Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-02 / 273. szám

f928 ilöcm&r^ BMMA'GYA R 0 RS ZXG 9 A városnak 1,856.000 pengői kell befizelni az egyelem! építkezésekre (A Déhwgifarország munkatársától.') Klebelsberg Kunó kultuszminiszter leiratot intézett a város tanácsához, amelyben felszólítja • város közönségét, hogy az egyetemi Ipit^ kezesekre megajánlott 3 millió 712 ezer pengő hozzájárulásnak a felét, i millió 856 ezer pengőt a város most már sürgősen bocsássa az építkezés vezetősége rendelloezésére és ezt az összeget az egyelem gondnoki biualalának ^pénztárába sürgőseit fizesse be. A kultuszminiszter leiratában meg is mondja, hogy miért kéri már a várostól a pénzt. Az állam ugyanis az egyetemi építkezésekre eddig már több, mint hárommillió pengőt folyósitott és ezért most már sorra kell kerülnie a városi hozzájárulás felhasználásának is. A kultuszminiszter leiratában közli a város hatóságával azt is, hogy az ellen sincs kifogása, ha a város nem az egyetem goudnoki hivatalába fizeti be az 1,856.000 pengőt, hanem valamelyik bankban nyittat folyószámlát és sucoeszive folvósitja a szükséges összegeket. A várost a miniszter leirata nem érte váratlanul, az egyetemi építkezésekre megszavazott összegeket szegedi pénzintézetekben gyümólcsözőíeg helyezték el annak idején. A tanács még nem döntött, hogy a kultuszminiszter által ajánlott befizetési módok közül melyiket fogadja el. Valószínűleg valamelyik szegedi intézetnél nyittat folyószámlát, de ezzel az intézkedéssel mindaddig vár, amig Somogyi Szilveszter polgármester szabadságáról hazaérkezik- ' v' Sicícd halála és feltámadása Irta: Szabó LAszló •V. A s/rtk^rtoh tudomány«!. Mikor 1879-Sett Szegedet elpusztította az árvíz, meglehetősen általános volt az a nézet, hogy a katasztrófát a szakértők tudatlansága okozta. Ezt egész nyiltan meg is írták az akkori újságok és a katasztrófáról szóló röpiratok s a képviselőházban Szeged pusztulásának tárgyalásakor több izben is kifejezésre jutott ez a vélemény. Tisza Kálmán, az akkori miniszterelnök a Ház folyosóján egy anekdotával felelt a szakértők ellen iráuyuló támadásokra. — Beteg volt a fiam, mondotta és elhivattam hozzá a professzort. Meleg borogatást ajánlott cs fizettem neki tíz forintot. A fiu nem lett jobban, elhivattam tehát egy másik profeszszort. Ez hideg borogatást ajánlott- Amikor megmondtam neki, hogy a máiik tanár éppen ellenkezőleg, meleg borogatást ajánlón, egész nyugodtan így válaszolt: »Az is nagyon jó, de a hideg borogatás még jobb.« Ennek is adtam tiz forintot. A szakértőknek a Tiszával nem volt szerencséjük. Hiába hozatta Magyarországba Széchenyi a nagyhírű Paleocapat, akinek Olaszországban a Po folyó szabályozása körül érdemei voltak: a Po más, mint a Tisza és deltáin át könnyen lefolyik a vize az Adriaitengerbe. A Tisza végtelen sok kanyarulatán még el sem lehetett igazodni, mert az eleven ágakon kivül figyelembe kellett venni a sok holt ágat is. mely csak árviz idején telik meg vizzel. Köztudomásu, hogy a Tisza-szabályozásánál elkövették azt a végzetes hibát, hogy felülről lefelé szabályozták a Tiszát. A FelsőTiszán az átmetszésekkel és töltésekkel meggyorsították a viz lefolyását, de ennek természetes következménye volt, hogy a még szabályozatlan Alsó-Tiszán nem birt lefolyni a viz minduntalan veszedelmeket okozott Széchenyinek volt egy sszak-titkárac, egy Csánvi Dániel nevű fiatal mérnök. A negyvenes évek ; szakértői« közül egyedül ő ismerte a Tiszát, — akárcsak Vedres'István, aki akkor már régen a temetőben nyugodott. Csányi figyelmeztette a grófot, hogy a Tiszaszabályozásából nagy baj lesz és a gróf felhívására Paleocapa és Vásárhelyi Pál elölt is kifejezte ezt a nézetét és amikor a két iiagynevü mérnököt nem • tudta rávenni terveinek megváltoztatására, kijelenlMte előttük, hogy az Alsó-Tisza mellett városok es községek el fognak pusztulni és hogy »ő oly mű létrerehozalalában, mely szakértői meggyőződése szerint az ország legmagyarabb vidékének elpusztulását okozandja, nem akar részt venni.« Csányi Dániel nyomban le is köszönt az állásáról. Nem lehet megállapítani, hogy miért kezdték 3 Tiszát felülről szabályozni? Talán azért, mert ha felülről kezdik a szabályozást, fellétlenül szükséges ezt a munkát egészen a torkolatig folytatni. De talán befolyásolták ezt a nagy munkát a helyi erdekek is. A FelsőTisza mentén hatalmas vármegyék voltak, számtalan jogbirtoku nemes családdal, melyeknek fiai a politikában is nagy szerepet játszottak. Az Alsó-Tisza mentén csak három vármegye jött számításba: Csongrád, melynek nemes közönsége alig volt és igy a megye semmit sem számított, Bácska, melynek földjeit a Tisza vize nem járta és Torontál, mely akkor még a Bánáthoz tartozott és nem volt visszakebelezve az anyaországba, tehát csekélyszámu nemessége szintén nem valami nagy súllyal védelmezhette a maga érdekeit Szabolcs földesurainak az érdekeit nagyszerűen kielégítette a felülről való szabályozás és Csányi Dánielen kivül talán nem is gondolt senki arra, hogy ez viszont az Alsó-Tisza vidékére milyen nagy veszedelmet fog jelenteni. Nagyon sok baj volt a Marossal is. A szakéi tők — az egy Vedres István kivételével, mind azt akarták, hogy a Maros valahol Szeged alatt ömöljék a Tiszába. Azzal ijesztgették Szegedet, hogy ha egyszerre fog áradni a Tisza és a Maros, akkor ez az árvizveszedetlem elháríthatatlan lesz. Vedres István erre azt mondta, hogy ő jobban ismeri a Tiszát: ha i Tisza vize sokkal magasabb lesz, mint a Maros vize. akkor nem a Maros folyik majd a Tiszába, hauem a Tisza a Marosba. Különös«^ a Duna Gőzhajózási Társulat sürgettea Maros-torkolat áthelyezését, mert rendes hajójáratokat akart létesíteni a Maroson egészen Aradig s ehhez számos átvágáson kívül a torkolat le^ebb helyezése is szükséges lett volna. Szeged népének azonban érdeke volt, hogy a Maros torkolata ott maradjon^ ahol vanr mert igy a Marosról lejövő hajóknak szükségképen Szeged volt a kikötője. A város éle1mezésében is nagv szerepük volt a -makai Olcsó r iii ii 111 MI ftMüM MM iiim vogyen nálunk harisnyát többé nem. vess Minden párért szaixUoJunk t Aigner és Boros Etam-hartSnyák és féríi kalapok gyári lerakata, fehérnemű, uri és női divatáru üzlete Széchenyi lér 16. — Telefon 2-10. hajóknak«, melyek minden kedden és pénteken este sok élelmiszert hoztak a szerdai ós szombati hetivásárra és innen sok ipari és kereskedelmi árucikket vittek vissza Csanádmegyébe. Valahányszor szóba került a Marostorkolat áthelyezése, Szeged mindig a legnagyobb határozottsággal tiltakozott ellene. 1850ben »megigazították« a Maros torkolatát, néhai Vedres István tervei szerint. Az újszege (Idcszki töltés mellett még látható a Maros régi medre, amelytől északra két és fel kilométer hosszú uj medret áslak a Marosnak. A folyó legalsó nagy kanyarulatának átmetszésével egynegyedéne. bökkentették is a meder hosszát és mig a régi, mederből derékszög alatt ömlött a víz a Tiszába, az uj meder hegyesszög alatt simul hozzá a Tisza folyásához. A szeged-temesvári vasút cpitesc is nyugtalanította Szegedet. Természetesen mindenki óhajtotta a vasutat, de mindenki félt az ujszegedi oldalon a liid folytatásaként építendő vasúti töltéstől. Az egész Újszeged árterület volt; ha ezt az árterületet a várossal szemben egy töltéssel elzárják, akkor áradás idején itt a viznek fel kell duzzadnia, amiből a legnagyobb veszedelmek származnak a városra. A város közönsége követelte, hogy necsak a Tisza fölé, hanem az ujszegedi árterület fölé is építsenek hidat, még pedig kétszáz ól hoszszuságban, hogy az árviz akadálytalanul lefolyhasson Az osztrák államvasút társaság nem akarta a szerinte fölösleges árterületi híd építésének költségeit viselni és rá akart ijeszteni a városra azzal, hogy nem Szegeden, hanem kissé lejebb, Kanizsánál fogja áthidalni a Tiszát és arra tereli a forgalmat Egy kanizsai töltés-szakadás azonban jobb belátásra birta a vasutat és mégis csak Szegeden épült fel a »iszai hid, — de az ártéri hid nélkül. 1855-ben Szeged városának sikerült meggyőzni a bécsi cs. és kir. közlekedési minisztériumot, hogy az ujszegedi árterületnek a vasúti töltéssel való elzárása katasztrófát hozhat a/«árosra. Lekül'Iték tehát Szegedre Pasetti Flórián miniszteri tanácsost és Herrich Károly főmérnököt, akit a kormány a Tisza-szabályozási ügyekben a legnagyobb .szakértőnek tartott. A két szakértőnek az volt a megbízatása, hogy a szegedi hajósgazdák véleményének meghallgatása után intézkedjenek a város védelme érdekében. Azon az értekezleten, melyet a halink BT. WKinitmiimiiiiiwwwwwnwwimmiuM' melyet Károlyi uccai u| diTataruOzleüSnkbe költözködésünk előtt 996 december 7-ikéicj Somogyi nccal Üzletünkben rendezünk, feltűnést fog kelteni. Költözködésünk megkönnyítése célfóbó1 öss7es őszi és téli cikkeinket 1Q% engedménnyel arusiUnk az olcsö hét tartama aiall. Kérjük Igen I sztelt vevőink szives vételkényszer nélküli érdeklődését. T\ f• .^nl/f/i Tri Te-viflJtereskedcImf R.1. RMl . v!»CJJf/€J Cft M Cl na (felenleg Somogyi u- 22.)