Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-20 / 287. szám

733 SZEGED: Sierkeszlöíég: Somogyi ucta fcíil fik 1Q9K lÍj>rPmhP1!' MAKÓ: Szerkesztőség éí klodóWvotal: 22. Lem Telefon: Kladóhlvntal, u ^ vvnuwv. wv ürt ucco 6. Telefonj 131« szám.« » « » « » kSlcsOnkSnyvt&r 6» Jegyiroda : Aradi <»H3>® HÓDMEZŐVÁSÁRHELY i Szerkesztősén ucco S. Telefon: 300. - Nyomda: Löw _ . és kladóhlvalnl: Andrássy ucca 25. Upól ucca 1«». Telefon; 16-34. «»«»«» IV. ÉVÍOlyam Telefon: 49. Mám. « « «» «» «» « Elölizetesl navontn v-iO vlde m.i ét a lOvAroiban Xtu tll'Wld ft-40 pengő. Egyes tz&m 16, vasár- és Urinep íap Z4 tlllér mm t€ A. szegedi „jó fiuk Érdekes megfigyelni azt az óvatos eltökélt­séget, a cselekvéstől való irtózásnak azt a magasfeszültségét, azt az ijedt kényelmetlen­séget, amivel a város tanácsa az önkormányzat megcsonkítása elleni tiltakozást szeretné né­mává szordinózni. A városi önkormányzat­ról most készül a törvény, a tervezet végleges szövegezésében már ki is került a miniszté­rium kodifikációs osztályából; nem vagyunk­hát interjúkra és újságcikkekre utalva akkor, amikor a kormány szándékáról és törekvé­seiről tájékozódást akarunk szerezni. Tudjuk hát azt is jól, (bár kevésbé biztosan tudhat­nánk), , hogy a kormány s ami akaratban és cselekvésben vele egyet jelent: a törvény­hozás az önkormányzat reformja cimén az önkormányzat erőteljes korlátozására készül. Ehez a reformhoz mindenki hozzászólhat, po­litikai pártok, sőt politikai csoportok megvitat­ják, világnézlet és pártállás mind a maga prédájának tekinti a törvényhatósági önkor­mányzatnak a magyar alkotmányba beépített jogát, csak arra nem nyilt még mód s arra nem teremtettek még alkalmat, hogy azok is nyilváníthassák véleményüket, akikről a tör­vény szólni fog: a magyar önkormányzatok. A közigazgatás önkormányzati testületei mindeddig némán, panasz és zok szó nélkül tűrik, hogy szövegezik a halálos Ítéletüket — kihallgatás nélkül, bün és bűntudat nél­kül. S amikor végre, sokkal későbben, mint kellene, egy felelte ildomosau megfogalma­zott indítvány kerülne a közgyűlés elé inkább csak alkalmul arra, hogy legalább az önkor­mányzat szervei mutassák meg az önkormány­zathoz való ragaszkodásukat, — elvégre kik védjék az önkormányzatot, ha maguk az ön­kormányzatok nem védik'? — akkor a városi tanács urai ijedten keresik a formulát, ami­vel a nyilvánosság elől el lehetne vonni a tiltakozásnak, az óvásnak, a kérelemnek, a — kegyelmi kérvénynek hangját és cselekedetét. Mi csak maradjunk jó fiuk, — mondják ma­gukban a városi tanács tagjai, — csak ne okozzunk kényelmetlenséget a kormánynak, mondja a szegedi suttogó bariton. Legyünk jó fiuk és pusztuljon az önkormányzat, ami nekünk kenyeret, méltóságot, diszt és tiszt­séget adott. Pusztuljon az önkormányzat, csak a rólunk alkotott jó véleményt ne érje a szellő sem. Az önkormányzat megvédése nem a mi kötelességünk, de a magunk tökéletes zim­merrcin-xoltárói nekünk kell bizonyságot ten­nünk. Mennyit építhetünk a magunk pénzén, mennyit alkothatunk a magunk áldozatkész­ségéből s mennyit fejlődhet ez a város a pol­gárság teherviselő képességének a végsőkig s talán azon lul is történő igénybevételével. Nekünk hát vigyázni kell arra, nehogy mi áll­junk oda elsőnek a magyar alkotmánynak az önkormányzati rendszer köré épített bástyája védelmére. Pedig de soksZor hangoztatták az önkor­mányzat sérelmét, amikor pedig nem is az ön­kormányzatot érte sérelem, hanem a maguk hivatali hatáskörük önkényes kiterjesztését. Amikor a minisztérium törvényes jogkörében eljárva kifogásolta a bürokrácia ténykedését, •ikkor mindig az önkormányzat sérelméül sze­rették volna feltüntetni azokat a szórványos kísérleteket, melyek a törvény erejével s a törvénv parancsából a törvényesség medrébe igyekeztek visszaszorítani az önkényesség ki­duzzadt folyamát. A maguk egyéni kedvtelé­sének, a maguk hivatali ténykedéseinek kri­tikáját mindig az önkormányzat sérelmeként fogták fel. De amikor magát az önkormány­zatot fenyegeti életveszély, amikor a törvény­előkészítés magát az önkormányzatot ülteti be a siralomházába, akkor megmentésére röstel­nek minden szót s fáznak minden cselekedet­től. Talán a gyilkostól sem irtóznak ugy vér­beli hozzátartozói, mint ahogy most irtóznak az önkormányzat védelmezésétől azok, akik eddig csak diszt és kenyér helyett kalácsot kaptak tőle, a megtagadottól. A közigazgatás reformjának kakasa még nem is kukorékolt K máris megtagadják az önkormányzatot. Ha gondolnának arra, hogy a maguk ha­tásköre is milyen kicsire zsugorodik össze, hogy a tanács, mint testület, egészben meg­szűnik s választott polgárok — értsék meg: nem választott tisztviselők, hanem választott polgárok, — fognak határozni és cselekedni a mai tanács helyén, talán mégis hamarabb rá tudnák magukat szánni a tiltakozásra. Az önkormányzat védelme ezt bizonyára nem ér­demli meg tőlük, de hivataluk tekintélyének és méltóságának védelme talán kikényszeri­tene belőlük is egy kelletlen köriratot. Sza­bados intézkedéseikkel, hivatali hatáskörük­nek a törvény keretein tul tágításával maguk szolgáltatták a legtöbb indokot az önkormány­zat —' megfékezésére s most nem sietnek olyan buzgósággal védelmére, mint amilyen buzgósággal szállították az önkormányzat kor­látozásához az indokokat. A töltést meglazí­tották, de óvatosak, fáradtak, ildomosak s fél­tik ruhájukat, amikor az önkormányzat min­den hívének a töltésen volna a helye. Kilencvenezer lakos áilampoSgárságának ügyéről fognak döntesii a magyar-cseh tárgyalásokon (Budapesti iudósilónk telefon jelent ése.) Prágából jelentik: A küszöbön álló magyar­cseh tárgyaláson a Prager Tageblatt értesü­lése szerint a nagy elvi kérdéseket nem érin­tik. A tárgyalások főbb pontjai a következők: mintegy kilencvenezer lakos állampolgársá­gának rendezése, a nyugdijkérdés és a nyil­vános alapítványok kérdése. Több holttest fekszik a porráégett berlini gyár romjai alatt Megdöb&enlő részietek a gyár felületességéről és vigyázatlanságáról (Budapesti tudósítónk telefon jelen­tése.) Berlinből jelentik: Ma délben a berlini rendőrfőnökségen megjelent kél munkás felesége, akik bejelentették, hogy férjeik a Schönleinstras­sei rádiógyárban dolgoztak, ahonnan a rebbanás után egyikük sem került haza. így most már egyre valószínűbbnek látszik, hosv a leégett gyár­épület romjai alatt több holttest fekszik. A "ma megtartott helyszíni szemlén megállapí­tották, hogy a rádiógyárban, ahol a robbanás történt, elképesztő viszonyok uralkodtak. Az elő­vigyázatlanság és a felületesség, amellyel az üze­met kezelték, hajmeresztőnek mondható. A gyár tulajdonosa, Trotzki, azelőtt könyvkereskedő volt cs legelemibb elővigyázatossági rendszabá­lyokat sem tartotta be. A gyár biztosítva nem volt, az egyes munkatermekben óriási mennyi­J ségü celluloid hevert, a celluloid közvetlen köze­lében mindenütt nyitott gázlángok égtek. Az abla­kok rácsolva voltak, úgyhogy a munkatermek börtönnek néztek ki. Trotzki maga is súlyos égési sebeket szenvedett, a hatóságok megindították el­lene a bünügyi vizsgálatot. Az a fiatal leány, akinek elóvigyázallansaga a katasztrófát előidézte, a kórházban sérüléseibe belehalt. A tulajdonos fia ís súlyosan megsérült, arcáról leégett a bőr és mindkét szemére megvakult. AT; eltakarítási munkálatok nehezen haladnak előre, a fagyos időjárás következtében a romhalmazt vastag Jégkereg borilja. amelyet reggel csákány­nyal és baltákkal távolítottak el. A romok alatt estig nem találtak holttestet. Paraguay táviratban Jelentette a Népszövetségnek, hogy mozgósított, de csak védekezik Bolívia támadása ellen Genf, december 19. A paraguayi külügyminisz­tertől ujabb távirat érkezett ma a Népszövetség főtitkárságához. Ebben beismeri, hogy Paraguay fegyverbe szólította a 18—29. korosztályokat, ezt az intézkedést azonban teljes mértékben indo­kolja a bolíviai csapatok betörése és támadása Paraguay katonai állásai ellen. A távirat rövidesen ismerteti azokat az össze­ütközéseket, amelyek során Paraguay részéről egy üszt és több katona elesett, majd rámutat a bolíviai cianatok összevonására és szóvá teszi azokat a nagyarányú hadianyag vásárlásokai, ame­lyek meghaladják Bolívia pénzügyi teljesítőképes­ségét. E vásárlásokat más célra szánt kölcsönök­ből fedezik és csakis Paraguay ellen irányulhatnak. Bolívia — mondja a távirat — nem rendelte el a mozgósítást, hanem azt titokban hajtotta végre. Ez már magában véve is gyanús. A jegyzék végül azt hangoztatja, hogy Paraguay semmiféle zavaró cselekedetre nem kapatja magát s intéz kedéseiben legitim védekezési jogának biztosifá­sára foe szorítkozni.

Next

/
Thumbnails
Contents