Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-20 / 17. szám

SZECED: srcrucszlósóg r Somogyi ucca 22. L em Telefon - 13—33.' Kiadóhlvníal, hOlcsOnkönyvthr és Jegyiroda : Aradi ucca S. Telefon: 306. Nyomda t Löw L1p6l ncca lg. Telefon 1« -34. «»«»«» Vasárnap, 1929 Január 20 a®» V. évfolyam 17- szám MAKÓ: Szerkesztőség és kladóhlvaial: Urf ucca ft. Telefon: 131. tzám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : szerkesztőség és kladóhlvaial: Aadréssy ucca 25. Telefon: 49 szám. « *> w » « » t< » « » Etoilzetesl ara .avonli vide «- C» n (Óvárosban i'OO iUlldlddn 6-40 pengi. Egyes »Am Itt. vas«- és Uniepnap 24 rlliei Siralomházban A jobboldali sajtó nagyon meghozsannázta a miniszterelnök pártvacslorai nagy beszédének azt a passzusát, amelyikben megint ráíeritette a lepedőt arra a destrukliv sajtóra, amelynek néhány orgánuma aktív kegyelmes urakat szerepeltet legillusztrisabb munkatársai gyanánt Ehhez természetesen semmi közünk. Ez a destrukliv lapok házi ügye, amelyek konstruktív miniszterekkel végeztetik a destrukciót és a konstruktív minisztereké, akik eszmecsiráik számára a destruktív sajtót találják a legalkalmasabb talajnak. Nem valószínű, de lehet, hogy itt bizonyos elvi ellentétek merülnek fel a kormány feje közt, aki a destruktív sajtó iránt mindannyiszor engesztelhetetlen haragot táplál, valahányszor meg kell indokolni a statáriumszerü sajtóreformot és azok közt a publicista miniszterek közt, akik elszívták a békepipát a destruktív sajtóraL Azonban elég tapasztalatunk van már róla, hogy az ilyen elvi ellentétek a gya; orlaíbau nem jelentenek semmit és se a miniszterelnök nem fog felmondani a publicista minisztereknek, se a sajtó a miniszter publicistáknak. Nem szabad azouban valamiről megfeledkezni, amiről a jobboldali sajtó állandóan megfeledkezik abban a2 egyébként kissé kényszeredett sajtóvitában, amely az útban levő sajtóstatáriumot megelőzi. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez nem a baloldali és jobboldali sajtó ügye, amelynek egyformán kipeckeli a száját a törvény s hogy egyáltalán a sajtó munkája nem az iró zsurnaliszta, hanem az olvasó ország ügye. Ezt jó volna, ha idejekorán tudomásul venné az ország is, amely, az a gyanúnk, nem túlságosan izgul a dolog miatt s nem akarja észrevenni hogy itt nem a sajtó bőrére megy a játék, hanem az övére. A lapok végre megszűnhetnek 5 az újságírók elmehetnek zabot hegyezni és jeget aszalni, — egyik munkanélkülinek sincs több joga méltányosságot és humanizmust követelni, mint a má'-iknak. De az ors'ág aa. amely nem lehet el anélkül, hogy minden eseménynek hire és ellenőrzése és minden véleménynek szava és megnyilatkozása ne le. gyeu, ami megvan az országban akár a jobboldalon, akár a baloldalon. Már pedig olyan farkasvermek közt, amiket a sajtónovella az eddigi hirek szerint is takargat, olyan büntető hatalommal szemben, amely kénytelen kegyetlen lenni, ha eleget akar tenni a törvénynek, a sajtó mindenre alkalmas lesz, csak arra nem, hogy az igazat megírja és azt, amit igazságnak • tart, hirdesse. Nem teszünk különbséget liberális és keresztény sajtó közt, mert az utóbbi sem olyan homogén már, hogy a keresztény polifüka uralma alatt bármely árnyalata biztonságban érezhetné magát. Az egyik frakció nem ül már olyan biztosan a hatalom árnyékában, mint a másik s nincs már egyetien frakció sem, amelynek a másik a fejéhez ne vágta volna a destrukció vádját Igazán az egész sajtóról van itt szó, jobban, rniat valaha, minden fölfogásról és minden világnézeLről, amelyet becsületesen hisznek és vallanak azok, akik odatartozónak érzik magukat Csak annak mindegy minden, akinek nincs hite és meggyőződése s aki edd'g SD azt nézte, mit tart ő igazságnak, hanem irta azt, amiért fizetik. De ha megreformálják a sajtót ugy, amint hirdetik, akkor az, aki nem akar hurokra kerülni, mindent fog irm, csat az igazságot nem. Igazság? Hónapok óta folyik egy bírósági tárgyalás az igazság megállapítása végett s az újságírót arra kötelezik, hogy egymagában, hatalmi apparátus, illetékesség nélkül mindig az abszolút igazságot irja meg, mert különben jaj neki és minden ivadékának! Ki vállalkozik majd arra, hogy rávilágítson közéleti, közgazdasági, köztisztességí visszaélésekre — s a sajtónak mégis csak ez a legelsőrendü közőuségvédelmi hivatása, nem a vizállásrovat és a meteorológiai jelentés — ilyen auspiciumok és a védekezésnek, a bizonyításnak ilyen megkötöttsége mellett'? A bűnök és visszaélések kész védelmet találnak a sajtónak ekkora megszorításában s szóvátélelük két útra terelődik: az interpellációra, amire nem szokás választ adni s a külföldi ellenséges sajtóra, amely annál hangosabban rágalmazhat, minél mélyebben hallgat az itthoni sajtó. Kinek használ, kinek az érdeke ez azokon kivül, akikre fegyvert szegezni leg"őbb kötelessége minden tisztességes sajtőorganumnak, tekintet nélkül világnézetre és politikai pártállásra? Bizonyos, hogy a kormánytól magától is távol áll ez a cél, a sajtó itéletlevelcvel menlevelet adni a bűnösök társadalmának és rászabadítani őket közéletre és társadalomra. Bizonyos, hogy a kormány csak a maga pártpolitikai hatalmát akarja védeni. Megengedjük azt is, hogy valami eddig ismeretlen jóhiszemű cél érdekében, amikor lebontja a sajtószabadság várának utolsó maradványait is s még a fundamentumát is felforgatja. De nem bizonyos, hogy ezt a célt eléri-e akkor, amikor föltétlenül bekövetkezik a másik, amit nem akar: a sok mindenféle devalváció után, amin már átestünk, elkerülhetetlen lesz a mélye az erkölcsi devalvációnak, amelyben már úgyis térdig gázolunk. Tisztában van ezzel a kormány és sejt ebből valamit a közvélemény? Tudunk időkről, amikor az egész ország sikra szállt a sajtószabadságért, holott sokkal kisebb veszély fenve-; gette, mint most Most nem hallatja a szavát egyetlen törvényhatóság sem. De talán jobb is, ha nem hallatja. Mert ahogy a mai magyar közéletet ismerjük, a törvényhatóságok, hogy? kedvében járjanak a hatalomnak, készek volnának mély hódolattal maguk szállítani a sajtó fejét. Isméi fötöalaiii gázrobbanás pusssiiloii Eanáonban FölsxaKaűt utiesí, röpülő grániídaraboU, lángbaboruli tíszl&íelz (Budapesti tudósilónk telefonjelentése.j Londonból jelentik: A katasztrofális gáz- és vizcsőrobbanás sorozat ma ismét folytatódott• A Leegren városrészben mintegy 50 méteren felszakadt az úttest a földalatti robbanások következtében. Grániltömegek röpültét a levegőbe, rácsozatok hullottak, a kiömlő gáz pedig tüzet fo~ gott. Két üzlef. lánabáborult. Az anvaci kán nagy. Felmentették a bécsi szerkesztő gyilkosát CBudapesti tudósítónk telefonjeleniésej * Bécsből jelentik: Az esküdtszék szombaton éjszaka hirdette ki Ítéletét a Pöffl-pörben. Az esküdtek felmentő ítéletet hozlak. Három kéj-dést intéztek az esküdtekhez. Történt-e gyilkosság, vagy emberölés, illetve pillanatnyi elmezavar forgott-e fent. Az esküdtek majdnem kétórás tanácskozás után az első kérdésre 12 igennel feleltek, az elmezavar, kérdésében 0 igen és 3 nem volt a felelet. E verdikt alapján Wolff Brunq gyilkosát felmentették és elrendeltélazonnali szabat don bocsájtását. A tárgyalóterem közönsége a feltűnést keltő Ítéletet teljes csöndben hallgatta végig. Adonyban is »egyhangú választás« lesz CBudapesti tudósítónk telefon jelentése.) Adonyban holnap jár le a képviselőyálasztási ajánlások határideje. Szombatig csak egyetlen jelölt, a hivatalos egységespárti dr. Matta Árpád ajánlási iveit váltották ki, akinek ivein mintegy 4000 aláirás szerepel. Ezek után nem kétséges, hogy Adonyban is »egyhangúlag«: fogják »megválasztani« — a hivatalos egységespárti jelöltet Moyalisták véres tüntetése Párlsbaia CBudapesti tudósítónk telefonjelentése.j Parisból jelentik: A »király rikkancsok«_ egy csapata ma tüntetést rendezett a Boulevardokon. A royalisták a Tazette du France-ügyben kompromittált politikusok ellen tüntettek. Egy teherautón a földmivelésügyi minisztert ábrázoló viaszbábut vittek, amit négy rendőr^ kosztümbe öltözött tűzoltó vasbilincsekkel tar. tott egyensúlyban. * A közönség a tüntetők ellen fordult, a rendőrség erőszakkal oszlatta szét őket. Közben összeütközés történt, öt rendőr megsebesült, öt royalistát, letartóztattak,