Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-06 / 5. szám

1929 január 6. ÜÉLMAGVAFORSHiG am—* SZAKÁLLSZARITÓ írja JUHASZ GYULA Vízkereszt, vagy amit akartok A Vízkereszt, vagy amit akartok Shakespeare egyik legvígabb és legjátékosabb vígjátéka. Mondhatom, hogy legalább százszor annyi humor és ezerszer több költészet van benne, mint tiz Verebéig lányban. Miért nem próbálkoznak meg vele a szegedi színházban is, legalább egyszer egy évben, Vízkereszt táján? Nincs hozzá rendező, nincs hozzá színész? Nincs hozzá közönséy? Vagy egyik sincs hozzá? Dc akkor mi az ördögöt beszélünk kultúráról a színházzal kapcsolatban? * Most egyszerre fölfödözték Pesten és természetesen utána födözik a vidéken is Mikszálhot és Gárdonyit — mint színpadi kalszszikusokat. Mikszáthot, aki soha életében feléje se igen ment a színházaknak és még csak nem is akart hallani arról, hogy valaha darabokat irjon. Gárdonyit, aki istenfélő keresztény létére kénytelen volt cifrákat káronikodni egy-egy bemutalója alkalmából. Ha ez így megy tovább, pár esztendő múlva csakugyan ki fog derülni a zordon Kemény Zsigmondról a nyílt titok, hogy mégis csal; ő a legnagyobb magyar tragédiairó! * A mai Pesten ugy járok, mint a peleskei nótárius a régi Budán. Irtózatos szép fölirásokat olvashat az ember. Például az egyik körút sarkán: Bor és söröző! Mi ehez képest a falusi csizmadia és kéjgáz. Vagy a legsötétebb Erzsébetváros mélyén egy ócska ház kopott sarkán: Elit vendéglő. Egyszer Móricz Zsigmond mesélte, hogy a vidéken egy szálló kapuján ez állott: Boroda és sörödé. Mikor mondotta, csak ugy rengett a nevetéstől. Az semmi — válaszoltam én Zsigának, ha ez a szálló pesten lenne, akkor így módosulna az inscripció: Borda és sörde! (Hanem azért a Fősör sem utolsó, amely óriás betűkkel tündököl a Nemzeti Színház homlokára.) * Két fiatalemberrel utaztam a múltkor. A vonaton ismerkedtek meg és egész uton, egész éjjel beszélgettek. No, gondoltam, most rajtuk keresztül kiismerem a mai ifjúság gondolkozását. Három dologról volt szó végig, végtelen változatokban: sport, sport, sport. Szerelemről egy szó se. Művészetről egy szó se. Politikáról egy sző se, Mikor egy másik szakaszba akartam ülni (mert közben elfoglalták a helyemet) udvariasan kérdeztem eqii '¡utói: — Van itt még egy hely, kérem? A gyerek rám se nézve, kiszólt: — Hely az van, dc szabad, az nincsen! • ••1 nagy berlini napilapban kritikát olvastam Alfréd Kerrtöl. Anne Nichols világhírű ponyváját, az Ábris rózsáját szidta, de olyan megértő szeretettel a milliárdokat kereső amerikai ártatlansággal szemben, hogy szegény Sudermann bizonyosan megfordult a sírjában. A hegyesszakállu Alfréd ugy vágta annak idején a kereksjakállu Hermannt, mint a répát, most pedig... most pedig, a tárcája végén vallomást lesz arról, hogy a darab pedig meg se fog állani n századik előadásig. Esetleg az ezredikig• A kritika elmés, nemes manchai lovagja szépen leül a kasírozott fűbe a szinliáz ügyes, üzletes Sancho Pansája mellé és fölényesen mosolyogva néz a távoli szélmalmok után. Kerr, der Kritikerr! • Hans és Ivo Strigelnek, a ket középkori német mesternek remek triplikonját bámulom a Szépművészeti Muzcumban. A kép Mária halálát ábrázolja, szentekkel. Egyszerre két diák áll az áhítatos mestermü elé. A képre éppen hogy egy faló pillantást ha vetnek, ellenben az egyik odamegy az aranyos kerethez, nagy szakértelemmel megkopogtatja cs diadalmasan megszólal: — Mondtam, ugy-e, hogy fából van. Ssegény ember gaszáag élete (Szabó László emlékezései, faárom kötet — Budapest, 1928 az At&enaeum Riaáása) Nehéz feladat erről a szegedi könyvről beszámolni oly módon, hogy a kritikus mértékét ne zavarja meg az olvasó elragadtatása. S nehéz beszámolni a Délmagyarország olvasóközönsége előtt, hiszen ezek az emlékezések folytatásokban a Dclmagvarország-bau jelentek meg s az olvasó már hitet tett a könyv mellett, amikor hónapokon keresztül azzal a nemes kíváncsisággal vette kézbe lapját: »van-e benne ma Szabó László?« Ám nem az a feladatunk, hogy Szabó Lászlót, az újságírót méltassuk. Most az ujságiró élete áll előttünk, teljes életrajz és teljes élet. Hanyatló korszak a drámának és az epikának kedvez, emelkedő népnek lirája alkot nagyot. De milyen kor jelenségét lehet abban látni, hogy azon életrajzirodalma népszerüsödik el? Több életrajz, több memoár jelenik manapság meg, mint lirai verskötet. Memoárokat rendszerint olyan korban irnak, melyben sokat tévedtek, hibáztak és bűnöztek s azok irnak, akik hibáztak. A legtöbb memoár védelmi irat, a legtöbb emlékezés teIebbezés a történelem Ítélőszéke elé. S a tegnap és ma összekuszált eseményei és ítélkezései oka annak, hogy a legtöbb memoáriró az ellen védekezik, amivel valaha dicsekedett s azzal dicsekszik, aminek még a feltevését is vérrel torolta volna meg nem is sok idővel ezelőtt. Milyen nemes, milyen nagyszerű kivétel ez a könyv, amiről megint csak s büszkélkedve mondjuk, hogy szegedi. Nem azért szegedi, mert folytatásokban itt jeleit meg először s nem is azért, mert az irója szegedi, sőt: nem is szegedi, de felsővárosi, — amire a Felsővárosnak sokkal büszkébbnek illenék lennij mint amilyen büszke rá Szabó László, pedig a lokálpatrióta elérzékenyülő büszkesége megvan benne is, — hanem azért, mert ebben a könyvben nemcsak egy darab korszak van benne, hanem egy darab Szeged is. S talán, ha nem lenne más benne, csak az, ami Szegedé, ez lenne a legszebb magyar ifjúsági regény is. A regény, sőt: legenda arról a kis, mezítlábas gyerekről, egy közkeletű szóval: arról a »kisrongyos«-ról, aki elindult a Gazdagék uccájának 1055. számú portájából s egyéb foglalkozás hijján például a legnagyobb amerikai egyetem katedráján akadt meg, de — szerencsénkre, — olt sem örökre. Nem lehet az a kötelességünk, hogy egy hasáb dióhéjába szorítsuk össze három kötetnek tarlalmát. Hiába duzzadt három kötetre az emlékezés, nemcsak annak tudunk örülni, ami benne van, hanem fájlalnunk kell azt is, ami belőle kimaradt. Szegény ember gazdag élete, — írja emlékezései fölé Szabó László, de szegény lehet-e az az ember, akinek élete gazdag? Az emlékezések három kötete cáfolja ezt a tetszetős cimet. S milyen gazdag lehet még annak az embernek az éle. te, aki akkor, amikor ilyen határtalanul sok érdekeset elmond, tud még legalább tiz kötetre valót — elhallgatni. Nincs arra szükség, hogy a méltatásban a nekrológok tömjénjéhez forduljunk segítségért. Szabó László, — Rákosi Jenő szerint a legtanutlabb ujságiró, — ma munkaképességének és munkaszeretetének csorbítatlan teljességében áll előttünk. Az emlékiratoktól kérünk és várunk feleletet arra: honnan indult ki ez a csodálatosan »gazdag élet«, honnan, kitől kapta az első impulzusokat ez az autodidakta-világcsoda, hol, mikor, hogyan szedte magára s szítta vérébe a lek szikonok adatait, mik voltak első forrásai annak az értelemnek, melynek befogadó és elraktározó képessége az emberi értelem feldolgozó erejének — olimpiai bajnoka lehetne, ha a »szellemi olimpiászt« legalább azzal a gondossággal és komolysággal rendeznék meg, mint például az asztali tenniszversenyét. Nehéz megállni, hogy ne róla beszéljünk, hanem a könyvéről, mely minderre a kérdésre olyan természetességgel ad választ, mintha a kőoszlopok felelnének arra, hogy a párkány terhét hogyan tudják hordozni. Természetesség és közvetlenség árad ebből a könyvből, iró és olvasó» között nincs válaszfal, nincs távolság és nincs akadály. Szemtágulva figyeljük a patakzó eseményeket és patakzó szavakat: vegyétek és egyétek, cr az — életem. Ez a közvetlenség egyre színesedik és egyre melegszik s a harmadik kötet befejezésében olyan magával ragadó lirává forrósodik, amiben elhamvad pesszimizmus* fölény és cinizmus. S azzal az örökké bennünk rezdülő érzéssel tesszük le a könyvet, hogy gazdagabbak lettünk általa. A »szegény emberinek nemcsak a maga élete gazdag; gazdagabb lett a mi életünk is. l/fi Vasárnap. Róm. kath. F. Vízkereszt. " Protestáns F. Vízkereszt. Nap kél 7 óra perckor nyugszik 4 óra 25 perckor. Somogvi könyvtár zárva. Mnzeum nvitva «telelőit 10-től (él l-ig. Egyetemi könyvtár vasár- és ünnepnap zárra. Szegeden a gyógyszertárak közül szolgálatot tartanak: Leinzinger Gyula, Horváth Mihály ucca 0. (Tel. 352.) Moldvány Lajos, Újszeged, Vedres u. I. (Tel. 816.) Nyilassy Á. b. Kiss Lajos, Szilléri s.-ut II. (Tel. 1549.) Salgó Péter, Mátyás tér 4. (Tel. 296.) Temesváry József, Dugonics tér 12. (Tel. 793.) Zakár örökösök, Valéria tér 1. (Tel. 695.) — Görögkeleti karácsony. Vasárnap kezdődik a görögkeleti karácsony. Az ünnepi istentiszteletek sorrendje a következő: Január G-án, vasárnap délelőtt fél 11 órakor: Arauyszáju szt. János liturgiája. Délután fél 3 órakor: Vecsernye (karácsonyest1. 7-én, hétfőn, karácsony első napja délelőtt 10 órakor: Szt. Vazul liturgiája. Délután 3 órakor: Vecsernye. 9-én, szerda, Szt István,délelőtt fél 11 órakor: Szt liturgia. 13-án, vasárnap délelőtt fél 11 órakor: Liturgia. Délután 6 órakor: Vecsernye. H-(?". Uj esztendő, délelőtt fél 11 órakor: Szt. liturgia. lS-án, Keresztnap, délelőtt fél 11 órakor: Vizszentelés, utána házszentclésefc. 19-én, (szombat) Vízkereszt, délelőtt 10 órakor; Szt. liturgia és vizszentelés. Délután 3 órakor: Vecsernye. — Évnyitó teljes ülés az Ítélőtáblán. Tegnap déielőtt 11 órakor tartotta meg a szegedi Ítélőtábla Hamza Géza ítélőtáblai elnök elnöklete alatt a szokásos évnyitó teljes ülését, amelyen a mult évi ügyforgalmának és tevékenységi eredményeinek ismertetése után sorshúzással megalakult az 1929. évre a fegyelmi bíróság, amelynek rendes tagjaiként: Lehoczky Károly, dr. Szabó József, dr. llubag László és Karakas Albert, póttagokként pedig Sáfár Sándor, Krausz Miklós, dr. Juhász István és dr. Ele*~" SSodor Ítélőtáblai birákat sorsolták ki — A dorozsmai-uti telep vizet, járdát, járható országutat kér. A dorozsmai-ut melletü telep lakossága Gárgyán Imre vezetésével küldöttségben kereste fel dr. Somogyi Szilveszter polgármestert. A küldöttség különféle kivánságokat terjesztett a polgármester elé. Kérték a Pick-féle akoltelep bővizű ártézi vizének bevezetését a telep házaiba; járdát, amelynek költségeihez hozzájárulnak; továbbá az országút melletti gyalogjárdát hozassák rendbe, amelyet még a nemzetközi kábel lefektetésénél bontottak fel. A polgármester a kérelmek teljesítését kilátásba helyezte. — Eljegyzés. Dr. Grosser Jenő, az Orosházi Takarékpénztár vezérigazgatója, eljegyezte Fischer Terit, Orosházán. (Minden külön értesítés helyett.) Wéber Jucika és Rózsa Antal jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) Kovács Júlia és Csikós Mihály jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) — A csongrátímegyei ipartestületek alakuló ülésüket ma, vasárnap délelőtt 9 órakor tartják meg a Rókusi Iparoskörben és nem a városházán A csongrádmegyei iparoskörzet megalakulása szombaton este Szegedre érkezett az IPOSz társelnöke, Papp József, ügyvezető-igazgatója, dr. Dobsa László és Frühwirth Mátyás országgyűlési képviselő. x Pataky Kalman, a bécsi nagyopera világhírű lirai tenorja holnapi hangversenyére a ma délutáni gj'orssal érkezik Szegedre. x Révész-tánciskolában az uj tanfolyamok megkezdődnek. Esti csoport kedd, péntek és vasárnap este fél 9 órakor. Vasárnap délután és este táncgyakorlat. Magánórák és külön csoportok. Uj egyetemi tanfolyam alakulóban. Jelentkezés estr 8 órakor. x Braun E. cégnél tűzifa, koksz, szén. Tel. 4-5S.