Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-16 / 13. szám

DF.L.U U.» '•.» január 1G. Ruhavásár!© közönsé sárol vaov készület, ,, tekintse meg * í Saját érdekében 8 mielőtt ruhát vécég dúsan felszereli raktárát, ahol Mnegle'soöeirfc oSesdk az ¿írak. 35 EbzárBaft ? Mélyen tisztelt Szerkesztő ITrl Legyen szíves, adjon helyet soraimnak h. lapjában. Tegnap reggel hivatalomba siettem a Tisza Lajos-köruton, a betegsegélyző irányában, mikor látom, hogy a pecér egy kutya irányában szalad, a kutyát egy 17—IS óves fiu és egy ugyanolyan idős leány pórázon vezette, a kutyán szájkosár volt. Odarohant a pórázon vezetett kutyához és kikapta a fiu kezéből, elvitte, illetve beledobta a peeérkoesiba. > Felháborító volt a látvány. Felháborító pedig «zérf, mert habár ebzárlat is van, kutyát szájkosár és pórázzal uccára vinni szabad. A pecér ennek dacára kiszakította a kutyát a fiu és leány kezéből s a kutyát elvitte. Ugylátszik, hogy a sintér nem tudja, hogy mikor szabad a kutyát elfogni. Ugyanis a kutya még akkor sem fogható el, ha az nincs pórázon, de szájkosár van rajta. Vagy csak azért fogják be a kutyákat, mert a pecér nincs kioktatva? Még hozzáfűzöm azt is a dologhoz, hogy rendőr nem volt jelen az esetnél. Nem tudom kinek a reszortja a pecértetep, do akárkié, nem oktatja ki eléggé a pecért, mert ilyen balkánizmusnak még sem szabadna megtörténni! Vagyok őszinte tisztelője és a Délmagyarország régi előfizetője. ""'WSWi Bünös-e? Roxle asszony, hogv meoölie bcr«t|át CHICAGO" ? 99 esktM'széke ftél Várkcnyi Mihály és PHilís Hsver feien (•»iUBrUHIíl n Belvárosiban Jt wáras m®m tud telket szereiül az egyetemi kollégiumok számára A kultuszminiszter által megjelölt két telek megvásárolhaíaílan (A Délmagyarország munkatársától.) Isme- ! retes, hogy a kultuszminiszter két kollégium ' létesítését tervezi Szegeden, illetve a két kollégium létesítését már el is határozta és a várostól megfelelő telkeket kért a kollégiumok számára. Leiratában megjelölte azokat a telkeket, amelyeknek megszerzését kérte a várostól, nevezetesen az ujszegedi Bicdl-féle fatelepet és a Tisza Lajos-köruton lévő Kovácsféle üres telket, de közölte a várossal azt is, hogy abban az esetben, ha ezeknek a telkeknek megszerzése nehézségbe ütközne, elfogad más, alkalmas helyen fekvő területet az Eötvös-kollégium és az egyetemi hallgatőnők kollégiuma számára. A város hatósága már régebben érintkezésbe lépett az érdekelt telektulajdonosokkal és a tárgyalások során meggyőződött arról, hogy a kultuszminiszter által megjelölt két telek megvásárolhatatlan. Az ujszegedi fatelepen ugyanis igen értékes ipari üzem működik, amely a hatalmas telek értékét körülbelül nyolcszázezer pengőre emelte. A Kovács-féle telek tulajdonosa viszont a Tisza Lajos-köruton lévő telkéért nem kevesebb, mint nyolcvanezer pengőt kért, ami sokszorosan meghaladja a Belváros szivében lévő telkek forgalmi értékét. A város tanácsa ezért megbízta a mérnöki hivatalt, hogy keressen másutt alkalmas és megvásárolható telkeket a kollégiumok számára. Néhány nappal ezelőtt kapott is ajánlatot a város. Újszegeden, a hídtól balra eső területen lévő egy hold nagyságú üres telek tulajdonosa ajánlotta fel telkét a városnak — kilencvenezer pengő ellenében. Ezt az ajánlatot a mérnöki hivatal kedden közölte a polgármesterrel, aki kijelentette, hogy a telektu'ajdonossal még tárgyalni sem lehet, mert indokolatlanul magas árat kért a telekért A telek minden négyszögöle 56 pengőbe kerülne, ezért a pénzérí pstffg hasonló nagyságú telket a Belvárosban ís vásárolhatna a város. A polgármester az eredménytelen kísérletekről valószínűleg rövidesen értesiti a kultuszminisztert, de az sem lehetetlen, hogy a szükséges telkeket a város ugy szerzi majd meg, j mint ahogyan az egyetemi építkezésedhez szükséges telkeket megszerezte, kisajátítás utján. Röpirat, körlevél és ufsápsafa az ipartestületek szervének elnevezése köríti (A Délmagyarország munkatársától.) Még emlékezetes az fi vasárnapi iparosgyülés, amelyet egy Pacsirta-uccai vendéglőben rendezett meg az IPOSz Szegedre küldött különítménye abból a célból, hogy itt a csongrádmegyei ipartestületek körzeti szövetségét megalakítsák. Ez az alakuló Kvülés H legviharosabb atmoszférában, olyan példátlan botrányok között folvt le, hogy még a legöregebb iparosok sem emlékeztek vissza arra, hocv ilyesmi iparosgyülésen megtörténhetett volna. Papp József makói ipartestületi elnök szereplése váltotta ki a viharokat, aki az úgynevezett ellenzéki iparosokat az ülés egész tartama alatt nem engedto szóhoz jutni és azon csak azok beszélhettek, akik róla. az IPOSr-ról, meg a kézműveskamaráról mondtak szépeket. A felszólalókat Papp .Tőzscf csak a 13-ik pontnál, az indítványoknál engedélyezte, de ekkor már délután félkettőre járt az idő és a jelentkező szónokok kénytelenek voltak létenni arról i szándékukról, hogy nézeteiket kifejtsók. Papp Józsefnek sikerült elérni azt, hogy a »kézmüveskamara« kérdésében kétfelé vált az iparosság. Egyes »vezérek« részéről rendszeres hndjárat indult iveg a kamarák eltaikizárólag azért, mart azok nem akarják a kezmüveskamarát, hanem a kézmüvestestületet. Ennek a hadakozásnak látható feje Papp József, aki azonban ugy látta, hogy Szeged még nincsen elég jól meggyúrva a kamara elnevezésre, megkezdi tehát működését a kamara december 14-iki teljem ülésén. Annak ellenére, hogy az illetékes kamarai tényezők kijelentették a kézmüDestestület felállításának szükségességét, erősen támadta a kamarai főtitkárokit, mint olyanokat, akik a pozíciójukat féltik. Plakát, röpirat, kőnyomatos, brossura, újságcikkek állnak itt csatarendbe, amelyek csokorba kötve tisztn képét adják a helyzetnek. Dr. fíadó Dezső, a debreceni kamara főtitkára az Ipari Tudósítóban felel Papp Józsefnek és nyilatkozatában többek kőzött "a kővetkezőket mondja: »Akadnak olyan lelkiismeretlen agitátorok, akik nem riadnak vis«za attól, hogy egyéni becsületembe gázolva, inkorrekt magatartással és meg nem engedett cselt\cdetek elKövetésével gyanúsítsanak meg. Jóizlésem tiltja, hogy ezeknek az egyéneknek az eljárását az őket megülető kifejez&íckk'»! jellemezem is rcDuL-ícWm megóvása érdekében csak annyit kívánok köztudomásra hozni, hogy Papp József, az IPOSz elnöke ellen a sze_ gedi kamarának 1928 december 14-én megtartott közgyűlésén használt rágalmazó kifejezései miatt, Antal József makói ipartestületi alelnök és Bittner Róbert makói ipartestületi jegyző ellen pedig a nevük aláírásával szétküldött körlevélben foglalt rágalmazások miatt az illetékes hatóságoknál megtettem a büntető feljelentést.« A röpiratok tömegét az IPOSz kiadványa indítja el, amely hosszasan fejtegeti a »kézmüveskamara problémájáét és természetesen amellett tőr lándzsát, hogy a legfőbb iparosszervezet neve kamara legyen. A kézműveskamarától azonban csak Papp József és elvbarátai vannak elragadtatva. Egyáltalán nem egységes ebben a kérdésben a szegedi ipartestület, de határozottan ellene foglal állást például Márovits Art dor, a pécsi ipartestület, az ország egvik legnagyobb Ipartestületének elnöke. Márovits Andor szintén röpiratot irt amelyet megküldött az összes ipartestületeknek. Ebben a röpiratban Márovits szokatlan hevességgel megy neki az Ipartestületek Országos Szövetségének s a Frühwirt—Papp—Dobsa csoportot azzal vádolja meg, hogy ők az egész kézmüveskamarai agítációval csak a saját tehetetlenségüket akarják elleplezni. A röpirat felhívást tartalmaz az ipartestületekhez, hogy szavazásnál milyen állásfoglalást tanúsítsanak. Márovits javaslata az, hogy az ipartestületek mondják ki a központi szerv létesitésének a szükségességét, ellenben foglaljanak állást a harmadik kamarai osztály felállítása ellen, mert a kézmüuesiparosok a kamarák mai szervezetében is megtalálhatják érdekeik képviseletét, ha megfelelő embereket választanak be a kamarákba. A kézmüveskamarai cimet Márovits a leghatározottabban ellenzi és az Ipartestületek Országos Központja elnevezés mellett foglal állást Varjassy Imre, egy másik hatalmas Ipartestületnek, a debreceninek elnöke, ugyancsak röpiratban mondja el, hogy miért nem kell a kézmüveskamara. Azt írja, hogy a kézműveskamarával egy intézménnyel több lesz, amely a bajokat, panaszokat ufra elsírja, de gyógyítani azért nem tudja. A kisiparos megélhetése, jő, vagy rossz sorsa a népesség vásári öképrsségétől fúr/g. Ma esít Menti Halpaprikás Bécsi saceleí, salbte. Tisrós csusza V. Safí 218 • -rr1 1 ' • Féjdolomt^l megtört szívvel tndaifnk, hogy szeretett fó férfem. apánk és nagyapánk HeckB János szabómester életének 61-!k évében hosszas szenvedés után csendesen e'hunyt Drága halottunk földi maradványali f. hő 16- ón délután fél negy IrakoT fogtuk Alföldi ucca 47 sz gyászházból az alsóvárosi temetőbe örök ny tjalomra helyezni. Nyugodjék békében! 272 A gyászoló család.