Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-24 / 266. szám

mmm Szombaí, 1928 november 24 IV. évfolyam 266 .szám MAKO : Szerkesztőség és kiadóhivatal: I rl ucca 6. Telefon: 151. szám.« »«»MM HÓDMEZŐVASARHELV : Szerkesztőség és kladóhlvolal: Andrásay ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » « » «» <, » a lővhrosban 3-00 uuumd»-) «-40 pengO. Egyes széna 1», vas Ar- és Ünnepnap 24 nitér SZEÍiED: Szerkesztőség: Somogyi ucca az. I. cm, Telefon: lj-33.^KIodóhIvolal, kölcsönk(>nyvlór és Jegyiroda : Aradi ucca S. Telefon: 10t>. — Nyomda t LBw Lipót ucca 19. Telefon : 16—34. «»«»«» EJOÜzetésI ívr-i havoolA 3-iO vidéken és BtinöSök Egy fiatalember áll földi birái előtt. A leg­dtolsó divat szerint öltözve, csontkeretes szem­üveggel, elegánsan és fölényesen. Azzal vá­dolják, hogy halálra kinozta, többszőr meg­mérgezte és végül megfojtotta a feleségét, aki szép volt, ifjú volt, tehetséges színésznő volt és imádta ezt az embert. A vádlott egy .előre tagad, a halott hallgat, a tanuk vallanak. A fiatalember — akárhogy akar imponálni — nagyon ellenszenves, kíméletlen, vakmerő, tün­tetően szívtelcnül és érzéketlenül viselkedik, tnég a bíráival is felesel, egyáltalában nem akar alul maradni, ami külömben érthető is, hiszen ez számára a halált jelentené. A nagy pör tárgyalása szinte elnyel minden »ás érdeklődést, a fővárosi lapok már napok óta hasábokat szentelnek az ügynek és az ol­vasók mohón falják a szines, részletes, ki­merítő tudósításokat. Aki nem képmutató, az természetesnek találja ezt a páratlan és egye­temes érdeklődést. Korunk tükre a sajtó és cz a tükör azt tükrözi, amire kíváncsiak az em­berek! Ha egy nagy magyar költő meghal, aki egy egész fájdalmas és küzdelmes életen ke­resztül a szellem és a lélek csodálatos értékeit adta a magyarságnak és az emberiségnek, hát egy percre, kettőre ez is megállítja és meg is hatja egy kevéssé a mohón törtetőket, a láza­san tülekedőket, a kitartóan könyökölőket, még az utolsó versét is elolvassák, amelyben elkö­szön az élettől és a szenvedéstől, de azután gyorsan tovább lapoznak és sietve tovább lo­holnak, mért nem érnek rá hosszabban időzni az. égi szépségek földi tragédiái előtt. De a szenzációs bünügyi dráma az más. Amelyben nagyvilági csillogás van, előkelőség, izgalom; perzselő érzékiség, rejtelmes demoni­ság, az-igen. Csak egy nagy hiba van a kréta körül, minél többet olvas az ember ezekről a "modern életmüveszeti hősökről, annál si­ralmasabb és szánalmasabb pöreségfoen látja őket. Hiszen ez a nagy legény nem is olyan nagy legény és ez a szerencsétlen nő nem is olyan kivételes egyéniség. Bizony tucatjá­val gyártotta őket a kor, amelynek nem túl­ságosan tartalmas foglalatai. Sajnos, százával és ezrével szaladgálnak olcsó és drága örömök után, idegesen és elfásultan. Még csak azt sc lehet mondani, hogy kiábrándulva, mert,soha se találtak olyan hitet vagy ideált a kis éle­tükben, amelyből ki lehetett volna ábrándul­niok. Hitetlen és reménytelen világnak szü­löttei ők, egy vénes és végzetes borzalomnak gyermekei, amil közönségesen ugy neveznek, hogy háború. Ez a fajtalan behemót nemzette mindazt a szörnyűséget, amely ennek a kor­szaknak mocsarában tenyészik, dúsan, virulva, mint. az óriási páfrányok az őserdők homályos mélységeiben. A millsladti drámát is az a névtelen szerző irta, aki 1914 közepén, azon a különös nyár­éjszakán a halálba indította az élet vonatát. De ez a szerző álarcot visel, mintha wede­kindi Tavasz ébredésének fura figurája. Nem lehet nyomára jutniv nem lehet a vádlottak padjára ültetni. Egy kissé mindenki ludas ebben a tragé­diában, aki akkor élt és a fokozatos felelősség elve alapján a saját lelkiismeretének tartozik elszámolni. És a hiábavaló, késő szánom bá­nom helyett meg kell foga ini az európai cm beriség egyik nagy és igaz orvosának, l'orel­nek tanácsát: Leromboltátok? Újjá kell épi­MmmtmmummBmmammammmmmmm* teni! A világ nagy dómját, az emberi közös­ség gyönyörű kadedrálisát hosszú esztendőkön keresztül állandóan és kíméletlenül lövöldöz­ték a gyűlölet, a barbárság, a rombolás grá­Budapesf, november 23. A képviselőház liáz­szabályreviziós bizottsága ma délelőtt Túri Béla elnöklésével folytatta tanácskozását. Tom­csányi Vilmos Pál a 158. szakaszhoz szólva helyesebbnek tartja, ha valamely felszólalás­nak csak kifogásolt részét törlik, azt azonban nem tartja helyesnek, hogy a törölt rész jogi­lag egy tekintet alá essen a zárt ülésen el­hangzott beszédekkel. Bródy Ernő indítványozza, hogy a szóban­forgó bekezdést töröljék. östör József ugy véli, hogy a bekezdésből kimaradtak csak akkor vehetők ki a gyors­írói jegyzetekből, ha az elnök fegyelmi jog­körének alkalmazását vonják maguk után. Kí­vánatosnak tartja, hogy necsak a beszédek egyrésze, hanem valamely kifejezés is töröl­hető legyen. Szilágyi Lajos a bekezdés törlése mellett szó­lal fel. amely szerinte a nyilvánosság elvébe ütközik. Szabó Sándor érintetlenül kívánja hagyni a gyorsírói jegyzeteket és elegendőnek tartja, ha a kerdésps rész a nyilvánosságra szánt nap­lóba nem kerül bele. Rassay Károly fentartja az általános vi­tában hangoztatott véleményét. Hangoztatja, hogy megvan a lehetőség arra, hogy a napló ból valamit töröljenek, ez azonban káros vol­na a parlament hitelére nézve. Az elnök fe­gyelmi joga a legkülönbözőbb esetekben is alkalmazható. Bethlen Islván miniszterelnök szólalt fel ez­után. A parlamenti nyilvánosságnak az acélja, hogy az országot helyesen informálják a par­lamenti vitákról és véleményt formálhasson masíának Keresni kell annak módját, hogy a nátjai és srapnelljei. Ujjá kell épiffrii a bű­nösök és áldozatok világát a jóság és önfel­áldozás templomává. Már régen el kellett volna kezdeni! képviselők beszédei ne elferdítve jussanak nyilvánosságra. A bizottság ezután a 4. bekezdés első mon­datát östör József szövegezésében fogadta el Szabó Sándor és Tomcsányi Vilmos Pál in­dítványával együtt. A 160. §-nál, amely a képviselőkzaklatói­nak a kitiltásáról intézkedik, Szabó Sándor, Szilágyi Lajos, Rassay Károly és Hajós Kál­mán a rendelkezés elhagyását kérik. Bethlen István miniszterelnök: Azért tart szükségesnek valamilyen intézkedést, mert a mai állapot lehetetlenné teszi, hogy a minisz­terek és a képviselők egymás között bizalma­san beszélhessenek. Rassay Károly helyesli a miniszterelnök in­tencióját. Szilágyi Lajos azt ajánlotta, hogy az uj intézkedést azokra szorítsák, akik bár nem képviselők, belépnek a képviselők részére fen­tartott helyiségbe. A bizottság elhatározta, hogy a rendelkezés megszövegezését az albizottságra bizza. A 162. §-nál, amely a névsorolvasásról in­tézkedik, Tomcsányi Vilmos Pál kívánatosnak tartaná, hogy a távolmaradt képviselőkre néz­ve fegyelmi szabályokat lehetőleg ne alkal­mazzon a Ház. Zsitvay Tibor rámutatott arra, hogy a ház­szabályok rendelkezése eddig nem volt végre­hajtható, mert a névsorolvasáshoz házhatáro­zat kelett, házhat ároZatol pcii<j nem lehet hozni, amikor a Ház halát ozu •.. éptelen. Bethlen István gróf miniszterelnök szüksé­gesnek tarlja, hogy ha az ülést határozatkép­telenség miatt felfüggesztették é;s egy órai szü­net után a Ház uiru haiározatképlelen, akkor, A beteg angol király állapotában pénteken estére iavulás állott be A király állapota komoly, de aggodalomra nincsen ok CBudapesti tudósítónk telefonjelentése.') Londonból jelentik: V. György angol király állapotában, aki influenzában betegedett meg, pénteken Mielőtt rosszabbodás állott be. A reggel kiadott jelentés szerint a tüdőben levő vértolulási folyamat némileg tovább terjedt és az uralkodó állandóan lázas. A délutáni órákban kiadott orvosi bulletin szerint a király állapota kétségkívül igen ko­moly. A tüdőben érzett fájdalmak fokozód­lak, ami azonban az orvosi bulletin szerint még nincsen kihatással a szervezet erejére. A királyi család több tagja Londonba érkezett. Anglia minden részéből ezrével érkeznek a táviratok, amelyekben érdeklődnek a király állapota iránt Az esti órákban kedvezőbb hirek érkeznek a Buckingham palotából. A király eszerint vatan ive', jobban van. élei vesz él yrö' semmieset­re sincsen szó. György király maga nem vesz­tett semmit sem jókedvéből, többször mon­dotta, ne nyugtalankodjanak miatta. A király betegségérc való tekintettel a Buckingham pa­lota előtt szokásos őrségváltás pénteken zene­kar nélkül ment végbe. Az esti lapok nagy súlyt fektetnek annak a megállapítására, hogy a londoni diplomá­ciai testület tagjai közül a német nagykövet volt az első, akt a Buckingham palotába sie­tett, hogy érdeklődjék a király állapota felöl. Káros volna a parlament hitelére a parlamenti napló megcenzurázása — mondotta Rassay Károly a házszabályreviziős bizott­ság ülésén

Next

/
Thumbnails
Contents