Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-30 / 294. szám

OÊLIW tGYARORSZAG I92ÎS üeeembér iJO. Izgalmas wallomás után rosszul lett ai Erdélyi-pőr koronafiai Sirva mondotta el az utolsó mlllsíaifi napoké $ Gáldy Nándor — Forgács Anna utolsó percei knitiniegessegfink : HRCffiNU JUAN MURILO Kíauxál tér 2. '/4 kg. ára P 3.50 I. 178 ponti vezetésének szabályzata a miniszter megállapítása szerint rendkívül hiányos és a colnak nem felel meg, elrendeli tehát a szabályzat megfelelő módosítását. A kisvasutról a kővetkezőket mondja: — Tekintettel arra, hogy a Gazdasági Vasút 1927. évi kiadásaihoz a városnak 365.000 pengővel kellett hozzájárulnia, ennek az összegnek lehelő csökkentése érdekében intézkedni kell, hogy az érdekelt földtulajdonosok által fizetendő hozzájárulás kérdése mielőbb rendeztessék. A bosszú leirat a következőképen fejeződik be: »Elvárom a város közönségétől, hogy a szabálytalanságok megszüntetésére és a vagyonkezelés törvényes rendjének biztosítására irányuló intézkedéseket késedelem nélkül megteszi cs ügyelni fog arra, hogy azok pontosan foganatosíttassanak. Intézkedéseinek eredményéről 60 napon belül legyen jelentést.« Értesülésünk szerint ezetoek «z intézkedéseknek nagyrészét a tanács nsár saját hatáskörében megtette. Elrendelte az adóhivatalnál észlelt hibák korrigálását, a pénztári adminisztráció megváltoztatását és néhány más adminisztratív jellegű intézkedés megtételét, de még azt nem határozta el a tanács, hogy a város közönségének szóló miniszteri leiratot — be is mulatja a város közönségének. ¡2? RAJNA cukrászdába I Nyugatival szemben UFfl PflLOIIUcJ f&aa&aflgkaSYYft-iiimm »gMa«»uiíiillJ< IIJFMWIHÍ Kerékpárokban a SlyrSa és Trlumph vezető mArba. Egyedül kapható SzánfóaSándorK KeSiemesen tölti Szilveszier-éjszakájáf, 2 1 „Otíhon"~kávéházba Orosrlán-ucco 6. szám 2G8 mókás dalosestéiére KliUnő Italok Kávéházi ételek JAZZ-BAND zenekar Budapest, december 29. Az Erdélyi-ügy mai folytatólagos tárgyalásán meglepetésszerűen a bíróság elé állt dr. Klár Zoltán és látszott: vallomást kíván tenni. — A kihallgatásnak semmi akadálya nincsen, — cnunciálja Schadl elnök cs mindjárt maga elé állítja dr. Klár Zoltánt. Dr. Klár minden kérdés nélkül összefüggően a következőkben egészíti ki vallomását: — Vallomásommal kapcsolatban felmerülhet az az aggály, hogy egyes orvoskollégák vallomásával ellentétes az, amit én vallottam. Ezekről az ellentétekről akarok beszélni. — Háromnegyedhat órakor látogattam meg Forgács Annát és már a múltkor is mondottam: meglehetősen jó állapotban találtam. Az orvosszakértő urak részéről felmerült az a kérdés, ha cn háromnegyedhat órakor jó állapotban találtam Forgács Annát, hogy lehetséges, hogy dr. László Ernő nem sokkal háromnegyedhat óra után Forgács Annát már rossz állapotban találta. Itt mindenesetre egy olyan Ismeretlen valami mutatkozik, amelynek megoldása nem az én feladatom. De én most is határozottan állítom, hogy Forgács Anna szerdán eszméleténél volt, jóllehet a többi orvos szerdán eszméletlennek találta őt. — Mint orvos, meg tudom magyarázni ezt az ellentmondást. Egyéb jelenségekkel kapcsolatban különböző ellenmondások vannak qj én vallomásom és dr. Szász vallomása kőzött. De ellentétek vannak dr. Bartha és dr. Szász vallomása kőzött is. Én pedig a kettő közül inkább Bartha vallomását fogadhatom el« mert ő óránkint látogatta meg Forgács Annát betegszobájában, dr. Szász pedig csak háromszor napjában. Ezeket voltam bátor elmondani az orvosi ellenmondásokra vonatkozóan. — Mindezt tudomásul vesszük, — fejezi be Klár Zoltán mai kihallgatását Schadl elnök. A kővetkező tanú Szlávnics György nyugalmazott huszárezredes, bankár. Schadl elnök megkérdezi a tanút, hogy tett-e Ígéretet Erdélyi Béla arra1 hogy 1927 augusztusa körül fizet? — Igen, julius 15-ére is volt valami esedékessége. Székely Zoltán gépkereskedő a következő tanú, akitől Erdélyi Béla motorkerékpárt akart vásárolni és Tornyay-féle váltóval akart fizetni. — En — úgymond a tanú — információt szereztem, megtudtam, hogy báró Tornyay kiskorú, mire azt mondottam, hogy nem fogadom el a váltót. Arányi Ármin crtékpapirkercskedő lényegében nem tesz érdekesebb vallomást. Geiszlinger István nagymaros: szállodatulajdonos a következő tanu. — Ismer valakit a vádlottak közül, — teszi fel a szokásos kérdést az elnök. Geiszlinger megfordul és bizonyos üsztelettcl mutat Erdélyire. •— Erdélyi urat. Vendegem volt. Erdélyi vidáman nevet rá. — Honnan ismeri? — kérdezi az elnök. — 1922-ben egy éjszaka Erdélyi 3082 koronát mulatott el. — Mit ittak, hogy ilyen sokba került? — kérdezi Temesváry ügyész. — Pezsgős bólé»- Nyolc-tiz hölggyel mulatott Erdélyi ur, bólét, pezsgőt és likőrt ittak. — Máskor is rendezett ilyen nagy mulatságokat Nagymaroson? — Igen, nálam is, más vendéglőben is. Kártyázott is. A másik vendéglő főpincére mesélte, hogy 1924-ben egy napon 30 milliót veszített Erdélyi ur kártyán. > Buschor Károly elmondja, hogy Erdélyit 1925. elején ismerte meg a Santelli-féle vívóteremben. Az volt a benyomása, hogy Forgács Anna el akarta vétetni magát Erdélyivel. Lőwenstein Arthur vállalkozó lényegtelen vallomása után dr. Fricbelsz Gyula pozsonyi ügyvéd tanút hallgatta ki a bíróság, aki a millstadti eseményekről adott felvilágosítást. Dr. Gáldy Nándor kihallgatása kezdődött ezután« aki igen hosszú idő óta ismerte Forgács Anna szüleit és Erdélyi Bélát is. Gáldy volt az, aki Mülstadtban legtöbbet volt Erdélyiék társaságában, ö a > koronatanú«. Gáldy elmondta, hogy egy alkalommal Forgács Anna panaszkodott neki, hogy Erdélyi Béla megverte. Amikor Forgács Annát a leesés után lakására vitték, azonnal felkereste. Kérdésére Forgács Anna azt mondta, hogy leesett. Előzőleg semminemű összetűzésük nem volt. A kővetkezőket mondta— Megcsúsztam, borzasztó érzés volt, elvesztettem eszméletemet. Mikor magamhoz tértem, akkor láttam, hogy egy fában akadtam meg. Elmondta még Forgács Anna magyarul is« miután németül nem tudta magát kifejezni, hogy nem ugy érti, mintha (érje lelökte volna, hanem utána kapott, mintha meg akarta volna fogni. Erdélyi Béla, aki a mai tárgyaláson az egész idő alatt meglehetősen fölényesen viselkedett és gúnyos mosollyal kisérte, valamint halk közbekiáltásokkal tarkította a tanúvallomásokat, a fontos koronatanú kihallgatásánál egyzsrre megváltozott és megint olyan előrenyújtott, merev nyakkal és látható izgalommal lesto a íinu szavalt, mint amikor a fonlos millstadti Lsnukat halig C Iák ki. Amint egyre jobban közeledik Gáldy vallomása során Forgács Anna holttestének felfedezéséhez, annál izgatottabbá, szakadozol tabbá válik a hangja. • — Tizenkettő és egy óra kőzött a strandon voltunk. Egy óra után néhány perccel arra kért Erdélyi, hogy menjünk hamarabb haza, mert ő nem reggelizett és korábban akar ebédelni. Majd felkeltjük Annát is. Én ebbe belementem. Erdélyi folyton sürgetett. Felöltöztünk és hazamentünk. Gáldy hirtelen egyre jobban gesztikulál, szakadozottan, akadozva beszél, mondatait nem fejezi be, látszik rajta, hogy rettenetesen felindult állapotban van. — Felmentünk a lépcsőn, megálltunk az ajtó előtt, én kinyitottam az ajtót, beléptem, utánam Erdélyi. — A szobában derült fény mindenütt — Gáldy széttárja karjait —, az ágyban pedig ott fekszik Anna. Alszik... Olyan nyugodt volt, mintha aludna. Két keze a paplanon keresztbetéve. Gáldy nem tud tovább beszélni, szeme kőnvnyezik, megilletődve áll néhány percig a birói emelvény előtt, azután összeszedi magát cs tovább folytatja. — Erdélyi mellettem dadog: látod, alszik, milyen mélyen alszik... Látom, hogy egy légy van az arcán, a szája szélén, folyton mozog és Forgács Anna arca nem mozdul. Nekem ez furcsa... Még az alvó ember bőre is megreszket, ha légy száll rá. Valami rettenetes gondolat fut át rajtam. Gáldy összekulcsolja kezét és ujjait tördelve« folytatja: f — Kezdtem arra gondolni, hogy itt valami rettenetes lehet. Nem is mertem kimondani. Erdélyi pedig csak hajtogatta: — Látod, milyen mélyen alszik, milyen mélyen alszik! Ez több mint alvás— mondottam én rémülten. Valami rettenetes sejtelem lett egyre erősebb bennem. — Erdélyi leült egy fotelbe és megint csak azt hajtogatta: »Hát alszik. Milyen mélyen alszilí.c — Nem alszik, itt nem lehet okoskodnil — ordítottam most már rettenetes izgalmamban. Odaléptem Annushoz és megfogtam a kezét. Gáldy most odalép az elnöki emelvény melletti kis asztalhoz, az asztal fölé hajlik és nagy izgalmában saját kezét fogja meg. így mutatja, hogy fogta meg Forgács Anna kezét. — Megérintettem, azután kiszaladtam a szobából, végig rohantam a folyosón és ordítottam; Orvost! Orvost! Miközben kirohantam a szobából« odaszóltam Erdélyihez is: Ne ülj itt, te Is csinálj valamit. t Gáldy szenvedélyes izgalma átterjed a hallgatóságra is. Gáldy most is láthatóan rosszul érzi magát. Piros arccal, ziláló lélegzetlel beszél. szemében könnyek üinek. Az elnök látja ezt és felmenti a további vallomás alól: — Majd cüstörtökön folytatjuk. legnagyobb -választékban Pollák Testvéreknél m Széchenyi tér és Csekonlcs u. Î Emkében minden este a Tűzoltó-zenekar hangversenyez