Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-31 / 26. szám

192í> január 31. 9 Tk/fiélyen lessál</•&• níait FÖLDES IZSÓ RUHA-ARUHAZ. j liloit áralc 11 M№6d6k, PaIefoi~léllkah«íok, Bőrkabátok, SzfinnÉs-Mikádök 03 Uisíerek, Gycnaek-lélikebfiíol:, Öltönyök, Sporl-r odrunk őrlési választékban." Leltározási iroeiveii leszállítóit ára&! 40 Elsdrendű merték atán! angol síri szaüőság! A Délmagyarors&ág regénye PIEIBINK: »Nos, hát egyszer csak fel kellett ide jönnie? Gondolkodjék! Vagy talán itt született?« »Igen... feljöttem! Ez igaz! Ide feljöttem, hála istennek!... Hogy mikor?... Hát nem lehet az időt számolni!« »Nem tud rá visszaemlékezni, hogy azelőtt tiol volt?« »Azelőtt?... Azelőtt nem voltam sehol!« »Ember... hát hol született, ha nem idefőnn?!« »Született... én nem szüleltem... én megfulladtam.« • Mennél összefüggéstelenebbek voltak az eszelős öreg feleletei, annál félelmetesebben hatottak rám. S egyre jobban kinzott a kíváncsiság, hogy felfedjem ennek az elveszett életnek a rejtélyét. Jane-t és Lipotin-t is ugylálszik ugyanaz a kíváncsiság kínozta. Csak a hercegnő nem elegyedett bele beszélgetésünkbe, tartózkodó ííőggel állt oldalt, hiábavaló kísérleteket téve, hegv távozásra bírjon bennünket. Hirtelen újra megszólalt az aggastyán: »Igen... igen. aztán felmerültem a zöld viz alól. Igen... igen, merőlegesen felmerültem. Vándoroltam, vándoroltam, vándoroltam... ...amíg meg nem találtam Elsbethstein királynéjának nyomát. Igen... igen, idejöttem, hála fstennek. Hiszen én kertész vagyok, igenigen! Aztán itt ástam... egészen addig, míg... hálaistennek. És most rendbentartom a királyné kei íjét, ahogy mondják. Hogy öröme legyen, ha jön, érted? Hisz ezt könnyen megérteni, nemde? Ezen nincs mit csodálkozni, ugyebár?« Megmagyarázhatatlan borzalom fogott el az öreg szavainá1 önkénytelenül megfogtam Jane kezét. De Lipotin folytatta makacs kérdezősködését: »És nem tudná megmondani, hogy ki az úrnője? Talán hírt tudnánk adni róla!« Az öreg ember hevesen megrázta fejét. . »Az úrnőm? Ki ismeri az én úrnőmet? illetve... te ismered, kedves uram« —- felém lördult, majd Jane felé —- »és te is ismered, fiatal asszony, bizonyára jól ismered, azt látom rajtad. Igen, az látszik rajtad. Te... fiatal asszony, te...« Szavai érihetetlen mormogásba fúltak, mialatt tekintete különös éllel furódott Jane szemeibe. Az olyan ember arckifejezésével, aki görcsösen erőlködik, hogy valamilyen elfelejtett emlékét felébressze. Jane önkénytelenül egy gyors lépést tett az eszelős, öreg kertész felé, aki bizonytalan kézzel azonnal a ruhája felé kapkodott, de csak a kabátot sikerült elkapnia. Áhítattal simogatta a szövetet s arca egy pillanatra agy felderült, mintha világosság költözött volna beborult elméjébe. De csak egy pillanatig tartolt; rögtön utána újra zavaros, üres kifejezésbe meredtek vouásai! Jane arcán is meglátszott, hogy lelke minden erejével valamilyen régi elfelejtett emlék felébresztésén fáradozik — de láthatólag neki sem sikerült. Az aggastyánhoz' fordult, de gondolom inkább azért, hogy zavarát leleplezze; hangja bizonytalanul, remegett: »Ki az úrnője, kedves barátom? Távr I, ha azt hiszi, hogy én ismerem. Magát is3 oiztos, hogy ma látom először.« Az aggastyán fejét rázva, dadogva felelt: »Dehogy...-dehogy, hova gondol!... í'cm tévedek cn! — Nem, nem,'én ezt jobban tudom! Hiszen emlékszel, fiatal asszony...« Az aggastyán hangja már nem remegett, meggyőző hangsúllyal beszélt, mialatt tekintete a levegőbe meredt, mintha nem maga előtt, hauem valahol fenn a magasban lebegve látná Jane arcát. »Hiszen emlékszel: Erzsébet királyné itt járt, amikor mindenki azt hitte, hogy halott. Hiszen Erzsébet királyné itt az élet vizéből ivott, örá várok én itt... ahogy... azt mondták nekem,' amióta.. Láttam őt,.amikor nyugat felől, ahol zöld a viz, lovon útnak indult párja keresésére... Egy nap, ha majd zugnak a vizek, fel fog merülni a föld alól. A zöld viz alól fog felmerülni, ahonnét én, ahonnét te is felmerültél, fiatal asszony... ahonnét valamennyien jövünk... Hiszen te ép oly jól tudod, mint én: itt a Királynő ellensége... bizony, bizony, már az én fülemhez is eljutot* a hír! Mi kertészek ásás közben sok mindenre bukkanunk rá, hi hil Igen, igen, én tudom, az ellenség meg akarja akadályozni a Királvnő nászát! És ezért van, hogy nekem ilyen sok'á kell várnom, míg megfonhatom a nászkoszorutl De ez nem tesz semmit... én ludok várni, én meg fiatal vagyok. Te is fiatal vagy még, fiatalasszony és ismered ellenségünket... igen, ismered... én nem tévedek. Nem, nem, én tévedek. Én nem tévedek, fiatalasszony!« Az eszelős, öreg kertésszel való kaland kezdett kényelmetlenné válni. Az öreg ember hirtelen belenyúlt a tűz« helybe és onnét égy, a lemenő nap utolsó fc« nyében tüzesen csillogó tárgyat kapott ki s Jane felé tartotta. — Lipotin feje előrevágódott, mint egy keselyűé. Rajtam is, forrón végigcikkázott a meglepetés: Az öreg madárkaromszerü ujjaiban egy lőrt tartott, egy igen nemesen kidolgozott fegyvert, rövid, széles, nyilván veszélyesen éles pengével, mely alakjában erősen hasonlilott egy lándzsa hegyéhez. Kékesfehérszinü, valamilyen elöltem ismeretlen fémből volt kovácsolva. A markolaton persze zafírokat véltem látni, de részleteiben nem tudtam pontosan szemügyre venni, mert az öreg nyugtalanul hadonászott a tőrrel s az alkonyati fény is már csak halványan szűrődött be a sötét helyiségbe. (Folyt, köv.); mm Mély fájdalommal jelentjük, hogy forrón szeretett édesanyánk özv. Krausz ny. állomás! eiölfáró özvegye f. hó 30 án reggel elhunyt. A megboldogult hosszú szenvedés után 1 évre követte szeretett édes apánkat a sírba. Temetése f. hó 31-én, csütörtökön délulán fé! 4 órakor lesz a zsidó temető cinterméból. Gyászolják gyermekein, unokáin, menyein, testvérein, sógoraiin és sógornőin kivül kiferjedt rokonsága. Külön villamos kocsi 3 órakor a Dugonics térről. 410 mkm MINDEN fWSZMf EMBB1NÍ& mbnden mkKMm KELL AZ EGYETLEN MŰSZAKI ENCIKLOPÉDIA A Tartalmazza az Építészet Mérnöki és gépészmérnöki tudományok Elektrotechnika Mechanikai technológia Kémiai ipar Haditochnika Bányászat Kohászat 'V Erdészet ós minden műszaki körébe vágó ismertetéseket. Szerkesztették: tilr. LóSy—Scíamldt Ede és dr. Barát Béla. 2, köíel \ászondiszk8íésben 50 pengő. Kapható 5 pengős havi rászíctre is a Délmagyarország ^m^mn. 52SB5®5BZ3ES *: '.¿wkaiMMfriHmir a .kiíUíiőemi toeválí paraJftó pakolás állal ¡erczegríé ieusisfeS Grele