Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-08 / 6. szám

x£)2fl íanuár 55. fîELMAGV \ KOKSZ AG 3 A kultuszminiszter — és a városi megrovó belügyminiszteri leirat „Kipellengérezték Szegedet, pedig csak adminisztratív jellegű hibákról volt szó" — mondta Somogyi poügármesler — Gazdasági ismétlő iskolát terveznek a város belterületén Csapa tOz, forró szenvedély Dolóres del Rió ragyogj f Imiében, a Moszkvai táncosnő ben csütörtöktől a Belvárosiban (A Délmagyarország munkatársától.) Ujabban a tanácsülések nagyon unalmasak. Az előadók szürkén pergeük le aktáikat, amelyek közül csak a legritkább esetben akad vitát keltő, de ezek a vilák is érdektelenek, laposak és unottak. A tanács tagjai teljesen leszoktak a vitatkozásról, vagy az előadó javaslatát fogadják el minden vita nélkül, vagy pedig a polgármester ellenjavaslatát. Annyi bizonyos, hogy néhai Balogh Károly, vagy Taschler Endre nem ösmerne rá a szegedi tanácsra, ha egyszer, váratlanul elfoglalná régi helyét nz uj posztóval bevont asztal mellett. A tanácsüléseken csak akkor támad valami élet, amikor a polgármesternek van külön bejelentenivalója. A polgármesternek pedig csak akkor van ilven bejelentenivalója, ha a kultuszminiszterről lehet valami jó hirrel. — Ma reggel felhívott telefonon a kultuszminiszter —, jelentette a polgármester hétfőn, a tanácsülésen, amikor tizenegy óra után átvette az elnöki tisztséget Fodor Jenő polgármesterhelyettestől. Nagyon kedvesen megköszönte azt az újévi üdvözletet, amelyet a város hatósága és közönsége nevében küldöttem neki. Elmondotta azt is, hogy mennyire megörült a szegedi küldöttségnek, amely a polgárság nevében jelent meg nála. Amig a polgármester ezeket jelentette, természetesen megszakadt a tanácsülés és a tanács tagjai köteles tisztelettel hallgatták a jelentést. Elmondotta a polgármester azt is, hogy a reggeli telefonbeszélgetés keretében uj iskolát igért Szegednek Iílebelsberg Kanó. Gazda. sági ismétlő iskolát szeretne létesíteni a város belterületén, miután Szatymazon és Alsótanyán már létesített egyet-egyet. Szegeden ugyanis már van mindenfajta alsóbbfoku szakiskola, most épül majd fel az iparostanonciskola, csak még gazdasági iskola nincs, amely a városban élő gazdafiuk továbbképzésével foglalkozna. Ennek a városi gazdasági iskolának természetesen más. karraktere lenné, mint a tanyaiaknak van, alkalmazkodna a városi viszonyokhoz. — Megkérdeztem a kultuszminisztert — jelentette azután a polgármester —, hogy mikor lesz szerencsénk Iiozzá. Határozott választ nem tudott adni, de kijelentette, hogy mihelyt a Templom-téri építkezésekre szükséges adatok együtt lesznek, összehívja az építési bizottságot és annak ülésére lejön Szei IP •""' ' f fff^t WTm j c* »Bf BAYE REÊR ^tM B : \ E M&ÜÉBB m plr^HA m Feifáiás a nőket gyakran gyötri és sok kellemes órától fosztja meg őket Segítenek ezen az Asplrin tabletták a bevált fájdalomcsillapítók, melyek mindig kéznél legyenek. \ Minden győgyszertárbaalcapiatók gedre. A gazdasági iskolához különben telket kér a várostól a miniszter. Az iskolát olyan módon épiti fel, mint ahogyan a többit építette, a városra tehát nagyobb teher nem hárul ebből. Két szürke aktát irt alá közben a polgármester, majd igy folytatta a miniszterrel folytatott telefonbeszélgetéséről szóló jelentést: — Megemlitette a miniszter, hogy nagyon meglepte a belügyminiszternek az a nyilvánosságra jutott leirata, amely a város háztartását bírálja elég szigorú hangon. Megkérdezte, hogy miért nincs megelégedve a miniszter a város háztartásával. Elmondottam természetesen a miniszternek, hogy a leirat alapja György Henrik miniszteri tanácsos szegedi vizsgálata és a vizsgálat eredményét magában foglaló jelentése. Én magam kértem a minisztert, hogy György Henrikkel vizsgáltassa felül a város háztartását, mert tudom, hogy György Henrik igen szigora ezen a téren. György meg is vizsgálta a város háztartását a legapróbb részletekig, lényegbevágó hibát azonban nem talált, csak adminisztratív (Â Délmagyarország munkatársától) Papp Gábor, az ismert kedves szegedi festő néhány nappal ezelőtt meghasonlott az élettel és orvosai most beszállittatták az elmegyógyintézetbe. Papp Gábor tragédiája nemcsak sors-, hanem tipikusan magyar müvésztragédla£ Képei kincseket értek, a festő azonban ennek ellenére is olyan nincsetlen sorsba került, hogy mindennapi falatját is alig tudta megszerezni. Az utolsó időben képeit nem vásárolták. Az utolsó félévben már minden adósságát képvalutában fizette Képekkel rótta le házbérét, a villany-, szabó-, fűszer- és vendéglői tartozását. Hogy néhány fillérnyi készpénzre is szert tegyen, lassan-lassan eladogatta értékesebb tárgyait is. Műtermében végül csak családi vonatkozású képei maradtak. n többi képét hitelezői árverezte'ték el. Az utolsó hónapokban már uem is festett. Néhány gyenge másolatot ütött csak össze, ezeket is elajándékozta. December első leiében híre járt azután annak, hogy Gábor bácsi — nősül. December 17-én meg is volt az esküvő. Egy battonyai uriasszonyt vett el, aki azért ment hozzá, hogy az elhagyatott művész életének hátralévő idejét megkönnyítse. Papp Gábor e boldog időkben szinte megfiatalodott. Rajongással beszélt házasságáról. Tele volt tervekkel és álmokkal. Második gyermekkorát élte és azt hitte, hogy művészetével a félvilágot hóditja meg. De ekkor már faulaziált. Arról beszéli, hogy megfesti a külföldi uralkodókat. Meghívást kapott a pápától, olajba önti Harmsworlhot, akitől Skóciában egy kastélyt és Afrikában egy őserdőt kap... Ismerősei megmosolyogták és megsajnálták. A külseje is elhagyatott volt. Az esküvőn a frakk ingmell alól Jäger tanár ur ruhadarabja kandikált ki. Esküvője után világkörüli útjára készülődött. Ahogy elmondotta többeknek, a világ metropolisaiban hegedükoncerteket is tart. Ezért esküvője után állandóan hegedült Gyakorolta magát. Ilyenkor mindig frakkba öltözött, a kottatartót gyertyákkal tele (villanyóráját már leszerelték), hogy az az illúziója legyen, mintha hangversenyteremben volna... Ritkás vendégei elmenekültek a szokatlan műélvezet elől. — Szegény Gábor bácsit — mondogatták. Zavartságát mindenki anyagi romlásával magyarázta. Néhányszáz Denűii miatt jellegű hibákat fedezett fel. A belügyminiszter ezekre alapította leiratát. Miután a budapesti lapokban kipellengérezték (!) a várost ezen az alapon a debreceni lapok természetesen őrömmel kaptak a csemege után, mert hiszen Debrecen konkurrens városa Szegednek. — Elmondottam a miniszternek, hogy Szeged városi adminisztrációjával és háztartásával a belügyminiszter a legteljesebb mértékben meg van elégedve, aminek legutóbb, a költségvetés tárgyalása alkalmából előttem és a város főszámvevője előtt élőszóval is kifejezést adott. Ugyanígy nyilatkozott Lukács Ódön, a belügyminisztérium városi osztályának vezetője és Talics Árkád pénzügyminiszteri tanácsos is. A konkurrens yárosok mindig örülnek, ha Szegedet kipellengérezhetik. Ezzel a polgármester befejezte jelentéséf, utána szótalanul és szorgalmasan Írogatta alá az eléje tett aktákat, amelyek délfelé elfogytak. életének müvei dob alá kerültek. Az életnek és a sorsnak ezt a kegyetlenségét Papp Gábor már nem birta idegekkel. Felesége sem lehetett mellette. Tanárnő Battonyán és csak másnaponkint kaphatott szabadságot. Emiatt panaszkodott is, ő azonban Zsótér-házbeli lakásából kimozdulni nem akart. Közben régi betegsége is kínozta. Egészséges ember nem maradhatott meg mellette. Ruháit használat ulán mindig elégette és igy történt meg, hogy öltözéke három ízben is lángra kapott. Ilyenkor kirohant égő ruhájában lakásából^ segítségért kiáltozott és csak a házbeliek ébersége mentette meg a tüzhaláltól. Az utolsó napokban már nem járt vendéglőbe semá már sehol sem hiteleztek neki. Fizikailag összeesett. Lelki összeomlásának legmélyebb oka azonban az ismert hatalmas vásznai a jKártvaparlic képéhez fűződik. Ezt a képét félévvel ezelőtt eladta, Azóta mindenhol és mindenkinek a Kártyapartiról beszéltj amely szerinte életének legkiválóbb müve volt (A Műcsarnokban nagy dijat nyert vele.) Kétszer próbálta lefesteni, de a másolatok sohasem sikerültek. Házassága után feleségének nászajándékul a Kártyapariit ige'rte meg. Lázasan látott hozzá a nagy munkához, de karácsonyra, hat napi munkaidő után csak a háttér felrakásáig jutott el. A kép alakjaival nem tudott megbirkózni. — Nyárai Janinak itt van a helye — mutatóit rá lázasan a képre —i a baloldalon Nagy Arankának kell ülni... A két nagy színésznek a helyén azonban csak sötét foltok voltak láthatók. — Nem megy, — morfondírozott magában. Majd újévre, — biztatta magát. Karácsony után műtermében dr. Léray Ferenc látogatta meg. Papp Gábor frakkban állt a vászon előtt. UJ frakkján csupa festékfolt. — Nem tudok, nem tudok! — kiáltozta magánkívül, amikor vendégét meglátta. — Vége mindennek! Megőrültem!... Papp Gábor meghalt... térdre borult édesanyja portréja előtt és u£y Papp Gábor tragikus utja az élőhalottak házába A festőmüuész lelkiegyensulya megbillent, világkörüli turnéra készült és — elfelejtett lesteni Vergődések a „Kártyaparíi" vászna előtt