Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)
1928-12-22 / 289. szám
1928 december 22. nÊLMAGYAROttSZXG 11 OCCASIO" A szerényebb Igények kielégítésére hilhalmozoll készáru raktárából a feltétlen fó minőségű vîsszami»rndl árukai m#tifep3 olcó készpénz-áron árusítja a mai nnpM! ' 45S> OSZTÁLY! Mériék Ilién» szaM«ü«j elismert íegfoblb 2 » ! Szső ru hA-dlvo 1-áruhAz ycca 7. /1 Délmagyarorsxág regénye nCYRIKK: 1 NYIII ANGYALA • 59 Míg láttam Lipotin alakját, de mintha nagy távolságban lebegne, különösen elváltozva-, lila kabátban, különösen formált, vörös, meredeken álló gallérral, kúpalakú biborsapkával, melyről hat egymás fölé helyezett, üvegből készült, ferdevágású emberi szem csillogott felém, sátáni diadallal. Kiáltani akartam, talán azt, hogy »Nem!« de elvesztettem hangom fölötti uralmamat. Lipotin, a vörös sapkáju' szerzetes, vagy talán maga az ördög — mît tudom én, ki volt —, hátulról megfogta a nyakamat és vasmarokkal, ellenállhatatlan erővel arcomat belenyomta a onyxcsészébe, a csészéből kiáradó vörhenyes gőzökbe. Édeskésen kesernyés illat szállt fel orromba, mondhatatlan félelmet éreztem, mely egyro erősbödött s olyan hosszantartó halálvergődéssel fejeződött be, hogy éreztem, nemzedékek halálviaskodása áramlik át szakadatlan folyamatban vergődő lelkemen. Aztán öntudatom elaludt. Azokból az élményekből, amelyekben »odaát« volt részem, úgyszólván semmi sem maradt meg emlékezetemben. Azt hiszem, bátran mondhatom: hála Istennek. Ugy rémlik, hogy üveghegységek fölött, járhatatlan mocsarak és kinzó akadályok fölött a Baphometet láttam lebegni. — Erzsébet anyát is láttam, aki valamilyen pontosan már fel nem idézhető helyről intett nekem... erre a látványra lassan megnyugodott száguldó szivem és felébredtem kábullságomból. Ugy éreztem, mintha évszázados túlvilági életből ébredtem volna vissza az itteni életre. Mire szédülve kissé felemeltem fejemet, Lipotint láttam magam előtt, aki merev tekintetét rámiráuyitva, szórakozottan játszott a piros elefántcsontgolyó két üres felével. Dolgozószobámban ültem s körülöttem minden ugy volt még, mint... »Három perc. Ennyi elég* mondta Lipotin komor és beesett arccal, öráját visszadugta zsebébe. Sohasem fogom elfelejteni titokzatosan csalódott arckifejezését, amikor megkérdezte tőlem: »Szóval nem vitte fel az ördög? Szolid szervezete lehet. Egyébként gratulálok. Azt hiszem, hogy ezzel az átkozott fekete szénnel való kisérletoi a jövőben nem lesznek eredménytelenek. Hogy meg van töltve, azt időközben megállapítottam.« Kérdésekkel halmoztam el, hogy tulajdonkép mi is történt velem. Tisztában voltam azzal, hogy ama füstölési szertartások egyikén eslem át, amelyek már a legrégibb időktől kezdve oly nagy szerepet játszottak az úgynevezett mágikus patikában. Opium vagy haMskábulntbnn volt részem; erre mutatott az is, hogy a fejem erősen fájt s a méreg leheletétől még enyhe rosszullét környékezett. Lipotin továbbá is szótalan maradt s láthatóan rosszkedvű. Érthetetlen sietséggel néhány gúnyos szóval elbúcsúzott: • Mon! mes van a címe, tisztelt uram «— menieo Dpal bar skvd-be. Választassa ott meg magát a bhuthuuí rajah helyettesévé. Meg van Önben a hoRtóvsló képesség. Tárt karokkal fngják fogadd. A megpróbáltatás legrosazabhján tul van. Fogadja üdvözletemet, mestert« A fial gytrun »ette e küíapot és elsietett. A folyosóról rôvtd « a* szóváltás hallathatott bo. LipoU» ogyliiptí» összetalálkozott jött haza. Hallottam, hogy a kapu döngve becsapódik s a következő pillanatban Frommné látható izgalommal arcán benyitott szobámba: »Nem szabadott volna egyedül hagynom önt. Nagy szemrehányásokat tettem magamnak..-.« »Na tegyen magának semmiféle szemrehányásokat kedves...« Szájamban megfagyott a szó. Láttam, hogy Frommné rámnéz s aztán, arcán a leghevesebb ijedtség kifejezésével visszahőköl. »Mi baja van kedves barátnőm?« dadogtam. »Fölötted van a jel... A Jel!« suttogta elhaló hangon, »öh, ...most már ...mindennek... mindennek vége.« Még idejekorán felfogtam karjaimban. Súlyosan csüngött nyakamon. Ijedten hajoltam föléje. Ijedtségembe valami meghagyarázhatatlan, de egyszersmind lényem legbelsejébŐT jövő, szinte őrjöngő hálaérzet és részvét vegyült, meghatározatlan szenvedélyes értelmek vihara. Ahelyett, hogy megvizsgáltam volna — csókolni kczdlem. Csókoltam... mint aki évszázadok óta nélkülözött. S csukott szemekkel, félig eloltott öntudattal ő is visszncsókolt, oly szenvedélyesen, oly gátlások nélkül, oly őrülten, ahogy sohasem tételeztem volna fel erről a szelíd cs szemérmes teremtésről. Miután gyengeségi rohamából magához tért, hosszan, hosszan elbeszélgettünk egymással, elbeszélgettem Johannával. Johanna megmaradt amellett, hogy viszonyunk cicitől fogva meg volt átkozva, hogy minden hiába. Hogy elveszleüe már minden reményét s hogy szeretetének és áldozatkészségének minden emberfölötti ereje sem tudna megmenteni a »Másiktól«, aki erősebb, mint ő. ő ugyan zavarhatja a »Másik«-at, de soha, soha sem győzhet! le. (Folvt. lcöv.) aisHinnrx&siuazj nrnTTTTTTi r»»Tim»ti t-i rí 11 ir »'»vmnTH rí v rí P 35-* 45"Férfi öltöny .... Rövid télikabát. . . Fekete hosszú tél ikabát plüss béléssel. . . „ 85" Gyermek télikabát. Reggeli kabát . . Divaínadrág . . . P 20 „ 35» io-234 67 Szeged, bssrS WfcS uccal 6» keretében Legufetbl? női modell ls.<aJb&íok Nőt és leáey íélaköLSackíols. Szőrmebundák Ruhák, blúzok síb. S94 i y Mérték utáni rendelések is saját avagy hozott helméSifi! elsőrangú kivitelben ' H legolcsóbban készíttetnek ! REMÉNYINÉ FEiDMANN SÁRI 1 női felSSíő áruházában Szegedi, tér 2. Főposta melled. "á/smmmSi» ••m^msem »«a a legelőnyösebben szerezhetők be, hol a dúsan felszerelt raktár minden vételkötelezettség nélkül megtekinthető. JátékáFMkfoa&í, úgymint: babák, konyhák, szobák, várak, katonák, maciiók, bmíaSavak, vasépiíő és köécilő szekrények, órarugós és villanyos árasnu vasotak és aaták, társasjátékok, pnskák, kardok. képeskönyvek és ifjúsági iratok stb. Felnőtteknek: Uisjíárnyak, szamovárok, Tiíiikiilők. pénz-, szivar-, cigarettatárcák, manikűrök, íásüfeóstfMeli sth * «okot* jutánvns Irakon Minden tárgy meg van irva és december hóban készpénivásárlók 10°/< részesülnek, KiváiA m a. B. c. utalványok érvényesek. Ciá? Testvégek uftédai. «V n3niMkMktitaMt4?w bUMMKM