Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-08 / 278. szám

1928 fleoemBer 8. DÉLMAGY4ROKSZAG „llz észszerűen és tervszerűen épitett nagyszabású művészház megváltást jelentene Pálfy József és Kőnig Péter nyilatkozata tt A Délmagyarorsázg múlt vasárnapi számában örvendetes művészi események kapcsán újból felsorakoztatta mindazokat az érveket és szempontokat, amelyek miatt valósággal halaszthatatlan most már a művészetek szegedi házának felépitése. Cikkünk különösen a városházán és az érdekelt körökben keltett érthető érdeklődést. Alább dr. Pálfy József tanácsnokkal és Kőnig Péterrel a városi zenede igazgatójával folytatott beszélbetést közlünk, ismertetve ezzel a szinház intendánsának, tehát annak a városi főtisztviselőnek véleményét, aki művészeti kérdésekkel foglalkozik és a kiváló szegedi zenepedagógus és zeneszerző álláspontját és szempontjait. Pálfy József a következőkben körvonalazta állásfoglalását: — A zenepalota terve egyáltalában nem szűnt meg a város sürgős és aktuális problémája lenni Tudjuk, hogy a jelen tervek között az elsők sorába kell emelni, de ezidőszerint nincsen a városnak pénze erre a célra, mivel a vásárcsarnok felépitése és a kultúrpalota kibővítése szintén égetően gyors megvalósításra vár. A zenepalotára nagy szükség van, mert ma rentábilisan igazán nagy hangversenyt vagy nem, vagy nagyon ritkán lehet tartani és ez mindenesetre sokat hátráltatja a várost kulturális életének emelkedésében. A hajlandóság és kedv megvan a közönségben a muzsika ápolására és szomorú, ha ez a kulturmegnyilatkozás a megnövekedőtt számú lakosságtól és intelligenciától elmaradt helyi keretek miatt nem bontakozhat ki. A tanács napirenden tartja az ügyet, a kultuszminiszter is óhajtja, most már csak az a kérdés, hogyan fogja a város anyagilag megoldani <iz építkezést. — Ami az ideiglenes kiállítási csarnokot illeti, belálom, hogy ma a szegcdi művészet igen kedvezőtlen viszonyok között van és hogy a kiállítási helyiségre föltétlenül szükség van. Mielőtt azonban provizorikumokkal kísérleteznénk, a meglévő lehetőségekkel kell próbálkozni és segíteni kell az áldatlan viszonyokon. Ha kiderül, hogy ilyen módon semmire se megyünk, akkor majd megejtjük a számításokat és igyekszünk az ideiglenes megoldásban is a lehető legkulturálisabbat nyújtani. Kőnig Péter örömmel és lelkesedéssel beszélt a zenepalota tervéről. — A zeneiskoláról ezúttal nem beszélek — kezdte, irt a Délmagyarország a kérdés ezen oldaláról már eleget, most kizárólag a hangversenyterem fontosságára akarom felhívni a figyelmet Ma Szegeden hangversenyt rendezni valóságos kin. Ha 150—160 tagu dalárdát akarunk szerepeltetni, azt se tudjuk, hova állítsuk a résztvevőket. A hangverseny előtt és a szünetekben nincs tartózkodási helvük és nincs öltözőjük. Szeged ma már olyan nagy közönséggel rendelkezik, olyan nívós muzsikális testületei vannak, amelyek mellett magas színvonalú zenei események játszódhatnak le. Szegeden sokat és szépet dolgoznak zeneileg, csak nincsen látszatja, részben azért, mert alkalmatlan helyen költséges és nehéz körülmények között minden megnyomorodik. Az észszerűen és tervszerűen épített nagyszabása művészház megváltási ielenfene és az utolsó órában jönne. Ha már épitenék, akkor is Olyan terem kell, amely legalább 1200 embernek ad férőhelyet és a teremben nélkülözhetetlen az orgona. Az egész orgona-lilteraturától ezidőszerint meg vagyunk fosztva. Nemcsak a kizárólagos orgonahangversenyekre gondolok, hanem az összes oratoriumi müvekre, Hándel, Bach, Brahms munkáira, a modern szimfóniákra, amelyek mind orgonára vannak írva és azzal adhatók csak elő. Lehetetlen kívánsággá váltak számunkra a reprezentatív koncert-misék is, például a nagy Brucknermise — amelyet templomban mégsem lehet előadni, hiszen kizárólag hangverseny-müvék. — A zenepalota vagy művészház azonban nem teljesítheti hivatását ha csak egy nagy terme van. Kell egy kisebb hangversenyterem is kamarazenének. A legutóbbi Dohnányi— Telmányi-hangverseny tanúság rá, hogy a legszebb játék is mennyit vészit, ha nem megfelelő helyen rendezik a hangversenyt. Nélkülözhetetlen ma már két próbaterem is a^ dalárdák és filharmonikusok számára. A város igen könnyen hasznosíthatja a nagy- és kistermet, mint ahogy a budapesti zencfőiskola teszi, amelynek két terme az összes fentartási költségeket behozza Itt lehetne felolvasásokat, propaganda-előadásokat tartani. Az pedig igazán magától értetődik, hogy a zeneiskola és a hangversenyterem nagy jövedelmet jelentene. — A zenepalotáról ismét szó van a taijácsban. A hely kérdésében is merültek fel pozitív tervek. Az egyik: a zenepalotának a Dugonics-téren a mostani kisegítő iskola házától a Dáni- és Béke-uccáig terjedő komplekszumon való elhelyezése. A másik: az Oroszlánuccai városi bérpalota mögött levő városi telek lenne, a Nádor-, Bajza-, Somogvi-uccát befoglaló területen. A harmadik terv a régi Kaszinó telkével kapcsolatos, ez azonban kiesik a forgalomból. Akármelyik terv mellett döntenek, mindegy, csak építenének már. A művészház kérdésével még foglalkozni fogunk. Minden erőnk megfeszítésével azon kell fáradoznunk, hogy az ország második városában a művészetek ne maradjanak továbbra is hajléktalanok. Ücngycl Vilma. Felmentették n iélmasyarország munkatérsétf felielentAie eliera pedig zsarolás kifériai© miatt eljárást indstanak A vak Kálmán Benő titokzatos öngyilkosságának epilógusa egy törvényszéki tárgyaláson (A Délmagyarország munkatársától.') Szenzációs felmentő Ítélettel végződött ma egy ujságiró sajtópöre. Gábor Arnold hírlapíró ez év májusában cikket irt a Délmagyarországban Kálmán Benő nyugalmazott munkásbiztositó pénztári igazgató titokzatos öngyilkosságáról. A szerencsétlen vak igazgató — mint ismeretes — május 23-ról 24-re virradó éjszaka a piarista gimnázium emeletéről az udvarra vetette le magát és szétzúzott tagokkal holtan terült cl a földön. A különös öngyilkosság nagy feltűnést keltett Szegeden és az volt különösen érthetetlen, hogy a vak igazgató miként juthatott be a bezárt épületbe, hogy jutott fel az emeletre és a mai napig is rejtély, hogy a gimnázium emeletének ablakai reggel, az öngyilkosság felfedezése alkalmával egytől-egyig zárva voltak. A vak igazgató öngyilkosságának rejtélye még ma is megoldatlan. Ezzel az öngyilkossággal kapcsolatban jelent meg május 26-án Gábor Arnold cikke a Dclmagyarországban. A tudósítás teljes részletességgel ismerteíte az öngyilkosság körülményeit A hírlapíró ehben a cikkében arra is rámutatott, hogy az öngyilkos Kálmán Benőnek milyen súlyos ellentétei voltak felesége rokonaival a tulajdonában levő házrés; eladása körül. Negyvenezer pengőért akarta ezt a házrészt eladni Kálmán Benő igazgató, azonban az eladással megbízott Szabó Imre ügynök csak harmincezer pengős ajánlatot tett. Szabó Imre