Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-22 / 18. szám

SZEGED: Szcrkcíríőstg: Somogyi acto 22. L em Telefon • <3-33. - Ktadóhlvntol, kOlcsönkönyvtAi és fcgylrotlo - ArndI ucco S. Telelőn; 30A. - Nyomda t Löw L>pól ucca 1». Telefon 16 - »4. «»«»»•' Kedd, 1929 január ZZ V. évfolyam 18. szám MAKÓ: Szeikesztaség 6« kiadóhivatal, tlrt acca 4. Teleion: ISI. tzirn.« »*<»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztő»^ é» kiadóhivatal: AndróMy ucca 23. Telefon: 49 izAm. «» «>» « » « » „» ElO'lzeietl «i 'OVONLÍÍ -¿u vldc »' • e» o tovarnsban J*u mmi^iiBBm^MmimammmmmKmma Itllttldö- V4U oeno >. En es «zare 16. vasár- és Ünnepnap 24 Otléi Halliakendtek megnagysigositísa Mondják, kisebbedünk, fogyunk. Igaz-c? Nem. Inkább nagyságosak levőnk mind hirtelen. Ezt az ártatlan böbverset Tompa Mihály te. kintetes ur irta a Bach-korszakban a cimkór­ság ellen. Foganatja nem igen lett Valamikor csak fejedelmek és zászlósurak titulusa volt a »nagyságos«. A többi halan­dók nemesek, nemzetesek, vitézlök, tekintete­sek, tisztellek, de leginkább csak »hallja­kendtek« voltak. A negyvennyolc meghozta a demokráciát, a reakció visszahozta a címe­ket, ahogy az mindig szokott lenni. Kossuth Lajos csak »kormányzó ur« volt, de Havnau­nak, több magyar város díszpolgárának — többi közt Budapestének és Szegedének is — már »kegyelmes« címmel keüe't udvarolni, amire tudvalevő'eg rá is szolgált a bresciai hiéna, ö aztán leesett a hatalom lováról, de a cim megmaradt. A hatvanhetes kabinet tag­jai voltak az első »kegyelmes« miniszterek. »Tekintetes urának csak Deák Ferenc maradt meg, ámbár hiszen ő lehetett volna »nagy­ságos« is és »méltóságos« is, ha már az oszt­rák szagú titulust nem akarta vállalni. Mert őbenne volt nagyság is, meg méltóság is. A mi nemzedékünknek nem jutott se egyik­ből, se másikból. Azért lettünk mindnyájan nagyságosok és méltóságosok. Egyesületi tö­megmeghivókra már nem is nyomtatnak más címet Mi tagadás benne, a cimkőrság a kurzus'g tisztán városi nyavalya volt A falu, a tanya szűz maradt tőle. A parat z' nem kapta meg, a természetes eszejárása, n józansága immú­nissá lette. Bagi Józsefet Mikszáth Kálmán meglette parasztbárónak. A valóságban azon­ban csak »gazduram« volt, noha a kislajbi zsebébe gyűrhetett volna egy tucat méltóságos gróf urat. A cim, a titulus vitulus nélkül nem is imponálhatott a parasztnak jobban, mint döglőtt lovon a patkó. Azért maga nem is élt vele, ha mástól nem sajnálta is. — Nagyságos alispán ur — szólitotta meg a nyirsógi paraszt az alispánt, mikor az még csak tekintetes sarzsi volt — Ne nagyságoljon engem, atyafi, — men­tekezett a derék ember, — nem ér az a titulus vitulus nélkül fenét se. — Ó, sohse tessék szabadkozni, aki ur, meg. van az ahban mind a kettő, — erősködött nagylelkűen a magyar, akár tudta, akár nem tudta, hogy a vitulus magyarul borjút jelent A paraszti józan felfogáson a háború nem igen változtathatott Aki a frontok poklát meg. járta, az sok ürességet láthatott a cimek mö­gött, a magnak itthon hagvott parasztot pedig nem tölthette el irigy bámulattal a cipr,foltoző nagyságos ur. Arról szép tósztokat lehetett mondani pezsgős bankelteken és szép vezér­cikkeket is lehetett róla írni, mint a puritán hazafiság mintájáról, de a paraszt sz ínében, nemcsak a magyaréban, rrlidenféle paraszté­ban az olyan ur, akinek az egész esztendei keresete nem ér egy tehenet, nem lehetett ideál csak figura Erre találta ki a mi né­pünk az »alig ur« kifejezést. A háború óta sok idő eltelt, a paraszttal is nagyot fordult a világ, sőt egy kicsit ki is fordult alóla. Volt idő, mikor ö diktált az országnak, aztán volt idő, mikor elhitették vele, hocy, ő diktál s akkor nevezgették a nemzet fundamentumának, gerincének és te­tejének s akkor válogattak közülök nagyságos és méltóságos urakat Valami túlságos vesze­delem nem lett ebből sej ami parasztunk ettől se szédült meg, vállat vont rá, talán otthon vacsora után mosolygott is rajta egyet, de kifelé viselte a cimet, éppen olyan türel­mesen, mint azelőtt a hallja kendet A tü­relme csak most kezd fogyadozni, mikor azon vette észre magát, hogy hiába tették meg a nemzet gerincének, a sorsa nem lett vele köny. nyebb. mert épp ugy ropog az adók alatt, mint ezelőtt A paraszt ma megint ott van, ahol a háború előtt volt, épp ugy el van szegényedve és adósodva, csak most már látja is a masja helyzetét. A háborn kinyitotta a szemét s azt most már aligha lehet bekötni ujabb titulusok selyem pántlikájával, amit most állítólag me­gint terveznek. Legalább egy agrár szaklap­ban azt olvassuk, hogy a kormány nem ide­genkedik annak a régi mulasztásnak a jóvá­tételétől, hogy eddig csak a kereskedőkből s olykor az iparosokból válogatták a nagy­ságos és méltóságos tanácsnokokat Hát ez igaz. Eddig, illetve ezelőtt csak ezeknek árul­ták a kitüntetéseket a választási kassza javára Mert a legtöbbször erről volt szó, nem az igazi érdemek jutalmazásáról. A példás szorgalmú kis lakatosmesterek, szabók, csizmadiák kö­zül hány lett királyi tanácsos? S a falusi szatócsnak juttattak-e az udvari tanácsos mél­tóságából? Mindeddig csak a nagytőke vá­sárolhatta meg azt a jogot, hogy kitüntetése révén különbnek tarthassa magát polgártár­sainál. S ezt a közéleti immoralitást akarnák most beleoltani a földmüvelőtársadalomba? Vagy nem a marhák számához kötnék a nagy­ságos ís nem a holdakéhoz a méltóságos cí­met, hanem ingyen játékul akarják adni a parasztnak, hogy ne rosszalkodjék többet és ne zavarja lármájával a hatalmasok nyugal­mát? Nem ajánljuk se emígy, se amúgy. A magyar paraszt nem cimkórságos és nem en­gedi magát bolonddá tetetni azzal, hogy ezután ö is nagyságos ura'tathatja magá' a béresével. Mi értelme is volna e sürgős és korszerű reformnak? Az adó nem lesz tőle kevesebb. Az emberek közti egyenlőtlenség nem lesz kisebb. Az élet nem lesz könnyebb a város­ban. Hanem a paraszt-szocializmus terjedése könnyebb lesz a falun és a tanyán. Ezért pe­dig nyilván nem rajonganak még az agrár szaklapok méltóságos és kegyelmes cikkírói sem. A Pötfl-iíélei: „a legújabb Jogi botrány" Ausztria egész saftófát foglalkoztatja a szombati ielmentő Ítélet (Budapesti tudósítónk telefon jelen­tése.) Bécsből jelentik: A P8ffl-pőrben hozott ítélet — amelyről vasárnap beszámolt a Délma­gyarország — még mindig élénken foglalkoztatja a sajtót A liberális lapok, főleg a Neue Frcie Presse az osztrák esküdtbiráskodás rendszerének haladéktalan megreformálását követeli. Az ítélet birói körökben is lesújtó hatást beltett Szóba került az ügy az osztrák nemzetgyűlés hétfői ülé­sén ts, ahol Aas'erlitz szociáldemokrata képviselő a Pöffl-itéletet a legújabb jogi botránynak nevezte és tiltakozott az ellen, hogy falusi emberek ítél­kezzenek olyan pörben, amelvKen a nagyvárosi viszonyok abszolúte ismeretlenek az ilyen egyszerű emberek előtt Schönbaner professzor, gazdaszövetség! képviselő szintén Iázitó Ítéletről beszélt és az esküdtbirás­kodás rendszerének német mintára való megrefor­málását követelte. Az esküdtek elnöke egy Tül nevü falusi kis­iparos az esküdtek nevében dr. Gürtlerhez, Pöff! védőjéhez levelet intézett és hangoztatja, hogy a verdiktnél politikai és vallási szempontodat nem: vettek figyelembe. Kérte a védőt, hogy védje meg őket a sajtó, támadásai ellen, '* A sszerb díkíaíura politíKai leiaríóstaiása Egy dalmáciai volt Radlcs-párll Képviselőt tartóxtattaJs. le (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.") Belgrádból jelentik: Ma megtörtént az aj re­zsim első politikai letartóztatása. Makarska dalmáciai városka Klarics nevü polgármeste­rét, aki Radics-párti képviselő volt, tartóztat­ták le. Belgrádban azt állítják, hogy a le­tartóztatás azért történt, mert Klarics köz­pénzeket sikkasztott. A belügyminiszter egyébként ma a bécsi Arbeiter Zeitung postai szállítási iogát vonta meg. FelosszlatíáR as össxes Qorvái párioi Belgrád, január 21. A zágrábi rendőrség tegnap az államvédelmi tőrvény rendelkezése alapján, hogy a vallási és faji alapon álló pártokat fel kell oszlatni, lefogla'ta a horvát parasztpárt (Radics-párlj, horvát főderalista párt (Trumbics-párt), a horvát néppárt (kle­rikális) és a horvát jogpárt helyiségeit és le­véltárait s igy valamennyi horvát pártot fel­oszlatták. Horvát területen, mint srámbajóvő párt, egyedül az önálló demokrata párt, Pri­bicsevics Szvetozár pártja marad meg, amely azonban főleg szerteket foglal magában. Zágrábban hire jár, hogy a bel így minisz­térium körrendelete alapján más pártoknak másutt levő székhelyein is hasonlóan fognak eljárni, azok a pártok pedig, amelyek még megmaradnak, a belügyminisztériumtól köte­lesek kérni fennállásuk elismerését dc kér-

Next

/
Thumbnails
Contents