Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-21 / 263. szám

OEtMAGYARORSZXCr Í928T lövem^r 2T7 Az olasz szerződési tárgyalta a Budapest, november 20. A képviselőház keddi Ülését néhány perccel fél 11 óra után nyitotta meg Zsitvay Tibor elnök. Miután harmadszori ol­vasásban elfogadták a legutóbbi ülésen letárgyalt javaslatokat, az Olaszországgal kötöit kereste­delmi és hajózási szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását folytatták. Roflienstein Mór volt az első szónok, aki a saerződés megkötésének mikéntjét kifogásolja. A kormány előbb biztosítson a magyar áru számára piacot a külföldön, csak azután gondoskodjék szer­ződésekről. A javaslatot nem fogadja el. Nenbauer Ferenc: A kereskedelmi mérleg ta­pasztalatai arra késztetik, hogy elfogadja a ja­vaslatot. Gazdasági kérdésekben nincs barátság, át kell térnünk a rekompenzáció álláspontjára. Malasits Géza: Az olasz orientáció politikailag semmi eredményt nem hozott, gazdaságilag pe­dig hátrányos volt. Mayer János földművelésügyi miniszter kél tör­vényjavaslatot terje$zt be. Az egyik a bor elő­állításáról szóló törvénycikk módosítása, a másik a mezőgazdasági rádiójelentések közhírré való lé­telére vonatkozik. Bogya János a javaslatot elfogadja. Fábián Béla az idő előrehaladottságára való te­kintettel kéri beszédének elhalasztását, amihez a Ház hozzájárul. Az interpellációs könyv felolvasása után az ülés háromnegyed kettőkor ért véget. A millsladfi dráma elevenedett meg a fölényesen tagadó Erdélyi Béla btinpörének keddi tárgyalásán Budapest, november 20. A nagy tárgyalás második napja. Gál Jenő védő zárt tárgyalást kér. Azt mondja, hogy Erdélyi családi vo­natkozású intimitásokról fog vallani. Schadl elnök elrendeli a zárt tárgyalást. Negyedóráig tartott a zárt tárgyalás. Utána Schadl elnök maga elé szólítja Erdélyi Bélát, aki megtörtnek látszik, arcán ideges ráncok jelentkeznek. Schadl elnök a hamis váltók dolgának fir­tatásával kezdi a kérdéseket. Amig a váltóról folyik a szó a tárgyalóteremben, belép Minich és Kenyeres törvényszéki orvosprofesszor. A hamis váltók dolga után Erdélyi elmondja, hogy julius 20-lg együtt akartak maradni Millstattban ér. azután ő Rómába akart utazni. Az elnök megjegyzi, hogy Erdélyi csúnyán viselkedett feleségével Millstattban. Tanuk vall­ják, hogy sokszor megverte. — Csak kétszer vertem meg — mondja Erdélyi. — Tanuk vaallják, hogy maga fojtogatta, ütötte, verte, tépte, marta Forgács Annát. Mi történt egyszer Millstattban, a fürdőkabin­ban? — Néni igaz, nem igaz — ismétli Erdélyi, de egy szóval sem mondja, hogy mi történt a kabinban. Most azokról a levelekről faggatja az elnök, amelyeket Millstattból irt hitelezőinek. — Nagyon feltűnő, hogy maga ezekben a Jtevelckben pontosan augusztus 23-ára és 25-ére ígérte a váltók kifizetését — mondja Schadl elnök. Forgács Anna augusztus 24 halt meg és ön mingyárt fellépett biztosítási igényével. — Nincs ebben semmi réjtélyesség — szól Erdélyi dühösen. Következik a gyilkosság tárgyalása. Erdélyi egyre izgatottabban belefog augusztus 20-ika történetének elmondásába. — Azon a végzetes 20-án, szombaton, én ós Anna sétálni mentünk. Megnéztük a víz­esést a Kanzelböl. Innen tovább vezet az ut Bellachba. Ezen akartunk menni. Meg is in­dultunk, hátha az uton találkozunk ismerő­sökkel. — Milyen volt az ut? — Korlát volt egy darabon, mert az ut nagyon kanyargós. De nem gondoltuk, hogy veszélyes, fin mentem a baloldalon. — Szóval maga ment a biztosabb oldalon, • szól az elnök. — Most arról beszéljen, hogy történt a zuhanás. Erdélyi nyugodtan felel: — Egyszerre csak láttam, hogy Anna lezuhan. Eltűnik a szemem elül. Béla! — sikoltotta és aztán nem is lát­tam többé. Leesett. Egész testével zuhant előre, csak azt tudom, hogy eltűnt. Erdélyi egyre idegesebben felelget ochaál elnöknek, egyre arrogánsabb hangon felesel­get és minden tanúvallomást hazudnak bé­lyegez. — Most azt mondja meg, mit csinált ön a lezuhanás után? — Én utánakaptam Annának, de gyorsan zuhant. — Olyan szélén mentek önök az útnak, hogy Annának le kellett esnie? — kérdi Schadl elnök. -- Nem mentünk a szélén, de Anna ki­lépett, azért esett le. — Miért kellett kilépnie? Ott elég hely volt arra, hogy menjenek. — Kérem elnök ur, — kiáltja Erdélyi iz­gatottan —, ha én le akartam volna lökni Annát, ledobhattam volna a kilátóról, ami 60—80 méter magas. Erdélyi bőbeszédűen elmondja, hogy mit tett Anna lezuhanása után. Lefutott az uton, beszaladt egy házba, ott nem talált senkit, tovább rohant, a falu közelében végre talál­kozott egy biciklistával, akit orvosért, ko­csiért, segítségért, csendőrért küldött. Aztán megindultak visszafelé és a falu szélén szembe iött velük Anna egy parasztra támasz<= kodva. Amikor meglátta, kiugrott az autóból és kar­jaiban vitte föl a hotelbe. Forgács Anna férje egyre izgatottabban vá­laszol az elnök kérdéseire, minél jobban kö­zelednek ezek a kérdések a halál, a — gyilkos­ság pillanatához, annál izgatóttabbak a vá­laszok. Elmondja, hogy Annát lefektették, orvost hivtak hozzá, aki megvizsgálta és nem találta komolynak állapotát. Erdélyi önmagának íratott veronait és abból beadott Annának is. Anna másnap estefelé rosszabbul érezte magát, a füle mögötti daga­natot fájlalta és Ady-verseket szavalt. Aztán elaludtak mind a ketten. Kedden délelőtt 10 órakor ébredt, Anna még aludt. Erdélyi le­ment a strandra. Az orvosnak, aki meg akarta látogatni betegét, azt mondta, hogy ne za­varja, mert alszik. De azt nem mondta meg, hogy a ve­rónáitól alszik. — Anna egész nap aludt. Csak éjszaka ébredt fel. — Bétuskám, én érzem — mond­ta az urának —, meg fogok halni. — Ne beszélj ilyet. Fordulj be és aludj. Nincs neked semmi bajod. Másnap reggel Erdélyi ismét lement a strandra Gáldyval. Amikor hazamentek, Gáldy lépett először a szobába és látta, hogy Anna viaszfehér, mozdulatlan arcán egy légy van. —Jaj Istenem, az Anna! — kiáltotta. Anna akkor már halolt volt. Pichler doktor, a kezelőorvos vizsgálta meg és megállapította, hogy könnyű halála volt. Erdélyi ugyanaznap délután sürgönyöket irt. Négy sürgöny közül kettőt, ügyben. váltó­AZ éjjeli szekrényen lévő orvosságokkal együtt a veronált is leszórta. A szobalánynak oda­ajándékozta a halóit asszony piperecikkeit és a — sálat. Az elnök utasítására a teremszolga behozza a bűnjelként őrzött selyemsálat. A gyűrött sálat Schadl elnök Erdélyi arca elé tartja és kérdi: — Milől gyűrődött össze ez a sál? Erdélyi merev szemmel néz a gyűrött sálra és alig hallhatóan mondja: — Klagenfurtban... — Nem Klagenfurtban gyűrődött össze, ha­nem — Millstattban. Az a gyanú, hogy on ezzel a sállat fojtotta meg Forgács Annát. Erdélyi magához tér és kétségbeesetten til­takozik. Majd fölényesen elismeri, hogy fe­lesége halála napján egy trafikban közöm­bösen újságolta el »az asszony« halálát, mert hát ő »nem egy siró gyerek, aki odaáll a publikum elé és mellét verve bőg«. Forgács Anna temetését pedig azért sürgette, mert nem akarta, hogy felesége szülei sokáig együtt le­gyenek a halottal. Schadl elnök félretolja az iratokat, fel­emeli fejét és harsány hangon kérdi: — Szóval tagadja, hogy ledobta volna For­gács Annál a szikláról. — Tagadom! — kiáltja Erdélyi olyan hangon, hogy zug az egész terem. — Tagadja, hogy megmérgezte? — Tagadom. — Tagadja, hogy megfojtottaf — Tagadom! — kiáltja harmadszor is Er­délyi. Később közömbösen megnézi azokat a fény­képeket is, amelyek a halott Forgács Annáról készültek. — Kívánja még kiegészíteni vallomását — kérdi az elnök. — Majd később — feleli Erdélyi és ezzel véget is ér kihallgatása. A törvényszék ezután a bünpör többi vád­lottjait, Dánielszky Miklósi, Borsos Ferencet és Filó Józsefet hallgatta ki a hamis váltók ügyében, majd a tárgyalás folytatását csü­törtökre halasztotta. 12 millió kinaif éhingség fenyeget Páris, november 20. Pekingből jelentik, hogy a nemzatközi segélybizottság véleménye sze­rint mintegy 12,000.000 kinait éhínség fenye­get. Az éhínség főleg Közép- és Dél-Kinában fog erős méreteket ölteni. Nincs kizárva, hogy az ínséges lakosság száma a 20,000.000 főt is el fogja érni. „flvasg&oronareniies rendőrtiszt" Szász Elek bünpürének tárgyalása Budapest, november 20. A keddi második napon is élénk érdeklődés mellett tárgyalja a büntető­törvényszék Szemák-tanácsa Szász Elek volt rend­őrkapitány, a rendőrség háziétkezdéje vezetőjének sorozatos sikkasztási ügyét A keddi tárgyalás Szász Elek további kihall­gatásával kezdődött, majd beszólítják a terembe a pör másodrendű vádlottját, dr. Leidl Henriket, az Akna Rt. igazgatóját. Kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, a kereskedelmi szokások szerint bonyolította le az üzleteket. Három bonról tesz említést, amibet Szász Etek a szénkiváltások alkalmával többszöri sürge. tés dacára sem ktitdöH vissza. Az elnök megjegyzi erre, hogy nem járt el ke­reskedelmi gondossággal, amikor ezeket a bonokat nem szerezte vissza. — Én Szísz Elekben vaskoronarendes rendőr, tiízleí és magát a rendőrséget láttam, léhát föl­tétlen megbíztam benne, — válaszolja dr. LeidL A bíróság a tárgyalás folytatását szerdára ha. lasz tolta.

Next

/
Thumbnails
Contents