Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-20 / 17. szám

14 0PX1YT Mi YJKOSSZAG wmmmmmnmm 1929 január 20. nélenagyaros-saiág regénye MEIRINK: »Jane, Jane!« — fohászkodtam magamban. Minden igyekezetemmel azon voltam, hogy luleimet elzárjam a hercegnő sötét hangjának érzéki bája elől. De hiábavaló volt minden erőfeszítés! Tisztán éreztem: Jane messze, nagyon messze van tőlem — talán álomba zárva, maga is tehetetlenül, a velem való lelki összeköttetéstől megfosztva nem tud segítségemre sietni. Őrjítő düh fogott el ebben a pillanatban sajátmagam ellen. Gyengclelkü! Gyáva! Hát már heréltlé aljasodtál?! Szedd össze erődet! Állj a saját lábadra, támaszkodj saját lelkiismeretedre! Az öntudat nevében folyik itt most az ördögi harc! Az öntudatodtól akarnak megfosztani. Csak az öntudatod menthet meg — de nem az Anyához való gyáva imádvíg — az Anyához, aki szintén csak a nőnek egyik megnyilatkozása. Vigyázz, különben szoknyába öltöztetnek s felszentelnek a macskaistennö csuhásává!... Hallottam, amint Assja Chotokalungin tovább folytatta előadását: «Remélem, az eddig mondottakból világosan kitűnt, hogy a pontlkus Isais kultuszában minden azon fordul meg, hogy a papi neaphyták kíméletlenül tanúságot tudnak-e tenni megrendithetctlcn öntudatukról. Hiszen ennek a misztériumnak az a nagy gondolat az alapja, hQgy ellentétben az állatiasan szaporodó Eras önmagát áruló gyávaságával, csak a nemek egymásiránti gyűlölete —• ami maga a nemi misztérium — tudja megváltani a világot s megsemmisíteni a demiurgost. Az Isaiskultusz titkos bölcsessége megtanít rá, hogy az a vonzás, aminek a közönséges ember a nemi pólus felől ki van téve — s amelyet nevetségesen szépitő hazugsággal -Szerelemnek« nevez — a demiurgos leghatalmasabb fegyvere, amellyel a természet örök csőcselékét életben tudja tartani. Ezért aljas az úgynevezett »Szerelem« — mert férfit, nőt egyaránt megfoszt egységének szent princípiumától s mindkettőt egy oly egyesülés ájulatába sodorja, amelyből a kreatúráknak nincs más ébredésük, mint az ujra-beleszűlctés az alacsony világba, amelyből jöttek s amelybe mindig vissza fognak térni. A szerelem közönséges — csak a gyűlölet nemes!« A hercegnő szemeinek égő sugara bclémvágódott s mint a villámszikra a dinamitot, felgyújtotta szivemet. Gyűlölet... gyűlölet lobbant fel bennem Assja Chotokalungin iránt, oly hevesen, mint az olvasztókemence fehéren izzó lángja. Meztelenül, ugrásrakészen, mint egy óriásmacska hajolt felém, alig észrevehető mosollyal ajkán, mintha lesben állna. Szivem tombolását uagy kinnal lecsendesítettem, egy pillanatra visszanyertem önuralmamat, dadogva, rekedten suttogtam: »Gyűlölet — ez az igazság, asszony! Ha el ludnám mondani, hogy hogy gyűlöllek!« »Gyűlölete suttogta sóváran. »Gyűlölet! Ez jő van igy! Végre jó uton vagy barátom!... GyülöljL. Dc most még csak langyos áramokat érzek...« s őrületbe kergető, lekicsinylő mosoly suhaut végig arcán. »Ide hozzám!« ordiíottanij rekedt hangom alig engedelmeskedett. Kéjes remegés futott vég:g a nősténymacska sima bőrén. »Mit akarsz velem csinálni, barátom?« »Fojtogatni! Meg akarlak fojtani, gyilkos, vérszopó, sátáni bálvány!« A lélekzet hörögve szakadt ki belőlem; gyűrűk és vaskapcsok nehezedtek fojtogatva torkomra, mellemre — éreztem, ha nem pusztítom cl ebben a pillanatban ezt az előttem álló vadállatot, elpusztulok magam. •Kezded kedvedet találni bennem érzem¡ barátom!: hallottam suttogó szavait. Rá akartam ugrani, de nem bírtam; lábaim földbe gyökerezlek. — Időt kell nyernem, megnyugodnom, erőt gyüjtenem! — mondtam magamban. Ekkor a hercegnő puha ringassa 1 felém lépett: »Most még nem barátom!...': »Miért nem?j üvöltött, tombolt belőlem egy alig hallható hang, mely rekedt volt az esztelen dühtől és ...vágytói. »Még nem gyűlölsz eléggé, barátom!« turbékolta a hercegnő. Gyűlöletem és undorom paroxizmusa ekkor lairfelen visszájára fordult, mélyen járó, undorító félelem vett rajtam erőt, hirtelen visszanyertem hangomat: »Mit kiván tőlem Isais'?« A meztelen nő nyugodtan felelt, mintegy szelid rábeszéléssel tompítva hangját: »Kitörölni téged az élet könyvéből, barátom!« A bennem kúszó félelem ekkor újra hevesen fellobogó gúnyba s könnyelműségbe csapott át; a biztonságomnak ez az érzése leküzdötte bénaságom tudatát; gúnyos, nevetéssel feleltem: »Engem?... £n foglak tég?d kiirtani... lemészárolt macskák vérén élő nőstény! Nem fogok nyugodni többé, vérnyomodat nem fogom többé elhagyni, nősténypárduc, aki testedben hordod már a vadász golyóját. Ahol feltalállak, elpusztítalak, ármány!« Lassú, szipolyozó tekintettel felém intett a hercegnő! Egy örökkévalóság'g tartó pillanatra elvesztettem eszméletemet Amikor leirhatatlau erőfeszítéssel bénitó Iethargikus állapotomból újra öntudatom felszínére vergődtem, a hercegnő már nem állt meztelenül az oltár és könyvesszekrény között, hanem felöltözve, hanyag mozdulattal könyö- kölve a díványon hevert s kezével ép rest mozdulattal az ajtó felé mutatott. Önkénytelenül hátrafordultam. Kétféle dolgol állapítottam meg egy-ugyanazon tekintettel: Az ajtókeretben a hercegnő lívréjébe öltözve, halotthalványan.és némán, mint e ház egész szolgaszemélyzete, elaludt tekintettel a leeresztett szempillák mögött: — unokaöcsém, John Roger állt. Az iszonyatos ijedtség megbénított- Félhangos, fuldokló kiáltás tört ki belőlem: lábammal támaszpontot kerestem; majd tágranyitott szemmel újra az ajtó felé pillantottam — ugylátszik túlfeszített idegeim képzelődése volt csak: a szolga, aki még mindig ott állt, ugyan téuyleg szőke magas ember volt — láthatóan európai, talán német szolga e tatár csőcselék közepette —,. de némi, halvány hasonlatosságtól eltekintve — meg kellett állapitanom, hogy nem... John... Roger... volt. És aztán még valamit láttam — előbb, mert az ijedtség még lenyűgözőit, csak tompán, majd egyre tisztábban: a grccopontikus Isais KERJE A f OSZEMESKEDÉSBEN A MOST MEGJELENT. , Vtö RECEPTET TARTALMAZÓ. SZjNES KfPEKKEL ILLUSZTRÁLT D? ÖETKERFÉLE RECEPTKÖNYVEI ÁRA 30 fJLLÉR KÖZVETLEN HOZZÁNK DsOETKERA." tpAPE5T,VIÍL(Ml-U.£5 fekete szobra fogásra görbült jobb kezében... az előbb még üres kézben... egy feketére zo* máncozott lándzsa töredéke fénylett Néhány lépést tettem az oltár felé és vilá« gosan láttam, hogy a lándzsatöredék is, csakúgy mint a szobor, fekete syenitből volt faragva. Nem tudom máskép, nem tudom jobban megmagyarázni: az volt az érzésem, minlha valamilyen mélységből merültem volna felszínre ...hol van a zöld fény, ami az imént meg betöltötte a helyiséget? A hercegnő feje mögött súlyos selyemfüggöny lógott, ö maga ugrott fel s kinyitotta az egyik ablakszárnyat Meleg délutáni napfény ömlött be a szobába, aranyszalagok táncollak a sugarak vonalám Amennyire lehetett, leküzdöttem a csapatostul rámtámadó kételyeket, kérdéseket és önvádakat s az előszobába kisértem a hercegnőt, ahol Lipotin élénk örömmel lépett elénk »Rendkívül sajnálom* — kezdte el — »hogy tisztelt mecénásomnak már első látogatását megzavarom. De meg vagvok róla győződve, hogy aki egyszer megtekintette ezt a vendégszerető házat, nem fog semilyen alkalmat sem elmulasztani, hogy újra vissz átér hessers ide. — Gratulálok Önnek, tisztelt barátom!« (Folyt köv.) WJ^Lfll/iWtifi'if T-441UUlJri.il 0n harcsa lesz es morad1 a kitűnően bevált paraffin pakolás által Herczegné tongyri Grefe ST,kai taléiEete'V4r ucca 7'" > Olcsó bérletrendszer! termel ti tzSt>e№ eseíe »3T sszobaiesíésí, másolást, buíor^ ¡ fényesésí, cimfesíé&i és curany&sásí. SVSAn^íx'wS' m ' —)B". •! 11 ».I I • W WIIII •WL.LLL II «MWM—P———II^W^—A^MCM №és>ll eMreadi kiül. /síben tnretnios árban L