Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-15 / 12. szám

SZEGED: szerkesztsség: Somogyi ucco 22. I. em Telefon: 13—33.--Kladóhlvntol, Külcsönköayvlár 6» Jegyiroda : Aradi ucco 8. Telefon: 306. - Nyomda : Löw UpO! ucco 19. Telefon » 16-34. «»«»«» KI Kedd, 1929 január 15 V. évfolyam 12. szám SBBBEBMSl MAKÓ : SzerketzlOség é* klndóhlvoínl: ürl ucco O. Teleion: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkeszlösóg •é* klodóhlvaiel: Andró$3y ucca 23. Telelon: 49. szám. « — « » « » « » <s » ElOilzeltíl Ara navoota 3-21» vldévser» és a lövarotban 3-00. KUHKldtt» 0-40 pe-ad. egyes ax-m lö. vasár- és Ünnepnap 24 illlö 1 m-m wt laitófconszolidácié Vasárnap egyik pesti lapban miniszternyilatkozatot olvastunk a sajtókonszolidációrőL Ezzel a nyilatkozattal se több, se kevesebb nem lesz a zenebona a sajtóreform kő rüJ, amit minden novellázás nélkül megcsinálhatna a kormány. Akkor egy ukázzal egyszerűen beszüntetné a sajtót, kimondván, hogy nem akar többet újságot látni Az illetékes helyről eredő vasárnapi sajtóevangélium szerint az uj sajtótörvényre elsősorban azért van szükség, mert az ellenforradalommal megindult konszolidációs törekvések végső célja a normális állapotok visszaállítása minden téren, tehát a sajtóban is. Hiszen ha ezt ugy értenék, ahogy a sajtó érti, akkor könnyű volna a megegyezés: a sajtópolitikában a normális állapot a sajtószabadság. És ehez csakugyan jó volna már visszamenni érte egész 1848-ig. Mert itt tulajdonképp csak akkor volt sajtószabadság, akkor is nagyon kis ideig s azóta itt a sajtó állandóan ostromállapotban van. A március 15-őt, mint a szabadsajtó proklamálóját tudvalevőleg már egy hónap múlva szerették volna visszacsinálni a konzervatívabb forradalmárok s meg is teszik, ha a parap^é-forradalmat a fegyverek forradalma nem követi s a sajtószabadságot illuzóriussá nem teszi a hadijog. Világos után pedig legfőbb sajtópolitikus a Bach doktor cenzora. Halotti maszk tapad az egésT: közvéleményre, az abszolutizmus azon keresztül akarja a magyar szabadság lefojtott gondokIának még a parazsát is eltaposui és szinté külön fegyvereznek le minden kis ólomkatonát Mikor az abszolutizmussal paktumot kötünk a kiegyezésben, fellélegzik a saitó is. Az nj Magyarország küzdelmének minden előőrsi csatája és aztán minden diadalmenete az újságok hasábjain megy végbe. Ha Tisza István azt mondhatta egyszer minden túlzás nélkül, hogy Magyarország Hunyadi Mátyás óta soha olyan lendületben nem volt, mint a kiegyezést követő évtizedekben, azt se vouhatja kétségbe senki, hogy ez a lendület a szabad sajtó nélkül elképzelhetetlen lett volna Pedig annak a kornak a sajtószabadsága sem volt száz százalékig azonos a Kossuth országának sajtószabadságával, ami abból is látható, hogy már akkor is egyremásra merüllek föl a sajtöreform gondolatai és tervei, különösen a jogászi gyűléseken. Csakhogy ezeket az eszméket nem a kevesebb, hanem a több szabadság érdekében vetették fel és propagálták az ország legkiválóbb jogászelméi. Pedig akkor már az esküdtbíróság is beleilleszkedik a sajtó-judikatura tervezetébe, amire nagy szüksége is van a sajtószabadságnak, mert a politikai ellentétek addig példátlan kiélesedésével szóhoz jut az a sajtóellenes propaganda is, természetesen a többségi párt részéről, amely visszhangjában akarná elnyomni az ellenzéki kritika hangját. Lassanként meg is szokja a magyar közvélemény, hogy itt jóformán minden politikai párt külön választójogot és külön sajtótörvényt akar csinálni. Magában a jogtudományban is állandóan napirenden van a kérdés, legkiválóbb jogászaink keresik a megoldást — Baumgarten, Vargha Ferenc, Zsítvay Leó —, de valameunyi a sajtószabadság érintése nélkül torolná meg a sajtó visszaéléseit. Körülbelül az az elvi álláspontjuk, hogy a sajtószabadság káros kinövései megközelítőleg se okozhataak annyi kárt, mint amennyit okozna az ellenük való védekezésben a sajtószabadság elvének megsértése. Az akkori Magyarország legnagyobb büntetőjogásza és később koronaügyésze idézi egy nagy francia iró szavait a restaurációs Franciaország reakciós sajtópolitikájával kapcsolatban: a sajtót épp ugy nem lehet elnyomni, mint a villamosságot, de bolond világítási szisztéma is volna az, amely kiküszöbölné a villanyvilágítást azért, mert néha elromlik a vezetek és bajt csinál a rövidzárlat. Sok éves sajtójogi harcokat nyugtatott el, vagy akart nyugvópontra juttatni az 1914-es sajtótörvény, amit akkor drákói kegyetlenségünk láttunk és pallosjognak a kormány kezében. A mai perspektívából nézve ezt a tizenötéves sajtójogot, meg kell állapítani, hogy az a mai helyzethez képest valóságos aranybulla. De tulajdonképp ez a törvény inkább elmélet maradt, gyakorlattá nem változhatott, mert még abban az évben jött a háború és vele a kivételes állapot. Azokban az B «WWWWWWMEMW«^^ WWW MWWWWJWWWWWU^^ ? Ujabb gázrobbanás Condlonban Huszonnégy óra alatt — négy robbanás (Budapesti tudósítónk telcfonjeien- I vaslemeze repült a levegőbe, azonban szerencsére tése.) Londonból jelentik: A Belvárosban ma j senki sem sérült meg. Az eluiult 24 órában es a ujabb gázrobbanás történt, amely a lakosság kö- j negyedik gázrobbanás volt, rében nagy izgalmat okozott. Egy csatornalejárat J Mécsben is (Budapesti tudósítónk telefon jelen- { gatták, amikor az ásó és kalapács'ütések nyomán tése.) Bécsből jelentik: Az ottaknringi kerületben | szikra pattant ki, amelytől a gáz felrobbant és ma salyos gázrobbanás történt, amely ember- j egy asztalossegédct olyan súlyosan megsebesítet^ áldozatot is követelt. Egy hid alatt elromlott a . hogy a kórházban operáció közben meghalt, gázvezetékj a gázgyár kiküldött munkásai javít- I időkben, mikor minden megfogyatkozott, a közvéleménynek is csak kenyérjegye volt és a sajtó hazafias kötelességet teljesített, mikor a hadi érdek instrumentuma lett. Akkor ez természetes volt, muszáj volt annak venni, kivételes állapotnak a háborúban, — de a háború rég megszűnt s a kivételes állapot megkövesedett. A háborús cenzort követte a forradalmak, majd az ellenforradalmak cenzora, valamennyi a közérdekre hivatkozva. A sajtó tulajdonképp az első háborús ügyészi rendelettel elvesztette a maga egyéniségét, hirdető oszloppá alakult, amelyre mindig az uralkodó hatalom ragasztotta ki a maga plakátjait s ez mind mostanáig így maradt. Hát valóban ideje volna helyreállítani a normális állapotokat a sajtó terén is és megszüntetni a kivételes hatalmat. De a kivételes állapotnak az nem igen vet véget, ha — törvénybe iktatják. Itt pedig arról van szó. A sajtószabadság nem lehet egyértelmű a büntetőnovéllatervezettel, amelyben egy letűnt szomorú világ lelke jár vissza s amely, J a normális állapotokhoz való visszatérés helyett az abnormális állapotot konszolidálja. ümaBtEsIiah lemondott és elmenekült országából? (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Londonból jelentik: Indiából érkező jelentés szerint az Afganisztánnal határos tartományokban olyan hírek terjedtek el, hogy Amanultah király bátyja javára lemondott a trónról és repülőgépen állítólag Kandaharba menekült. Más forrásból ezeket az ellenőrizhetetlen hireket nem erősítették meg. Éles ellentétben áll ezekkel a hírekkel szetn• ben az a bombay-i jelentés, amely szerűit Amanullah ujabb erősítéseket kapott és a király ul harcra készül a felkelők ellen. Londonból jelentik: A Iondoni afgán követség közli, hogy Amanullah király hazafias okokból önként lemondott a trónról bátyja, Ihayatullah javára. Afganisztánnak a hatalmakhoz való viszonya változatlan marad. A salgótarjáni sasok tőrje és revolvere Kedden lesz Ifélel a halálos sas—munkás harc ügyéhen Salgótarján, január 14. A salgótarjáni városháza nagytermében hétfőn kezdték tárgyalni a gyilkos sasok hünügyéL Emlékezetes az a harc, amely a szocialista bányászok és a sasok között lejátszódott. A harc hevében Antonl István fősas tőrt rántott, Farkas Péter sasvezér pedig revolvert. A tőr megvillant és Csábi János holtan terült el. Dancsák László súlyosan megsebesült a rcvolvergolyótől. Az ügyészség eljárást indított a sasok i ellen, de a vádlottak padjára ültette • szocialista j bányászokat is. Nagy rendőri készültség jelenlétében nyitotta meg Faji tanácselnök a tárgyalást. Antoni nem érzi bűnösnek magát, önvédelemmel védekezik. — Miért járt maga tőrrel? — kérdi az elnök. — Engedélyünk van. Délután 4 órakor az óriási tömeget a rendőrségnek kellett visszatartania s csak egy kis részét bocsátották be a tárgyalóterembe. Farkas Péter azt vallotta, hogy tőr \olt nála. melyei 2 év előtt kapott, a revolvert piciig clőz > nap az ÉME titkára bizta rá kitisztítás céljából.