Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-16 / 284. szám

dátumot Kapott. Csikmegyéből 9 választókerületből eddig hétnek az eredménye ismeretes, a magyar párt 8800, a kormánypárt 670 szavazatot kapott. öfctMAGIABQHSZAG Háromcsik megyéből 6-ból 4-nek az eredménye ismeretes, itt a magyar pártra 5500, a kormány­pártra 860, a liberális pártra 90 szavazat esett. A szegedi reformátusok ünnepe: Baltazár püspök és Horthy főgondnoki Szegeden «»& magyar református egyház mindig a szabadság eszméiének letéteményese volí" (A Délmagyarország munkatársától) } szeretettel üdvözlöm vezéreinket azzal az óhai VimhifATi flóli.lí« rXll-.«!- I- í L . , r' t . •> Szombaton délután félhat órakor érkezett meg Szegedre dr. Baltazár Dezső, a tiszántúli refor­mátus egyházkerület püspöke és nagybányai vi­téz Horthy István altábornagy, az egyházkerü­let főgondnoka, hogy résztvegyenek az" Újszege­den épült uj református imaház és lelkészlak vasárnapi avató ünnepségén. A református egyházi méltóságok fogadtatására megjelent az állomáson a szegedi és környékbelj református egyházköz­ségek szinte teljes számú vezetősége. A várost Fodor Jenő polgármesterhelyettes képviselte, a szegedi tantestületet Gombkötő Antal tanfelügyelő, az egyetemet Bartók György, dr. SzenJpetcry Zsig­mond egyetemi tanárok, a református egyház­községet dr. Széli Gyula gondnok, Bakó László lelkész, a hódmezővásárhelyit Bcretzk Sándor lelkész, a luteránus egyházat Kutas Kálmán lel­kész és Kiss Ferenc miniszteri tanácsos, Megjo­lent még a fogadtatáson többek között dr. Tompa Gyula ügyész, Buday Árpád egyetemi tanár, a Bethlen Gábor Kör és a Lorántfy Zsuzsanna Egye­sület vezetősége. A gyorsvonat pontosan érkezett be az állomáson, ímelynek perronján Homola Rezső állomásfőnök és Bakó László lelkész fogadták az érkezőket. A hivatalos fogadtatás a másodosztályú váróteremben volt, ahol a ven­dégeket Harsány! Pál esperes üdvözölte rnagas­szárnyalásu beszéddel. — Emberi szavakkal nagyon nehéz kifejezni azt az őrömet — mondotta —, amelyet a békésbánáti egyházközség érez most, hogy itt, Szegeden, az egyházközség és az ország végvárában üdvözöl­hetjük egyházkerületünk két vezérét. Szeged vala­mikor az országnak js, az egyházkerületnek is szivekőzepc volt, ma a hajdani duna—tísza— marosközi szent társaság egyjk végvárává zsugo­rodott össze. De a főgondnok ur és a püspök ur egyénisége, magyar szive, lelke és hite az őszi borulat jdején tavaszi reménységeket fakaszt és az uj magyar élet reménységéig emel föl ben­nünket. A magyar végvidéknek ezen a végvárán tással, hogy rövid időn belül a régi egyházmegye régi végvárában, Zimonyban üdvözölhessük őket. A nagyhatású üdvözlő beszéd után dr. Bartók György egyetemi tanár az ujszegedi eklézsia ne­vében üdvözölte a vendégekét, akik hittel iöttek és hitet fakasztanak. Az üdvözlő beszédekre vitéz Horthy Islv**» válaszolt. — Mi vagyunk a boldogok — mondotta —, hogy eljöhettünk ide, mert hiszen holnap nj templomot szentelhetünk fel, amelynek az a jelen­tősége, hogy ezen a vidéken is erősbödik a refor­mátus egyház. Az üdvözlések után a vendégek a város fogatain a református palotához hajtattak. A református egyház tanácstermében hat órai kezdettel presbiteri dlszfiiés volt, amelyen résztvettek az ujszegedi eklézsia presbiterei is. A diszülést Bakó László lelkész nyitotta meg, majd Harsjyjyi Pál esperes mondott megható magyar imát. Ezután Bakó László régi, kálvinista szokásra hivatkozva felkérte Baltazár püspököt a díszülés vezetésére. Dr. Széli Gyula, a szegedi egyházközség gond­noka tartott ezután magasszárnyalásu beszédet, amelynek keretében üdvözölte a püspököt és a főgondnokot. — Kétszeresen Jól esik megjelenésük — mon­dotta többek kőzött —, mert nagyon megneheze- J dett az idők járása fölöttünk. Mi hiszünk a pre- ' desztinációbau és tudjuk, hogy Isten csak a Jókat keresi meg megpróbáltatásokkal, hogy próbára tegye őket. Hitünket, bizalmunkat azonban nem . veszíthetjük cl soha. A legnagyobb megpróbál­tatások idején mindig elküldi hivatott vezérein­ket, ezért küldte közénk Baltazár Dezsőt is, aki soha le nem tért az egyenes útról, hitének, ma­gyarságának, meggyőződésének egyenes ucjáról. Ezért küldte egyházmegyénk élére Horthy Istvánt rnsmmoBssm 1928 december 16. is, akj abból a családból származik, amelynek na­gyon sok tagja volt vezére már a magyar kálvi­nizmusnak. Az Isten áldását kéri a vendégekre. Most Bakő László lelkész terjesztette elő jelen­tését az újszeged! eklézsia megala­kulásáról, imaházának és lelkészlakának felépítéséről. Ke­gyelettel emlékezik meg néhai Beretzk Sándorról Szeged kálvinistáinak volt lelkészéről, aki csen­desen gyűjtögette össze a negyvenkilóméteres kör­zetben elszóródottan élő református hiveket és aki megkezdte azt a munkát, amely most aj ujszegedi imaház felépítésével jelentős állomáshoz jutott el. — Most, ítmikor megalakult mûr az ujszqgedí eklézsia — folytatta Bakó —, a legutóbbi prés­biteri ülés határozataként bejelentem, hogy mcgJ kezdjük az akciót a második szegedi református templom felépitése érdekében- Anyagi eszközeink még nincsenek ehez, de van hitünk és akarásunk és hisszük, hogy három év múlva felépül ez az nj templom. (Éljenzés) Ennek a templomnak azt a szimbolikus jelentőségű nevet adjuk, »Az u| magyar hajnal temploma.« , Bakó László ntán Baltazár püspök mondott igen nagyhatású beszédet. — A szegedi református egyházra súlyos szere­pet osztott ki a végzet — mondotta —, a kisebb­ségi szerepet De vigasztalja az egyházközséget az a tudat, hogy a kisebbségi szerepet a sors mindig a nagy, az örök emberi eszmék és igaz­ságok harcosainak és hordozóinak juttatja. A ma­gyar református egyház mindig a szabadság esz­méjének letéteményese volt. Ezt az eszmét csak mi, reformátusok őrizhetjük meg és mi vezethetjük diadalra. — En hiszem, hogy felépül a második szegedi1 templom, mert a szegedi reformátusok hisznek benne és akarják. A presbiteri diszgyülést ezután bezárta Baltazár püspök. A tanácsteremben este vacsora volt, amelyen; a vendégek és az egyház presbitériumának tagjai vettek ré?zt. TRETORN " HÓCIPŐ VILÁGHÍRŰ L tío Az esperanto magyar őse Irta: Móra Ferenc. Valahányszor az esperantoról olvasok, mindig eszembe jut a bibliai nagy despuanto: a bábeli nyelvzavar. Ugy, ahogy gyerekkori bibliámban el­képzelte a jámbor fametsző. Egy mészégető ke­mence formájú kerek torony Síncár mezején, már a hetedik emeletet rakták rá, már csak egy sor tégla kell hozzá s aki egy kicsit gebeszkedik, az már onnan beláthat az égbe. Csakhogy a nagy­turbános pallér hiába nyujtódzik le tégláért, egy köcsögkalapos férfiú kobakot kínál föl neki, ami­ben alighanem limonádé van. Az elmés fametsző ugyanis a nyelv? zavar ábrázolását azzal tette szemléletesebbé, hogy mind más-más kosztümbe bujtatta a tótokat, akik a babiloni tornyot épí­tették. Egy nagyszakállú héber az oltott meszet akarja kavarni, látszik a tátott száján, hogy ka­varó-kanálért kurjongat s egy pucér nőcseléd alá­zatosan nyújt felé egy cirklit. Egy hollandi myn­heer meszetőért kapadozik az állványon s egy barátságos szerecsen téglát vág a fejéhez. Olyan tökéletes a zűrzavar, hogy azt merném mondani, hogy Sineár mezején tört ki a jó isten rendelésé­ből az első alkotmányos parlament. Okos ember csak egy van a képen: az, aki a háttérben arra használja föl az amabilis konfúziót, hogy a képen található összes lovakat, teheneket és tevéket ki­viteli engedély nélkül elhajtja, ő tudja hova. Sajnos, erről a gentlemanről nem tudok személy­leírást adni, mert hátat fordít az egész társa­ságnak... Nem tudom az esperantisták hányadik emele­ténél tartanak már a babiloni toronynak, amely­nek a kupolájában lesz valaha az emberiség közös nyelvének központi irodája, ahonnan rádiógráfok viszik szét n világba az egységes helyesírás sza­(bályait Ji*")""< ;>/' tud<*m, bojtv szí* essJend^vel ezelőtt a fundamentum lerakásánál egy magyar ember is szorgoskodott, akinek a nevét sehol sc találom följegyezve az esperanto irodalmában. üélhy Andrásnak hivták, nagytudományu kato­likus pap volt, a győri kir. akadémián a görög nyelv professzora. Ezt a könyve címlapjáról tu­dom, amely Bécsben jelent meg, 1821-ben, latin nyelven. Teljes cime: Lingua universali communi omnium nationum usui accomodata. »Minden nem­zetek közös használatára szánt univerzális nyelv.« A nyugaton már akkor kétszáz éves múltja volt a világnyelvvel való kísérletezésnek, amely, ahogy a louturat könyvéből tudom, egész Descartesig megy vissza. Tudott-e ezekről a mi papunk, az a könyvéből nem derül ki. A bevezetésben csak annyit mond, hogy tizesstendei fáradsága gyü­mölcsét ajánlja a =charissima patria«-nak, a »na­gyon szeretett hazá«-nak- Ahhoz képest semmieset­re se sok idő, hogy az ő világnyelvének a megta­nulására legalább száz esztendő kellene egy em­bernek. akkor aztán ő tudna rajta beszélni és csak olyan kellene hozzá, aki megértse. Rélby rendszere az úgynevezett apriori rend­szerek közé tartozik, amelyek nem támaszkodnak a meglevő nyelvi anyagra, hanem előre megálla­pított önkényes elv szerint a semmiből szerkesz­tődnek. A győri professzor világnyelvének elméleti alapja tudatosan, vagy véletlenül a Leibnúével azonos, aki szerint minden komplex idea egyszerű ideákra bontható s az alapideáü nevéből egyszerű variációkkal állitható össze a többi. Csakhogy Leibniz nem csínált se szótárt, se nyelvtant az el­méletéhez, a győri pap pedig megcsinálta mind a kettőt, különös gonddal vigyázva arra, hogy az univerzális nyelv szavai ne csak rövidek, hanem szépen hangzók is legyenek. Bizonyítsanak a példák 1 A hónap egyike " Rét­hy 3969 alapfogalmának s réthyül annyit tesz, hogy phuk. Most már: jauu&.v~-aphuk, február-­aphuK március—oshuk, ápii\is=öphuk, mi­jus=cpfitiA-, inains=éphuk, julius=iphuk, augusz­tus=üpAaA-, a négy emberes hónap pedig: uphak, haphak, huphuk és hophuk! Az esztendő phakh, a tavasz phőkh, a nyár phokh, as ősz phiik, a dél phok. az este phik és az éjszaka phök. így megy ez végig 150 oldalon keresztül és aki győzte volna tüdővel ezt a köpködést, annak ez bi­zonyára nagyon szép nyelv lett volna, de például a szanálási törvényjavaslatot mégis nehéz lenne vele tátmdni, hát még védeni! (Ámbár az uk, muk, fuk is olyan, mintha ebből a szótárból maradt volna 5 azzal eléa gyakran találkozni ma is a hi­vatalos életbe;.., A másik világnyelv-pröbaiőt faics Jiőzesneír mv­ták, zimonyi magyar ember volt, ennél többet nem ir tudok róla, ezt is. csak egy régi nekrológból. (A mindentudó Szinyeiben sincs benne még a ne­ve se.) A könyv Zimonyban jelent meg az ötvenes évekbeu és éppen olyan nyom nélkül eltűnt, mint az Andreas Réthyé. A Paics betűi meglehetősen nemzetköziek vol­tak: az arab számjegyek. (Ez is Leibniznek az ötlete volt Minden fogalomnak volna közmegegye­zéssé.. megállapított száma s azt minden nemzet­beli ember a maga nyelvén olvasná. Például ezt a számot: 15, a magyar olvasná embernek, a francia 17iomme-nak, az angol man-nek, a német der heusch-nek, az olasz Pnom-nak. Ragok, képzők, fokjelek mind bizonyos közakarattal megállapított számok. Ha a 221 a magyarban p, a németben QUt, akkor a 221+5: jobb, illetve besser s a 221+6 a magyarban legjobb, a németben am bestén. Ez lett volna a lényege a pozigráfiá-nnk, ami­nek Paics Mózes elnevezte a tudományát. Elő beszédre nem való s nyilván Írásban se próbál­ta ki Paicson kívül senki, csak ugy, mint Rét­hyét nem. Ma is, ügyetlen ősei a modern es­peran tónak, ugy viszonylanak hozzá, mint a ta­lieska a gyorsvonathoz. De mint magyar kísér­letek, megérdemlik a föl jegyzést

Next

/
Thumbnails
Contents