Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-27 / 23. szám

1023 január 27. DÉLMA GYAR0RSZ.4G Ady Tiz esztendeje, hogy a forradalmas Magyarország legnagyobb halottját temette a Nemzeti Muzeum ódon csarnokából, ahol valósággal megrohanta és szinte fölborította a szilaj gyász mohósága a ravatalt, amelyen az elmúlás néma fönségében trónolt a Mámor, fejedelem, a vér és arany magyar vátesze, az utolsó költő, aki urnák, magyarnak született, önmagát és önfaját ostorozva élt és ygy halt meg, mint az ázsiai pogány pusztákról napnyugatra barangolt hóditó szittya vitézek. Tiz esztendeje, hogy eltemette a költőt Magyarország, amely temetni cs gyászolni tud, mint senki más. Tiz esztendeje földelték el a föld legnagyobb siratóját, a magyar ugar, a magyai* temető prófétai és apostoli énekesét,, a hivatalosak és választottak, az ifjúság és munkásság beláthatatlan serege kísérte utolsó Útjára és az elismerés koszorúját az egész nemzet nevében helyezték sírjára az Illés szekerén a dicsőség egébe ragadott szellem földi porhüvelyének. Tiz év után inkább, mint valaha, vigaszul és bátoritásul (mint ahogy a fáradt és csalódott Kepler Ádám bort kér famulusától), elő kell vennünk a költő verseinek végtelenül gazdag és örökkön uj termését, az Uj Versel: fiatal és szikrázó lángborától .1 halottak élén békéltető mennyei nedűjéig és inni ebből a fölséges italból, amelyhez fogható Petőfi óta nem akadt a magyar költészet narnasszusi hegyén. És emlékezni kell és nem szabad feledni, Hogy Ady volt az első, aki a régi magyar világ nyomorúságán és szomorúságán széttekintve tudatára ébredt elmaradottságunknak, kulturátlanságunknak és az ótestamentomi jóEok lelkével és hangján fülébe dörögte hétszilvafás nemzetének a nagy ébresztőt és a hallgatás némaságával mondott vétót az öngyilkos őrületnek, amely egy megpróbált fajta maradék fiait dobta oda a lövészárkok poklába idegen urak hódító szándékáért. Ady Endre azt hozta kora magyar költészetének, ami legjobban hiányzott belőle: egy vehemensen nagy egyéniség" viharos újságát | és egy abszolút költő lelkének döbbenetes mélységeit. Az újság mondanivalójában cs formájában egyszerre, hogy ugy mondjuk organikus egységben jelentkezett. Másképpen látta a magyar glóbuszt és magyar életet, mint akár Petőfi és ezt az uj látást olyan erővel cs bátorsággal sugallotta, hogy az olvasók önkénytelenül vagy elfordultak c szokatlan fénytől, vagy pedig akaratlanul és elbűvölten — meghódoltak előtte. Petőfi mélázó alföldje csupa idil, csupa szelid és kellemes szépség, Adyé halott ugar, a lelkek temetője. Petőfi csupa fiatal és naiv optimizmus, egy nép gyermekkorának gyermeteg rajongója, Ady a század nagy betegségének, a modern kétkedés, nek és hitetlenségének nagy betege, fáradt, de lázongó és töprengő dekadens, aki egy pusztuló világban, egy haldokló társadalomban és egy szegény és kis hazában a nyugati kulturák ópiumától és saját nagyságának borától mámorosan énekel. Ady egy gyönyörűen haldokló hattyú. A mélység elölt pedig, amely költészetében megnyilik, ugy kell állatiunk, mint Aranynak Dante vizei" fölött. Soha költő e világon nem éreztette hatalmasabban azt, hogy az életünk halál, hogy a szerelem gyűlölet, hogy isten cs a démon bennünk él, soha költő nem fejezte ki egyénibb bűvölettel, hogy az Én egy világ és ha Én nem leszek, egy világ fog összedőlni. Az, hogy uj ritmust hozott a magyar nyelv zenéjébe, hogy uj szavakat adott és ősi igéket ujjá varázsolt, hogy a magyar nyelvnek Vörösmarty és Babits melleit legnagyobb sámánja volt, hogy uj korszakot jelent, hogy világirodalmi értéket reprezentál, mindez hoz. zátartozik jelentőségéhez. Tiz év után teljes történeti jelentőségében és egész emberi és költői nagyságában áll előttünk. Most indul uj útjára, amely végtelen, hogy meghódítsa kis hazájának a nagy világot. Mert az ő titáni méretei túlnőttek Pusztaszeren^ a Hortobágyon, Budapesten^ s Lomnicon, ő a Mont Blanc és a Himaláják magasságaiban száguld Illés tüzes szekerén. Övé az örökkévalóság! Juhász uyula. Bankett — 15© résztvevő megbetegedésével Tömegmérgezés egy díszebéden Rotterdam, január 2t>. Az ggyik életbiztositótársaság tisztviselői egyesületének bankett, je után a díszebéd 150 résztvevője mérgezési tünetekben megbetegedett, de néhány nap múlva valamennyien teljesen felgyógyultak. A biztosítótársaság személyzetének betegsége miatt kénytelen volt zárva tartani helyiségeit. Tivoli színház, amelyet a díszebéd résztvevői a bankett után felkerestek, folyosójának és helyiségeinek beinocskolása és megrongálása folytán súlyos károkat szenvedett. A szemtanuk leírása szerint a színi előadás alatt a nézőtéren formális pánik támadt. A körülbelül 600 főnyi közönség előbb egyesével, majd csoportonként, végül zárt sorokban mene. külésszcrüen sietett a kijárat felé. A mentők és a rendőrök elé a színház folyosóján borzalmas látvány tárult. Vlamennyi folyosót bemocskoltak, a falaknak támaszkodó emberek heves hányingerrel küzdve levegő után kapkodtak. A színház előtti tér is olyan állapotban volt, úgyhogy a tűzoltóknak kellett víz. sugarakkal lemosni. A rendőrség szigorú vizs1 gálatot indított az étterem ellen s minden I ételmaradekot lefoglalt. Azt hiszik^ hogy a J mérgezést romlott burgonya okozta. Szombaton kiosztották a Szeirtgyörgy-uccai városi bérház lakásai! Megállapították a lakbérekel is (A Délmagyarország munkatársától.') Szom- I baton délután négy órakor ült össze a polgármester szobájában a város tanácsa, hogy kiossza a Szentgyörgy.uccában épülő uj háromemeletes városi bérpalota negyven lakását, amelyből — mint a Délmagyarország szombati számában már megírtuk — huszonnyolcat már lefoglaltak a különböző Szegedre helyezett intézmények, a pedagógium tizenkilencet, a gyakorló polgári iskola nyolcat és a borászati felügyelőség egyet. így tehát ttílajdonkepen csak tizenkét lakás fölött rcndelmegpróöálta művelni is. Tanyai történeteket irt a hetvenes évek patronja szerint s kopogtatott velük hol a Hon-nál, hol a Pesti Napi ő-nál, hol a Budapesti Hirlap-nál — nem nyitotjtak ajtót neki seholsc. Utoljára szerencsét próbált aFővárosiLapo k-nál, az egyetlen szépirodalmi nap i-Iapuál, amilyen se azelőtt nem ¡volt, se azóta nincs és nyilván nem is lesz többet Jsoha. f Ez olyan vakmerő kísérlet volt, amilyet csak a kétségbeesés sugallhat. Mintha a csárdákban, foJDókban kikosarazott vándorlegény megkérné a királykisasszony kezét. Cs Fuszti maga volt legjobban meglepődve, mikor a Főváro s i L apókban megjelent az első novellája. A hártyán i ka kas. Igaz, hogy csak a Ili r ck után tették, iott is legapróbb betűkből szedték, — de hát az Utolsókból lesznek az elsők, csak ki kell várni. Két esztendő múlva Fuszti tnár előkelőségszámba ment a magyar irodalomban. A Fő váró sí Lapok vasárnapi számát el se lehetett képzelni palotás-novella nélkül. A harmadik esztendőbea pedig Palotás-regénnyel kezdődött meg az uj esztendő. Re jtve h o rdott sebek volt a címe ¡és az első oldalon közölték, vezércikknek. Most aztán Fuszti is elérkezettnek látta az időt, 6ogy személyesen is megismertesse magát a Fök/á rosi Lap ok-kai, ahol addig csak a kezeírását ismerték. (Szépirási mintának lehetett volna használni az irását, még hetven éves korában is.) Fölvette az atilláját, kifente a bajuszát és bekopogtatott Vadnay Károlyhoz, aki a lapja révén a magyar irodalom pápája volt akkoriban. * A hatalmas embernek éppen valami íhöigy-vendége volt, mikor Palotás benyitott Iiozzá. Csak ugy odabiccentett neki: — Foglaljon helyet kérem es várjon egy kicsit. Fuszti meghúzódott a sarokban és kivárta türelmesen, mig a szerkesztő kikísérte a hölgyet s visszajövet hűvösen megkérdezte a katonát: — Mi tetszik kérem? Fuszti haptákba ugrott: — Vagyok bátor bemutatni magamat: Palotás Fausztin, m. kii* honvédfőhadnajy. Vadnay, aki olyan harkály-vörös ember volt, viaszsárgára döbbenve hanyatlott hátra a székben: ~ Micsoda'? II át kegy e d f érti? — Még eddig annak ismertem magamat szerkesztő url — feszitette ki domború mellkasát a Fővárosi Lapok illusztris munkatársa. — Szerencsétlen ember! — Csóválta két tenyerébe szorított fejét Vadnay. Én azt hittem, hogy önt I-'auszünáuak hívják és büszke voltam rá, hogy én vezettem be az irodalomba a magyar Georg Sand-ot. Mennyi vitám volt maga miatt Gyulay Pállal! Már most mit csináljak én macával? — Tartson meg szerkesztő ur tevábbi jóindulatában — pengette Fuszti a sarkantyúját. Nem is lehetett egyebet csinálni. Vadnay Károly, akinek ambíciója volt a magyar honleányokközt Sand-okat és Elíot-kat fölfedezni, nem dicsérte ugyan többé előfizetési felhívásaiban a Rejtve hordott sebok-ben megnyilvánuló női bájt és gyöngéd kellemet, de azért a marsallbotot többé nem lehetett visszavenni Palotás Fausztintól. — kezhetclt volna a tanács, ezt a tizenkét lakájt kellett volna 227 igénylő között szétosztani, ha —• nem kellett volna lakáshoz juttatnia a József főherceg-téri kislakásokban lakó családokat is, mert ezeket a lakásokat is lebontják rövidesen, hogy helyet adjanak az egyetem odakerülő intézetének. Négy óra után ült össze a tanács a polgármester elnökletével cs félhétig megszakítás nélkül tanácskozott zárt ajtók mögött, mig végre elkészült a határozat. A földszinti üzleíhelyiőégek közül egyet kapott özv. Zombory Béláné, kettőt a Schlesinger-cég. Egy négyszobás lakást adott a tanács a testnevelési hivatalnak. Sarkady István 2, Barabás János 2, dr. Abonyí Sándor 3, Szepessy József 1, Barbierer János 2, egy katonatiszt 2 és Dietrich .Vilmos 2 szobás lakást kapott. Az első emeleten özv, Lorincz Józsefné 1, dr. Erdélyi Lajos 3. Pitroff Pál 4, Szenes Adolf 2, dr. Banner János 2, dr. Eperjessy Kálmán 3, Szőkefalvy Nagy Gyula 4, Folráth Lajos 2, Schneider Ferenc 2 és dr. Korpássy Elemér egy garzon cs egy kétszobás lakást kapott. A második emeleten Frank János 1, dr. Szabó Géza 3, dr. Galamb Sándor 4, Szidonits Jenő 2, dr. Mester János 2,. dr. Greguss Pál 3, Pulz Lajos 4. Tőrös Sándor 2, dr. ifj Dobay Gyula 2, Náray Károly 2, Hlavanda Gizella egyszobás garzonlakást kapott. LIKŐR KONYAE