Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-25 / 291. szám

1928 decern lior 25. OÉLMAf.YAimP.SZAG 12» nedvessége miatt a védekezés sokszorta nehezebb, lassúbb és kétesebb sikerű. Ehhez járul még a régebben tartó nedves időjárás, mely a védelemre szükséges talajt még jobban átáztatta és amely még ma is tart Aggodalomra még oly nagy okaink sohase voltak, mint ma vannak. De csak kit dolog Idézhet elő katasztrófát: a közönyösség vagy a gyáva kétségbeesés. Ez utóbbitól nem tartu&k: Szeged közönsége sokkal edzettebb már a vtzvesréllyel szemben, hogysem megijedne, do igen is félünk amattól: félünk attól, hogy kicsin vl' ! • Mit Nagy okunk van tartani « hátulról való támadástól, Percsora felöl. A védekezés Achilles, ' sarka most H ott vas. mint volt három érvel arelőtt. A. másik helybeli lap, a Szegedi Napló, mely pedig ellenzékibb volt, nem látta ilyet) sötét színben a dolgokat és igyekezett tartani a lelket Szeged polgáraiban, mikor. a március 1-i helyzetről a következőket irta: Nagy S veszély, de nagy aZ erőnk is. Hatalmasok az elemek, de «2 emberi kitartó akarat legfényesebb diadala azok lebílincselésc. És mi nem állónk védtelenül szembe gz ellenséggel, mely holnap ismét barátnak lesz, kinek hálán gazdagon megrakott hajóink hozzák és viszik « kincseket. Á városi Tisza-parton h'uzott körtöltés hatalmas védbástyánk, melyre nem hiába költöttünk százezreket. Ezzel kapcsolatban erősen áll a szeged-percsorai társulati töltés, mely 1876-ban kiállta a vjzpróbát és ma is részben Várady Tgnác ur ismert erélyes és önfeláldozó felügyélete alatt van, részben Nóvák József főügyészünk és Szekerke Jőzseí polgártársunk gondjaira van bizva. Jobb kezekben nem is lehetne. De ha bekövetkezhetik a legrosszabb IS, amitől a Gondviselés óvjon meg bennünket, — ha szakad a percsorai töltés vagy ha áthágják koronáit a tomboló hullámok, még akkor is áll városunk második védvonala, melynek 30 lábra való felemelését a szillér-baktói részében elrendelt» a vízvédelmi bizottság. Hol van az a nép, mely a földmunkában vetekedhetnék a mienkkel? Nincs! Hazánkban, sőt még annak határán tul is keresett a szegedi kubikos. E nép győzni fog az elemek elleni tusájáhan és ha elvenné a vad Tisza árja földjét is, meg fogja menteni legalább házát, tűzhelyét éí csalidját az árvíz irtóztató pusztításai elől. Bizonyos tehát a véd munka sikere, ha mindenki teljesiti kötelességét A vezércikkeknél azonban sokkal többet mondott az a néhány sor, mely a Szegedi Híradó napi hírei után, mint Legújabb közlemény jelent meg nagy betűkkel nyomtatva: Helyzetünk a legnagobb mértékben válságossá vált. Lapunk bezártakor, március 1-én este hat órakor a vízállás: 2Í- láb 61/a hüvelyk. S e hir után három kicsiny, látszólag nem sokat mondó közlemény volt: »A Szegedi Csónakázó Egylet tagjait felkérem, hogy a sürgőssé váló alakuló közgyűlésre lakásomon, Tükör-utca 14., 2-án délutáni órakor jelenjenek meg. Dr. Nrjilassy Pál, elnök. »A Szegedi Torna Egylet tagjait 2-án délután két órára rendkívüli közgyűlésre hívom össze. Tárgy: Az árviz elleni vízvédelemben való közreműködés. Úr. L'ázár György, elnök.c »Az iparos ifjúság képző és segélyző egyletének tagjai március 2-án délután két órakor közgyűlést tartanak. Nigrényi Pál, elnök.« Akkumulátorok u. m. anód-, (016-, auió-vllágllásl, starter, motorkocsi-világítási akkumulátorok állandó töltéso korlátlan mennyiségben dynamóval! AKhumulaíorolcállandó ellenőrzése és ielUlvlxsgálása í Ingyené* savpótlás! Havi töltési ebonoma! Mélyen leaxdíllíott, legolcsóbb árait 1 Az Összes fypusu Akkumulátorok Javítása. Z A V I Z A akkumulátorgyár tó és iavitó üzeme Szeged, Horváth Mihály u. 7. 116 Telefon 11-94. Apologia anctoris Irfa: Berezeli Anzelm Károly Aki sajátmagáról akar irní, már eleve számoljon az olvasóközönség félreértésével, mert alig van az irásnak olyan fajtája, mely annyi elítélésre és kikezdésre adhatna okot, mint épen az önvallomás. De még ezzel is megbarátkozik az olvasó, ha tudja, hogy e szerénytelen műfaj írója valamelyik fémjelzett óriás, kinek nagysága jogot ad az intimitások s az úgynevezett műhelytitkok bevallására. Én sem arrivált író nem vagyok s nem fogok Szabó Dezső túlságosan szubjektív modorában beszámolni saját dolgaimról; egyetlen jogcímem e néhány oldal megírására az a fiatalság, melyről a legkülönbözőbb orgánumok értekeznek, anélkül azonban, hogy igazán magukévá tehetnék ennek a generációnak igen komoly és néha nagyon is nyugtalanító problémáit. A kritika, ugy véli, eleget tesz hivatásának, ha minden újfajta próbálkozást a mult jelenségeivel vet egybe, a befutottak pedig saját multjukból szeretnék rekonstruálni a — jelent. Arról mindenki irhát, hogy mi volt, főként, ha néhány fényes eredmény rehabilitálja az illetők csetlő-botló fiatalságát, de szemérmetlen ség papirra vetni azokat a gondolatokat, melyek a fiatal író agyában a jövő kétségbeejtően bizonytalan kérdései körül rajzanak. megpróbálom. « Mindenekelőtt" szakitsunk a Költő romantikus fölfogásával, mely szent, öntudatlan állatként tiszteli a teremtő embert s szögezzük le, hogy minden nagyobb konstrukcióra képes Író sorsa mögött a logikai rendszerek végtelen légiója vár uj és uj kiteljesülésre. Az igazi költő szigorúan tudatos munkát végez s korának kifejezésében semmivel sem tölt be előkelőbb pozíciót, mint bármely szellemi munkás, ki a maga uj életformáinak kiépítésén, illetve kora etikai, logikai és esztétikai vázának megalkotásán fáradozik. Ezzel a néhány szóval eleve elejét vettük a Szokott misztifikációknak, melyek meghamisítják vagy bámulatot követelő rejtélyeskedésekbe burkolják a költő tevékenységét, de lefejtettük róla az isteni különbözőség Jelmezét is, mely tabuvá avatja a költőt s munkájának megítélésénél szigorúan áhítatos módszert parancsol a profán vállalkozóra. Ugyanekkor elvetettük azok fölfogását is, kik a meztelen intuíciót emelik a művészet piedesztájára s azo! két, kik az uj költészetben valamely hangulat egyeduralma alatt álló rendszertelen és önkényes asszociációk tömegét hajlandók látni. A művészet, ma ugy, mint mindenkor, nem lehet idegen a tartalom egységétől és súlyosan tévednek azok, kik a gondolatot, mely szükségszerűen áll a logika fegyelmező ereje alatt, kirekesztik a művészet területéről, mint oda nem illő, a szellem mástennészetü megnyilatkozásainak eszközét. Ez a korszak, melyben a ml fiatal generációnk magára eszmélt, a társadalmi és művészeti formák vajúdásának korszaka s alig akad ma lelkiismeretes művész, ki meg ne kísérelte volna az ujitást, aki ne próbálta volna kigyomlálni sajátmagából a tradíciók fölöslegét. E kétségbeesett kísérletezés csak részben vezetett eredményre, mert a legtöbb művész előtt nem az uj ember formáinak megteremtése, hanem a régivel való mindenáron! szakitás követelménye lebegett s igy néhány mindenesetre dicséretre méltó formai lehetőségen kívül alig produkált többet. Itt meg kell említenünk, hogy a zavarosban sok szerény képességű »költő« vindikál külön jogot magának egy-egy egészen magánjellegű, önkényes újításért. Ebben az országban talán az első igazi művész, aki a dolgok lényegére tapintott, mikor egy uj enciklopédia megalkotását sürgette, anél kül, hogy különösebb jelentőséggel ruházta volna föl saját meglátását, Karinthy Frigyes volt, a nagy probléma-fölvető, aki valószínűleg az egyéni modorosságok és sajátosságok nagyon is megértő kigunyolása után érezte föl a művészet igazi szociális jelentőségét, a korban és kollektív tömegekben fészkelő meztelen fogalmak uj tartalommal való telítésének szükségét Engedje meg az olvasó, hogy ennél a pontnál olvadjon bele e sorok irója fejtegetésének