Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-19 / 286. szám

Jo DELMAG VARORSZÁG Ruhavásárié kö XOüSGfi Balázs és Pefrf 1928 december m sérol vaqy készület, tekintse meg Saiát érdekében mielőtt ruhát vácég dwsan felszereli rakláráí, ahol meglepően olcsók az árak. 17 /1 Délmagyarorssság regénye I1CI»INK. A NYUGATI ABLAK ANGYALA 57 Félig kétkedően, télig tréfásan néztem rá: »Mondja Lipotin, maga kisértet vagy valóság. Ugyan legyen őszinte hozzám, annál kedélyesebben esik majd a csevegés. Maga nem is tudja, hogy én milyen alázatos és szerelmes tisztelője vagyok a kísérteteknek.« I.ipotin elfogulatlanul, mosolyogva válaszolt különös fogadtatásomra: »Ezúttal testileg jelenek meg Önnok, tisztelt jó uram • mondta s rámhunyoritott. Hogy adnám át egyébként ezt a kedves kis... apróságot? Belenyúlt mély zsebébe s onnét óvatos, hosszú ujjakkal egy apró, vörös elefántcsontgolyót kotorászott elő s felém nyújtotta. A hideg rázott — az agyamból kiindulva, végig a hátamon egész a lábujjamig dermedés futott át velőmön és idegeimen. «A golyó... St. Dunstan sirjából!« dadogtam. Lipotiu megszokott módján rámvigyorgott: »Ön álmodik, mecénásom!... Fél a piros golyóktól?... Talán sokat vesztett billiárdban, vagy talán kigolyózták egyszer egy önhöz nem méltó klubból?« Ezekkel a szavakkal zsebredugta ÍJ eolyót s ugy tett, mintha misem történt volna, »Bocsásson meg* mondtam zavartan — folyan körülmények között... szóval, adja ide egy pillanatra a piros golyót ...tényleg nagyon érdekel!«: Lipotin kíváncsi arccal Íróasztalomhoz lépett a mintha nem hallotta volna meg, amit mondtam, nagy figyelemmel nézegette az aranybafoglalt szénkristályt. »Hol szerezte ezt?« kérdezte. A nyitott ezüstkazettára mutattam: »öntől !<t »Ugyan... gratulálok!« »Mihez?« »Szóval ez volt elrejtve Stroganoff szelencéjének belsejében!.. Érdekes!; — mormogta, ügyet sem vetve kérdésemre. De hát mi az érdekes?«: kérdeztem leskelődve. Lipotin rámnézett, bal szemével hunyorított. Igen finom munka!« — mondta — Cseh munka. Az ember szinte azt gondolná, hogy maga Habsburgi Budolf híres aranyművese, Hradlik, a prágai mester készitette.« Uj fény villant lelkembe: Prága! Azután türelmetlenül s kissé bosszankodva közbevágtam: »Lipotin!.. igen jól tudja, hogy mutörténeti ismeretei c pillanatban kevéssé érdekelnek. Ez a széndarabka ma többet jelent számomra, mint...« •«Hogyne... Tiogyue! Nézze csak az állványa milyen finoman s pazarul van kidolgozva!« »Hallgasson Lipotin!- mondtam dühösen. Mondja meg inkább — hisz mindentudó —, hogy hogy kell bánnom ezzel a vacakkal, amit a hazamba hozott!« »Dc hat mit akar vele kezdeni?« *£n... nem látok benne semmit.« »Uuugy!' — felelte Lipotin hangját elnyújtva, letetett csodálkozással. »Ugy-e, hogy eltaláltam, hogy maga ért hozzá!« mondtam diadalmasan. Ügy éreztem, mintha a játék összes adui a kezeim között lennének. »Hát. persze!« — ismételte meg. Hisz ez harapva elmaradhatatlan cigarettáját, a parázsló csutakot papírkosaramba dobta. Utálom az ilyen hanyagságokat. »Hárt persze!:: — ismételte mec. Hisz ez egy mágikus kristály, egy glass, ahogy Skö-. eiában nevezik.« »Miért ép Skóciában?« szakítottam félbe, mint egy vizsgálóbíró. »Hisz Angliából való!« — mondta Lipotin lustán s kisujja körmével egy finoman vésett ékirásra mutatott az állvány gótikus lombozata alján. A felirás angol volt s a következőképen szólt: »Ez a drága és nemes kő, mely csodaerőket rejt magában, a szerencsétlen John Dee, Gladhill bárójának, a titkos bölcsességek nagytudományu mesterének hagyatékából származik. Meghalt az Ur 1607-ik évében.« Íme, tehát mindennek tetejében az írásbeli bizonyíték is, hogy John Dee legféltettebb kincse, melyet többre tartott a világ minden pénzénél, hűségesen megtalálta útját hozzám, igazi örököséhez és sorsának hivatott irányitójához. Ez a felfedezés most már minden kételyemet eloszlatta afelől, hogy kicsoda valójában Lipotin. Vállára tettem kezemet, a szemébe néztem: »Nos, titkok vén küldönce, mondja meg most már végre: mit akar nekem hozni? Mit akar a piros golyóval? Olvassznnk ólmot?... készítsünk aranyat?« Lipotin felémforditolta rókafejét, kitérően, de azért a nyugodt tárgyilagosság hangján válaszolt: »Tett mar kísérletet a szénnel? De nem látott benne semmit, ugy-e?« Szóval nem akart engem megérteni. Makacs volt, mint rendesen, nem akart letérni útjáról. Jól van! Ismerem öt. Engednem kell, különben nem tudok vele eredményre iutni. Nyugodtan válaszoltam tehát: »Nem láttam benne semmit... bárhogy kezdtem is hozzá.« »Nem csodálom:: felelte vállát vonogatva. S a következő pillanatban újra kezében volt a piros golyó, látszólagos szórakozottsággal forgatta ujjai között. »Adja ide! Már egyszer megkértem rá!* •Nem lehet, tisztelt jó uram... mégsem engedhetem át Önnek a golyói. Most jut eszembe, hogy mégsem tehetem!« Dühbe gurultam. Mit jelent ez?« Lipotin komoly arcot vágott. »Bocsánat, uram! Az előbb elfelejtkeztem egy apróságról. Érzem, hogy egy felvilágosítással tartozom Önnek. Ez a golyó üres.« »Tudom.« Bizonyos port tartalmaz.: »Tudom.« »Honnét tudja?... Lipotin ugy telt, mintha csodálkoznék. , rolyl. köv.); Legfinomabb szalon- és karácsonyi cukorkák, csokoládék és feasiitemények a legjutányosabb árban kaphatók az Első Szegedi Cukorka és fcsokoládégyár Kárász u. B.sz.a,üzletében №3831 Szeged legrégibb, 54 éve fennálló ihlete. Ékszer-, óra-, ezüst és iparművészeti tárgyak Ízléses nagy választékban, legolcsóbb árakon 58 Séfet! Mór éi Fia cégnél Szeged, Kelemen ucca 11. Telefon 7—2©. megtekinteni gyönyörűen berendezett modern portálos kirakatainkat és szerezze ba karácsonyi és újévi szükségleteit NEMZETI ARUHAZ Kárász ucca és Kiksey ucca sarok Uri divatcikkek, fehórnemüek, selyem nyakkendők, kalapok, sportsapkák, keztyük, legelegánsabb női divatárok, kötött- éa W ezövöttárnk olcsón. /