Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-05 / 275. szám

1325 december 5. ÖÉOIAG Y A KOKS Z AG 3 Sssiráflc&lnalc a sz<ágráfoi epyeíeml Qallgatóhi ¡CedeZen délután a ságráhi egyelem épületeit lezár túli (Budapesti tudósítónk tclefonjclcntcsc.) Zágrábból jelentik: A zágrábi egyetemig hallgatók kedden délelőtt nagygyűlést tartottak, amelyben leszögezve azt, hogy a rendőrség még mindig nem helyezte szabadlábra a szombati tüntetések alkalmával letartóztatott tüntető diákokat, elhatározták az áltanos sztrájkot. A határozathoz valamennyi fakultás csatlakozott és a déli órákban már egyetlen diák sem jelent meg az előadásokon. Az egyetem épületeit kedden délután bezárták. Egyébként a keddi napon ujabb letartóztatás történt. Devcsics Krecsimirt, a Narodni Vál főszerkesztőjét tartóztatta le a zágrábi rendőrség, mert hétfőn lapjának rendkívüli kiadásában közölte a paraszt-demokrata koalíciónak azt az elhatározást, hogy a horvátok bojkottálják a szkupstinai gyilkosságok tettese, Punisa Rasics ügyének főtárggalását és azon nem vesznek részt. A szerkesztőt a parasztpárt háza előtt szólította meg egy detektív és az ügyészség parancsára hivatkozva letartóztatta. A középiskolások is... Belgrád, december 4. Zágrábból jelentik: .4 középiskolai tanulók egyesületei elhatározták, hogy az egyesülés iskolai ünnepein nem jelennek meg. E határozatot több helyen keresztül is vitték. A Politika szerint a közoktatásügyi miniszter elrendelte ezügyben a vizsgálat haladéktalan megindítását azzal, hogy az előadásról tüntetően elmaradt középiskolai tanulókat indokolt esetekben záriák ki az iskolákból. A keddi tárgyaláson éSeien összecsapott Erdélyi Béla wédőíe Forgács Anna kezeiőor¥Otá¥al eGEiök megkezelte a magyar tanuk kihaBIgatását f LIKŐR RUM * KONYAK Budapest, december 4. A budapesti törvényszék Schadl-íaxiácsa változatlanul nagy " érdeklődés mellett folytatta kedden az Erdélyi-féle bünpör izgalmas tárgyalását. Dr. Pichler József millstadti orvost hallgatták ki folytatólagosan. Schadl elnök tiz óra előtt néhány pecocl nyitotta meg a folytatólagos tárgyalást. — Mielőtt a kérdezést folytatnám — áll fel Erdélyi védője —, az az alázatos kérelmem volna, hogy kegyeskedjék azokat a laboratöriumilag preparált hullarészeket, amelyeket itt őriznek Budapesten és különösen Forgács Anna nyakának kipreparált részeit, ide a tárgyalóterembe hozatni, mert kérdéseim ezekre a hullarészekrc vonatkoznak. A bcszáradás körülményeire, valamint a barázdák hosszúságára, szélességére vonatkozólag felteendő kérdések szinte követelik, hogy ezeket a bűnjeleket szemtöl-szembs lássuk. A törvényszék ebben az értelemben is határoz, majd Schadl elnök intéz kérdéseket dr. Pichlerhez, azután pedig dr. Mímeli orvosszakértő. — A halál előtti délelőtt látta a beteget"? — kérdi a tanútól. — Nem láttam, csak üélután. Ágyban feküdt, tükör volt a kezében, az ajkán levő sebet vizsgálgatta és örömmel állapította *neg, hogy a sebek már gyógyulófélben vannak. — Vidám, vagy levert volt? — Nem, nagyon élénk volt. — Miben nyilvánult meg a nyak jobboldalán lévő bőrelváltozás, ami önnek feltűnt? — Mint egy határozatlan szélű bőrelváltozás tünt fel nekem cs a bőr anyaga azon a helyen teljesen puha volt. — Megnyomkodta ön ujjal ezt a bőrelváltozást? — kérdi Minich professzor. — Nem. — Akkor csak a nyak jobboldalán látta az elváltozásokat? — Igen — feleli Pichler — és az egész elváltozás nem volt nagyobb, mint a hüvelykujj felső ize. — Az orvos ilyen esetekben mindig megkérdezi, hogy érezte magát a beteg az előző napon és milyen körülmények között állott bc a halál. Megtette ezt? — Ellenkezőleg, tőlem kérdezte Erdélyi, hogy mUcépsn halhatott meg az asszony? Én, sajnos, nem kérdeztem meg. Feltételeztem az addig hallottakból, hogy jól aludt és jobban érezte magát. — Nem kérdezte meg, hogy keddről szerdára virradó éjjel milyen volt az állapota? — Sainos^ nem. Erdélyi és Gáldy megkérdezte, mit gondolok, könnyű halállal halt-e meg. Most a védő kezdi kérdezni dr. Pichler t. — Forgács Anna panaszkodott önnek, hogy a zuhános közben megsértették az ágak? Látott ön ilyen sérüléseket, amelyeket az ág okozhatott? — A nyakon nem láttam ilyen sérülést, különösen pedig nem találtam a nyak jobboldalán. — ön azt mondja az egyik jegyzőkönyvben, hogy amikor utóbb látta ezeket a bizonyos stráfokat, akkor .azok már erősebbek voltak. Mikor látta tehát előbb a stráfokat? — Mi it már mondo'tam, először a ha ál után vettem észre a csíkokat. — Szóval az első halottszemlén már látta? ' —, Igen, neg is kérdeztem Erdélyit, hogy mit jelentsen ez. — Igen, erről már vallott. Forgács Anna elmesélte önnek a májusi mérgezést cs azt mondotta, hogy akkor négy morfiuminjekciót kapott. Nem tünt ez fel önnek, hiszen az orvosok mérgezesnél nem szoktak morfiuminjekciót adni? — Kcrem, én láttam, hogy Forgács Anna és férje igen tartózkodóan viselkedtek, amikor cz a kérdés szóbakerült és nem tartottam szükségesnek, hogy magánügyükbe beavatkozzam. — Ha valaki egy hullát röviddel az elhalálozás után kézzel, ruhával vagy más szilárd tárggyal megnyom, meghorzsol, ilyen barázdák vagy stráfok keletkezhetnek rajta? — Nem — feleli Pichler. Az áldozatnak még életben kell lennie, amikor ezek a külső erőszakosságok érik, • hogy a nyakon ilyenformáju barázdák keletI kezlicssenek, mint amilyeneket Forgács Anna ; nyakán találtunk. — A tudomány szerint m-Jdnem lehetetlen felfedezni, hogy az ilyen elváltozások pomlosau mikor keletkeztek, a halál előtt vagy a halál utánié. Hogyan magyarázza az ön külön teóriáját? — teszi fel a kérdést a védő— A halál után bekövetkezett sérüléseket a boncolás alkalmával meg lehet különböztetni a haláf előtt bekövetkezett sérülésektől. Forgács Anna hullájánál boncoláskor megállapítottuk, hogy a kötszöveten vérzés volt, megállapítottuk, hogy az izomzatban is vérzés volt. Ezek a jelek pedig arra mulatnak, hogy az elváltozások még életében tör"téntek. — Hétfőn porokat irt ön Forgács Annának? — hangzik a védő következő kérdése Pichlerhez. — Ez nem igaz. — Hát mikor irfr — A lezuhanás után sohtt. — Kedden veramont irt fel Erdélyinek? — Már hétfőn— A mérgek felírásánál és használatának szabályainál nem szerepel olyan szabály, hogy intelligens embernek — »nach Bcdarft kell felírni. — Törvényesen nem kötelezhetünk embereket arra — jegyzi meg Pichler —, hogy ne akarják bevenni egyszerre az egész gyógyszert, amelyet mi hosszú időre rendelünk. A védő és a tanú között egyre élesebb lesz a beszéd. A közönség mosolyogva nézi az összecsapást, de Pichler is mosolyog. — Most nem erről van szó — kiáltja a védő —, hogy valaki mennyit vesz be, vagy menynyit nem vesz be. Az orvos részére van-e előírás, hogy felirni kell az adagot? — Megkérdeztem Erdélyit, hogy milyen adagokban akarja bevenni a gyógyszert. — Nem ezt kérdezem. Azt kérdezem,. Ausztriában vanje olyan szabály, hogy veszélyes reoepteknél fel kell irni az adagolást? — Igen, ez elő van írva. — "Hát ha ön tudta — folytatta a védő ker/ déseit —, hogy Forgács Anna maga is veszedelmesnek tartja ezt a gyógyszert s fél tőle, miért nem figyelmeztette ön Erdélyit, hogy vigyázzon, nehogy más kezébe kerüljön ez a gyógyszer? — örülök, hogy válaszolhatok erre a kérdésre és megismételhetem, hogy ezt a gyógyszert nem Forgács Anna, hanem Erdélyi Béla részére írtam fel — Nem erről van szó — mondja már negyedszer a védő —, mert az kétségtelen, hogy a gyógyszert ön Erdélyi részére irta fel De a férj a feleséggel együtt egy szobában lakott. Ez tett volna szükségessé az ön részéről az orvsoi óvatosságot? — Ha a következményeket már akkor tudtam volna, hogy mi fog történni, akkor erre is vigyáztam volna. — Ön azt mondja, hogy szerdán, amikor a halottat először meglátta, teljesen nyugodt volt az arca. Ebből erőszakos halálra, vagy csendes, békés halálra, esetleg szivbénulásra lehet-e következtetni? — Aki az előzményeket nem ismerte — feleli Pichler —, ebből inkább csendes és békés halálra következtet. — De ön ismerte az előzményeket és tudott a lezuhanásról. — Tudtam a lezuhanásról — vág vissza dr. Pichler —, de nem tudtam, hogy annyi vcronált kapott Forgács Anna, amennyitől mély álomba merült. — lía veronált kapott és kikapcsolva a megfőj tás lehetőségét, ettől a veronáitói halt meg, akkor nyugodt lehetett az arca? — Igen, akkor az volna a helyzet, hogy a veronáitói nyugodtan halt meg. — Helyes, ezt akartam — mondja a védő., majd ujabb kérdéssel fordul a tanúhoz. — A fotografálást a boncolás után mennyi időre kezdték meg? — Rövidesen azután, hogy megkezdtük a boncolást. — Hát akkor arra feleljen — mondja a védő —, hogy amikor a csendőrség jelenlétében másodszor vizsgálta meg Forgács Anna tetemét, azt mondotta, hogy gyanús a dolog és megvizsgálta ezért a nyakon lévő bőrelváltozásokat, a vizsgálatból aztán azt a következtetést vonta lc.. hogy itt nincs fulladásos