Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-16 / 39. szám

1029 február 16. DÉLMACyYAEÖRSZAG иряиа ANGU пенек níűni angol art szabftság. szövet ngaonságoK. mwt íazónoh. 40 Л nélmagyarors&ág regénye PICIDINH: 91 Az óriási termetű Barlett Greeu gorillakarokkal a halott fölé hajlik s fel akarja emelni. Nem tudja. Lihegve ugat a láthatatlan ellenség felé: »Lidércnyomás, engedd el! Ez becstelen Játék.« Gardener mozdulatlanul áll a holttest fejénél, egy ujját sem mozdítja: »Vedd fel! Én nem akadályozlak!« Bartlett, miut egy apokaliptikus állat veti rá magát a halottra: nem tudja felemelni. »Átkozott fickó, be nehéz vagy, nehezebb a megátkozott ólomnál. Ugylátszik, több bönt szedtél össze lelkiismeretecskédre, mint amennyit feltételeztem. — Gyerünk, kelj fel!« De a holttest nem mozdul — mintha hozzánStt volna a földhöz. »Súlyosak a bűneid, John Dee« lihegi a Törőshaju, »Súlyosak voltak az ö szenvedései!« feleli egy visszhaug a halott túlsó oldaláról. Bartlett Green arca eltorzul, zöldes-szürkévé válik a dühtől: »Láthatatlan szélhámos, gonosz lidérc, szállj le róla, akkor könnyen felemelem.« »Nem én« — hangzik a felelet — »nem én raktam a súlyt rá, hanem te... s most csodálkozol?« Bartlett Green szemében most álnok diadal villog: »Hát akkor maradj itt, amig e! nem rothadsz, gyáva kutya! Majd eljössz te magadtól is a füstölt szalonnához, kis egérke! Jó őrizetbe tartjuk a kis szalonnát, egérkém! Majd eljössz te a Hoel Dhatok lándzsájáért, majd eljössz a tőrért, a papirvágó késért, kis játékszeredért, szegény barátom!« »ö'nála van a lándzsa!« ; »Hol?« Bartlett Green csak most látja meg a h'alott kezében a fegyvert Mint egy tigris, ugy veti rá magát. A halott keze megmozdul. Körülfogja a tőrt, erősen tartja. Állati hangok törnek elő az eszeveszett bultfog torkából. A' fehér adeptus a felkelő nap felé tartja í mellét, egy sugár megtörik, visszaverődik a rózsa aranyhímzéséről, a fényhullám Bartlett Green fele tart, elsöpri őt. A négy álarcos férfi újra megjelenik'. Felemelik a halottat s szelíden beágyazzák a keresztformáju koporsóba. Egy kertet látok. A magas ciprusok s szélesárn'yéku tölgyek mögött fehér fal világit. — Mcrtlake parkja ez? Könnyen azt hinné az ember, mert a fénylő virágágyak kőzött mindenütt romokat látni — de Mortlakeben soha nem voltak olyan dacos tornyok 5 védősáncok, mint amilyeneket itt látni mindenütt a bokrok s fák mögül kikandikálni. Mialatt a négy sirásó behantol i a a. sírt, »melybe egy pillanattal előbb leeresztették a koporsót, a fehérkabátos adeptus idc-odajárkál a kertben. Csodálkozva látom, hogy egyszerű kertészmunkákat végez, mintha már rég elfelejtkezett volna a még be sem végződött temetkezési szertartásról: itt egy ágat nyes le, ott egy másikat felkőt, kapál, őntőz, ás. Mozdulatai nyugodtak s természetesek. A sir elkészült. A kékesfekete maszkok eltűntek. Gardener, a különös laboráns, egy fiatal, erős rőzsatővet ültet el rajta. Vérvörösen fénylenek a rózsák a dus zöld ágak kőzött. Egy kérdés kínoz, egyre hevesebben. De még mielőtt feltehelném, a fehérkabátos felérni orditja arcát: ráismerek Gertner Tivadarra, a Csendes óceánban megfulladt barátomra. * Kiejtettem kezemből a szénkristályt, heves fejfájás gyötört. Az ablakhoz ugrottam, felszakítottam; kibírhatatlan volt már az a hideg büz, ami az onyxcsészéből áradt. Rothadás szagára emlékeztetett. Alighogy kissé felfrissültem a szabad levegőn, Lipotin lépett be a szobába. Gyanakodva szimatolt. De nem szólt semmit Majd hirteleu élénken, feltűnően hangosan nmaűivaf-árnház тшг ucca ?. sz. kát ráspolyozta, majd idegesen belevetette magát egy karosszékbe, egyik lábát a másikon átvetve, mohón cigarettára gyújtott. »Természetesen megbízásból jővök.U »Kinek a megbízásából?« kérdeztem főIÓs udvariasságból. ' Meghajolt: »Természetesen a hercegnő megbízásából.« Akaratlanul is megmaradtam abban a komikus pózban, amelyben a beszélgetés megkezdődött s mely két színházi diplomata tárgyalására emlékeztetett. »Igen... úrnőm... megbízásából.« »Nos?« »Az a megbízatásom, hogy ...ha lehetséges ...megvásároljam öntől ezt a ...tőrszerü micsodát. ...Megengedi?« Hegyes ujjaival az íróasztalon heverő tőr után nyúlt, szakértő pózba vágva arcát, látszólag gondosan vizsgálgatta: »Tulajdonképen nem lenne nehéz dolog, hibákat találni az áruban! Nézze csak, milyen kontár munka!« »Énnekem is az a meggyőződésem, hogy nincs nagy művészi értéke« feleltem. Lipotin szinte félénk sietséggel félbeszakított. Ugylátszik egy elhamarkodott szótól félt. elkezdett beszélgetni. Máskor oly meggondolt, Hátravetette magát a székben, néhány pillanyugodt magatartása helyett, szokatlan ide- j natig behunyva szemét, majd a régi gunyogességet figyeltem meg rajta. Gyakran, tel- I ros hangon megszólalt: jesen oktalanul felnevetett, hümmögött, tor- ( (Folyt, köv.) A Tisza-száModa Részvénytársaság igazgatósága mély szomorúsággal jelenti megalapítójának és elnökének Juránovics Ferenc urnák egy munkás élet után 89 éves korában történt elhalálozását. Mi, akik vele éltünk, ismertük az ő végtelen lelkiismeretességét, emberszerető szivét, törhetetlen bizakodását az emberekben és a jó ügy sikerében, iparáért való ideális rajongását és ismertük céljait, amelynek elérésénél munkabírása idejében iparának fejlesztésére törekedett legelső sorban. ^Q Emlékét hiven és tiszteletben és szeretetben megőrizzük. Szeged, 1929 február hó 14. ffl viíáflftiri! amerikai WITTE •motorod I Petróleum-tlzemre, íf; 2 lőerőtől 30 lóerőig terjedő nagyságban, szivattyúk, körfűrészek, fatörzs-fűrészek sfb. meghajtására! szegedi raktárunkról azonnal szállíthatók! Olcsó és megbSzható üzem!; Macyatország! vezóritópvlselcí: Szeged, Fekefcsas ucca 22. szám.! Telefon 14—28 és 20—31. 525 fi esi €§ marod а KiÉlíEböeii bevólí paraffin pakolás áJíal kozmeílhas Intézete Vár ucca 7. sz. flggfcOZcsö bérlelrendszer!» A ©éimags^arorsiás állandóan gyarapodó kölcsönkönyvtárában havi dij előfizetőknek I pengő, tisztviselő-előfizetőknek 80 fillér, heti előfizetőknek 16 fillér.