Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-04 / 249. szám

a A kormány lemondása egészen váratlanul jött és még az ellenzéki lapokat is meglepte. Az ellenzéki lapok a legnagyobb elismeréssel szólnak, a régenstanács magatartásáról, amely ezúttal végre f?l«zabaditatCa magit a Bcatlanu-kormány befolyása alól és azt lemondásra kényszerűét!«. A régenstanács azzal a megszorítással élt a cenzúra eltörlése alkalmából, hogy az ügyészség utján figyelmeztette a lapokat, hogy a korosáról és a régenctatrácsról nem szabad Irniok. Lujni munkaügyi miniszter pártja, a liberális iparasztpárt ma este értekezletet tartott, amelyen elhatározta, hogy a szociáldemokratákkal lép váDELMAfíYAttf»1""^ lasítdsi koalícióba. Hir szerint Lupu a régenstanácsnak Maahi miniszterelnökségéi fogja javasolni. A késő esti órákban az a vélemény alakult ki politikai körökben, hogy a rég onstaaacs hétfőn délután MÜQIU Gyűli* úizza meg az uj kormány megalakilásávaJ. Ez esetben a fontosabb tárcákat a kővetkező politikusokkal töltenék be: belügyminiszter: Y'ajdaYojvoda Sándor volt miniszterelnök, külügyminiszter Titulescu, pénzügyminiszter PopOvics Mihály, kereskedelem és ipár Madgearu, a nemzeti parasztpárt főtitkára. '" • Párís, november 3. A Blumenstein~\így iárgyalásót szombaton délután félegy órakor nyitotta meg Gauthier, a szainai törvényszék il-ik biintelötanácsának elnöke. A tárgyalás Inkább csak formális jellegű volt, meri Btumenstcin előzőleg felajánlotta a magyar kormánv teljes kártalanítását. A vódloltok nevében Márius Mouthé előterjesztést telt a tárgyalás elhalasztására, amit a felek egyike sem ellenzett A tanácselnök ezután 15 napra felfüggesztette e tárgyalási. A fogságban lévő vádlottak védői erre a francia törvényeknek megfelelően azonnal kérték védenceik szabadlábrahelyezését. A magyar kormány avoué-fa ezt nem ellenezte. A bíróság tanácskozásra vonult vissza és hó' rom óra előtt liz perccel kihirdette végzését, amellyel a fogságban lévő váaiottak kérésének helyt ad és szabadlábra helyezi Őket. Egy bécsi huszárkapitány Prühoda hangversenyén agyonlfitfe menyasszonyát 1928 november 4. waa (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) 'Bécsből jelentik: A Groses Konzerthausban ma este a világhírű Vasa Prihoda hegedűművész hangversenye közben borzalmas gyilkosság történt. Gartner szolgálatonkivüli huszárkapitány szünet közben a hangversenyterem bejárójánál 5t revolverlövéssel megölte menyasz' szongát, Muched basa leányát. A merénylőt menekülés közben elfogták. A merénylet áldozata rendkívül szép és elegáns 25—28 év körüli hölgy, aki a hangverseny első felében feltűnően idegesen viselkedett, minden szám után elhagyta a páholyát és a fojerbe sietett A gyilkosság oka állítólag az, hogy a hölgy elhagyta vőlegényét és egy honfitársával akart házasságra lépni. A merénylet pánikszerű rémületet keltett a közönség soraiban. % i :tti Izgalmas ülésen tárgyalta az egységes párt a feázszalbályrevlzlóí Iiudapest, november 3. Alméssy László elnöklésével az egységes párt szombaton délelőtt rendkívüli értekezletet tartott. Az értekezlet megnyitása után Hajó« Kálmán napirend előtti felszólalásában rámutatott a budapesti értéktőzsdén mutatkozó jelenségekre. Rámutatott arra, hogy szerdán a kontremin tendenciózus rémhírek terjesztésével olyan áresést idézett elő, amely sem pénzügyi, sem közgazdasági szempontból nem volt indokolt. Platlhy György, Barlkos Andor és Bíró Pál hasonló szellemű hozzászólására a miniszterelnököt helyettesítő Vass József népjóléti miniszter válaszolt. Kijelentette, hogy tudomása szerint a tőzsde vezetősége módot keres arra, hogy a szerdai naphoz hasonló napok és események elő ne fordulhassanak. Ezután áttértek a házszabályrevizío vitájára, örffy Imre előadó folytatólagosan ismertette a tervezetet. Mándi Samu szólalt fel ezután. Hangoztatta^ hogy a házszabályrevizió álláspontján áll, azonban óvatosan kell eljárni. Ezután következett a kritikus szakasz, a Házszabályok 49. paragrafusa, amely a bizottságok munkájának ujabb szabályozására vonatkozik. Hosszú és izgalmas vita indult meg, amelyben mintegy 15 képviselő vett részt. Templa Rezső nyilvánosságot kívánt minden bt z«t:ságl tárgyalásra. Rublnek István és Er$di-Harffach Tihamér hangoztatták, hogy a bizottságoknak elsősorban szakkérdésekkel kell foglalkozniok és ezért mellőzniők kell a nyilvánosságot. Az értekezlet ezután ugy határozott, hogy ezt a szakaszt is a szövegező bizottsághoz utasítja, amely azt módosítani fogja. Igen erős vita indult meg azután arról az intézkedésről, amely kimondja, hogy csak a bizottságokban lehet indítványt előterjeszteni. Erdélyi Aladár egymásután sorakoztatta fel azokat az érveket, amelyek szerint alkotmányjogi szempontból tarthatatlan ez a szakasz. Vass József reflektált az elhangzott felszólalásokra. Kérte, hogy a szakasz ügyében most ne határozzanak. Erdélyi Aladár a miniszterelnök helyettes indítványát elfogadta és törlési indítványát visszavont], Rubinek István felvetette a gondolatot, hogy a; házszabályok mai fegyelmi rendelkezéseit nem lehetne-e kiszélesíteni. örffv Imre előadó bejelentette, hogy erről a későbbi tírgyalás során lesz szó. Az értekezlet ezután a vitát megszakította. A wirni fodrász világkongresszus versenyeiről haiaérkeztem és a SlívéStSíajápofásíjsisSolálásS (Hennával) festést és modern hojvágisokat Szánla! fflS&K?i& iiTtltlnn 4—51. 604 TRETORN HÓCIPŐ VILÁGHÍRŰ L tW Hogy tanultam meg irni?*) Irta: Móra Ferenc. A napsütéses hosszú őszre kegyetlen tél következett abban az esztendőben. A nagy kifuvások betemették a házunkat, nem lehetett mozdulni se ki, se be. A vasárnapok csak olyanok voltak, mint a hétköznapok, lelkes állat nem vetődött felénk soha s nekem nem volt egyéb mulatságom, mint hallgatni a szelek üvöltözését A szelek nagyon oda voltak szokva a padlásunkra s én már a szavukról megismertem, melyik az északi, melyik a déli, melyik fuj Dunáról, melyik Tiszáról. Álmatlan éjszakókon sokat elhallgattam, mikor öszszevesztek a széltestvérek a nádtetőn és harsogva, rúgva kergették egymást ki s be a szelelőlyukakon. Egyszer el is határoztam, hogy elbújok a kémény mellett és meglesem a széifiukat. Különösen a napkeleti széllel szerettem volna összebarátkozni, mert arról Messzi Gyurka barátom, az öreg csősz azt mescltc, hogy az a legkedvesebb fia a hajnalnak, piros köpönyegje van és aranykoronája. Persze az ember nem láthatja színrőlszínre a szelet, csak a lehelletét érzi, de ha egy árvalány haj szálat ugy tud az útjába tenni, hogy el ue libbenjen, abban megbotlik és megmutatja az emberi alakját Egyszer napáldozat felé a Mária-képre akasztott csokorból csakugyan ki is húztam egy szál árvalányhajat, kiszöktem a konyhára, kinyitottam a padlásajtót és megindultam fölfelé. De a ki*> Az iró Kincsketesö kis ködmön c. ifjúsági regényének a Kinger és "Wolfner cégnél megjelent uj kiadásából nyitott ajtón a szél sebesebben jött lefelé, mint ahogy én fölfelé mentem s olyan gorombán taszított hanyatt, hogy az igazán nem illett egy királyfihoz. Estemben azonban magammal rántottam a grádicsról valami ottfelejtett rossz skatulyát, ami tele volt rozsdás szögekkel. Ezt én ugy fogadtam, mintha a szélpajtás hajította volna utánam ajándékul. Hiszen egyetlen szöggel is nagyon szépen el lehet játszani, hát még ha egész marékkal van belőle! Az maga eltartott egy hétig, mig a rozsdát letisztogattam róluk. Aztán előhúztam az ágy alul a kukoricamorzsolő kis széket s abba belevertem a szögeket kalapáccsal, aztán kiszedtem őket harapófogóval. Mikor készen voltam, akkor élűiről kezdtem az egészet s külön nevet is adtam minden szögnek. Egy nagy gömbölyű szög volt a kutyafejű, tatár, arra mindig különösen nagyokat ütöttem. Ez igazán nagyszerű játék volt, de utóljára már ugy ki volt lyuggatva a kis szék, mint a rosta. Akkor aztán a búbos kemencébe próbáltam beleverni a szögeket, de ez nem nagyon tetszett. Mert a tapasztott sárfalba nagyon könnyen belementek a szögek és kihúzni is nagyon könnyű volt őket De nemcsak nekem nem tetszett ez a mulatság, hanem szülémnek se. Mikor észrevette, hogy miben mesterkedem, szelíden megpirongatott, hogy minek bántom a kemencét, mikor a kemence se bánt engem. — Kemence? — néztem rá csudálkozva. — Hát lti bántja a kemencét? fin az öreg óriásnak vertem szögeket u hasába, aki elnyelte Jancsit, meg Juliskát. Édes szülém aggodalmasan csóválta meg a fejét és panaszosan fordult édes apámhoz, aki halkan fütyörészgetve varrogatta a juhbőrből való ruhákat: — Nézze már apja, miket eszel ki ez a bolondos gyerek 1 Attól félek, hogy nem egészen ugy szolgál szegénykémnek az esze, mint más rendes embernek. Ebben lehetett valami igazság, mert én akkoriban még a kukoricacsutkáról is azt hittem, hogy az valaki és az ajtókilinccsel csak ugy el tudtam beszélgetni, mint a mozsártörővel. Nekem a világon minden élt és én mindig egész tisztán megértettem még azt is, mit ketyeg az óra és mit gondol magában az az oroszlán, aki rá volt festve az óra számlapjára, szép nemzetiszin bundában, kétszer akkora pipacsvirágok közé, mint rt magaPéldául ebben a percben is, mikor édesanyám nyugtalankodva nézett rám, meghallottam, hogy a macskabagoly elnyávogta magát kint a tetőn és mingyárt ludtam is, mi baja szegény macskabagolynak. Az a baja volt, hogy leejtette a • pápaszemét és azért sirt, mert nem volt, aki föladja neki, ha meg nem szaladhatott érte, mert pápaszem nélkül nem látta lefelé az utat. Nagyon megesett rajta a szivem és szerettem volna kiszaladni hozzá, hogy segítsek rajta, de édesapám odaintett magához. Azt kérdezte tőlem, mit szólnék hozzá, ha iskolába odaadna Kese kalaposhoz. — Mert ott van már az időd gyerekem és olyan oktalanul csak mégse nőhetsz fel, mint a ló-sáska az árok parton. Azt hiszem, ekkor estem gondolkozóba először életemben. Fülheggyel hallottam már én egyetmást Kese kalaposról, de azok nem voltak valami sziwidámitó dolgok. Ez a jó ember csak nyáron foglalkozott kalaposmeslerséggcl, télen beállt ta« uitónak. Persze csak olyan vad-tauitónak. Szegény