sok csalódásban és aki most 56 pengő ¿2 fillér nyugdijat kap — neggedévenkint... Aki 52 esztendeig áldozta életét a színészetért, a magyar szóért és akinek 72 esztendős korában havi 19 pengőből kell »megélnie« (!) elvonulva Somogyitelep nyomorában... Ennek az öreg színésznek akar most bucsut rendezni a hálátlan szegedi színház, talán megemlékezik még a szegedi közönség a 72 éves magyar színészről... P>. Nagy Gvnla már kis is választotta a darabot, amelyben búcsúzni szeretne: A miniszter előszobája. Hogy ne kelljen neki előszobázni az öt pengős gyorssegélyekért... A KONFERANSZ elmondotta már a mult héten, hogy családi esemény is történt a színháznál. Szakács Zoltán művész ur elbúcsúzott bohémos, könnyes, dalos legényéletétül és kedden odaállt az anyakönyvvezető elé. E kivételes alkalomra szabadságot is kapóit, — kedden volt az esküvő és csütörtökig élvezhette a mézeshetek boldogságát... A színháznál gyorsan kell menni mindennek... A fiatal párt illő reverenciával és ünnepélyességgel fogadták szegedi kollégái, ezüst pálinkásszervizt vásároltak számukra és belevésték e szavakat emlékezésül: Zolinak — gyászoló barátai... A Carmen próbáinak idegen vendége is volt A karlsbadí Plegel Brúnó jelent meg a próbák alatt — aki egyszer dirigált már Szegeden — Fichtner Sándor társaságában. Az előadást azonban nem nézhette már végig, elmaradt.. Sziklay főrendező nagy ambícióval rendezte a Varázskeringőt a hideg ellenére is. Tolnay egy jelenetében uj tréfát kovácsolt, mire Vágó hangosan nevetni kezdett. A főrendező tüntetésnek vette a nevetést és — ami már régen nem történt meg — az ügyelővel felíratta legjobb barátját ítéljen fölötte a színházi törvényszék. Azonban Vágó sem maradt adós. A főlirás ellen nincsen fölebbezés, de odaszólt az ügyelőnek: — Kutya ur, irja fel a fő.-índező urat is, — nurt ilyen rossz viccet mondott!.* Többen azonnal védelmükbe vették a kitűnő színészt és mentegetődzve mondták: — Az igazán uem bűn, ha Vágó ur nevet Valakinek csak muszáj nevetni, ha már a közönség nem nevet.. Nagy izgalommal várták a színházi tőrvényszék ítéletét... A törvényszék szombaton délbeu össze is ült, egymásután kerültek sorra a különböző főbenjáró bűnügyek. A törvényszék azonban nagy zavarban volt, nem ludta letárgyalni a Vágó-ügyet, mert a törvényszék elnöke — Vágó volt. A halálos komolyságu színházi törvényszék előtt 35P«eai különben egy óra felé már szinte forradalmi hangulat uralkodott. Voltak egyesek, akik azt hangoztatták, hogy a szinház sztárjait nem egyenlő elbánásban részesítik a másodrendű tagokkal... A törvényszék igyekezett megőrizni halálos ко molyságát, egyre-másra olvasta rá a vádlottakra a paragrafusokat, csak a sztárok voltak boldogok... Viharok a színházi törvényszék előtti... Peérg Piri-Johannát kűlőnkihallgatásra rendelte a Nyugat szerkesztőségébe Osváth Ernő. Ez alkalommal a regényíró fog megjelenni a szerkesztő előtt... Tolnay Andornak szombaton este elmúlt a bohémos legéngélete. Megérkezett a ragyogó feleségasszonya ... ötven szál virággal várta... Az alábbi történet jó bohőzali jelenet, de n zord Munkásbiztositó komor falai között történt. Egy öreg magyar jelentkezett a fogászati rendelésen, húzzák ki a fogát. A doktor ur rendre teljesítette a kérését, bár kicsit alkohol illatok szállingóztak a magyar fejéből. Amikor aztán a fogóban volt a fog, az italos magyar a mellére csapott: — Nem megyek addig el innen, inig a doktor ur egy, kettő, három, négget még ki nem huz! Néztek rá a komor rendelőben, de aztán megenyhültek a szigorú arcok, hiszen az italos illatok sok mindent megbocsájtanak. — Hát aztán miért akar annyi fogat kihúzatni, öreg? — Mert mégse igazság, hogy husz éve fizetek ennek az intézetnek és mégsem húznak ki annyi fogat, amennyit akarok! Nagynehezen kitették a folyosóra. Az öreg magyar csak duruzsolt és nem mozdult a küszöbről. Itt dolgozik a szomszédban dr. Ocskag Kornél kamaraénekes és Társadalombiztositó-titkár ur őnagysága is, aki hallván a magyar hangjait, kifordult a folyosóra: — Ne duruzsoljon mar annyit öreg, uem lehet dolgozni! — De ha nem akarják kihúzni a fogamat! — vágott vissza. Ocskay ur érezle, hogy az ital illatai megcsapják az arcát. — No nem baj öreg! Jöjjön, majd Lihuzom én! — Hát maga is doktorf — Még hozzá milyen! — No már akkor én mégis megmaradok annál a fehérkabátosnál! — szólt vissza és letelepedett a padra. A helyzet reménytelennek látszott. Már összesereglett az egész épület Ocskay igy folytatta--*' — Hát ugye egyet már kihúzott a fehérkabátps doktor ur? — Igaz. De nem akarja a másodikat: Addig pedig el nem megyek!... — No lássa, igaza van a doktor urnák. Kihúzza