Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-15 / 258. szám

Í92S november 15. 0ÉLMAGYAROR$fcÁ« 3 Bethlen sem külpolitikailag, sem belpolitikailag nem tartja érettnek a királykérdés megoldását Rassay interpellációja a királykérdésről Budapest, november 14. A képviselőház szerdai ülését fél 11 órakor nyitotta meg Zsitvay Tibor elnök. Bemutatta a közigazgatási biróság átiratát, melyben tudatja, hogy Kállay Tibor megválasztása ellen panaszt nem ad'.ak be. Ennek alapján Kállay Tibori végleg igazol! képviselőnek jeleníelle ki. Marschall Ferenc a földmivelésügyi bizottság, Görgey István a külügyi és közigazgatási bizottság jelentését terjesztette be. Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter törvényjavaslatot nyújtott be a Washingtonban 1927 november 25-én kelt nemzetközi rádiótávíró egyezmény becikkelyezéséről. Ezután harmadszori olvasásban fogadták el a tegnap letárgyalt törvényjavaslatokat, majd részleteiben is elfogadták a gépjárómüvek közúti forgalmának a szabályozásáról szóló nemzetközi egyezményt. Következett ezután a közúti közlekedés tárgyában Párisban kötött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. A javaslatot Gáspárdy Elemcr ismertette. Ezután a vizi beruházásokról szóló törvényjavaslatra tértek át. Grjeger Miklós, ¡Szaboki Jenő, Erödi-Harrach Tihamér, Eötvös Lajos, Jánossy Gábor, Milasj'.s Géza, Reiehl Richárd és östBr József szólalt fel ehez a kérdéshez. TJrbanits Kálmán beterjesztette a gazdasági bizottság jelentését. Az elnök ezután napirendi javaslatot tett. Javallta, hogy a Ház legközelebbi ülését csütörtökön tartsa a mai napirenddel. Kabók Lajos napirendi felszólalása keretében szóvátette, hogy a rimamurány—salgótarjáni vasmű társaság qádasdi gyárából marói-holnapra 200 munkást bocsáíottak cl indokolás nélkül. Véleménye. szerint az elbocsájtás azért történt meg, hogy megakadályozzák a munkások szervezkedését. A munkások eltávoliitatásában t20 főnyi csendőr, készenlét asszisztált a gyárnak. Sürgős intézkedést kér az ilyen esetek megakadályozására. Bethlen István miniszterelnök: Nem vagyok abban a helyzetben, hogy tájékoztatni tudnám a Házat a kérdésről, miután az esetet nem ismerem, azonban kilátásba helyezem, hogy a kereskedelmi miniszter, valamint a belügyminiszter megvizsgálják az esetet és amennyiben lénylrg bebizonyul, hogy az állami hatóságok visszaéllek hatalmukkal és megakadályozták a munkásság szervezkedését, •» megtorlás nem marad el. (Helyeslés.) A Ház ezután az elnök napirendi javaslatát elfogadta. Ezután felolvasták a kultuszminiszter válaszát, amelyet Kéthly Anna egyik korábbi interpellációjára adott a tanitók magánkönyvtárával kapcsolatban. Majd áttértek az interpellációkra. Elsőnek Karafiáth Jenő indokolta meg közel egyórás beszédében interpellációját, melyet a magyarországi sajtótermékekt tudományos szakmunkák és szakfolyóiratoknak a külföldi államokba való akadálytalan postai szállítása tárgyában intézett a miniszterelnökhöz és a külügyminiszterhez. — Van-e tudomása a miniszterelnöknek és külügyminiszternek arról, hogy a magyarországi sajtótermékek, tudományos szakmunkák és szakfolyóiratok a trianoni szerződésben biztosított kisebbségi jogok kiáltó sérelmére még ma sem juthatnak el akadálytalanul a szomszéd államokba. Hajlandó-e a külügyminiszter ur megtenni a szükséges lépéseket ennek a tarthatatlan, a müveit nyugat előtt érthetetlen és a világkultúrát megszégyenítő állapotnak a megszüntetése iránt. Walkó Lajos külügyminiszter: Tudomásom szerint azok az adatok, melyeket az interpelláló felsorolt, tényleg helytállóak és az általa vázolt kép teljesen fedi a valóságot. Nem arról van szó a kisantant részéről, hogy adott esetben a postai szállítás jogát megvonják, hanem arról, hogy szisztematikusan megakadályozzák azl, hogy a magyar szellemi termékek a kisántánt területére bevitessenek és általában arra igyekeznek, hogy korlátozzák a lehetőségét annak, hogy a magyar nyelv termékei az ő területükre behozassanak. A cél itt nyilvánvalóan kettős. Az egyik a magyar kulturának háttérbe szorítása, a másik megakadályozása annak, hogy az ott élő kisebbségek számára hozzáférhetők legyenek azok a kritikák, amelyek a magyar szellemi termékekben megnyilvánulnak a békeszerződések által előállott helyzettel szemben A magyar kormány 1921 óta ismételten kísérletet tett a mostani helyzet megváltoztatására, de számottevő mértékben a kérdés megoldásához közelebb jutni nem tudtunk. A kormány mindent elkövet arra, hogy a kérdést kielégítő megoldáshoz juttassa. (Helyeslés az egész Házban.) Az interpelláló és a Ház a választ tudomásul vette. Peyer Károly interpellációjában elmondotta, hogy a társadalom biztosító intézetről szóló törvény 11 hónapja életbe lépett, de még mindig késnek azok a rendeletek, amelyek a törvény végrehajtásának a módját megszabják. Így különösen a táppénzeknél volna sürgős intézkedésre szükség. Adja ki a népjóléti miniszter az alapszabályokat és a választási rendeletet, hogy az autonómia érvénybe léphessen. Vess József népjóléti miniszter válaszában hangoztatta, hogy közel van az időpont, amikor az autonóm szervek létrejönnek. A Ház a miniszter válaszát tudomásul vette. Csik József két interpellációjának az elhalasztását kérte, majd Gál Jenő kérte interpellációjának törlését., mivel az igazságügyminiszter megígérte, hogy azt a sérelmet amelvet szóvá akart tenni, orvosolja Rassay Károly terjesztette elő ezután interpellációját, amelyet a királgkérdés ügyében jegyzett be. Han goztatta, hogy azért teszi a kérdést szóvá, mert hosszabb idő óta ugy a hazai, mint a külföldi közvéleményben mindinkább erősödik az a hit, hogy a kormány a királykérdés megoldását tervezi. Ez a hir és az ennek következtében beállott izgalom és nyomasztó bizonytalanság gazdaság! életünk eminens érdekei! veszélyezte!! és már eddig is végzetes következményekkel jár. Az ország mai bel- és külpolitikai, valamint gazdasági viszonyai közepette e kérdés érintése bármilyen oldalról is történjék, sértené az ország eminens érdekeit (helyeslés minden oldalonmeggyőződése, hogy e tekintetben egyetértés van a társadalomban. De mutatkoztak olyan jelenségek, amelyekből ugy a külföld, mint a hazai közvélemény azt a következtetést vonta le, hogy a kormány, vagy bizonyos körök a királykérdést a közeli időben, valamilyen formában megoldásra akarják juttatni. A legkülönfélébb kombinációk keltek szárnyra és a kormány nem engedheti e híreknek elterjedését. Bizonyos belpolitikai jelenségek is alátámasztották ezeket a híreket, így például a miniszterelnök nagycenki beszéde és az azokból levon! következtetések, valamint a volt uralkodóház egyik fiatal tagfának a hatóságok asszisztenciája mellett tett vidéki utazásai, amelynek nyomán a nép legegyszerűbb körében is az a hir terjedi el, hogy ezek az utazások agitációs körutak. Az ilyen atmoszférában természetes következményként olyan akciók keletkeznek, amelyek már külpolitikai érdekeinket is veszélyeztetik és szembeállítanak velünk olyan tényezőket, akiknek barátságos és értékes közremüködé: > « Örömmel és büszkeséggel jelentjük, hogy a legmagyarabb a legszebb filmremeket, a péntektől kezdve mutatjuk be Szeged nagyközönségének a Belvárosi Moziban. IftftCTBBIMWWWnWWWWWWWWWWWHBWWWWWWWfri sére eddig a legnagyobb súlyt helyezte mindenki. Az ország érdekében cselekszik, amikor módot ad a miniszterelnöknek határozott kijelentés megtételére, legutóbb ugyan a miniszterelnök ur nyilatkozott e kérdésben, de akkor csak annyit jelentett ki, hogy képtelen gondolat a királykérdésnek házszabály revízióval való megoldása. Nem mondotta azonbanmeg azt, hogy magát a gondolatot is képtelennek tartja-e az adott viszonyok között. Bethlen István miniszterelnök azonnal válaszolt. Tudomása van azokról a hírekről, amelyekre Rassay utalt és amelyek bejárják a közvéleményt. Talán nem mindenkit, de igen sokakat, mondjuk a gyengébbeket, izgalomban tartják. Már a házszabályrevíziós bizottságban kifejezést adott azon meggyőződésének, hogy kevesen lesznek, akik hitelt adnak azon hírnek, hogy a házszabályrevizióra azért van szükség, mert ennek segítségével a királykérdés megoldását akarja a kormány siettetni. Természetes, hogy e felszólalás keretében nem terjeszkedhetett ki a kérdés lényegére, most azonban arra alkalma van és köszöni Rassaynak, hogy a határozott válaszra neki módot adott. A kormányzó bizalma folytán több, mint hét év óta látja el a miniszterelnöki teendőket és ez alatt az idő alatt évenkint legalább ötször kellett c kérdéssel foglalkoznia. Sohasem mulasztotta el az alkalmat, hanem ugy a Házban, mint a sajtóban mindig határozottan kijelentette, hogy a kormány semmi körülmények között sem iárul hozzá ahoz, hogy a kérdési a törvényhozás megkerülésével vagy meglepetésszerűen intézzék el. Kifejtette már több ízben azt is, hogy sem külpolitikai, sem a belpolitikai, sem gazdasági helyzetünk nem feszi lehetővé azt, hogy, ezzel a kérdéssel, mint aktuális problémával foglalkozzunk. Nem él abban az illúzióban, hogy néhány hónap múlva hasonló hirek nem keletkeznek. Az utóbbi időkben láttuk, hogy igen gyakran külföldről jöttek ezek a hirek. A körülöttünk lévő államok sajtószolgálata igen sokat produkált e téren a multhan és legyünk rá elkészülve, produkálni fog a jövőben is. Ha nem vértezzük fel magunkat ezekkel a hírekkel szemben és mindig a legrosszabbat tételezzük fel egymásról, akkor igen könnyű lesz bennünket összeveszíteni. Óva inti tehát a közvéleményt attól, hogy hitelt adjon az ilyen híreknek. Ilyenek a tőzsdemanőverek is. Vannak, akiket ugy tudna jellemezni, hogy másokra fogják azokat a terveket, amelyeket titokban talán maguk terveznek. A kormány azonban ezekkel szemben résen volt a múltban és résen JC:Z a jövőben is, hogy az ilyen tervük semmi körülmények között se sikerüljön. Rassay Károly rámutatott bizonyos jelenségekre, amelyek talán valószínűbbé tehetik ezeket a híreket. Nagycenki beszédéhen nem mondott mást, mint theoratikus megállapítását annak, amelyet az 1920. évi I. t.-c. állapit meg. E törvény röviden összefoglalva azt mondja, hogy a pragmatika szankció érvénye, mint olyan megszűnvén, a nemzet ebből a maga konzekvens ciái! az adott időben szabadon fogja levonni.