Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-27 / 23. szám

SZtOED: Szerkesztőség: Somogyi ucca a2.1. em Telesor»: 13-3J.'Kladúhlvalal, kHlciönkünyvlér és fcgylroda : Aradi ucca S. Telelőn: 506. ^ Nyomda: löw Lipót ucca l'J. Telefon r lO—34. «»«»«» Vasárnap, 1929 Január 27 oa© V. évfolyam 23. sz&m MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal; Url ucca ft. Telefon: 131. szám.« » « » « » HODMEítOvAsARHELY: Szerkesztőség és klutíohlvatnl r András:y ucca 25. Telefon: 49. szám. « >» <« » « » <{ ,> <s ,„ Előfizetési ára havonta 3-20 vidéken és a fővárosban 5 60, kUlfUldön 6-40 pengő. Egyes szám lő, votér- és ünnepnap 24 fillér. Az alagút, meg a puszta sziget Az alagút, amely emberi munkával köti óssze a tenger alatt, amit a teremtés tengerrel választott szét és a puszta sziget, amelyről hajótöröttek kerülnek vissza a kulturvilágba, lerongyoltan, elvadult szakállal: regénytémák és drámatémák, amelyek már sokszor foglalkoztattak kis és nagy irókat több-kevesebb sikerrel. Sokkal ritkább dolog az, hogy regénytémák politikusokat foglalkoztassanak s ebben az össze-vissza világban, amelynek kizökkent a tengelye és senki se született, hogy azt helyretolja, ebben az össze-vissza világban megértük, hogy az álmodó költök témái a gyakorlati politikusok kezébe kerüljenek, akik az álmok aranytömbjeiből váltópéuzt vernek a mindennapi élet számára. A két téma közül mindenesetre az Alagútnak van nagyobb jelentősége, legalább pillanatnyilag. Hogy meg lesz-e valóban az alagút, amely a La Manche zöld hullámai alatt az európai kontinenshez csatolja az angol világrészt, annak talán nincs is fontossága amellett a tény mellett, hogy ami egy század óta képtelen fantasztikumnak látszott az egész világ szemében, az realitás gyanánt kerülhetett az angol parlament napirendjére. Hogy a terv technikailag nem kivihetetlen, az már akkor se volt kétséges senkinek, mikor a modern technika még csak gyermekcipőiben járt. De mindenki tudta azt is., hegy a technikailag nem is éppen vakmerő tervből soha se lesz semmi az angol gőg miatt, amely meg volt győződve arról, hogy a teremtő Isteu azért szakította el O-angliát már az emberi nem kezdete előtt az európai pallóktól, mert azt a helyet választotta ki a splendid isolation nemzete számára — s az angol félelem miatt, amely Anglia világhegemóniáját féltette a harsogó hullámok alatt való szárazföldi összeköttetéstől. Vájjon az angol gőg és az angol félelem megszűntét jelentbe, hogy az angol közvélemény ma már nem szegül mereven szembe a tervvel, amelynek megvalósítására a háború előtt nem gondolhatott komolyan politikus, mert azt vagy a csatornába, vagy a Bedlani falai közé némították volna? Vájjon azt jelenti.e ez, hogy Anglia lelkileg uj utakra lépett és térbelilcg is testvéri közösségbe óhajt olvadni Európa népeivel? Nagy tévedés volna ezt hinni. Anglia egyszerűen tisztába jött vele, hogy a jövő háborúja ellen nem egy keskeny csatorna, de egy világóceán se védelem többé s igy semmi értelme egy semmivé vált illúzió kedvéért lemondani azokról az előnyökről, amelyeket az Európával való tengeralatti összeköttetés nyújt az angol kereskedelemnek a dower—calaisi tengeri összeköttetéssel szemben. Az angol kereskedelmi józanság müve ez, nem a nemzetközi és nemzetfeletti emberi szolidaritásé. A háború utáni világ nemzetközisége nem ebben nyilatkozik meg, hanem abban, amire a rivierázó Lloyd George mutatott rá abban az intervjuban, amit egy francia újságírónak adott. Lloyd George, a háborúnak és a békekötésnek egyik elkésetten cszre tért bűnöse, már rég nem hivatalos intézője Anglia sorsának, de még mindig egyike a legjobb szemű európai államférfiaknak, — sajnos, már csak szolgálaton kivül. Lloyd George most felveti a kérdést, hogy milyen benyomást keltene a mai Európa abban a hajótöröttbeu, aki 191-1 nyarán vetődött egy puszta szigetre és most szabadul onnét vissza a kulturemberiségbe? Ha ma Európa partjain kikötue egy olyan hajótörött, aki tizennégy esztendőt töltött egy romantikus puszta szigeten, akkor Európa urainak nagyon nehéz volna számot adni arról, amit ezzel a világrésszel cselekedtek tizennégy év alatt. A hajótörött visszaérkezéséről ezelőtt is Írtak regényeket és irtak drámát arról a néma csodálkozásról, amely elfogja a hajótöröttet, amikor először látja meg a sokszor háromszázhatvanöt nap alatt lejátszódott nagy átalakulásokat. De ezek a költői fantasztikumok mindig olyan átalakulásokról szólnak, amelyek előre viszik az emberiséget, szebbé és jobbá teszik az élet formáit, több jólétet terjesztenek és több boldogságot adnak, mint amennyi a hajótörés előtt jutott a világnak. De még mindig megíratlan az a regény cs az a dráma, amely a háború kitörésekor embertelen vadonba jutott európai bc::;;c:vi:ísaU szólaltatja meg az 1920-as évek vége felé. "Még mindig felméretlen az a visszaesés, amely még ijesztőbb méretű az intellektuális és az etikai, mint a gazdasági vonatkozásokban. Mert nem csupán Európa gazdasági színvonala sülyedt le a világháborút követő másfél évtized alatt, hanem az erkölcsi színvonal is. A pénz devalválódását az erkölcsi és intellektuális devalváció követte, amit sokkal nehezebb visszavezetni az aranyalapra, miut volt a; erejét vesztett papírpénzt. A régi regényekben is drámákban torzonborz hajjal, elvadult szakállal kőt kí az európai partokon a hajótörölt és a puszta szigeten felvett szokásai csak lassan veszik fel az európai formákat. Ma azonban az embertelen vadonból hazaszabadult hajótörött azért érezné itthon idegennek magát, mert másfél évtized alatt sokkal jobban leszállt Európa erkölcsi és intellektuális nívója, mint a hajótörötté a puszta szigeten• Az alagút, meg a puszta sziget: két irodalmi téma a politikában. Csak az a különbség köztük, hogy az alagút a regényből került most j az életbe, a másik már megvan az életben. I de még senkinek se volt bátorsága régényt | irni róla. Rassay Károly szombaton este Szegedre érkezett és Informálta szegedi párthlveit Meleg ünneplésben részesítették Oílovay Károly pártelnököt (A Délmagyarország munkatársától.j A szegedi liberális és demokrata ellenzék vezetőségi tagjai közül mintegy ötvenen-hatvanan szombaton este vacsorára jöttek össze a Kass sakktermében. A vacsorára, amelyen Oltovay Károlyt, a párt nagyérdemű elnökét ünnepelték név. és születésnapja alkalmából, lejött Szegedre Rassay Károly orsz.'ü£cyüIési képviselő is, akit dr. Boross László szerkesztő vezetésével az Esti Kurír több munkatársa kisért le Szegedre. A vacsorát nem tervezték' politikai jellegűnek, Rassay Károly már a közel jövőben keresni fogja az alkalmat, hogy a választók legszélesebb rétegeivel megtalálja az érintkezést, hogy beszámolót adjon és politikai nyilatkozatot tegyen. Örvendetes jelenség volt és a liberális és demokrata tábor Szegeden való gyarapodására mutat, hogy a pártelnök ünneplésére eljöttek olyanok is, akik cdclig meglehetősen tartózkodóan viselkedtek cs hogy feltűnő számban képviseltették magukat a kisgazdák. Az iutim jellegű vacsorán dr. Bodnár Géza mondta az első beszédet, aki a szerény életű, de mindig serényen munkálkodó szabadelvű és demokrata eszmékhez 40 éves közéleti pá| lyája alalt mindig önzetlenül, fáradhatatlanul és lelkesen munkálkodó Ottovay Károlyt ünnepelte és köszöntötte. Ottovay Károly pártelnök mélyen meghatva mondott köszönetet barátainak és pártjának figyelméért. Elmondotta, hogy nála családi hagyomány volt a szabadelvűsig, amit mint élete elengedhetetlen és nélkülözhetetlen fűszerét hozott magával a szülői házból. Ugyanebben a szülői házban oltódott bele a vallásosság, mint a rendes ember életének egyik elengedhetetlen kelléke, amit átél és gyakorol az ember, de amivel nem kérkedik, nem hivalkodik, különösen pedig nem támaszt vallási alapon ellenségeskedést és gyűlöletet. Ottovay Károly beszéde további folyamán könnyekig meghatva köszönte meg újból pártja figyelmét és fogadalmat telt, hogy továbbra is a becsületes meggyőződés rögös, de tiszta útját fogja folytatni. A jelenlevők spontán szeretettel, őszinte és meleg lelkesedéssel ünnepelték a kitűnő pártelnököt. A felszólalók sorában most dr. Pap Róbert következett, aki szintén meleg szeretettel emlékezett meg Ottovay Károlyról, majd Rassay Károly kiváló egyéniségéről, nagyszerű közéleti pályájáról és azokról a tulajdonságairól beszélt, amelyek pályájáu nagyra emelték és magas horizontot mutatnak. Most Rassay Károly emelkedett nagy ügyelem közepette szólásra és jsmert ékesszólásával csatlakozott azoknak a szegedieknek hatalmas táborához, akik ünneplik, szeretik és tisztelik Ottovay pártelnököt, aki igazán megtestesítője annak a »nem okos embernek«, aki az eszmék harcát, igazságát és diadalát nézi, ahelyett, hogy a közéleti munkálkodás közben is a gyakorlati érvényesülés eszközeit és lehetőségeit kutatgatná és részesítené előnyben. Rassay ezután bizalmas politikai információkkal szolgált szegedi barátainak és párthíveinek, akikkel a késői órákig maradt együtt. Rassay Károly kíséretével együtt vasárnap recgél utazott vissza Budapestre.