Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-01 / 272. szám

Szombat, 1928 december í TV. évfolyam 272. szám SZEGED: Szer&eszlűtég: Somogyi ucca 22. I- em Telefon: 13-33. ^ KI adóhivatal, knicsönkíSnyvtór és [egylrodo : Aradi ccca 8. Telefon: 306. ^ Nyomda : IBw Lipót ucca 19. Telefon ; 16-34. «»«»«» ElOÜzclésl ftrn lovonln 3*2O Vltít'«e-1 6» a lövörjIbon 3-i>o. .llHrtldön Ö-40 pengfl. Eoye» «ZAre ÍO, vasár. Unnep.ian 24 tlllér MAKÓ : Szerkesztőség és kladóhlvalai ; ürl ucca 6. Telefon: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : SzerKeszlűség és klndóhlveJnl: Andrássy ucca 2 Telefon: 49 szAm. « » « » « » « » « » Wi VSrSsmarlsr Nem ártana egy magyar kalendáriumot szer­keszteni, amelyben a magyar művelődés nagy neveinek emlékezetét őriznék a napok. Mert igen feledékenyek lettünk a halhatatlan nagy­ságok iránt, az élők kultusza dühöng ma min­den téren, annyira, hogy már az uccáinkat és tereinket is a mostani hatalmasokról keresz­teljük el, nehogy nyomtalanul menjen el ne­vükkel az idő hajója A perc emberkék dári­rlőja tart. uem igen érünk rá megállani és megilletődni a mult nagysága előtt. Régi dicsőségünk, hol késel az éji homály­ban? — énekelte váz esztendeje a költő, aki ezen a napon, dcccmber elsején született a tovatűnt század elscf esztendejében. A magyar kultura oltárain és munkahelyein áldozati tü­zeket kellene gyújtani ezen a napon, a lán­goló szeretet és lobogó büszkeség érzésével emlékezve a költőre, aki a magyar nyelv leg­nagyobb diadalát aratta verseiben és a magyar lélek legmélyebb rejtelmeit tárta föl örökéletű alkotásaiban. De nekünk most más doigunk van, nem érünk rá az időtlen értékek megcso­dálására és a múlhatatlan kincsek fölbecsü­lésére. Pedig Vörösmarty költészetében sok ta­nulság van, amelyet ma is meg lehet szivelni és el lehet fogadni mindenkinek. Vörösmarty nagy nevelője volt a legkülömb nemzedéknek, amely valaha magyar históriát csinált és ma­gyar hagyományt teremtett. E nélkül az örök­ség nélkül koldusok lennénk cs ezt az örök­séget hiánytalanul illik ráhagyni utódainkra. Vörösmarty Mihály a magyar humanizmus legméltóbb énekese volt. ő hitt, rendületlenül és állandóan az emberi haladás üdvözítő gon­dolatában, az emberi méltóság fölemelő és boldogító eszméjében. A kétség keselyűje az ö máját is marta néha-néha, de ez a nagy és nemes szellem mindig győzedelmet vett ma­gán és a bizalom zászlaját lengette a jövő fele. A nemzeti imádságot az ő szózatos ajka rebegte, a munkás hazaszeretet megváltó igé­jét 5 hangoztatta, maga is az első dolgozók so­rában épitve egy jobb kor számára a hazai művelődés égígérő palotáját Ö a magyarság hivatását abban látta, hogy az emberiség szá­mára sajátos értékeket kell kitermelnie, az egyetemes fejlődés nagyszerű lendületébe a maga külön ritmusával illeszkedve bele. Vörösmarty a jog nagy költője, aki a ma­gyarság jogát az élethez és szabadsághoz ha­talmas erővel és igazsággal proklamálja. Nem forradalmas szellem, mint Petőfi, de nála senkisem testesiti meg azt az ideált, amelyet előtte Csokonai Vitéz Mihály rousseaui szellem­ben igy jelöl meg egyik legszebb költeményé­ben: Ember és polgár leszek! A magyar sza­badelvüség aranykorának prófétája a Szózat poétája, aki Széchenyi reformtörekvéseinek ad hangot, amelynél ércesebb még nem zengett magyar lanton. Az európai magyarság esz­ménye lebegett mindig Vörösmarty előtt, az a vágy, hogy legyen minden magyar utód kü­lömb ember, mint apja volt. A nagy nemzeti tragédia után elborult lélekkel bolyong az óriás romokon, de még egyszer utolszor a re­nény húrjába kap cs azzal az érzéssel távozik *• fájdalmas földről, hogy lesz még egyszer ün­nep a világon. Az a nemzedék, amely most indul a magyar élet legnagyobb küzdelmébe^ a magyar igazság leghatalmasabb harcába, ez a nehéz Dróbák előtt álló uj nemzedék sokat tanulhat Vörös­martytól. Mindenekelőtt hitet az igazságban és a szépségben, amelyek nélkül sivó sivaí­tag volna az élet, reményt a haladásban, amely örök és szeretetet minden iránt, ami emberi. A kultura költője Vörösmarty, aki a Gondok9­tok a könyvtárban cimü filozófiai magasságo­kat és mélységeket átivelő versében az ön­tudatos és önzetlen férfimunkát vallja az élet legfőbb javának, a legszentebb és legkomo­lyabb kötelességnek. Ebben a hitetlen és reménytelen korban nem árt néha hozzá folyamodni, az ő erős és bizó lelkének borából inni és megittasodni cso­dálatos melödiái'ól. Élő szobor az ő költészete. amriy ugy zeng egy dicsőséges korszak föl­kelő napjának sugaraitól, mint a Memnon szobra Bölcseség és kedély, magasztos lendület és játszi szeszély, erő és kellem, villámló harag és szivárványos derű váltakoznak az ő vilá­gában, amely a költői képzeletnek leggazda­gabb szinü és ragyogású napkeleti szőnyegét ' terítette a magyar földre. Ebben a világban • mindig ott érezzük a magasság csillagait, a vég­| telenség ez őrszemeit^ amelyek az örökké­! valóság üzenetét küldik a hétköznapok fáradt : és fásult robotosainak ás tekintetünket föleme­: lik oda, ahol a halhatatlan szépség harmóniája | él és uralkodik mindenekfelett. bép, gyilkosát az esküdtszék! tárgyaláson agyon­lőtte a bég testvérének a szolgája Prága, november 30. A prágai esküdtszék ma kezdte meg a tárgyalást az albániaj Elbassanból származó Algeviad BebI ,ellen, aki 1927 október 14-én Cena béget, Ahmed Zogu mostani albán ki­rály egyik sógorai, az akkori albán köztársaság njomsm kinevezett követét, orvvul meggyilkolta. Amikor a törvényszék elnöke negyedórás szüne­tet rendelt er, a birák és az esküdtek felemelked­tek helyükről, a hallgatóság soraiból egy ismeret­len, mintegy 35 éves férfi tolakodott elő és hir­telen lövöldözni kezdett a vádlottra. Összesen hét lövést adott le egy hosszú revol­verből. Az egyik golyó közvetlenül fején találta a vádlottat és azonnali halálát okozta. Aj ni kor a vádlott összeesett, a merénylő egy lóvéd!. még nem lehetett megállapítani, hogy szándékosan, vagy véletlenül, Adriano de Vacchio olasz újság­írót, a tröszti II Picolo szerkesztőjét sebesítette meg. aki éppen a törvényszéki tolmáccsal beszél­getett. Adriano del Vecchfo sebesülése súlyos. Egy lövés az újságíró tüdejének a jobb szárnyába hatolt De Vscchiot egy orvos azonnal megvizs­gálta. Koptiva Ferenc gyáros, esküdt, ijedtében a földre zuhant és kiljcamitoUa a jobbkarját. Néhány asszony az ijedtségtől elájult. A tárgyalási teremben a merényletre leírhatatlan pánik tört ki. A közönség dulakodva rohant ki a teremből, amely azonnal kiürült. A terembea pusztán n halott Bebi maradt, aki a padlón vértócsában feküdt. Továbbá az újságíró, az őt kezelő orvos és néhány esküdt. A merénylőt tettének elkövetése után azon­nal letartóztatták és elvették tőle a revolvert. Első kihallgatása alkalmával nem akarta megmon­dani a nevét. Azt hiszik, hogy a meggyilkolt Cena bég testvérének a szolgája. A gyilkosnál talált papjrok szermt a. gyilkost Zigo Vulcjternnek hivják. 1901-ben a Trianon mel­letti Koszobóban született és szolgája volt Cena bégnek, az albán hadsereg kapitányának, aki fivére volt a meggyilkolt Cena bégnek. Az országos tör­vényszék tárgyalási termében, tehát a merénylet színhelyén nyomban megtartott előzetes kihallga­i tása alkalmával a gyilkos meglehetősen zavarosan ! és levertep viselkedett és a kérdésekre nem rea­gált. Kihallgatása után a rendőrség biztonsági osz­tálvára szállították. Orteeík vették Ganl béget, aki vérbosszút esküdött bátyja gyilkosa ellem (Budapesti tudósítónk telefon jelen­tése.) Prágából jelentik: Algeviad Bebi gyilkosa Vulciterna 28 éves albán hosszú idő óta állott a meggyilkolt Cena bég öccsének, Gani bégnek a szolgálatában. Vulciternának minden bizonnyal tet­testársai js voltak a teremben, mert amikor a revolverlővések eldördültek, két embert láttak menekülni az ajtó felé, akik azután a tumultusban eltűntek. A terembea különben is sok albán volt, akiket a szabályok ellenére nem kutattak ki, amikor a terembe léptek és emiatt fegyelmi vizsgálat Is indult az ille'ékes törvényszéki tisztviselők ellen. Gani bég közel, rokona Achmed Zogu albán ki­rálynak, akivel korábban nézeteltérései voltak, most azonban már jó viszonyban vannak. Gani béget a kora dé'u'áni órákban őri­zetbe vertek bünrészrség gyanúja miatt Del Vecchio t, a súlyosan megsebesült olasz hír­lapírót a prágaj városi kórházban megoperálták. Az operáció után néhány percre magához tért. A golyó átütötte a jobboldali tüdőszár­nvat. Az orvosok remélik, hogy megmentik. Del Vecchio cl akart utazni pénteken reggel Prágából, azonban lapjától táviratot kapott, hogy küldjön részletes jelentést a Bebi-pörről. Del Vecchio erre meg­változtatta tervét és elment a tárgyalásra, ahol majdnem áldozatul esett. A rendőrség a délutáni órákban megkezdte Vul­citerna és Gani bég kihallgatását. Vulciterna csak albánul beszél, analfabéta, még az órát sem Is­meri. Tolmács segítségével hallgatták ki, tagadja, hogy megfontolt szándékkal lőtte le az albán diákot. Esze ágában sem volt őt meggyjlkolni, amikor azonban olasz szavakat hallott, el­öntötte fejét a vér, elvesztette az önural mát és előkapta a revolverét. Gani bég kihallgatása során tagadta, hogy bármi köze is lenne a gyilkossághoz. Elmondotta ugyan, hogy az Íratlan albán törvények szerint, ha egy albánt meggyilkolnak, családja vér­bosszút esküszik a gyilkos ellen, I azonban ő és családja NyugateurÓDában nevel-

Next

/
Thumbnails
Contents