Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-17 / 40. szám

192.0 február 17. Mrvi&véá.el'mi foissoiíságot alal£it®íÉal& Preventív Iníéskedések az esetleges gyors olvadásra — Össze­irjáte a „Közesölieí" (A Délmagyar ország munkatársától.') A Meteorológiai Intézet jelentései szerint hihe­tetlenül nagymennyiségű hótömeg esett le az utóbbi napok alatt az ország egész területén. Mivel pedig hosszú hetek óta nem volt ol­vadás, érintetlenül megmaradtak a korábban leesett hótömegek is. Nyilvánvaló, hogy ha a tavaszi olvadás nem fokozatosan következik be, hanem a hótömegek rövid idő alatt, egy­szerre olvadnak el, a mélyebben fekvő terüle­teket komoly árvizveszedelem fenyegeti, mert a gyors olvadás megduzzasztja a folyókat, amelyek könnyen kiléphetnek medrükből. 'A komoly árvizveszedelem szükségessé teszi Szegeden is az árvízvédelmi intézkedések meg­tételét. A polgármester éppen ezért utasította a városi adóhivatalt, hogy a lehető legsürgő­sebben irja össze a közerőket. Az árvízvédelmi bizottság elnökévé a polgármester Fodor Jenő polgármesterhelyettest nevezte ki, mérnökévé pedig Mihálgffg László műszaki tanácsost, aki az árvízvédelmi munkálatok műszaki irányi­tója lesz. A város hatósága sürgős felterjesztést intéz a külügyminiszterhez is, hogy tegyen lépé­seket a jugoszláv és a román kormányoknál az árvízvédelem egyöntetűségének biztosítása érdekében. Az árvízvédelem ugyanis csak ak­kor lehet eredményes, ha a Tisza, a Duna és a Maros folyók megszállt területen lévő szaka­szain is rendszeres és tervszerű árvízvédelmi intézkedéseket léptetnek életbe, amelyek össz­hangban vannak a magyarországi intézkedé­sekkel. Am a Dn@l de .«senki sem tudja, iifs^epedi kisvasutat, afrargák megfavitani az iíjszegedf feoz» lekedést (A Délmagyar ország munkatársától.) Né­hány hónappal ezelőlt Wimmer Fülöp indít­ványt terjesztett elő a közgyűlésen és azt leérte, hogy a város vezesse át Újszegedre a kisvasutat, mert a város egyetlen üdülőhelye nem nélkülözheti a tömegközlekedésnek va­lamelyik eszközét, az autóbuszok pedig uem bonyolíthatják le a forgalmat. A közgyűlés a tanács javaslatára az indítványt visszaadta a tanácsnak azzal, hogy a tanács tárgyaltassa le egy szakértő bizottsággal. Ez a szakbizottság szombaton délelőtt ült össze a városháza tanácstermében Fodor Jenő polgármcsterhelyettes elnöklésével. A polgár­mesterhelycttes részletesen ismertette Wimmer Fülöp indítványát, majd azt maga Wimmer indokolta meg. Hivatkozott arra, hogy a villa­mosjáratok megszüntetése óta Újszeged csak nehezen közelíthető meg és ez az oka annak, hogy látogatottsága egészen jelentéktelen. Az autóbuszjáratok a forgalmasabb uyári napo­kon képtelenek a forgalmat lebonyolítani, kü­lönösen a futbal ¡mérkőzések alkalmával van nap lurlódás. .'. strandfürdők látogatottsága is iényegesen emelkedne, ha megfelelő for­galmi eszköz állana a közönség rendelkezé­sére. Menning Mihály és Fenyő Mátyás szólaltak föl ezután. Mind a ketten elfogadhatatlannak találták Wimmer Fülöp indítványát. Kör­mendy Mátyás viszont azt véli döntőnek, hogy rentábilis lenne-e a kisvasút átvezetése. Ab­ban az esetben, ha a város az autóbuszjára­tok számának növelésével megoldhatja a kér­dést, fölöslegesnek tartja az ujszegedi vasutat, mert az autóbuszok fürgébbek és könnyebben megközelíthetik azokat a helyeket, ahol szük­ség van rájuk. Doránszky Károly sem lelkesedik Wimmer tervéért, de ha a város azt mégis elfogadja, akkor előbb poutosan meg kell állapítani a vonal uj irányát, mert a villamosvasút régi vonalának az iránya ma már nem felel meg a szükségleteknek. Ma már Újszeged balol­dalára terelődött át a nagyobb forgalom és igy a vasutat is itt kellene elvezetni, úgyhogy Ma este. mielőtt lefekszik, vegyen be Darmolí és Holnap reogel Jó kedvvel és friss erővel ebied. A Darmot gyígyiija a székrekedést, megkönnyíti . az emésztést, megakadályozza a száiüregben való i lerakodást, a rosszszagu lehelelet, a fáradtságot és | idegességet. Ezért van szüksége Önnek és gyermekei­j nek Darmolra, az ideális csokoládés has­hajiéra. Egy doboz ára 124 P és meghajtja az egé«z csa'ádot. B.13 az a partfürdőket is érintse. Újszeged külön­ben — véleménye szerint — nem olyan te­rület, amely feltétlenül szükségessé tenné akár a vasút, akár a villamos átvezetését, mert for­galma csak időleges. Wagner Ernő felszólalásában Kör mendy Mátyás álláspontját tette magáévá. Véleménye szerint fontosabb, hogy a város qz utakat ho­zassa rendbe és hogy uj utakat építsen és az autóbuszforgalom zavartalanságát bizto­sítsa. Wimmer Fülöp szólalt fel ismét ezután és azt fejtegette, hogy sem a strandfürdők, sem a futbalimerkőzések, sem a vasárnapi kirán­dulások forgalmát nem lehet autóbuszjáratok­kal lebonyolítani. Mihályffij László műszaki tauácsos műszaki szempontból foglalkozott a kérdéssel és kifej­tette, hogy a vasút átvezetésének technikai nehézségei vannak, mert a közúti hídon vá­gányokat kellene lefektetni, már pedig a köz­gyűlés éppen azért szüntette be az ujszegedi villamosjáratokat, hogy a hidat megszabadítsa a vágányoktól. Ha most a kisvasutat átvezet­uék, a vágányokat ismét fel kellene szerelni és azok megbontanák a hid uj, egységes bur­kolatát, tehát fokoznák a híd rongálódásának lehetőségét is. Fodor Jenő a felszólalásokból megállapi-. totta, hogy a bizottság uem javasolja Wimmer indítványának elfogadását és bejelentette,1 hogy ilyen értelemben teszi meg jelentését a tanácsnak. Arról azonban nem tettek tovább említést, hogy hogyan, miként javítsák meg Újszeged közlekedését. dísztárgyak, evőeszközök,^ Schaflhausen 6rü<, brtui&i» ék­szerek legolcsóbban v&s&iolbalök BOKOR ékszerésznél, Kelemen ncca 7. Teleion 18-S6. ti ász-gyerekek csináltak kultuszt: azok is csak ugy, hogy rákiabáltak egymásra: >az íz egyen meg«. A pogány uiitologia öreg istenének a ueve uem maradt ránk, az valahol elkallódott az ó-hit és uj-hít harcaiban, a férfiak mindig állhatatlanok voltak. Az asszonyokban mindig több volt a ra­gaszkodás az égiekhez, azok a maguk pártfogóit segítették az uj vallásba is, as talán nem is volt olyan nehéz, a szép, szelíd, tiszta Mária uem lehetett uekik idegen. Lakott olyan az ö pogány menyországukban is, a magtalanok segítője, a zülőasszonyok pártfogója, a neki szentelt kedden tisztult Nagyboldogasszonu, akinek az udvari ué­pei voltak a kisasszonyok. A Szüzanyát is csak ugy kellelt tisztelni, mint u Nagyboldogasszonyt, tiszta szívvel, tiszta élettel, ¡jrubor fohásszal, zengő énekkel s ugy is tisz­teltek, a két szentasszony kultusza egybeolvadt s az uj hit papjai so szóltak ez elleu semmit 'tudták ők azt, hogy a pogány istenasszonyok íyorsan bele fognak veszni a liliomos Szűz fény­körébe s uem marad belőlük más, csak a ne­vük, azt is a Mária fogja viselni. Boldogasszony, ősvallásunk istenasszonya, ez volt a címe a fiatal szegedi káplán értekezésének, amelyben megfejtette a Boldogasszony rejtéjt s amelyet az Akadémia adott ki. De ezt megelőzte két hatalmas népköltési gyűjteménye, Koszorúk az Alföld vadvirágjaiból és a háromkötetes Sze­ded népe, űs-Szeged népköltése a legtöbbet idézett, külföldön is ismert s már itthon is régen ritkaság­számba menő folklorisztikai gyűjteményünk. \ztán jött még néhány úttörő tanulmány, a Lsiítagok nyelvhayyományainkban, a Világunk ala­kulása, a Gyermekijesztők és rablók s a szegedi segédlelkész neve kezdett nagyon felkapott lenni | a magyar tudományban. Hunfalvy Pál huzditó leveleket irt neki, Ipolyi Arnold bírálata alá bo­csájtja kéziratait s Gyulai Pál már az akadémiai tagság reményét is megcsillantja előtte, amikor a nagylendületünek indult élet keresztül bukik és keresztül törik egy szalmaszálon. IV. ísgt-ben megüresedett a Szeged-rókusi plébá­uosi állás. Kálmány Lajos azt gondolta, hogy ha ű jó az Akadémiának arra, hogy kiadja a könyveit, a rókusi plébániának jó lesz arra, hogy ő vezesse az anyakönyvet Beadta a kérvényét és elmondta benne, hogy Szeged szép hagyományai­nak megmentésével mekkora szolgálatot tett ő a városának, hát még mennyit tehet akkor, ha gondtalan kenyeret és állandó födelet biztosit neki a szülőváros: Ezen persze élénken derül­tek a város akkori nagyjai. A folkloret még akkor hirböl sem ismerték, ellenben Kálmányt jobban ismerték híréből. Tudták róla, hogy összeférhe­tetlen, liörcsögös természetű paraszt-pap, aki nem ért a maga kelletéshez és az uri szokásokhoz. Azután néminemű hazaárulásban is ludas volt. Olyasmit állított, hogy a szegedi megyeség nem épen keveretlen magyarság. Van abban kun is, tö­rök is, tót is, rác is, görög .is, dalmát is. így játszott össze minden abban, hogy Kálmány La­jos nem kellett rókusi papnak. Az amúgy is indulatos természetű ember ret­tenetes dühvel hagyta el Szegedet és azzal az el­határozással, hogy képpel se fordul többet a meggyűlölt város felé. Elment belőle, szép piros­képű, mosolygó szemű fiatal papnak és mikor évtizedek múlva visszatért belé, akkor már bz egész világgal tengelyt akasztott, teljesen elva­dult ősember gyanánt járt as idegen városban, amely ügyet se vetett rá. Igazságtalanság volna csak a magyar életet tenni felelőssé a legnagyobb magyar folklorista tragikus sorsáért. Azok közé az emberek közé tartozott, akik már születésükkor el vannak jegyezve a fátummal s az élet napos oldalán is esőben járnak. Papi stációiból meg le­hetne szerkeszteni a csanádi egyházmegye térké­pét, mert nem tudott egy helyben maradni, sze­rencséjére az alföldi folklorenak, de végzetére ma­gának. Nagy természetű, nyers-nyakas ember hí­rébe keveredik, aki nem sokat ád se szolgabiróra, sa tanfelügyelőre, ha magát különb embernek ér­zi náluk s ha ugy jön sora, neki hörcsögöső­dik magának a püspöknek is. A hatóságokkal való örökös perpatvar először az idegeit foszlatta szét, azután fizikumát viselte meg s a vérbő italkcdvelő ember jobb oldalát 1908-ban megütötte a szél. Amikor valamennyire felépült, püspöke nyugdíjba tet'.e s ekkor került vissza Szegedre, ahol tiz évig é'.lc Diogenes életét Nem érintkezett senkivel, nem vette az embereket semmibe és a napi sétáit hajnali két-három óra közt végezte a kihalt uccákon. Ha valami kény­szerűség nappal is kivitte az uccára, sokan meg­fordultak különös alakja után, de kevesen tud­ták, kicsoda. A halála is emberhire nélkül tör­tént Lakásában, amelyet valószínűleg nem taka­rítottak többet attól kezdve, hogy beköltözött, egy kis iskolásgyeretc találta meg a vackán, aki­től rossz irkákat szokott venni kéziratpapirnak. Többnapos halott lehetett már akkor, — patká­nyokat rezzentett el az ajtónyitás az arcáról. Nincs fantázia, amely elképzeihetné annak a lakásnal; az elhagyatottságát. Mikor én körülnéztem ben­ne a temetés után, a könyvek és kéziratok térdig borították a két szoba padlóját és a konyhát De könyvek és irások hevertek a szekrények tetején

Next

/
Thumbnails
Contents