Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-19 / 16. szám

1992 iar.uar 19. LEGSZEBB BÁLI Ingeit , nyokkenöOlt kcrtyUh harisnyák LEOOLCSOBBAPI» Érah,!'T5,»s3 lecgfotoS? magyar györíuaí* nyu, »Oroszlán« véclSegyti laigel* elérusltása! Esravis »«ti* VÍTJW: Gombkötő Antal tanfelügyelő, Oraoclz Győző jnúszala főtanácsos után Vámossy Mihály gazda­sági felügyelő terjesztette be jelentését. "Bejelen­tette, hogy a földművelésügyi miniszter válaszolt a közigazgatási bizottságnak arra a főllcrjeszt<5­sérc, «melyben állatorvosi állások izervezését kérte Alsó- és Fclsötanyára. A minisz­ter közli, hogy ezt a kérelmet nem teljesítheti, mert a létszámcsökkentés következtében az állat­orvosi karban igen nagy hiányok álltak elő. A gazdasági felügyelő indítványára elhatározta a bizottság, hogy átír a város tanácsához és azt kéri, hogy Fclsötanyára keressen magánállat­oroost, Alsútanyára pedig szervezzen egy tőr­vényhatósági állatorvosi állást, mivel a szeged­környéki állatállomány a hiányos állategészség­iIggi szolgálat következtében igen leromlott. Klckner Géza állategészségügyi tanácsos terjesz­tette ezután elö jelentését, amely szerint decem­berben liz embert martak meg Szege­den a veszett kutyák, falamenn.yit fölszállitották a Pasteür-intézctbc. A főispán ezután már éppen be akarta zárni az ölést, amikor ismét szólásra jelentkezett Kolb Ár­pád pénzügyigazgató. — A Farkas Csamangó üggyel kapcsolatban sze­32833 toon­rctnék még egy kérést előterjeszteni dotta. Tény az, hogy az adózás a békebelihez viszo­nyítva lényegesen emelkedett, ezzel szemben a kereseti viszonyok rosszabbod­tak. Adót azonban kell fizetni, mert ezt kívánja az állam és a város egyetemleges érdeke. Adót nem lehet fuvolaszóval behajtani. A pénzügy­igazgatóság mindig mérlegeli az egyes adózók gaz­dasági helyzetét és a tőrvényeket méltányosan hajtja végre. Éppen a súlyos pénzügyi viszonyok miatt a pénzügyi hatóságok iránt állandóan nö­vekszik az ellenszenv, pedig a pénzügyi hatósá­gok törvényes funkciót teljesítenek. Szükséges, hogy a közönség bizalommal tekintsen a pénz­ügyi hatóságok működésére. Éppen ezért arra kérem a sajtót, hogy az ilyen természetű közle­ményekkel ne fokozza a pénzügyi hatóságok iránti e"enszenveL Az ilyen közlemények azt a látszatot keltik, mintha a szegedi pénzügyi hatóságok a legridegebb álláspontra helyezkednének az adó­fizetőkkel szemben. A közigazgatási bizottságnak nem r^lt hozzászó­lása ehez a kijelentéshez. Dr. Aigner Károly ezután kegyeletes szavakkal emlékezett meg a bizottság elhunyt tagjáról, Vég­man Ferencről. Indítványára kimondta a bizott­ság, hogy részvétlevelet intéz az özvegyhez. Végül dr. Debrc Péter, a kőzkórház igazgató-főorvosa ismertette a kórház módosított költségvetését. Az egészséges és a beteg csecsemő Irta s a szegedi katolikus nSvédő kulturdélutánján felolvasta: dr. Hainiss Eiemír egyetemi tanár I. A gyermekeit aggódva szerető apa és a gyer­mekek iránt igaz, mély szeretettel viseltető gyer­mekorvos szivét és gondolatait hallják megnyi­latkozni akkor, amidőn a gyermekről, mint Isten egyik legnagyobb áldásáról, helyesen meghatá­rozott helyzetéről, mint a későbbi nevelés fun­damentumáról, a gyermek jogaírói, mellyel a ter­mészet az anyja testében való fejlődés révén fel­ruházta s végül a beteg gyermekről, mint a szülő legnagyobb fájdalmáról és a betegségek megelőzé­séről, mint a gyermekkel szemben legnagyobb követelésről óhajtok beszélni az orvostudomány kutatásai nyomán nyert tapasztalatok és sok-sok­családnál tett megfigyeléseim alapján. önöknek egyik része már anya, másik része e szavakban le nem irható boldogság váromá­nyosa. Megboldogult édesapám azt mondotta, ez a szó »anya«, fenséges, dicső és magasztos tu­lajdonság, mely a uő iráut a legnagyobb tisz­teletet, legszentebb érzelmeket kelti a mi lel­künkben s a legnagyobb büszkeséget az anya szivében. Mi férfiak bármily érzéssel szeretjük is hitvesünket, százszorosan mély szeretettel adó­zunk neki akkor, amidőn életet adva gyermekeink­nek, házas életünk boldogságát ez egyetlen szóval szilárditják meg, »apa«. Mily változást hoz a kis jövevény a házaséletbc, mily változást életmódunk­ban, eddigi házirendünkben, szokásainkban, mily gyönyörrel és boldogsággal engedjük át -Magunkat a kicsiny gyermekünk okozta uj rendnek, mikor az a lélekemelő tudat foglalja el egész valónkat, hogy a mi gyermekünk java kívánja ezt S ha eddig is örömmel, szeretettel igyekeztünk az élet nehéz küzzdelmeit vivóó napi munkánkból kis Fészkünkbe, sokszoros örömmel és sze­retettel siettünk oda akkor, amikor anyá­vá lett hitvesünk mellett még gyerme­künk, a mi saját édes gyermekünk iránt érzett szeretet és vágyakozás is vezet bennünket. Új­szülött és csecsemőkorában gyermekünk látása gyönyörködtet, csuszó-mászó korában ügyetlensé­gekben fejlődő ügyeskedése mulattat, később gon­dolkodásának kibontakozása, érdeklődésének ébre­dése köt le, majd természetének egyéni mcgnyil­iUWWS vánulásai, szellemi képességeinek diferenciálódása, a sablonos követelmények mellett mutatkozó spe­ciális tehetsége növeli büszkeségünbet s a fejlő­dés minden további mozzanata uj és uj örömök­kel ajándékoz meg. Mily boldogság honol a családi fészekben, míg gyermekünk vidámsága, mozgékonysága, tanulé­konysága azt bizonyítja, hogy egészséges. Ilyen­kor jókedv, megelégedés tanyája házunk minden zuga s mily végtelen szomorúság, levertség, bol­dogtalanság és csend foglalja el azok helyét, ha a gyermek megbetegszik. Kétségbeesés, a beteg­ség kimenetelétől való félelem elsötétíti a jövő rózsaszínű képeit, félünk, hogy összeomlik min­den s a beteg gyermek megtört szemében a szülő egy jövendő haldoklását látja.. Keserű fájdalom uralja a szülő egész lényét s kész vagyont s éjjelt-nappallá áldozni, csak legnagyobb kincsét, gyermekét ismét egészségesen lássa. Szívszorong­va várja orvosa megjelenését, kémlelve lesi arc­játékát, várja a reményt hozó szavakat. S ha az; Isten vezérelte orvosi tudomány cs lelkiismeretes ápolás segítségével a gyermek ismét talpra áll, mérhetetlen boldogság tölti be a szülő egész tel­két, felejteti lassan a lelki szenvedést és bizony a legtöbbjének gondolkodását a jelen örömei töltik' be s nem gondol az ujabb baj eshetőségére, vagy ha ¡aj fájó emlékek ezt rémként lebegtetik is előtte, elhesegeti kellemetlen gondolatait, lehető­ségekkel nem számol, mert feltett szándéka: »hogy még jobban fog gyermekére vigyázni». »Vigyázni a gyermekre« természetes szándéka minden szülőnek, de sokszor hiábavaló. Ne mél­tóztassanak szavaimat félreérteni. A kijelentés, vagy szándék mindenkor jóhiszemű, hisz ez a szülői ér­zés természetes folyománya, megvalósítása azonban sokszor ütközik akadályba részben a szülőbe^ i részben rajta kivül álló okok folytán. Száz száza-\ lékos eredménnyel még egy szülő sem tudott gyermekére vigyázni, a legaggódobbak a legke­vésbé, minthogy az aggódás objektív gondolko­dásunkat teszi lehetetlenné s a szubjektív beállí­tásban végrehajtott vigyázat, vagy óvás a meleg­házi növény satnyaságát, vagy a kalitkában ne­velt madár őnállótlanságát eredményezi az ilyen gyermeknél. Gyarló emberi mivoltunk nem képesít arra, hogy ggermekeinknél minden bajt el tudjunk hárítani, de intelligens emberi mivoltunk arra hi­vatottá tesz, hogy gyermekeinket a baj ellen fel­vértezni tudjuk s ezáltal a betegségek lehető­ségét csökkentsük és ellenálló képességüket fo­kozzuk. Ez a szándék az, amit a gyermek testi fejlesztésében minden szülőtől megkövetel, ez al cselekedet az, ami laikus elgondolás alapján fel­állított programot uem fogadhat el biztos alapul s ennek folytán ez a tétel az, amiben minden szülő leginkább szorul lelkiismeretes kitanitásra. Rmenf ftk egyedül a betegekérdekét tartsák szem előtt, mindenkit oda vigyenek, ahová kívánkozik" Nyilatkozatok az egyetem, a közkórház és a mentők ügyében WtPSaBJRlR" Mi I. ZORO ÉS KKRU ezennel kiielentiük, hogy nem vsgyunfe aior,o-nk a Zeppelin Slnlt pelyau'nséva'. mert ez iga^l mi vegyünk és hétfőtől szerdáig latsaink, Miss Ellda O-vomo'iiire és Jim O dollal olyan pólya­utazási rendezünk a Belvárosiban, hogy 170 percig rengeni fognak a lalak a nevetéstől. trtWi (A Délmagyarország munkatársától.') Nagy feltűnést keltett a Délmagyarország pénteki számának az a cikke, amelyben dr. Vidáko­vics Kamill egyetemi tanár azon panaszát ismertettük, hogy a szegedi mentők kevés be­teget visznek az egyetemi klinikákra. A men­tők ezzel kapcsolatban viszontpanaszt emel­tek a klinikák ellen és azzal magyarázták a helyzetet, hogy a klinikák nem fizetik ki idejében a betegszállítási dijakat. Az érde­kes ügyben a Délmagyarország ma megkér­dezte Dcbre kórházigazgatót, az egyetemet és a mentőket. A nyilatkozatot alább adjuk: Dr. Debre Péter kórházi igazgató-főorvos a következőket mondotta: — Midőn Papp tüzoltófőparancsnok ur az újon­nan szolgálatba lépett dr. Sztavrovszky mentő­főorvos úrral nálam bemutatkozó látogatást tet­tek és egyúttal bejelentették, hogy a mentőszol­gálatot most már az országos mentőegyesület i látja cl, a nálam járt urakkal a következőket közöltem és kértem őket azok betartására is: A mentők ¡ássák el szolgálatukat teljesen pártat­lanul, egyedül a betegek érdekét tartva szem előtt, vagyis mindenkit odaszállítsanak, ahova a beteg kívánkozik. Amennyiben valamelyik sérült, j vágy beteg nem kéri kimondottan egy bizonyos | intézetbe való szállítását, ugy azt a mentők leg­jobb elbírálásuk szerint odavigyék, ahol momen­tán több férőhely van, esetleg súlyos sérülésnél abba az intézetbe, amely közelebb fekszik, mert sok esetben életmentést jelent az, ha a beteg néhány perccel előbb jut orvosi segélyhez. — Ezen álláspontomat és kérésemet a meg­jelent urak természetszerűleg szinten magukévá tették és tudomásom és tapasztalatom szerint ez­irányban is végzik nemes munkájukat Mi pedig a mentők által behozott beteget mindenkoron el­látjuk. Ha a kórházi ápolás szükségessége fennáll, ugy fel is vesszük. A szállítási dijakat a szegény betegek után természetesen pontosan fizetjük. A kórházi pénztárból előlegezzük és utólag az ápo­lási dijakkal együtt behajtjuk. Jól informált egyetemi helyről a panaszokra vonatkozólag a következőket mondot­ták nekünk: — Ami a betegeknek a Klinikára vonawozö szállítását illeti, csupán a sebészeti klinika jöhet tekintetbe, mert az tényleg igen kevés balesli anyagot kap, ami a tanítás és bemutatás szeni­pontjából mindeneseire hátrányos. — Ami pedig a szállítási dijakat illeti, a mentők, míg a múltban minden szállítást díjmentesen vé­geztek, most mindenéi pánzt kérnek. Az egyetem meg is fizeti ezeket a dijalkat, de ez nem a kli­uikák dolga, hanem a gondnoki hivatalé. Ez a hivatal tudomásunk szerint havonta el is szá­molja a dijakat, bár elismerjük, hogy ez az el­járás kissé hosszadalmas is tehet. A klinikákra beszállított beteghez az orvos először nem azt a kérdést intézi, hogy a mentők hozták-e be, hanem először a bajával foglalkozik. így azután, ha az ilyen beteg maga fizeti a betegápolási költségeket, akkor elbocsájtása után számítják fel a szállítási költséget, ha pedig szegénysorsu beteg, akkor a népjóléti miniszter fizeti az ilyen di­jakat. Dr. Sztavrovszby Pál, a mentők vezető orvosa kijelentette, hogy dr- Pálfv József tanácsnok Je­lentése teljesen fedi a tűnyrket. A mentőknek nincsen más kívánságuk, minthogy a szállítási dijakat előlegezzék nekik, mint ahogy hasonló az uzus a pécsi cs a dohreceni kMn^kSkjta í*.

Next

/
Thumbnails
Contents