Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-11 / 255. szám

1928 novetnner n. ÖÉLMAGYARORSZAG 2U!H Magyar bányászat diadala: a pécsi tojásszén. fSS^lBACH cé9né!: Cigányszerenád Dankó Pistának A Magyar Hét müsoronkivüli száma a Nótafa szobránál (A Délmagyarország munkatársától.) A Magyar Hétnek talán a legkedvesebb, a legmegkapóbb mozzanata játszódott le szombaton délben a Stefánián, Dankó Pista fehér márványszobra körüL A szegedi muzsikuscigányok zarándokoltak el a márványcigányhoz, hogy zeneszerszámjaik húrjainak finom rezdülésével hódoljanak a Nótafa emlékezetének. Ezt az ünnepet nem rendezte senki, csak ugy magától rendeződött, nem szerepelt semmiféle hivatalos programban, nem voltak hivatalos szónokai, de talán éppen ezért volt olyan szép, annyira megkapó. A Stefánia ritkuló lombjai alatt tizenkét órakor már gyülekezett az ünneplők és a kiváncsiak tömege. Lassankint bezáródott a sürü embergyürü a fehér márványcigány körül. A rendet nem a rendőrök tartották fenn, de azért a gyűrűből nem lépett ki senki, egyetlen hangos, ünneprontó szó sem verte fel a hervadó kert ünnepélyes csendjét Az embergyürü pedig percről-percre vastagodott Nem volt hangos reklámja ennek az ünnepélynek, de a cigányok szép szándékának híre mégis elterjedt a városban és az embereket tömegesen csalta ki a Dankó-szoborhoz a Dankó-nóták csudálatos varázsa. Tizenkét óra után néhány perccel stimmelni kezdtek a cigányok. A ritka lombok közül aranysárgán hullt a novemberi napfény a j sziporkázóan fehér szoborra és aranyglóriát szőtt a Dankó Pista márványhegedüje köré. Aztán megkezdődött a koncert A Dankóakkordok bánatosan sirtak föl a hegedühurokról és a férfiak fejéről lassan eltűntek a kalapok, mintha Dankó nótája, a magyar nóta, templomi zsoltárrá magasztosult volna itt, a Tisza partján. Valaki hatalmas csokor fehér krizantémumot tett a márványcigány lábához és valaki észrevette, hogy a magyar nóta kerti ünnepélyének közönsége között van Bihari Sándor is. A következő pillanatban már felröppent a kívánság: — Énekeljen Bihari Sándor! Dankó-nótát énekeljen! A cigányok arca az énekes felé fordult és a tekintetek megismételték a kérést, amely most már hangosan röppent el minden szájról. Az énekes odaállt a szobor elé és csengő, Világhírű 99 .Wellner" aSpcca evőeszköz 768 eSSleg nélkül gyönyörű kivitelben, legszebb alkalmi ajándék. GÁSPÁR FERENC ékszerész Mikszáth Kálmán ucca 12. (Valéria tér sarok.) tiszta, meleg baritonja már imádkozta is a nótát: Madárka dalol a lombos ágon, Lágy esti széltől csókdosott virág És minden, minden széles e világon Szerelmet érez, hőn szeretni vágy. Bevallanám én is titkát szivemnek, Elmondanám, hogy mily forrón szeretlek, Elmondanám, de hasztalan beszéd. Hideg szobor vagy, meg sem értenéd. Mintha a márványcigány kisérte volna márvány hegedűjén a szomorú, mégis diadalmas magyar éneket. Néhány szemből kicsordult a könny is és lehullott a földre, a rozsdás falevelek közé. Aztán a magyar Himnusz rezgett a hegedühurokon és a szíveken keresztül. Valaki meglátta a sürü tömegben a rejtőzz ködő, csillogó szemű költőt, Juhász Gyulát, a magyar nóta, a Dankó-nóta örök szerelmesét. A következő pillanatban már zengett a parancsszerü kérés: — Halljuk Juhász Gyulát! A költő elindult a szobor felé és megállt előtte. Néhány pillanatig áhítattal nézte a fehér cigány lehajtott szép márványfejét majd halkan elmondta a verset, a költő ódáját a cigányhoz, a nótafához. Az embergyürü összébb szorult, összeölelte a költőt a cigánnyal és hallgatta a verset templom;, szent áhítattal: Danteó Pistánál!c Magyar Héten a magyar cigánynak Hadd hódoljon a magyar dalos, Hadd maradjon emléked szivünkben Könny harmatos, virágillatos. Huzd rá cigány, te örök, le áldott Virulj mindig, dicső nótafa, Halhatatlan hired ragyogását Be ne födje feledés hava! Zengj nekünk a vásárhelyi térről, Dorozsmai malomról dalolj, A szegedi boszorkány varázslat Szálljon reánk a vonód alól! Magyar bánat és magyar reménység Muzsikádban ölelkezzenek, Magyar múltból a magyar jövőbe így marsoljon uj dalos sereg! Diadalmas nótáid szavára Némuljon az idegen silány, ' , Huzd szivébe az egész világnak Igazunkat, szent magyar cigány! A Magyar Hét igazi jelentőségét itt megérezte, átérezte mindenki. Magyar László. twwitfwwwwww iwwiawwwowwmiiiii • AVfll fgl^^rfc november 12-én tarifa első előadását a Belvárosi Mozt^•Idtll X.C& Jí. VJ.JL V^A'U |,a„ Támi'a'a és műsora egy fővárosi kabarénak is becsületére vá'ik. A társulatának főoszlooai JHaraszti Hicl. Faragó Sári, Sseniiványl Kálmán, Kaffka Gyula, Irsay Nóra, \ddassy József és a nagy kacagtató Sleln&arát. Műsorán tejesen uj 1 és 2 felvonásos bohózatok, színpadi tréfák, magánszámok szerepelnek és valószínű, hogy feledhetetlen estéket fognak szerezni a szegedi publikumnak. Mindkét este teljesen ni műsor. 1MWMUI —J WKJW IWIWMIIWWWIIIWI^^ Szened halála és feltámadása Irta: Szabó László IL A régi nagy vizek Vedres István »A tul a Tiszai nagyobb Árvizek eltérithelésérül egy két szó« cimü értekezésében 1830 elején irta a következőket: Szeged városában egy, két, s több ölnyi mélységre is hordott, vagy töltött földet, sőt azon mélységre épületek s szobák maradványit is találhatni; pedig most a viz szine azon helyeknél egy-két öllel is magasabb áradáskori A Barátok temploma nagy ajtajának küszöbjén alig hogy az esővíz b« nem foly; —• s a templom mellett levő folyosó padolása a külső föld színénél jóval is lejebb van. Ezek is tehát azt mutatják, hogy azon egynehány száz esztendő óta, mióta a Templom építtetett, a város földje, utcái vagy piacai magasodtak, mintegy oly arányban, amint a Tisza vize ágya emelkedett. Ugyanabban az értekezésben jegyzeteket is látok, melyeknek egyike igy szól: Ezelőtt mintegy 25 esztendővel az úgynevezett Prófont-ház melvett levő vízállás közepe táján egy, régi templom fundamentomát ásták ki; — szinte ngy, a város mostani majorja belső véginek által ellenében, az Eugenius sánca oldalában hasonlói épület széles és mély fundamentomát hányták ki a főidből. Ezen helyek is azt matatják, hogy ahol régenten a főidnek száraz és magas szine volt/ ott már most rész szerént vízállás, rész szerént alacsony hely légyen a többi környékre és a Tisza' vizének szinére való nézve. Vedresnek igaza van. A régészek ugyan nagyon sajnálhatják, hogy a régi épületek; templomok, stb. fundamentomait kihányták a földből anélkül, hogy róluk pontos rajzokat készítették volna; ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a város talaja folyton emelkedett. Ennek látszólag ellenmond az, il •• EVOESZKOZOK. Csak elsőrangú minőség! Mindenütt kapható!