Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-03 / 2. szám

1929 Január 3. (A Délmagyarország munkatársától.') Részletesen beszámolt a Délmagyarország arról a terjedelmes leiratról, amelyben a belügyminiszter kivánta értesíteni a város közönségét a város vagyonkezelésének és adminisztrálásának ellenőrzésére tartott vizsgálat eredményéről. Ez a leirat meglehetősen szigorú hangú utasitásokat is tartalmazott és kemény bírálata volt a városi hivatalok működésének. A legnagyobb meglepetést a városházán az a részlet keltetie, amelyben a belügyminiszter a városi tisztviselők illetményeivel foglalkozik és megállapítja, hogy a városi tisztviselők lé' nyegesen több fizetést kapnak, mint amennyit az 1927. évi törvény a hasonló fizetési osztályokba sorozott közalkalmazottak számára megállapít, tppen ezért igazoló jelentést kér a város tanácsától, hogy milyen felhatalmazás alapján utalta ki a kérdéses pótlékokat. A miniszter ugyanebben a passzusban azt is kifogásolja, hogy a városi tisztviselők kiküldetésük esetén több költségmegtéritést kapnak, mint amennyit az állami tisztviselők. A tanács a leiratnak erre a részére — értesülésünk szerint — azt fogja válaszolni, Logy a városi tisztviselőknek szerzett joguk van arra a különbözetre, amely illetményeik és a közalkalmazottak számára megállapított illetmények között mutatkozik, amikor ugyanis érvénybe lépett a tisztviselők illetményeit szabályozó 1927. évi törvény, a városi tisztviselők jóváhagyott közgyűlési határozat alapján már évek óta kapták a 25 százalékos városi pótlékot. Mivel a törvény szerzett jogokat Hem érint;, ezt a városi pótlékot továbbra is megkapták. Erről-a belügyminiszteri leiratról beszélgettünk szerdán a polgármesterré!, aki elmondotta, hogy értesülése szerint a belügyminiszter nem fogadja el ezt az indokolást. — Valószínű — mondotta a polgármester —, hogy rövidesen, talán már az 1929. évi költségvetést jóváhagyó rendeletben elrendeli a 25 százalékos városi pöüék fizeíésének beszüntetését. Az a tisztviselő, aki nem nyugszik majd bele fizetésének ilyen módon való redukálásába, a belügyminiszter rendelete ellen panaszt nyújthat be a közigazgatási bírósághoz és én, a magam részéről egészen bizonyosnak tartom, hogy a közigazgatási bíróság helyt is ad ennek a panasznak, hiszen szerzett jogok megvonásáról van szó. Érdekes a belügyminiszteri leiratnak az üzemekre vonatkozó része is, amely megállapítja, hogy az üzemeknél alkalmazott városi tisztviselőknek tulnagy a tiszteletdijuk. — Ebben van is valami — mondotta erre * polgármester —, például vitéz Papp FetíÉLMAGYARORSZÁG umm . .u.jh.^jjii^hii wiiwnmuiiu. sm renc főszámvevőhelyeltcsnek számvevői fizetésén kivül a három üzem vezetéséért összesen ezerötszáz pengő havi tiszteletdijat állapított meg az üzemigazgatóság, ami valóban sok. Ezt az összeget legutóbb az üzemigazgatóság hatszáz pengőre redukálta, de a városi üzemeknél foglalkoztatott városi tisztviselők március óta egyetlen fillér tiszteletdijat sem kapnak, mert a belügyminiszter akkor elrendelte az üzemi tiszteletdijak további kifizetésének felfüggesztését. A polgármester ezután arról a vizsgálatról beszélt, amelyet indítványára a közgyűlés rendelt cl vitéz Papp Ferenc ellen és amelynek eredménye már ismeretes a nvilváncsság előtt. — Dr. Fajka Lajos, vitéz Papp Ferenc legnagyobb ellenfele, maga is kijelentette, hogy azért haragszik az üzemvezetőre, mert az nem teljesítette azt a kívánságát, hogy az autóbuszjáratok számára a közkórház előtt is létesítsen megállóhelyet. A vizsgálat különben nagyon megviselte Papp Ferenc idegrendszerét, ugy, hogy én most cl is küldöm szabadságra. Az viszont igaz, liogy a kettős lakbér ellen felmerült kifogások nem alaptalanok, mert természetbeni lakást is, lakbérilletményt is ugyanegy tisztviselő nem kaphat. A íanács 431 szegedi hadikölcsönjegyző segélykérelmét lerfeszíeíle föl a népfóléti miniszterhez (A Délmagyar ország munkatársától.) December harmincegyedikén telt le azoknak a segélykérvényeknek a benyújtási határideje, amelyeket a vagyontalan ősjegyzők nyújthatnak be a város hatósága utján a népjóléti miniszterhez. Karitativ segélyért — mint ismeretes — folyamodhatott minden olyan ősjegyző, aki legalább ötezer korona értékű hadikölcsönt jegyzett annak idején és aki a háború után bekövetkezett elértéktelenedés miatt teljesen elszegényedett. A folyamodók kérvényeit vagyoni cs fegyelmi felelősséggel a város előljárósági hivatala vizsgálta felül egyénenkinti nyomozással és azokat a kérvényeket, amelyek a törvényben előirt feltételeknek nem feleltek meg, mar itt visszautasította. A többit kisebb-nagyobb csoportokban terjeszti fel a polgármesteri hivatal a népjóléti miniszterhez. Szerdán, az újesztendő második napján küldötte föl a polgármesteri hivatal az utolsó turnust. Ezzel együtt négyszázharmincegy karitatív segélyért folyamodó hadikölcsön-ősjegyző van Szegeden olyan, aki az előljárósági hivatal megállapítása szerint jogosult a segélyre. Mivel a folyamodók között vau néhány kétséges is, valószínű, hogy a felterjesztett kérvények közül néhányat a népjóléti miniszter utasít vissza, de valószínű, hogy a kérvények túlnyomó nagy részét elfogadjaIzgalmas életmentés a Tiszán a zajló Jégtáblák között Az u}év első estéjén a jégtáblák közé velelle magái egy csendőr, akli összeköíözölí abroszokkal menieiíek meg (A Délmagyarország munkatársától.) IJjév első estéjén a Magyar Szabók Egvesületének tagjai a tiszaparti Bagics Rozál-féle vendéglőben jöttek össze. A barátságosan folyó beszélgetést egy váratlan incidens zavatta meg. Egy feldúlt arcú fiatalember rohant be az ajtón és lélekszakadva kiabálta: — Egy ember fuldoklik a Tiszában, segítsenek megmenteni! Természetes, hogy ¡¿ki ember a szobában volt, kifutott a Tiszapartra, ahol a sötétben észrevettelr egy embert, aki a jéggel küzködve eredménytelenül igyekezett partra vergődni. A sötétben azonban még tájékozódni sem tudtak, szerencsére azonban a vendéglő előtt egy autó állt és ennek reflektorát levéve állapították meg, hogy a vizben levő ember egy jégtáblába kapaszkodva 'irtja magát u víz felett, annyi ereje azonban nincsen, hogy arra felkapaszkodjon. Azonnal a mentőkért telefonáltak, de addig is megpróbáltak segíteni a szerencsétlenen. Ez azonban nehezen ment, mert az enyhe időjárás megolvasztotta a jeget és senki se meri a jég széléig menni, amely a fuldokló keze alatt is szakadozott. Megérkeztek a mentők, de ezek is Lehetettnek voltak, mert se kötelük, se rudjuk nem mentők jelenlétében vesz a vizbe. Közben valaki telefonált a tűzoltókért is, de mire ezek kiérkeztek, az embert már Bagics Rozál segítségével kimentették. A leleményes asszony, miután a házban semmiféle kötél vagy rud nem alcadt, összeszedte az asztalterítőket, azokat halászmódra összekötözte és ezt dobtál: a fuldokló felé, aki -- miután a jégtáblát nem merte elengedni — szájával kapta el az abroszkötelet és fogai közé szorította. A parton állók azután egyesült erővel kivonszolták a jég közül, de mire partra ért, eszméletét vesztette. A nevét sem lehetett megállapítani, de ruházata után Ítélve csendőrnek látszott. A mentők beszállították a közkórházba, ahol az ismeretlen öngyilkosjelöltet kihallgatták és megállapították, hogy Rodics Lajos próbacsendőrrel azoták, hogy Ladics Lajos próbacsendőrrcl azonos. Ladics Lajos a kórházban eszméletre tért és kihallgatása során kiderült, hegy a fiatal próbacsendőr miért akart megválni az élettől. Ladics most készült a vizsgákra, tiznapi szobafogságot kapott és ez idő alatt is szorgalmasan tanult. Miután azonban az anyaggal nem tudott elkészülni, attól félve, hogy <l vizsgán elbukik cs nem veszik fel a csendőrség kötelékébe, elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Szolgálati helyén, a laktanyában megtalálták utolsó üzenetét is. Egy kis cédulára irta barátaihoz, amelyben arra kérte őket, hogy , . ,, _ » • wiuuiiuuyfcj ClUiUlJ L/^U CLlia UÜClj \ volt amit a vízben vergődő embernek naa- fogyasszák el az amjjálól kapott csomag tarnyújthattak volna, hogy belekapaszkodjék. talmát, ő már többé abból ugy sem ehet. JaA Tiszapartnak ezen a részén Bagics Rozál háza áll egyedül és sehonnan sem tudtak mentőeszközt szer. zni, úgyhogy az a veszély fenyegetett, hogy a szerencsét í«n emter a nuár 1-én háromnegyedhatkor távozott a laktanyából és amikor kiért a Tiszához, belevetette magát a jeges Imllámokba. A hideg viz azután alanosan lehűtötte a fiatal csendőrt. 1 belügyminiszter megvonia a városi tisztviselők 25 százaiékos városi pótlékát a tiszisíssiöüi a közigazgatási bíróságtól kérik szerzett jogaik érrényesitését