Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-29 / 24. szám

L)£L'»í Ui i AXAYJ..AG 192Ü január 29. Juvenális tovább utazik a kisvasuton így vegyék, ahogy írva van: utazik a kisvasuton és nem: a kisvasúira. Sokkal drágább nekünk, polgároknak a kisvasat, hogy csapa gúnyból és nem merő komolyságból foglalkoznánk vele. De ha az egyszerű polgártársnak nincs más eszköze a közügyekkel foglalkozni, minthogy Juvenális kitaposott utján haladjon, kénytelen az utazási szándékát icv az újság utján a köz tudomására hozni. Mert, hogy a minap megírta, hogy »Szilveszter »Gíondoljon >V«alamit és rendelje el már a kisvasat érdekében is a háromnapos hetivásárt, gondolhatta volna, hogy amint van hang, ami nem hallik a mennyországba, olyankép van jó szándék Is, amely nem jut el a megvalósuláshoz, még akkor sem, ha az újság le Is közli. Pedig cz az elmaradt, vagy inkább csak ez a késő és nem muló intézkedés tényleg eloszthatná a kisvasút forgalmát két torlódásos napról háromra! De hová jutnánk, ha minden irkálás, mi az újság utján a közönség elé kerül, igazzá válna! így megírta a minap az újság, hogy vigadjunk, megjött a kisvasút régóta várt mótorosa. örüljünk még akkor is a hírnek, ha a sok rendelkezés és előírás értelmében csak májusra kerül forgalomba. Értsük meg jól, mit jelent ez! Egy gyárosnak égető szüksége van egy gépre, éveken át veszekszik érte, hogy mindenkép idő előtt megkapja. Az előírások kényszeritik, hogy ne a legolcsóbbat vásárolhassa meg, mit a világpiacon megkaphat, hanem a köz érdekében drágábbat, de hazait. Már most megérkezik a gép, de a gyárvezető a részvényeseinek kijelenti, hogy igaz, nagyon kell a gép, kamatot is eszik még akkor is, ha nem használják, de sok-sok hónapba kerül, míg kipróbálják és a menetrendjét megállapítják. A részvényesek véleménye ily igazgatásról legyen elhallgatható. De hová jutunk, ha tényleg a mótorosunk is csak ilyen körülményes módon juthat üzembe! Ki kell próbálni, az természetes, nemcsak azért, mert a rendelet így szól, hanem azért Is, mert embereket fognak vele szállítani. A rendelet szelleme nem követelheti az üzemtől, hogy anyagilag károsodjon a késői próbák által. Ilyet a rendeletek nem írhatnak elő. A mótor mozogni akar, ezért is vásárolták. Ne aktát készítsenek belőle, hanem mint jó fuvarosvállalkozök fogják be munkára, hadd lőrlessze az árát, kamatát már mától fogva és elégítse ki azt a szükségletet, amely a megrendélését előidézte. Szükség volt rá és szükség van rá és ez a szükség bontsa meg azt a törvényt, vagy tőrvénnyé vált abusust, hogy a próbajárathoz sok hetes előkészület kell. Telefonálják össze a bizottságot, tervezzék meg — ha még nem lenne kész, mert hisz előrelátásból bizonyára már hónapok óta kész is van —, hirdessék ki a menetrendet és szalajtassák a mőtort, mert mozgáshoz, szaladóshoz, gyors munkához vásárolták és nem kiállítási darabnak. Szalajtassák, hátha ezzel is tudnának a vonatok túlzsúfoltságán és a vasút gazdaságtalanságán valamit könnyiteni. Megfelelhetetlen vétek minden perc, amivel az üzcmbehozásnál késlekednek. Fog ez a mótor már a természeténél fogva ss üzeme alatt amúgy is eleget késni, de szánt Bzándékkal kézleltetni, azt a felelőssége tudatában senklsem rendelheti el. Nem kiállítási darab a mötoros, mint ahogy ugyancsak a minap az újság megírta, hogy Szeged dicsőségére Ievígyék Barcelonába a világkiállításra. Egyszer már állított ki Szeged világkiállításon. Brüsszelben tőrtént, 19t0-ben. A városi kórházunkzat mulatták be a világkiállításon. Nem a régit, hanem az ujat. Nem a téglából, hanem a papirmasséból épültet. Gyönyörű pavillciiok tömegét. amint az ilyet békében szépen kigondolták. Azóta por lepi valamelyik pincében, vagy padláson ezt az aktává vedlett, a világnak bemutatott kuUur-Uokumentumokat, Mert a világkiállításra kulturdokumentuui való, hogy a világ odasereglő mindenféle fajú és rendű népének a kulturfőlényünket bemutassuk. És meg a hivatalos Szegednek is van ilyenje még. Móra a megmondhatója, hogy uem-e lehetne az eddigi ásatásaiból egy kiállításra valót összeszedni. Az aztán valóban érdekelné az egész világot. Talán olcsóbb is lenne, mint egy mótormozdony kiszállítása. Mindenesetre a maga nemében egyedülálló. Ha meg már elmennénk a legnagyobb konkurrensünk országába, a spanyol paprika hazájába, nem mutathatna-e a paprikaintézetünk oly fculturdokumentumot az itteni paprikakulturáról, mellyel még a vetélytársat a saját otthonában is leveruők? És mi lenne, ha Szeged egyik legnagyobb, de a legkevésbé ismert intézetének, a talajjavító intézet eddig elért világraszóló sikereit a sziklelenités terén mutatnók be. mint szegedi specialitást? Herke Sándor, az intézet vezetője rég megszolgálta triár a városnak ezt a szercny kis elismerést! De a város képviseletében a kisvasút motorát Barcelonában bemutatni — ennyire nem sérthetjük meg városunk tiszteletreméltó vezetőségét! Ki is viselné ennek a nagyon drága eszmének a költségeit? Mikor egy percig sem nélkülözhetjük a mótorokat és fájlaljuk, hogy nem álltak már a vonatunk megindulásakor rendelkezésünkre! Lehetséges, hogy a gyárnak érdeke egy ily tökéletes müdarabbal a világpiac szine előtt megjelenni, mert a mérnökségünk eddigi gyakorlatának megfelelően minden bizonnyal a legtökéletesebb müdarabbal lepett meg minket. De még az esetben, ha a gyár viselné az összköltségeket és megtérítené a városnak a kiállítás idejére eső amortizációt és kamatokat, sem nélkülözhetjük a gépeket és nem mutathatjuk be őket a világ előtt. Nem büszkélkedhetünk a világ előtt egy, a háború után épített 60 kilőméter hosszú keskenyvágányu vasúttal. A szakértő külföld elé nem léphetünk, hogy mi most még annyit sem tudunk, hogy keskenyvágányu vasút lehet a felépítés pillanatában olcsóbb a rendes nyomtávúnál, de üzemben ennél szertelenül drágább. Hogy mennyire költséges a tulajdonosnak, azt eddig már eléggé tudjuk és tudjuk, hogy gazdaságos ez egyetlen dicsőségünk sose lesz. A külföld számtalan rendes nyomtávra átépített keskenyvágányuja közül egyik se volt gazdaságos. De költséges az ily vasút az igénybevevőnek fs. Hogy a többit ne is említsük, az átrakási költség oly teher, mely mint igen súlyos adó nehezedik rá az egész tanyára, anélkül, hogy ebből valakinek is, akár a városnak, akár a vasútnak, a legcsekélyebb haszna is lenne. De hátrányára lesz az átrakás a gyümölcsszállitásnak is. Szükségtelenül hosszabbítja a szállítási időt és ez épp ugy rontja az áru minőségét, mint az átrakással járó ütődés és rázás. Ez mind majd idővel megjelenik az Alsótanyáról kikerült gyümölcs világpiaci alacsonyabb árában, mert a szállitás által károsabban befolyásolt gyümölcsnek nem lesz meg a teljes ára. Minderről a világ előtt beszélni épp ugy nem lehet, mint kérkedni. Elég ha mi tudjuk a magunk baját és nem pellengérezzük ki a világ szine előtt a vezetőinket. Befelé vállaltuk a hibás elgondolás terhét, viseljük is szótlanul, de kifelé csak olyat mutassunk, amire idebent is büszkék vagyunk! Hogy mi legyen a kisvasutlal? Egyelőre gyógyítsuk és iparkodjunk életkörülményeit ugy megválasztani, hogy ha üzemi hasznot nem is fog a város kasszájába hozni, de teljesíthesse azt a feladatát, amiért építettük: emelje a földe»uri város félbirtokának mezőgazdaságát és a lanyavilág kulturnivójáL Ha ezt céltudatos munkával és nem véletlen rendelkezésekkel hosszú évek multán majd elérjük, akkor majd kimehetünk a világ elé az akkorra már ledolgozott, elnyűtt mótorainkkal: íme ezekkel a szörnyszülöttek segítségével, na meg sok más eszközzel a tanyavilágunkat nemcsak a városunk, de még az egész ország egyik legviráagzóbb részévé tettük. És hogy mi is képezze sok egyéb mellett e céltudatos munkának néhány mozzanatát, azt a legközelebbi utazása után elmondja majd Juvenális. Iparte&tliletl elniSlcíSSc (A Déhnagyarország munkatársától.) A mai postával a Délmagyarország nagyon érdekes memorandumot kapott. A memorandum, amelyet nyolcvan ipartestületi elnök irt alá, az ország iparosságához van intézve és a következő címet viseli: A magyar ipartestületi elnökök szava hangozik Ön felé ebből az Írásból: még ma olvassa el cs cselekedjék e szerint A memorandum elmondja ar egész kézműveskamarai mozgalom történetét, amely onnét származott, hogy az IPOSz-nak sohasem volt elég pénre, mert az IPOSz tagság egy ipartestületre sem kötelező és mert az IPOSz tagsági dijakat nem» het közigazgatási végrehajtással beszedni.. At IPOSz azt hirdette, hogy azért nem tudott eredményesen dolgozni, mert nem volt elég pénze. Ezt a pénztelenséget akarták megszüntetni oly módon. hogy tőrvénnyel akarták kötelezni az ipartestületeket egy központi szervezet fentartására. Mivel pedig az ipartestületek jelentékeny része az eddigi jövedelmeiből lényeges áldozatokat hozni a központi szerv számára nem képes, a mozgalom irányítói arra gondoltak, hogy az egyes iparosokat kellene az e célból a kamarai ületékek módjára megadóztatni. így született meg az a jelszó, hogy az ipartestületek központi szervezetét nevezzék el »kézmüveskamarának« azzal a hátsó gondolattal, hogy lehessen külön kézmüveskamarai illetéket kivetni a kisiparosokra, noha ebben a szervezetben az egyes kisiparosoknem, hanem csak az ipartestületek lehetnek tagok Az IPOSz később, látván a legkiválóbb ipartestületek és kamarák ellenzését, maga is belátta a »kézmüveskamarai« cim tarthatatlanságát és 1027 augusztus 27-én néhai Pálfy Dániel és Dobsa László igazgató aláírásával Írásban leszegezték magukat amellé, hogy »nem ragaszkodnak n kézmüveskamarai címhez és elfaga ríjak az Országos Kézműves Testület elnevezést«. Mivel azonban ezzel ellentétben cselekedtek, a szolnoki kongresszus arra utasította a szemben álló feleket, hogy a vitás cimkérdés íéíretevésével békésen egyezzenek mag a kérdés lényegében ugy, hogy e megegyezést az összes ipartestületek elfogadhassák. Ez sem történt meg, noha az ipartestületek nagy többsége igenis békét és nyugalmat kívánt. Most azután a kereskedelemügyi m. kír. miniszter ur megszavaztatja az ipartestületeket. Az alulírott elnökök a béke és nyugalom érdekeben azt szeretnék, hogy mindenki tisztán lásson, aki ebben a kérdésben szavaz. Mert egy uj, országos szervezet, amely Budapestről akarná elintézni az ország legtávolabbi kis falujában lakó kézművesiparos iigyes-bajos dolgát, már a nagy távolságok miatt is életképtelen lesz és megbukott, mielőtt megszületett volna. Egy országos szervezettet gazdasági érdekképviseleti részletmunkát jól elvegezni nem lehet. A kézmüvesiparosoknak sem pénzűk, sem ráérő idejük nincs folyton Budapestre utazgatni. Az úgynevezett körzeti gyűlések pedig — hatáskör nélküli panaszkodó szervek, amelyekkel bajokat orvosolni nem lehet Mert nem lehet komolyan venni azt az állítást, hogy a? Országos Kézmüveskamara csak egy pengőjébe kerülne az iparosoknak. Elvégre az ország ipartestületeiben együttvéve csak 138.892 kézmüvesiparos van. Ennek csak körülbelül 50— 60 százaléka fizet rendesen tagdijat. A legjobb esetben tehát körülbelül SO-lOO.OOO pengőt fizetnének az ipartestületek az Országos Kézmüveskamarának. Hát lehet ebből az egész országot ellátni? Ennek az ősszegnek legalább a tízszerese kellene egy jó országos szervezet fentartására. De lehet ma egymillió pengőt elvonni akár a kisiparosoktól, akar az ipartestületektől, most, amikor január elseje óta uj teherként fizetni kell az alkalmazottak rokkantsági és öregségi biztosításának féljárulékait, ami uj kivetéseket, uj késedelmi kamatokat és uj foglalási és árverési költségeket is jelent És melyik ipartestület tud ma komoly tagdíjemelésekkel keresztülhajszolni? Mert a kereskedelemügyi miniszter is azt mondja, hogy óriási, fejenként körülbelül 15—20 pengős teherről van sző — csak éppen az IPOSz állítja, hogy egy pengőről van csak szó. Hát a multak tapasztalatai után, mi bizony inkább a miniszternek hiszünk. Magyarán megmondva a költségek tekintetében ez a helyzet: 1. Ha egy valóságos kézmüveskamarai csinálnak minden iparos a mai kereseti adójának 20—30 százalékával több kereseti adót fizetne kézmüveskamarai illeték alakjában és megmaradna a régi kereskedelmi és iparkamarai illeték is. 2. Ha csak egy ipartestületi központot csinálnának, akkor az egyes iparosokközvetlen több adót nem fizetnének, de az ipartestületeknek kellene tagdíjbevételeiknek körülbelül 25 százalékát átengedni a központ számára. 3. Ha pedig csak a jelenlegi hét kamara melleit csinálnának egy uj kézművesipari osztályt, akkor sem az egyes iparosok, sem az ipartestületek nem fizetnének egyetlen egy fillérrel sem többet, mint ma. A kérdés tehát az, hogy akarunk-e több adót vagy nem? Aki kézmüveskamarát akar, az mai adójának egy negyedrészével, váló fölemelését Is akarja. A memorandum végül pontos számításokat tartalmaz, hogy a kézmüveskamara mennyibe kerülne és óva inti az iparosokat, hogy felüljenek olyan tetszetős jelszavaknak, amelyek csak anyagi megterheléssel iárnak, de eredményt nem jelentenek. ' KBIJ&NG YB Esaa| így ts cszlalnemtlcif, női feliímeasüeii a !£>({- 129 S finomabb kivitelben, divatos férO Ing anyagok, paplanok ttb. dua válasüék olcsó árak 1 Poll&k Testvéreiméi | H Csekoolca u. és l ekcicsas u. sarok fl