Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-27 / 23. szám

ly^y január 27. írja; Szabó László XIV. A jegenye es a páva Március I. Most már nemcsak Taschler József, hanem a többi okos ember is tisztában van a veszedelem nagyságával, sőt elháríthatatlanságával. Dc a nem-okos emberek még nincsenek tisztában vele. A vízvédelmi bizottság már nem igen tudja, mit csináljon olyasmit, amit eddig még nem csinált? — Mit eszünk, ha jön a víz? kérdezte Taschler az elnöki székben. »Mit eszünk'?« Ez a kérdés még nem merült fel. Mindenkinek van otthon ennivalója, ha nem sok is, de pár napra elengendö. De, persze, ha nem lesz -¿otthon«, akkor nem lesz eleség se... Taschler körülnézett a tanácsieremben és kiválasztott két urat, akikre az élelmezés legsürgősebb problémáját azonnal elbízta: — Prosznitz Vilmos urat és Kovács Albert urat felkérem, hogy gondoskodjanak lisztről. Elég liszjt lecyen biztonságban, jő magas helyen. Prosznitz Vilmos és Kovács Albert azonnal elmenlek a »Back B. Fiai« gőzmalomba tárgyalni és egy óra múlva már be is jelentették a bizottságnak az eredményt: — A malom mától kezdve csak annyi lisztet fog kiadni, hogy állandóan raktáron marad négyszáz métermázsa a veszedelem elmultáig. — Akik nem fúlnak a vízbe, azok nem fognak éhenveszni, mondotta ki a megnyugtató szentenciát Taschler főkapitány. De ezen már nem nevetett senki. Mikszáth Kálmán fanyar képpel ment el a bizottság üléséről cs nyomban meg is ijta legkomorabb cikkeinek egyikét, mely tökéletesen cgj-czett a nap hangulatával: A Balszerencse végre is megunja annyiszor ránk kiáltani a jóakaratú »Vigyázzátok« szót: a pusztulás démona maga alá gyúr ^nélkül, hogy ugorhatnánk előle, a szeszélyes folyam kitör, tabula rdse.t csinál s csak a könyvek fogják beszélni a jövő századoknak: hol feküdt Szeged valamikor... Azt tartja a néphit itt a Tisza táján, hogy amely családnak jegenyefája és páva madara van, az okvetlen elpusztul. Gyönyörű trópus, mely odamutat a költséges luxus eltörlésére, mert a Jegenyefa a parkot feltételezi, a páva madár pedig a költséges főúri kártartást. Milyea költőileg kombinálta ki ezt a népi Do hát nincs-e Stégednek ilyen jegenyerájaés pávamaciara a Tiszában, nem lesz-i, kénytelen vagyonilag elpusztulni c nagyjövőjü város lassan-lassan? A Tisza folyam, mint a hitrege Molochja mindenét megeszi s mikor már semmijo se marad, megeszi magát a várost is mindenestül. A költségek megeszik s Szeged az tesz, ami tzizadok előtt volt: egy veszedelmes fekvésű nagy falu. Az oka ennek a kormány, mely bűnös telhetelleaségében tartományokat megy hódítani a nemzet pénzén (Boszniát) s itthon lomhán nézi Fél-Magyarországnak évről-évre merujuló halátvergődését. Csupán egy mód vau Szegedet megmenteni s átadni hivatásának: ha a Tisza-szabályozás és Szeged vízvédelmi ügyét a kormány teszi magáévá — az állam pénzén. Voltak Szegeden, akik jobban féllek a költségektől, mint a Tiszától. Március 5-ikén a város rendkívüli közgyűlést tartott Dáni Ferenc elnöklete alatt, mert a közgyűlésnek jóvá kellelt hagynia az alföldi vasúttal kötött megállapodást, — c i#1kü1 nem lehetett kiutalványozni a vasúti töltés felmagasitásához szükséges kilencezer forintot. Az alsóvárosi nép vezére, Börcsök Sándor ellenezte ezt a kiadást; szerinte elég jókor lesz a pénzl megszavazni akkor, ha majd elszakad a percsorai fiát és az árvíz csakugyan elindul Szeged felé. Taschler főkapitány ezzel szemben sürgette a pénz megszavazását. Szabó János, Babarczy József és Pillich Kálmán a pénz folyósítása mellett szólalt fel, arra hivatkozva, hogy a város sorsát kilencezer forint miatt nem szabad kockára tenni. Taschler ismételten felszólalt és. megmagyarázta, hogy a népet akkor, amikor már látja a vizet, nagyon nehéz lesz rendszeres munkára fogni; az idő különben is nagyon rövid, — lehet, hogy a gátszakadás már csak órák kérdése. Ha pedig elkezd esni az eső, akkor vége minden reménynek, mert nem lehet töltést csinálni. Pillich kicsúfolta Eörcsököt, akinek minden beszédében szecsjiel a »szögén adődzó nép*, — most, amikor az adózó nép kilencezer forintot kereshetne az árviz.védclemnél, a nép védelmezője ezt a költséget nem akarja megszavazni. A közgyűlés névszerinti szavazással, 95 szóval 27 ellen^ hozzájárult a kilencezer forint kiutalásához Ugyanezen a napon az árvízvédelmi bizottság ülésén megjelent Boros Frigyes is, aki elmondta, hogy a város helyzete rendkívül aggasztó; az alföldi vasutat a legnagyobb erővel és gyorsasággal fel kell magasítani és ő ezt el is rendeli a vasúttársaság akarata ellenére is. A vasuli töltésen Tóth Mihály főtsojPA 40 sa ^joujara .ipát?T.\ur?pog 'jfoujatn tisztviselő ügye], a munkára. A legnehezebb munkát, a lórék megrakását háromszáz fizetett napszámos végezte. Miután Boros ezt a munkaerőt csekélynek tartotta, Rókusról kirendeltek még két kapitányságot és a Belvárosból nyolcszáz embert. De tovább folyt :» munka a többi veszélyeztetett helyen is: a Belvárosban a két hid közötti Tísza.parí megerősítésén ezernél több ember dolgozott. A Felsővárosról kilencszáz ember és nyolcvankilenc kocsi, Rókusról pedig nyolcszáz ember vonult ki a szillér—baktói töltésre. Az alsóvárosiak is buzgólkodtak a Vörös Kereszt környékén, Szent-Mihályteleken s a hattyasi szárny-töltésnél. Elrendelték továbbá a %hármas kőátjlróc betömését a vasúti löllés alatt. A nap eseményei között már fel sem tűnt, hogy újra megérkezett Szegedre Kende Kanut kormánybiztos és Lukács György belügyminiszteri tanácsos. Kendével senki sem törődő't, Lukács Györgyről pedig senki sem tudta biztosan, hogy miért jött? Az árvíz utáni hetek izgalmában Mikszáth »Szeded pusztulása« cimü röpiratában nagyon ellenszenves hangon emlékezik meg Lukács Györgyről, aki »a sunyi természetek szokásával magával hozta zsebében kormánybiztosi kíneveztetését és a statáriumot is, anélkül azonban, hogy ezt valami magas, csak az ő nagy talentuma előtt érthető politikából elárulta volna, elinte csupán ugy gerálta magát, hogy ő személyes meggyőződést jött szerezni a várost fenyegető veszély mérvéről, hogy annak alapján a helyzetről kimerítő jelentést tehessen a kormánynak. Már ez az együgyű lépése előre vetette árnyékát azon tehetetlen, aprólékos és nevetséges taktikának, mellyel a szegény öreg apó nem sok vizet zavart meg és azon erélyesség.hiánynak, mely egyrészben Szeged szerencsétlenségének oka.c Bár ennek a jellemzésnek teljes tárgyilagosságához szó fér, kétségtelen, hogy Mikszáth ebben is Szeged népének hangulatát fejezte ki. A város népe nagymértékben bizalmatlan volt Lukács Györggyel szemben s a katasztrófa után Lukács György bs is bizonyította, hogy e bizalmatlanságra rászolgált. Egészen észrevétlenül érkezett Szegedre Herrich Károly miniszteri tanácsos is, aki a közlekedésügyi minisztériumban a TisZaszabályozási ügyek legfőbb intézője volt. Herrich már az ötvenes évek elejétől ke elve többször járt Szegeden és hivatalos jelentéseiben minden árvizveszedelem' okául azt a tényt tüntette föl, hogy Szeged városa 1851-» ben megakadályozta, hogy a Maros torkolatát a várostól délre helyezzék át. Jelentéseiben s a mérnök-egyletben tartott előadásaiban gyakran tett olyan megjegyzéseket Szeged városára, amelyek nagyon sértették a város érzékeny népét s amióta az ujszegedi part lemetszése nagy kudarccal végződött, Szegeden senkivel sem lehetett volna elhitetni, hogy Herrich, a vízügyek legfőbb intézője ért a vízügyekhez. Természetes, hogy ezt tudta Herrich és a szegedieknek, hacsak módja volt benne, minden maliciáért megfizetett Március 5-ikének történetéhez hozzátartozik még, hogy ezen a napon az iparosok és az iparosifjak — ez utóbbiak Reisly Sándor, parancsnoksága alalt — átvették a Tisza-parton az éjjeli őrszolgálatot. Minden éjszaka 25 iparos és 30—40 fiatalember volt szolgálatban. A fővárosban c napon a képviselőház elé terjesztették Szeged városának védelmet kérő feliratát, amelyet a március 1-i közgyűlés határozatából küldtek fel. Ebben a felirata bau nagyon okosan kifejtette a következőket: Az ármentesjtések a minél nagyobb haszon mentése céljából történvén, az ármentesitést és védelmi kiadásokkal is a községek épp oly, de sőt nagyobb mérvben terheltetnek meg, mint a földek tulajdonosai, anélkül, hogy az ármentesitésből közvetlenül nagyobb hasznaik lennének. Egy öblózet vízzel elboritása csak egyévi Jiaszonvcsztést jelent, dc egy-egy község, vagy; város elöntése soha helyre nem pótolható kárósodást jelent. Különösen áll ez városunkra nézve, amelynek sorsa egy négymérfóldnyl távolra eső s igen veszélyes körülményü társulati töltéstől tétetett függővé, amely helyzetből való szabadulásra e város közönségének sokszoros kísérletei ered. ménynélküliek voltak. S ha ezen sokszor teljesen védhetetlen társulati tőkések szakadni találnának, a város oly pusztulásnak volna kitéve, amit soha többé ki nem heverhet 8 romjaiból soha fel nem támadhatna. A Ház Szeged feliratát, a sablon szerint, »sürgős tárgyalás végett« kiadta a kérvényi bizottságnak. Az árviz azonban megelőzte a kérvényi bizottságot. olcsó harisnyavásár minden létező szín- és minőségben csak e hó végéig Pillák ¥ es^émkméí Cscltonlcsucca és Széchenyi tér Mikor Bagolcsóbb az ékszer! ha a készítőnél vesszük, rendeljük, vagy javíttatjuk, mert ott első kézből kapjuk és csak munkadijat koll fizetni. F. Moinárlíétáné aranyműves Kölcsoy ucea 7. -» Brilliánsok dtfoglalása megvárható. Ezüstözös, aranyozás! Betikiilök szakszerű javítása. 297 PNEU a leg&as&a&eí© S O fo Ö- M 4 gy??!*11 " " KSrzeíi képviselet: SCHWARZ E. és FSB, SZEGED. l eleíon 12, lö-QS.