Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

1929 január 1. DÉLM AGYAKORSZÁG f5 Ruhavásárló közönség figyelmébe! sárol vaqy készíttet, tekintse meg Oolvi cég dúsan felszereli raktárát, f^^IJTJE. meglepően olcsók az árak. Saját érdekéken mielőtt ruhát váahol 35 /1 IXélmagyarors&ág regénye MEIRINK: \ NYUGATI ABUK ANOYAIA 64 A sas elalszik. Szivem nagyot dobban: Rudolf császár, a föld leghatalmasabb embere — az uralkodó, aki előtt királyok és püspökök remegnek — tehetetlen öreg embernek mondja magát! — Szinjátszás-e ez, álnokság? A császár félig lehunyt szemei mögül is leolvassa arcomról gondolataimat. Gúnyosan köhincsél. »Próbálja meg egyszer, milyen az: királynak lenni. Majd észreveszi: nem fenékig tejföl!...« Majd hirtelen előrehajolva székében, parancsolóan: »Mi van a tinkturával?« »Ha Fenséged ugy kivánja, át fogom adni.« »Rendben van. Holnap ugyanebben az órában!« feleli röviden. »Velem való találkozásairól hallgasson mindenki előtt. A saját érdekében!« Némán, habozva meghajlok. Az audienciának vége? — Ugy látszik. A császár mintha elaludt volna. Az alacsony ajtóhoz lépek, kinyitom... halálravált sziwei visszapattanok: a küszöb mögül, félelmetes ásitással egy homoksárga szörnyeteg emelkedik felém. Alvilági démon? Egy második megfontoltabb pillantás sem csökkenti ijedtségemet: — hatalmas oroszlán áll velem szemben, zöld ms.cska6zemeit rövidlátóan, rossz tekintettel szegezi rám, durva nyelve éhesen csapkod ki vicsorgó fogai közül. Ahogy lépésről-lépésre hátrálok, a küszöb őre hangtalanul, lomhán, súlyos mozdulatokkal utánam nyomul. Most macskaszerüen foldomborodik háta... most... most ugy látszik ugrásra készül. Egyetlen hang sem jön ki torkomból. Halálfélelem fojtogat: ez nem oroszlán! A vörössörényü sátánpoxa... rámvigyorog. hömpölygő nevetés vicsorgó fogai közül ...ez Bartlett Green arca... kiabálni akarok, de a hangom felmondja a szolgálatot... A császár egyet csettint nyelvével: a sárga szörnyeteg elfordítja fejét, engedelmesen csúszik a császár székéhez, dorombolva kinyújtózkodik, a hatalmas test íöldreveti magát, hogy beleremeg a szoba. — Mégiscsak oroszlán! Tüzvörös sörényű, óriási berberoroszlán! Az ablak alatt zug a Szarvasárok. A császár felémbőlint: »Lássa, mily jól őrzik kegyedet! — A :>Vörös Oroszlán ott áll minden titok küszöbén. Ég áldja! • Éles lárma támadja fülemet. Rikoltó tánczene. Egy óriási teremben vagyok. — Igen, emlékszem már, ez az az ünnepély, amit Kelleyvel rendeztünk Prága polgárságának tiszteletére a Városháza nagy tanácstermében. Az őrjöngő tömeg topogása és rikoltozása. a részeg éljenzések észveszejtőén kábítanak. Kelley felém vánszorog, kezében egy kancsó habzó cseh sör. Arckifejezése oly közönséges, oly mondhatatlanul közönséges! Az egykori szélhámos jegyző patkányarcát nem fedi el most simánfésült haja, a levágott íüJkagylők sebhelyei utálatosan izzanak. »Testvér... testvér!« — köpködi felém — »te... te... testvér, add elő, ami a vörös porból maradt... itt... az ideje, ...én mondom néked.,, elúszott az utolsó büdös... büdös tallér...« Ellenszenv, utálat s ijedtség fog el. »Hogyan... hát már mindent eldorbézoltál, amit véres térdeken csúszkálva, hónapokon át való küzdelmek árán kikönyörögtünk az Angyaltól?« »Mit bánom véres térdedet, testvér?« üvölti részegen. »Add ide a pi... piros po... port, érted, akkor holnapig kinn vagyunk a zaftból!« »És azután?« t*v»Azután?! — A császár főudvarmestere, Rosenberg gróf... a jó bolond... majd kerit egy kis pénzt...« Vérvörös düh gerjed fel bennem, ököllel — vaktában — feléjevágok. A sörőskancsó dörömbölve főidre zuhan, a vysetrádi fekete sör befoltozza legjobb kabátomat. Ivelley csúnyán átkozódik. A tobzódás gőzeiből gyűlölet lángja cikázik fel vörösen. A zene táncnótát rikolt: Három fillér három caras három csők az ára. »Ide a porral... a porral« ordítja a kuruzsló elferdült szájjal. > »A port a császárnak Ígértem oda.« __ »A császár kiny...« »Hallgas kujon!« »Tolvajbárő! Kié a könyv és a golyók?« »Ki élesztette fel a könyvet és a golyókat?« »És ki fütyül az Angyalnak: ide szépen, appartra?« Elvetemült istenkáromló!« »Vénkisasszony!« »Hordd el magad pokolfajzat, vagy...« Hátulról két kar öleli át vállamat, kirántott kardom visszahanvtalik. Jane sírv,a csüng nyakamban... • Egy pillanatra újra az vagyok, aki az íróasztalnál ül és a szénkristályba mered — csak egy rövid, gyors pillanatra, azután megint John Dee ősömmé változom át, a középkori Prága régi uccáin bolyongok s nem tudom. hova fog vinni lábam. Tompán érzem annak szükségét, hogy alámerüljek a névtelen, Ielkiismerettelen^ fclelősségtelen csőcselék iszapjában, amely tompa napjait alacsony ösztönei kielégítésére használja fel s meg van elégedve ha hasa és ágyéka jóllakott. Majd heves vágy fog el, hogy felkeressem a világszerte hires prágai csodarabbit, a tudós Löw doktort s elbeszélgessek vele az istenre való várás félelmetes titkairól... S a következő pillanatban már érzem, ott vagyok a hires kabbalista szobájában. Ábrahám áldozatáról beszélgetünk... az elkerülhetetlen áldozatról, melyet Isten megkövetel mindenkitől, akit vérrokonává akar tenni... Kérésemre a csodarabbi lelkét ráborítja az én lelkemre. Szenvedő lelkem meghúzódik az övé alatt, mely már távol van minden világi fájdalomtól. Hosszú csontos ujjával megérinti kulccsontomat, ugy mint egykor a Tower börtönében ama rabló... S most elkezdek látni, a vén rabbi könytelcn, nyugodt, megrcndithetetlen szemével látok: .Tane feleségemet látom, aki odaát a Piactéri házban, egy szobában Kelley előtt térdepel. Birkózik vele, boldogságomért — ugy gondolja ő — az aranyért és az Angyalért! — Kelley feszitővassal fel akarja törni ládámat, hogy megkaparithassa a golyókat és a könyvet... Éjnek idején, a köd leple alatt el akarja hagyni Prágát, bennünket nyomorban és szenvedésben marasztalni. Jane testével védi a ládát. Alkudozásokba kezd a nyomorulttal. Könyörög, nem tudja, mit csinál... Én ...mosolygok! Kelley tárgya], ellenvetésekét tesz. Durva fengyegetőzések váltakoznak ravasz ajánlatokkal, hideg tervezgetések színlelt szánalomé mai. Feltételei vannak. Jane mindenre igent mond. A férfi egyre mohóbb tekintettel méri' feleségemet. Ahogy az asszony előtte térdepel, felszakad mellkendője. Kelley megállítja takargató kezét. Lenéz rá. Tüz veri ki fejet. Én ...mosolygok. Kelley felemeli Janet. Szemérmetlen mozdulatokkal nyul hozrá. Jane bátortalanul véde.kezik; félt engem s ez megsemmisíti minden erejét. Én ...mosolygok. (Folyt, köv.); különféle szín* és méretben kaphatók Landesberg csemegeárugyárában Az összes épilkezési anyagok legjobb beszerzést forrása. leézműárúkereskedése az „Arany harang"- hoz Szeged, Széchenyi tér 14. szám Telefon: 90. Nagy válasxiéR férfi és nöi sssöveíeMben, mindennemű selymeikben„ vásxnaRban, fiiggönyöKben, plüss úiveíöUben és garnitúrádban. Szigorúan szabott Árak! i