Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-05 / 275. szám

1325 december 5. ÖÉOIAG Y A KOKS Z AG 3 Sssiráflc&lnalc a sz<ágráfoi epyeíeml Qallgatóhi ¡CedeZen délután a ságráhi egyelem épületeit lezár túli (Budapesti tudósítónk tclefonjclcntcsc.) Zágráb­ból jelentik: A zágrábi egyetemig hallgatók kedden délelőtt nagygyűlést tartottak, amelyben leszögezve azt, hogy a rendőrség még mindig nem helyezte szabadlábra a szombati tüntetések alkalmával le­tartóztatott tüntető diákokat, elhatározták az álta­nos sztrájkot. A határozathoz valamennyi fakul­tás csatlakozott és a déli órákban már egyetlen diák sem jelent meg az előadásokon. Az egyetem épületeit kedden délután bezárták. Egyébként a keddi napon ujabb letartóztatás tör­tént. Devcsics Krecsimirt, a Narodni Vál főszer­kesztőjét tartóztatta le a zágrábi rendőrség, mert hétfőn lapjának rendkívüli kiadásában közölte a paraszt-demokrata koalíciónak azt az elhatározá­st, hogy a horvátok bojkottálják a szkupstinai gyilkosságok tettese, Punisa Rasics ügyének főtár­ggalását és azon nem vesznek részt. A szerkesztőt a parasztpárt háza előtt szólította meg egy detek­tív és az ügyészség parancsára hivatkozva letar­tóztatta. A középiskolások is... Belgrád, december 4. Zágrábból jelentik: .4 kö­zépiskolai tanulók egyesületei elhatározták, hogy az egyesülés iskolai ünnepein nem jelennek meg. E határozatot több helyen keresztül is vitték. A Politika szerint a közoktatásügyi miniszter elren­delte ezügyben a vizsgálat haladéktalan megindí­tását azzal, hogy az előadásról tüntetően elmaradt középiskolai tanulókat indokolt esetekben záriák ki az iskolákból. A keddi tárgyaláson éSeien összecsapott Erdélyi Béla wédőíe Forgács Anna kezeiőor¥Otá¥al eGEiök megkezelte a magyar tanuk kihaBIgatását f LIKŐR RUM * KONYAK Budapest, december 4. A budapesti tör­vényszék Schadl-íaxiácsa változatlanul nagy " érdeklődés mellett folytatta kedden az Er­délyi-féle bünpör izgalmas tárgyalását. Dr. Pichler József millstadti orvost hallgatták ki folytatólagosan. Schadl elnök tiz óra előtt né­hány pecocl nyitotta meg a folytatólagos tár­gyalást. — Mielőtt a kérdezést folytatnám — áll fel Erdélyi védője —, az az alázatos kérelmem volna, hogy kegyeskedjék azokat a laboratö­riumilag preparált hullarészeket, amelyeket itt őriznek Budapesten és különösen Forgács Anna nyakának kipreparált részeit, ide a tár­gyalóterembe hozatni, mert kérdéseim ezekre a hullarészekrc vonatkoznak. A bcszáradás körülményeire, valamint a barázdák hosszú­ságára, szélességére vonatkozólag felteendő kérdések szinte követelik, hogy ezeket a bűn­jeleket szemtöl-szembs lássuk. A törvényszék ebben az értelemben is ha­tároz, majd Schadl elnök intéz kérdéseket dr. Pichlerhez, azután pedig dr. Mímeli orvos­szakértő. — A halál előtti délelőtt látta a beteget"? — kérdi a tanútól. — Nem láttam, csak üélután. Ágyban fe­küdt, tükör volt a kezében, az ajkán levő sebet vizsgálgatta és örömmel állapította *neg, hogy a sebek már gyógyulófélben vannak. — Vidám, vagy levert volt? — Nem, nagyon élénk volt. — Miben nyilvánult meg a nyak jobbolda­lán lévő bőrelváltozás, ami önnek feltűnt? — Mint egy határozatlan szélű bőrelváltozás tünt fel nekem cs a bőr anyaga azon a helyen teljesen puha volt. — Megnyomkodta ön ujjal ezt a bőrelvál­tozást? — kérdi Minich professzor. — Nem. — Akkor csak a nyak jobboldalán látta az elváltozásokat? — Igen — feleli Pichler — és az egész el­változás nem volt nagyobb, mint a hüvelyk­ujj felső ize. — Az orvos ilyen esetekben mindig meg­kérdezi, hogy érezte magát a beteg az előző napon és milyen körülmények között állott bc a halál. Megtette ezt? — Ellenkezőleg, tőlem kérdezte Er­délyi, hogy mUcépsn halhatott meg az asszony? Én, sajnos, nem kérdeztem meg. Feltételez­tem az addig hallottakból, hogy jól aludt és jobban érezte magát. — Nem kérdezte meg, hogy keddről szerdára virradó éjjel milyen volt az állapota? — Sainos^ nem. Erdélyi és Gáldy megkér­dezte, mit gondolok, könnyű halállal halt-e meg. Most a védő kezdi kérdezni dr. Pichler t. — Forgács Anna panaszkodott önnek, hogy a zuhános közben megsértették az ágak? Lá­tott ön ilyen sérüléseket, amelyeket az ág okozhatott? — A nyakon nem láttam ilyen sérülést, különösen pedig nem találtam a nyak jobb­oldalán. — ön azt mondja az egyik jegyzőkönyv­ben, hogy amikor utóbb látta ezeket a bi­zonyos stráfokat, akkor .azok már erősebbek voltak. Mikor látta tehát előbb a stráfokat? — Mi it már mondo'tam, először a ha ál után vettem észre a csíkokat. — Szóval az első halottszemlén már látta? ' —, Igen, neg is kérdeztem Erdélyit, hogy mit jelentsen ez. — Igen, erről már vallott. Forgács Anna elmesélte önnek a májusi mérgezést cs azt mondotta, hogy akkor négy morfiuminjekciót kapott. Nem tünt ez fel önnek, hiszen az or­vosok mérgezesnél nem szoktak morfiumin­jekciót adni? — Kcrem, én láttam, hogy Forgács Anna és férje igen tartózkodóan viselkedtek, amikor cz a kérdés szóbakerült és nem tar­tottam szükségesnek, hogy magán­ügyükbe beavatkozzam. — Ha valaki egy hullát röviddel az elha­lálozás után kézzel, ruhával vagy más szi­lárd tárggyal megnyom, meghorzsol, ilyen ba­rázdák vagy stráfok keletkezhetnek rajta? — Nem — feleli Pichler. Az áldozatnak még életben kell len­nie, amikor ezek a külső erőszakossá­gok érik, • hogy a nyakon ilyenformáju barázdák kelet­I kezlicssenek, mint amilyeneket Forgács Anna ; nyakán találtunk. — A tudomány szerint m-Jdnem lehetetlen felfedezni, hogy az ilyen elváltozások pom­losau mikor keletkeztek, a halál előtt vagy a halál utánié. Hogyan magyarázza az ön kü­lön teóriáját? — teszi fel a kérdést a védő­— A halál után bekövetkezett sérüléseket a boncolás alkalmával meg lehet különböztetni a haláf előtt bekövetkezett sérülésektől. Forgács Anna hullájánál boncoláskor megállapítottuk, hogy a kötszöveten vérzés volt, megállapítot­tuk, hogy az izomzatban is vérzés volt. Ezek a jelek pedig arra mulatnak, hogy az elváltozások még életében tör­"téntek. — Hétfőn porokat irt ön Forgács Annának? — hangzik a védő következő kérdése Pich­lerhez. — Ez nem igaz. — Hát mikor irfr — A lezuhanás után sohtt. — Kedden veramont irt fel Erdélyinek? — Már hétfőn­— A mérgek felírásánál és használatának szabályainál nem szerepel olyan szabály, hogy intelligens embernek — »nach Bcdarft kell felírni. — Törvényesen nem kötelezhetünk embe­reket arra — jegyzi meg Pichler —, hogy ne akarják bevenni egyszerre az egész gyógy­szert, amelyet mi hosszú időre rendelünk. A védő és a tanú között egyre élesebb lesz a beszéd. A közönség mosolyogva nézi az össze­csapást, de Pichler is mosolyog. — Most nem erről van szó — kiáltja a védő —, hogy valaki mennyit vesz be, vagy meny­nyit nem vesz be. Az orvos részére van-e előírás, hogy felirni kell az adagot? — Megkérdeztem Erdélyit, hogy milyen ada­gokban akarja bevenni a gyógyszert. — Nem ezt kérdezem. Azt kérdezem,. Auszt­riában vanje olyan szabály, hogy veszélyes reoepteknél fel kell irni az adagolást? — Igen, ez elő van írva. — "Hát ha ön tudta — folytatta a védő ker­/ déseit —, hogy Forgács Anna maga is ve­szedelmesnek tartja ezt a gyógyszert s fél tőle, miért nem figyelmeztette ön Erdélyit, hogy vigyázzon, nehogy más kezébe kerüljön ez a gyógyszer? — örülök, hogy válaszolhatok erre a kér­désre és megismételhetem, hogy ezt a gyógyszert nem Forgács Anna, hanem Erdélyi Béla részére írtam fel — Nem erről van szó — mondja már ne­gyedszer a védő —, mert az kétségtelen, hogy a gyógyszert ön Erdélyi részére irta fel De a férj a feleséggel együtt egy szobában lakott. Ez tett volna szükségessé az ön részéről az orvsoi óvatosságot? — Ha a következményeket már akkor tud­tam volna, hogy mi fog történni, akkor erre is vigyáztam volna. — Ön azt mondja, hogy szerdán, amikor a halottat először meglátta, teljesen nyugodt volt az arca. Ebből erőszakos halálra, vagy csendes, békés halálra, esetleg szivbénulásra lehet-e következtetni? — Aki az előzményeket nem ismerte — feleli Pichler —, ebből inkább csendes és békés halálra következtet. — De ön ismerte az előzményeket és tudott a lezuhanásról. — Tudtam a lezuhanásról — vág vissza dr. Pichler —, de nem tudtam, hogy annyi vcronált ka­pott Forgács Anna, amennyitől mély álomba merült. — lía veronált kapott és kikapcsolva a megfőj tás lehetőségét, ettől a veronáitói halt meg, akkor nyugodt lehetett az arca? — Igen, akkor az volna a helyzet, hogy a veronáitói nyugodtan halt meg. — Helyes, ezt akartam — mondja a védő., majd ujabb kérdéssel fordul a tanúhoz. — A fotografálást a boncolás után mennyi időre kezdték meg? — Rövidesen azután, hogy megkezdtük a boncolást. — Hát akkor arra feleljen — mondja a védő —, hogy amikor a csendőrség jelenlé­tében másodszor vizsgálta meg Forgács Anna tetemét, azt mondotta, hogy gyanús a do­log és megvizsgálta ezért a nyakon lévő bőr­elváltozásokat, a vizsgálatból aztán azt a kö­vetkeztetést vonta lc.. hogy itt nincs fulladásos

Next

/
Thumbnails
Contents