Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-31 / 26. szám

Í529lánuár 31 megoldani nem lehel. Farkas István a cipő- cs bőripar súlyos helyzetéről szólva kormányintézkedést l;cr a kisiparosok védelme ¡érdekében. Farkas István második interpellációjában a 8 órai munkaidő törvényhozási uton való rendezését sürgette. Vass miniszter kifejtette, hogy nincs reménye arra, hogy a közeljövőben törvényjavaslatot terjeszthessen be a S órás munkanapról. Rolhenstcin Mór a nyomdaipari munkanélküliség miatt interpellált a kormányhoz. Véleménye szerint azért abnormisan magas fez a munkanélküliség, mert a kormány a kivételes hatalom birtokában egyes lapok megindítását nem engedélyezi. Gróf Bethlen István miniszterelnök': Nem állja meg a helyét a szociáldemokrata érvelés, hogy a magyar munkanélküliséget egy hozzá nem értő kormány elégtelen eszközei idézték elő. Az utóbbi években 500-600 millió pengőt költöttünk befektetésekre. Ezzel sok ezer munkást juttattunk kenyérhez. Ha a kormány nem kötné engedélyhez a lapok megindítását, a konkurrencia folytán több vállalat volna kénytelen beszüntetni működését cs így sok munkás elvesztené a kenyerét. A sajtónovella legközelebb a Ház elé kerül s akkor a kormány kivételes hatalma megszűnik. Rothenslein Mór második interpellációját a belügyminiszterhez intézte és kérte, hogy a munkanélküliség megszüntetése érdekében ne akadályozza meg a kivándorlást. Ezután Kéthly Anna intézett a népjóléti miniszterhez három interpellációt. Az elsőben az állásnélküliek orvosi kezelése, a másodikban a házbértartozások és a téli kilakoltatások ügyében, a harmadikban az újszülöttek megmentése érdekében kért sürgős intézkedést a kormánytól. Vess miniszter együttesen válaszolt a három interpellációra. A kormány mindent meg. tett, ami rendelkezésére áll. Kéthly Anna ezután a szücsipar érdekében arra kérte a pénzügyminisztert, hogy a fényűzési adót csak a nemes prémeknél tartsa fenn. Az éjfélre taafló éJ$2££kl&&foaLii még mindig világos volt a parlament épülete. A szociáldemokrata képviselők tűrhetetlenül kitartanak azon elhatározásuk mellett, hogy az interpellációs könyvbe bejegyzett 34 interpellációt elmondják és a késő éjszakai órákban méy teljesen bizonytalan, hogy a szerdán délelőtt 10 órakor elkezdődött ülés mikor ér véget. Délutánra elültek a nagy izgalmak. Kiderült, hogy a szociáldemokrata képviselőknek, ide magának a munkásságnak sem áll szándékában tüntetni a parlamentben, hanem az interpellációk tömegével a szociáldemokrata párt csupán demonstrálni akar. A párt minden képviselője résztvett az ülésen, a polgári ellenzékből Sándor Pál és Rassay Károly volt jelen, továbbá Pakols József, aki a Ház jegyzői tisztét töltötte be. Peyer Károly kezdette meg az interpellációk pergőtüzét, azután gyors egymásutánban következtek a többi interpellációk, amelyek kivétel nélkül a munkanélküliségről, a nagy nyomorról szóltak. A Délmagyarország munkatársa kérdést intézett Peyer Károlyhoz, hogy mi a célja a szociáldemokrata képviselőknek ezekkel a tömeges interpellációval, Peyer Károly a következőket mondta: — Az interpellációk sorozatának nincsen más célja, mint a munkanélküliséggel összefüggő kérdéseket a Ház elé vinni. Interpellációk formájában tárjuk az ország elé azt a rettenetes nyomort, amelyben nemcsak a munkásosztály, hanem a szellemi munkások is élnek. Elismerem, hogy ez rendkívüli mód, de rendkívüli a nyomor is, amely épp ugy áthatja azt is, aki dolgozik, mint azt, aki munkanélkül van. Végre is a minimum az, amit a nyomorgók az országgyűléstől elvárhatnak és a kormány kötelessége, hogy azokat a rendszabályokat megfontolja, amelyektől a nyomor enyhülését várják. Ezután Várnai Dániel a munkanélküli statisztikáról interpellált. Herrmann miniszter válaszolt, utána Bárdos Ferenc azt kívánta, hogy a munkanélküliek kapjanak önköltségi áru vasúti jegyeket, hogy felkutathassák a munkaalkalmakat. Herrmann miniszter válasza után Bárdos Ferenc a bankuzsora, a kereskedelmi cs inari J hitelek tárgyában interpellált. Wekerle miniszter válasza után Vanczák Já' nos a Máv, gépgyár túlórázásai ügyében in1 terpellált. Közveílenül éffél előli a folyosón tárgyalások indultak meg. Zsilvay hosszasan tanácskozott Almássyval. Wekerle pénzügyminiszter éppen befejezte a válaszát, amikor az óra éjfélt mulatott. Ebben a percben Puky alelnök enunciálta, hogy a szerdai nap elmúlott és mivel interpellálni csak szerdán és szombaton lehet, az ülést befejezettnek nyilvánítja. Ezzel még mielőtt valaki szólásra jelentkezhetett volna, gyorsan elhagyta az emelvényt. Az egységes párton éljeneztek, a szocialisták kórusban kiáltozták: — Puccs! Puccs! Erre a kormánypárt gúnyosan i£y válaj szolt: i — Fuccs! Fuccs! | Ezzel ért véget a szerdai 14 órás ülés. FélI egykor végre elsötétült a parlament. Egy 15 éves díáfe féli a bizonyítványtól: felafeasztolta magái Budapest, január 30. A Logodi-ucca 48. számú ház segédházfelügyelőjének a fia, Rubió László 15 esztendős iskolásfiú felakasztotta magát s mire teliét észrevették, megholt. Hogy a fiatal tanuló aki szüleinél lakolt és a polgári iskola IV. osztályába járt, miért követte el az öngyilkosságot, nem lehetett megállapítani. A jelek szerint Rubíó László azért követte el az öngyilkosságot, mrrt félt a félévi bizonyítványosztástól, az egyik tárgyból rosszul állhatott és emiatt határozta el magát az öngyilkosságra. Öngyilkosság a villanyoszlopon Olruüiz, január 30. Egy Lyzicky nevü 16 éves J és súlyos égési sebekkel lerohant. Az öngyilkosállásnélküli fiatalember öngyilkossági szándékból j sági kísérlet következtében az áramszolgáltatás felmászott az cleklroniosvezetck egyik oszlopára. I megszakadt cs 2 órán ál egész Olmütz világítás Amikor; , a vezetékhez ért, ruhája láncra lobbant ja nélkül volt. G^UMCS. Picliler, Itta slb. gyílnunyel negy választékban, o'csó rákon 129 PoSBá&L Testvéreknél Ctekonici u. és lettelcso u. sarok Mférí béli az 6POSz~nak a kézmiiveskamara ? Nagy problémája mostanában a magyar iparosságnak a kézmüveskamara néven közéjük dobott tüzesóva, ami után egyes urak kapkodva rohannak, sokan figyelemre sem méltatják, azok pedig, akik az iparosság sorsával komolyan törődnek, óva intenek minden iparost attól, hogy ezt a veszedelmes tüzesóvát megközelítsék, mert ez nemhogy meggyógyítaná az iparosság fájó sebeit, hanem sokkal súlyosabb sebeket fog azokon ejteni. Ha csupán egy uj intézmény felállításán múlna az általános ipari pangás megjavítása Magyarországon, én is azt mondanám, hogy azt áz intézményt minden áldozatok árán életre kell hivni. De amikor világosan látom, hogy ogv ilyen uj intézmény még csak ujabb terheket hoz és amellett semmi gazdasági előnyt még csak remélni sem lehet tőle, akkor a magam és az iparoslársaim iránt érzett becsületbeli kötelességemnek érzem ezt nyíltan feltárni és hangsúlyozottan elmondani, hogy az iparosság mai tarthatatlan helyzetét nem uj intézmények szaporításával lehet megjavítani. Mindennemű befolyástól mentesen figyelem a* eseményeket és látom, hogy azok az urak, akik minden áron akarják az úgynevezett kézműveskamarát, ezek a mindenkori kormányok leghűségesebb támogatói, még sem bírtak soha semmi kedvezményt elérni az iparosság javára, ebből önként adódik a kérdés, hogy vájjon ugyanazon személyek milyen cimen várhatnak ezután nagyobb eredményt? Mert ha az eddigi kormányférfiak nem ijedtek meg az urak által olyan hatalmasnak hirdetett IPOSz-tól, mennyivel kell jobban rettegniök egy esetleg kézmüveskamarának keresztelt ugyanazon szervtől, amely keresztségen átvergődő régen ismert gyermeknek a szülei ugyanazok a személyek óhajtanak ismét lenni. Jóllehet, hogy ezen átkeresztelt IPOSz-nak esetleg abból remélnek nagyobb tekintélyt, hogy a leendő önzetlen vezéreknek már jó előre miniszteri fizetéseket állapitoltak meg. Mindenkinek a meggyőződését a legmesszebbmenőig tiszteletben tartom és elfogadom alaptételnek a jószándékot is. Ha tényleg őszinte szándék vezérli azokat, akik mindenáron akarják ezt az uj intézményt, akkor lépjenek nyíltan az érdekelt iparosok elé és mondják meg olyan őszintén, amint azt ők jól tudják is, hogy az általukhirdetett fejenkénti egy pengőből nem lehet egy országintézményt fentartani. Mert azt már nagyon komoly tényezők bebizonyították, hogy ennek az intézménynek a fentartása a legjobb esetben Is egymillió pengőbe fog kerülni, am! azt jelenti, hogy az ország területén minden ipartestülctnek fel kell emelnie a mostani tagdíjakat legalább kétszeresére, ugyanakkor minden jobb ipartestületnek be kell állitania még egy tisztviselői, hogy az érintkezést csak némileg is fentarthassa a központtal. Mindezt összevetve, egy olyan taglétszámú ipartestület, mint a szegedi, el kell, hogy készüljön arra, hogy az országos központ létezése bele fog neki kerülni évente legalább 10.000 pengőbe, később pedig bizonyára még többe. Ilyen nagyságú összeggel évenle nagyon sok megszorult becsülete« kisiparost meg lehetne m:nteni a tönkremenéstől. Minden tomoly tényező tisztában van azzal, hogy az érdekelteknek" tökéletesen működő szervei a kereskedelmi és iparkamarák, ahol az irányítás olyan nagytudással rendelkező emberek kezeiben van, akik európai viszonylatban is megfelelő szakemberek. Amikor ilyen elismert emberek irányítanak intézményeket, akkor az össziparosság ellen bűnt követnek el azok, akik éppen ezt a társadalmi réteget akarják egy bizonytalan és ismeretlen irányításra bizni, amely társadalmi rétegnek a legszakavatottabb kezek és koponyák irányítására van szüksége. Ezeket a fontos érdekeket tartsa szem előtt minden józanul gondolkodó iparos, aki komolyan törődik a sorsával és a február 3-iki közgyűlésen tegyen becsületes tanúbizonyságot a szavazatával amellett, hogy semmiféle uj terheket nem óhajt magára venni, mert nem tartja szükségesnek semmiféle uj intézménynek n felállítását. I ;Egy szegedi iparos.