Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-15 / 258. szám

Csütörtök, 1928 november 15 ©S© SZEGED: Szerkesztőség: Somogyi ucca 22.1. cm Teleion: 13-33.'KladóhIvatal. Kölcsönkönyvför és Jegyiroda: Aradi ucca S. Telelőn: 306. •• Nyomda: LBw . , Upót ucca 19. Telelőn s 16-34. «»«»«» IV. eVfOlyft TTfc 258. $2^X11 MAKÓ : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Url ucca ö. Teleion: 131. szám.« »«>>«>» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kladóMvalal: Andr&ssy ucca 25. Teleion: 4®. szám. «» « » « » «» <t»» • A közigazgatás reformja Mint a Délmagyarország tegnapi számában volt olvasható: karácsony után sor kerül a közigazgatási reformra, aminek letárgyalását «gy a kormány, mint az egységes párt halaszthatatlannak tartja. Ha ránk volna bizva, hogy ennek az általunk is halaszthatatlannak tartott reformnak törvényhozási feladatát előkészítsük, mi egy egyszakaszos törvényjavaslatot terjesztenénk a képviselőház elé. »A törvényhatóságokról szóló régi magyar törvény érvénye vísszaállittatik« — igy szólna a mi törvény javasJátunk s legfeljebb még azt tartalmazná, hogy: e törvény végrehajtásával megbízatnak a törvényhatóságok. A mi meggyőződésünk szerint is szükség van a közigazgatás reformjára, ide nem azért, mert a törvény avult el, nem azért, mert a mai élet igényei túlnőttek a törvény keretein, hanem azért, mert nem hajtják már végre a törvényt, mert e törvény mellőzése, e törvény áthágása, e törvény tekintetbe nem vétele vált rendszerré. Az- volna a legkitűnőbb közigazgatási reform, mely visszaállítaná érvényét e negyven évnél öregebb törsénypek. Ne hogy azt méltóztassanak gondolni, hogy ez a törvény a destrukció méhében fogantatott. Ez a törvény Tisza Kálmán legszemélyesebb talkotása s az érdekes az, hogy megalkotása idején a nemzeti politika legkiválóbb és legtekintélyesebb képviselői merényletet láttak benne — az önkormányzati elv ellen. ;>A némáét csodálkozva látja, — mondotta a régi törvény képviselőházi tárgyalása alkalmával a nagy alispán, a nagy historikus: Grünwald Béla, — hogy amit eddig önkormányzatnak tartott, az nem az s amit eddig a közszabadtag biztositékának tekintett, az az önkény eszköze.« Apponyi Albert, Szilágyi Dezső, Bartha Miklós, Beöthy Ákos, Justh Gyula, Mocsáry Lajos, Grünwald Béla védelmezték akkor Tisza Kálmán törvényjavaslatával szemben az önkormányzatot Milyen határtalanul szerények lettünk, milyen kevéssel is beérnők már, hogy az önkormányzat védelmére már azt is elégnek tartanánk, amiben a nemzeti politika legtündöklőbb harcosai az önkormányzat végveszedelmét látták. »Addig építgettek az ősi bástyákon, mig rom nem lett belőle« — mondotta a régi törvény tárgyalásakor Bartha Miklós. S minek tartaná Bartha Miklós a közigazgatási reform mai tervezetét, amiben a ré,gi törvényből pem hogy kő nem marad kövön, de porszem nem marad porszemen. Hová hullottak az »ősi bástyák« e reform csákányütései alatt, ha már a régi önkormányzati jognak omladéka volt a reformra ítélt törvény is. Milyen öröm és milyen biztonság volna meghúzódni a régi falak között is, az omladék nemcsak romantikus szépségeket adott, de otthont, védelmet, erősséget is. S most elkészült az a tervezet, mely az önkormányzat nélküli önkormányzat elvét valósítja meg, a központosított autonómiát, az államosított önrendelkezési jogot Az önkormányzatból kihullik a lényeg s csak a forma marad meg, amibe a központi végrehajtó hatalom szervezetei öltözködnek be. A halálra ítélt önkormányzatok némán és tehetetlenül várják végűket. A gyertya is felpislákol, mielőtt végsőt lobban, a haldokló értelme is feltisztul az élet utolsó pillanataiban. Csak az önkormányzatok várják dermedt ájulásban sorsuk beteljesedését A régi törvényhatóságok a követküldés jogán még közvetlen részesei voltak a törvényhozásnak .A törvényhozásban való részvétel a régi törvényhatósági törvényben már csak patinás emlékké halványult: a felirati joggá. Legalább utoljára, legalább ezzel éljenek még egyszer a törvényhatóságok, legalább mutassák, hogy a maguk erőtlen elöregedettségében is védekeznek a halálos ítélet ellen, ha mással nem, szavuknak felemelésével. Szeged törvényhatósága magahoz ragadhatná a kezdeményezés történelmi szerepét, fel- ! iratban kérhetné a törvényhozást, hogy a közigazgatás reformját a magyar alkotmány szellemében s az önkormányzati jognak nem csorbításával, de kiépítésével hajtsa végre. S felirata támogatására felhívhatná a társtörvényhatóságokat, a sorstársakat és »atyafiakat*. Talán ez az utolsó nemesi felkelés még tudna mutatni annyi erőt, annyi elszántságot s az országos közvéleménynek olyan tekintélyes megnyilatkozását, hogy hatása nem a pusztában kiáltó szóé lesz. De maradt-e annyi erő a magyar törvényhatóságokban, melyek pedig még a ma élő generáció életében megvívták a nemzeti ellenállás harcát a hatalommal szemben, hogy reszkető kezükkel kirántsák az ős? fringiákat Ha volna bennük csak annyi erő, hogy megtudnának állni reszkető lábukon, ha volna hangjukban csak annyi érc, hogy tiltakozásukat »merész hadi dalnak tudnák ereszteni*, az önkormányzat reformja nem is jelentené az önkormányzat halálát. Százhatvanmillió lira kárt okozott az Etna kitörése (Budapesti tudósilónk telefon jelentési:.) Rómából jelentik: A cataniai fasiszta szervezet az Etna kitörése által előidézett kárt százhatvanmillió lirára becsüli, eltekintve at-'' tói az óriási gazdasági kártól, amit a vasúti összeköttetés megszakadása okozott. Szerdán délelőtt a krátertől nem messze könyörgő isten-, tiszteletet tartottak, amelyen többezer zarándok vett részt M Vesíris utasai sszászíiszenfiat végleg Kélszázíizení>ét utast mentetielc meg — A Katasztrófát az elhanyagolt mentöcsónalcolc és a fegyelmezetlen legénység iúéztéli elO (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: Lamporth and Holt hajózási társaság közlése szerint a Veslris gőzös 199 főnyi személyzetéből 152 menekült meg. Az Ohiu Mara japán gőzös ma délután szikratáviratot adott le, amelyben közölte, hogy nem talált egyetlen hajótöröttet sem é& hogy ma reggel beszüntette a kutatásokat. Egyre csökken a remény, hogy az eltűnt hajótöröttek valamilyen kisebb hajókon vannak, amelyeknek nincsen rádióállomásuk és amelyek ilyen körülmények között nem adhatnak értesítést a hajótöröttek megmeneküléséről. Newyorkból jelentik: Ma reggelre valameny-, nyi, a mentési munkálatokban résztvevő gőzösről jelentés érkezett a tengerészeti minisztériumba, amelynek alapján most már pontosan megállapítható, hogy hány hajótöröttet sikerült megmenteni. Megmentettek összesen 217 utast, tisztet és matrózokat, kihalásztak ezenkii^ül a tengerből hat holttestet, úgyhogy a Vestris 330 utasa közül még 116-nak a sorsa bizonytalan. A menekültek elbeszélése szerint a mentőcsónakok rendkívül elhanyagoltak voltak. A! katasztrófát nagyrészben a legénység fegyelmezetlensége és a teljes fejvesztés idézte elő. Az ui francia kormány a külső és a belső békére törekszik (Budapesti tudósilónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: A minisztertanács mai ülésén Poincare felolvasta a kormánynyilatkozatot, amelyet holnap terjeszt a parlament elé. A minisztertanács után Poincare az újságírók előtt erélyesen cáfolta azokat a híreket, hogy a legközelebbi hetekben Berlinbe utazik. Kijelentette, hogy ezek a hírek nem egyebek a csapongó fantázia szüleményeinél. Beavatott forrásból nyert értesülés szerint az uj kormánynyilatkozat rendkívül rövid lesz, egy szóval sem emiili mec a kormánwálsáeot és az angersi radikális kongresszust, amely a válságot tulajdonképen előidézte. A kormány-j nyilatkozat azzal a kéréssel fordul a köztársasági pártokhoz, hogy támogassák a kormányt' a kül- és belpolitikai békére irányuló fáradozásaiban. A kormány hajlandó arra, hogy a szerzetes rendek visszatéréséről szóló rendelkezéseket a költségvetési törvénytől elkülönítse és külön tűzze ki napirendre. A nyilatkozat legnagyobb része a jóvátételi problémával és a háborús államadósságok küszöbön álló rendezésének kérdésével foglalkozik.