Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-16 / 284. szám

1U2S december 16. A nélmagyarorsszág regénye NEIRINK: 4 NYUGATI ABLAK AN 56 »Mondja meg nekem, mi köze van a zöld országnak Chotokalungin hercegnőhöz?« » A hercegnőnek ott más neve van.« Feszültségem tűrhetetlenné vált már: »Milyen neve van?« Frommné habozott, szórakozottan rámnéizett, dadogott: »Én... most nem tudom.« »Gondolkodjék!« kiáltottam rá. Éreztem, hogy szuggcsztióm alá került, de hatalmam még nem volt teljes: mondhatatlanul megkínzott arckifejezéssel megrázta fejét.. Ha a szellemi összeköttetés most helyre^áll közöttünk, akkor meg fogja mondani a nevet... De néma maradt, tekintete most először siklott le rólam. Láttam, hogy ellenáll nekem, de hogy egyúttal lelkileg felémkapaszkodik. Igyekeztem úrrá lenni izgalmamon s befolyásomat kikapcsolni lelkéből, szuggesztiómat megszüntetni, hogy újra magához térjen. Gyors izgatott mozdulatot tett. Sejtelmem sem volt róla, hogy mit jelentett, hogy teste hirtelen megmerevedett s lábát lassan lépésre emelte. Lassan elhaladt mellettem, oly segítségért esdeklő, szánalmas s tehetetlen arckifejezéssel. hogy forrón belenyillalt szivembe s őrült vágy fogott el, hogy magamhoz húzzam, megvigasztaljam, sirjak vele, megcsókoljam, mint egy hosszu-hosszu idő múlva újra megtalált szeretőt... mint egy hozzám tartozó asszonyt, feleséget. Minden erőmre szükségem volt, hogy meg ne tegyem azt, ami képzeletemben tulajdonképen már megtörtént. Frommné megkerülte az íróasztalom előtti fámlásszékemet, melyben munka közben szoktam ülni s az asztal túlsó oldaláig ment e!. Mozdulatai szinte gépszerüek voltak, tekintete mint egy hulláé. Amikor aztán megszólal r, hangja egész idegenül, ismeretlenül csengett. Nem hallottam meg mindent,. amit mondott, csak ennyit: »Megint itt vagy ? Távozz el állatok kínzója! Engem nem tévesztesz meg többé... és Téged, Téged is érezlek... látom fekete és ezüstös kigyóbőrödet... nem félek tőled... parancsom van rá... én... én...« Frommné most elérkezett az íróasztal túlsó végéhez. Még mielőtt felfoghattam volna a jelenet értelmét, kezei macskaszerü ugrással hirtelen az ezüstfekete kazetta felé kaptak, amelyet nemrég szereztem meg Lipotin közvetítésével Stoganoff bárótól. • »Végre kezeim közt vagy ezüst kigyó!« sziszegte Frommné s idegességtől remegő ujjait gyorsan végigjáratta a kazetta intarziás diszitésein. Fel akartam ugrani és kiszakítani kezéből. Hiszen már hosszabb ideje erőt vett rajiam az a babonás hit, hogy megsértem a világ rendjét, ha nem őrködöm gondosan afölött, hogy a kazetta az egyenlítő vonalában feküdjék. Ez a gyermekes hit szinte őrjöngő erővel lett e pillanatban rajtam úrrá. »Ne nyúljon hozzá! hagyja a helyén!« akartam ordítani, de torkomból csak suttogó, rekedt hangok törtek elő s akaratom kifejezésére nem találtam szavakat. A következő pillanatban az asszony nyugtalan ujjai a sima ezüst fedél egy bizonyos pontján összetalálkoztak; halk rugócsattanás hallatszott: a kazetta Frommné kezeiben szétnyílt Egy ugrással mellette termettem. Az asszony most egész nyugodt volt; lapos tenyerén felém tartotta a kinyílt kazettát, arcában undor és félelem tükröződött, mintha utálatos, vagy veszélyes állatot tartana a kezében. De egyszersmind öröm és diadal is villogott tekintetében s valamilyen különös lelkes megEzálltság, mely ugy hatott rám, mint egy szerényen, kérödzködö szerelmes pillantás. Szótalanul kivettem kezéből a kazettát. Beléében gondosan dolgozott, zöld s kortól elfakult atlaszból készült vánkoson John Dee »Lapis sacer et praecipuus manifastationis«-a feküdt, ahogy azt ősöm egykor, Mortlake utolsó napjaiban a Nyugati Ablak Zöld Angyalától megkapta: Bartlett Green csiszolt szentükre, a John Dee által tűzben elégetett, a túlvilágról ismét vissmzakapolt ajándék. Már az első pillanat kétségtelenné tette előttem, hogy nem tévedek;ugy a Dee által oly pontosan leirt aranyállvány, mint a dodekaeder formájú szén drága foglalata azt bizonyította, hogy valóban Bartlett Greennek és a Zöld Angyalnak az ajándéka fekszik kezeim között. Gondosan kiemeltem a gyönyörű kristályt molyette ágyából, mégegyszer megvizsgálva foglalatának remekművű munkáját, majd kíváncsian az íróasztalomra állítottam a kis mestermüvet. Különös dolog történt ekkor: a kristály megremegett tengelyében s hullámos mozdulatokba kezdett, majd habozva s végül megnyugodva, az egyenlítő irányába helvez] kedett el. Frommné és én némán néztük a jelenetet. Aztán kezet nyújtottam neki s annélkül. hogy meggondoltam volna, ennyit mondtam: »Köszönöm Önnek barátnőm... segítőtársam.« öröm villant fel arcán. Hirtelen előrehajolt s megcsókolta kezemet. Nagy fény járta át bensőmet egy szempillantásnyinál is rövidebb időre. Nem tudtam, hogy mit csinálok, hogy mit akarok, suttogva kiejtettem az asszony nevét, magamhoz húztam, gyengéden homlokon csókoltam. Lehajtotta fejét. Melléből zokogás tört elő; valamit dadogott, amit nem értettem meg, vad zavarral arcán szégyenkezve, tanácstalanul, ijedten rámnézett, majd szó nélkül kimenekült a BHObából. « Egyre több a bizonyíték, a tanúság. Nincs többe kétség; ebben a fényben, melyben élek, miért tapogatóznék még gyanakodva és szándékosan'vak szemekkel! A múltból jelentett. Fel a fejjel és erősítsük meg szivünket. Nem szabad elkövetnem azokat a hibákat, amelyeket te követtél el John Dee! Nem szabad beleszédülnöm abba a szakadékba, amelyben te értél dicstelen véget Roger unokaöcsém. Engem nem fognak bolonditani sem földi, sem földöntúli hatalmak. Hogy ki Chotokalungin hercegnő, azt meg fogom tudni, mielőtt még holnap a nap belekerül abba a vonalba, amelyről most világit szobámba! Sokáig nézegettem a szénkristályt. Csalódottan be kell vallanom, hogy tükreiben nem í>ilantottam meg halvány jeleit sem semmiféle füstkepződésnek, ködnek, felhőnek vagy egyéb A MOST MEGJELENI. „ Tiö RECEPTET TARTALMAZÓ} .. SZÍNES KÉPEKKELILLÜ5ZTRALT m ÖETKER-FÉLE RECEPT KÖNYVET ÁBA 30 FILLÉR alakulatoknak, mint ahogy azt mágikus tükirökről egybehangzóan jelentik az alkimiával foglalkozók. Az én kezemben ez a szén csalc! szén maradt: szépen csiszolt, simított szénkristály. Természetes, hogy rögtön arra gondoltam, hogy Jane—azt akarom mondani Frommné — talán alkalmasabb arra, hogy kicsalja a kris-' tály ¡titkát. Csöngettem. De nem jött. Sehol; sem találtam. Ugy látszik, elment hazulról. Meg kell várnom, míg hazajön... Alig hogy Frommné után való hiábavaló; keresgélésemből visszatértem szobámba, megszólalt a telefon: — Lipotin voltl Az kérdezte, hogy odahaza találhat-e. Több igen érdekes tárgyat szeretne megmutatni nekem. — Rendben van, várom! Nem volt sok időm, hogy a sorsnak e szinte színpadias gyorsaságán eltűnődjek s máris szobámba nyitott Lipotin, ami annál különösebb volt, mert lehetetlennek látszott, hogy ilyen rövid időn belül megtegye boltSzerszáengép ¿s gyára heremtezésa tárgyak eladása A Ganz és Társa-Danubius R- T_, Budapest SchíIck-NIcholson R. T., Budapest Gép- és Vasuííelszerelésí gyár K. T., Kisíarcsa Mayer motorgyár. Szombathely és Dr. Llpíák és Társa R. T., Pestszentlőrlnc gyárak egyesülése folytán felszabadult néhány ezer szerszámgép és gyári berendezési tárgy u. m. mindenfajta esztergapadok, revolverpadok, síkesztergepadok, fúrógépek, automaták, horizontális fúró* és marómuvek, gyalugépek, shaping-gépek, vésőgépek, horizontéi, univerzál és vertikális marógépek, fogaskerékmarógépek, csiszológépek, gőz- és légkalapácsok, lemez- és famegmunkálógépek, orsós-, excenter- és kovácsprések, teljes öntődeberendezések, daruk, tolópadok, tolatómozdonyok, kazánok, generátorok, valamint egyéb gyári berendezések és mindenféle gépek eladásra kerülnek. Kérdezősködések és megtekintés kizárólag csak a Központi eladási iroda atján Maschlnen-Verkauísgemelnschaít Rosenau A. G. Berlin-Düsseldorf, Hechí & Lewkowitz g.m.b.H.Berlin Postacím: Moschlnen-Verkauísbüro (Gépeladási Iroda) Pesíszenilőrinc — Upláfe-lelep Telefon: Budapest József 408-57. Megtekintés céljából telefonhívásra mindenkor autó átl rendelkezésre Kívánatra részletes raktárjegyzéke) küldünk. M57