Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-17 / 260. szám

4 DCLUM,VAKOKSZAG 1928 november 17. ¡Férfi, asszony és a bün " wp—wWWP^WI I II a Metró*gyár mesterműve héttőn és kedden a Korzó Moziban. színvonalára emelték. — Meggyőződött a bizottság tovább arról is, hogy a régi ebédlő, öltözködő és mosdó* termek helyeit, amelyeket a gépek zsúfoltsá­gának megszüntetése érdekében igénybevet­tek, most teljesen uj, tágas ebédlő és öltöz­ködőtermeket létesítenek, a fürdőket pedig ugy a férfiak, mint külön a nők részére mo­dernül. felszerelik. — Általában megállapítottuk, hogy a folya­matban levő átalakítási munkálatok folytán a Szegedi Kenderfonógyárban ugy az egész­5éflügyi, mint az egyéb szociális berendezé­sek minden kívánalomnak megfelelnek. fl válópörök 79 százalékában hűtlen elhagyás címén mondja ki a válást a biréság flz igazságilgyminiszféríam a válópörök adminisztrációjának reformján dolgozik — Bernáth István interpellációja a felsőház előtt Budapest, november 16. A felsőház pénteki ülé­sét fél 11 órakor nyitotta meg Wlassles Gyula elnök és elparentálta a szünetben elhunyt felsőházi ta­gokat. A hatásköri bíróság hatáskörének kiterjesztésé­ről szóló javaslathoz Juhász Andor szólt hozzá. A javaslatot elfogadja. Pestby Pál igazságügyminiszter rövid felszóla­lásában rámutatott arra, hogy a magyar állam j biztosítása szempontjából a hatásköri bíróság igen 5 fontos szerepet tölt bc. A felsőház a javaslatot ezután elfogadta és ezzel 5 n napirendet letárgyalta. Ezután Bernáth István interpellált a könnyelmű válások elszaporodása ügyében. Ismerteti azokat a társadalmi mozgalmakat, amelyek az utolsó más­fél évtizedben folytak a könnyelmű válások ellen. Megemlíti, hogy Láng János képviselő a kép­viselőházban határozati javaslatot terjesztett be, amelyben utasítani kérte az igazságügyminisztert, hogy a könnyelmű elválások meggátlása ügyében egy év alatt terjesszen bo javaslatot. A minisz­ter arra való hivatkozással, hogy a válásban csök­kenés állott be, kérto a javaslat elutasítását és ez >neg is történt. Ha a miniszter figyelembe veszi az azóta történt eseményeket, ugy meg fogja vál­toztatni felfogását. Rámutat arra, hogy 1891— 3895-ig évi átlagban J28S volt a válások száma Magyarországon. Az 1909-ig 1337-re emelkedett. Az ország csonkítása után apadni kellett volna ennek B számnak. 1921-ben mégis 6188 válás történt a csonkaországban. 1923-ban 6600-ra emelkedett a Válások száma, majd 1927-ben 5662-re csökkent. A csökkenés tehát nem nagy. Arra a megállapításra jut, hogy az 1894. és 1904. törvények óta szaporo­dott erősen a válások száma. Kifogásolja, hogy a bíróság könnyen megengedi az elválást. A válásokban a vezető társadalmi rétege!; járnak elő. Az orvoslásnak két módja van. Az erkölcsi sülye­dés meggátlása, amelyre a társadalomnak kell figyelmet fordítani és c téren a kultuszminiszter is sokat tehet hatóságai révén. Az igazságügy­miniszternek pedig módjában áll revízió alá venni e két tőrvénynek azon szakaszait, amelyek elő­segítik a könnyelmű válásokat. Az igazságügymi­nisztert kérdi, hajlandó-e a szükséges intézkedése­ket tőrvényjavaslat formájában a törvényhozás elé terjeszteni. Pcsthy Pál igazságügyminiszter kijelentette, hogy tapasztalatai szerint az egyházi hatóságok és a tanügyi férfiak értékelik a kifejteit szempontokat és a maguk hatáskörében mindent megtesznek az erkölcsi léhaság megakadályozására. Tényleg nagy veszély a válások szaporodása. A veszélyt főként abban látja, hogy az elválási mánia, mint epi­démia terjcil és ezzel szemben a jövőbeható esz­közökkel operálni alig lehet. Sajnálja, hogy az interpelláló a válások számadatait nyilvánosságra hozta, elismeri, hogy a birói eljárásban voltak olyan könnyítések, amelyek a válópörök lefolyását megkönnyítették. Reméli, hogy ha e könnyítéseket megszüntetik, ugy lényeges akadályt állit a váló­pörök gyors lefolyása elé. A statisztika azt mu­tatja, hogy a válások 79 százaléka hűtlen elhagyás alapján történik. Az elválásnak ez a leglényege­sebb módja. A közigazgatáspál az a hiba, hogy igen könnyen megy a hathónapi különélésről szóló igazolás kiállítása. Az igazságügyminisztériumban már folynak a tanácskozások és reméli, nem sok időn belül olyan megoldást fog hozni, amely meg­akadályozza a veszedelme^ epidémia további ter­jedését. Bernáth István köszönettel vette tudomásul a miniszter válaszát. Báró Wlassies Gyula elnök bejelentette, hogy a szükséghez képest intézkedik majd a felsőház leg­közelebbi ülésének az összehívásáról. A tápéi rétek hegedűse vizsgát tett Szigeti József előtt (A Délmagyarország munkatársától) Kevesen tudják, hogy Szigeti József, a nagy he­gedűművész, aki ragyogó játékával csütörtökön este valósággal elbűvölte közönségét, három napot töl­tött Szegeden. Szigeti József pihenésnek szánta ezt az időt és szemlátomást jól esett neki a nagy alföldi város csöndje. Szinte inkognitóban járt-kelt a városban a legszűkebb baráti körben. Csütörtöki koncertje után sem ült vonatra, hanem még a pénteki napot is Szegeden töltötte. Az utolsó napnak, amit Szegeden töltött, mégis érdekes epizódja akadt. Egy kiváló szegedi mu­zsikus, aki Szigeti szük baráti köréhez tartozik, felhívta figyelmét Kószó Istvánra, a tápéi rétek­ről beszármazott egyszerű parasztfiura, akiben há­rom évvel ezelőtt csodálatosan buzgott fel a muzsika iránti hajlam. Kószó István nádból készített magának hege­dűt, azon cincogott, amíg valaki kün járván a messze tápéi réteken, »fel nem fedezte«. Kószó bekerült az egyik szegedi zeneiskolába, ahol ta­nárnőjének, Gábornénak vezetésével egyre jobban, nagyon szépen haladt a fejlődés utján. Szigeti József, amint értesült a tápéi rétek he­gedűséről, azt a kívánságát fejezte ki, hogy sze­retné levizsgáztatni. Kószó azután pénteken délután meg is jelent a művész lakosztályában tanárnője és igazgatója kíséretében. Kószó István drukkolva, elfogódottan szorítja álla alá hegedűjét »Schúler« koncertet játszik, Szigeti pedig nézi-nézi karbatett kezekkel, azután int: Na jó, nagyon tisztán játszik, nagyon jó me­tódussal, nemes kvalitású hangja lesz. MMNWMMIM^^ I Világítástechnika előadás! Ma, szombaton este 8 órai kezdettel az iparkamara nagytermében A modern gyár-, mühely­és Irodavilágításról tart előadást Pttlitz Dezső mérnök, a Budapesti Világítás­technika Állomás vezetője. Bemutatásokkal és vetített képekkel, Az előadás difíalan. Érdeklődőket szívesen látjuk Ipartestület eiectrótechnikaí szakosztály elnöksége. I IMMfMMMMMMMMVMMMMMMMMM Azután mindenfélét játszatott a villogó szemei és tűzben égő arcú fiúval, aki szinte átszellemül« ten nézett a Mesterre. A Mester pedig felállt és elkezdte tanítani. — Ezt igy csinálja, — magyarázta a fogásokat a remegő gyereknek. — Ugy-e, ez tetszik magának, — Kérdezte vég­telen kedvességgel. — Nos, hát ezután ne arra emlékezzék, hogy valaki hogyan csinálja, amikor játszik,, hanem csak arra, hogy hogyan hangzott. A fiu boldogságtól támolyogva fordult ki a szo­bából, mi pedig megkérdeztük Szigeti Józsefet, mit szól a fiúhoz. — Nagyon érdekes experimentum és remélem, hogy olyan utmutatások révén, amiket most kap, nagy eredményeket fog elérni. Azt is nagyon ér­dekesnek tartom, hogy egy ilyen egyszerű fiúnál a különböző milliók milyen különböző gyümölcsö­ket termelnek. A művész siet, autója lent várja, még egy sürgönyt korrigál. — Én mindent korrigálok, — jegyzi meg moso­lyogva. Azután autóba ül, de pár perc múlva az autó ismét a Tisza előtt áll. A művész ott felejtette táskáját. Irodalmi előadás a Muntetísoíí&onban (A Délmagyarország munkatársátólPén­teken este 7 órakor kezdődött a Munkásotthon őszi előadássorozatának második irodalmi estje, Czibula Antal tartott előadást Dugonics András cs kora címmel. A termet ezúttal is megtöltötte az irodalom iránt érdeklődő közönség. Egyórás előadásában foglalkozott az előadó Dugonics Andrással, a magyar regényírás apjával, korának páratla­nul népszerű írójával. Ahoz, hogy Dugonics hatását megismerhessük — mondotta — min­denekelőtt a korrai kell tisztába lennünk. Ezt a kort a tespedes korának nevezzük. A főurak 4 nemességgel együtt latinul beszélnek, elfelej­tik a nemzeti nyelvet és egyedül a rendi ki­váltságok iránt mutatnak érdeklődést. Ebben a korban mostohák az irodalmi viszonyok is. Magyar könyv alig jelenik meg. Dugonicsnak itt van páratlan szerepe, mikor vele megjele­nik a népies irodalom. Ezután vázolja az előadó Dugonics irodalmi működését. (Etelka, .4 tudákosság kél könyve, A példabeszédek cs jeles mondások könyve stb.) Befejezésül az előadó arról beszélt, hogy az iró jelentőségét az a hatás bizonyítja, amit kiváltani képes, igy nézve Dugonics jelentőséget, méltán rá­szolgált arra. hjDgy emlékét az utókor meg­őrizze. A jövő pénteki előadást Juhász Gvula tartja »Csokonai Viléz Mihály« címmel. l

Next

/
Thumbnails
Contents