Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-14 / 257. szám

5 1UUM*I> 1928 novemBer 14. jlÉLM A G Y A RORS Z ÁG IIIMM lífév után sor leerül a Icösigasgaíási reformra Budapest, november 13. Almássy László az egységes párt ügyvezető-elnöke kijelen­tette, hogy legkésőbb ujéo után sor kerül a közigazgatási reformról szóló töruényiaoas­latra, amelyet feltétlenül szükségesnek és halaszthatatlannak tari a kormány és a kor­mánypárt is. A törvényhatósági bizottsági vá­lasztójogot uj iöroényben, kell szabályozni, mert nem lehet hétféle választójog. A múlt­ban is mindig összhangban volt a törvény­hatósági választójog az országgyűlési vá­lasztójoggal. A kormánypárt közigazgatási bizottsága szerdán délután a belügyminiszter jelenlété­ben megkezdi a közigazgatási reform tár­gyalását, amiből politikai körökben arra kö­vetkeztetnek, hogy a közigazgatási reform is a legközelebbi időkben szintén napirendre kerül a olénumban. Ballet szoknya Husxúi CMiftÓ Szerelem Csillogó (tumor Hussárcsiny a legszellemesebb Katona vigiáték niNA GTtICtJt, a legutabb fIlmalva s a tragikus veget ért WE.JtSE.tt VITSCHAU Hallatlanul mulatságos fllm/c csütörtöktől a Korzóban Halálos haleset történi kedden délután a közvágóhíd kazánházában Csonka János napszámost halva találták állapítani: mi okozta (A Délmagyarország munkatársától.) Ked­iüen délután halállal végződött baleset történt a közvágóhídon. Félhárom óra fele arról ér­tesítették a mentőket a közvágóhidról, hogy Csorü'.-a János 32 éves napszámost munkaköz­tien állítólag villanyáramütés érte. A mentők már csak a beállott halált konstatálhatták. A helyszínre érkezett rendőri bizottság meg­állapította, hogy Csonka a kazánban dolgo­zott és ott érts utói a halál. Azt azonban, hogy mi okozta a halált, eddig még nem sikerült megállapítani. Az előhívott áramszakértő ala­posan megvizsgálta a kazánházat, hogy ki­derítse; nem áramütés idézte-e elő a halálos szerencsétlenséget .4 szakértő vizsgálatának eredménye az volt, hogy nem a villanyáram volt a halál előidézője, hanem valami más. A Délmagyarország munkatársa beszélgetést folytatott a szerencsétlenség idején a kazán­a kazánban — A boncolás fogja meg­a szerencsétlenséget házban, dolgozó munkásokkal és a következő­ket sikerült megtudni. Csonka János a délután folyamán a ka­zánban dolgozott A kazán falát időnként meg szokták tisztitani a reája rakodott vízkőtől. Ezzel a munkával volt megbízva Csonka Já­nos. Nyugodtan dolgozott félháromig, amikor hatalmas sikoltást hallottak <a többiek abból a kazánból, ahol Csonka dolgozott. Felsiettek a kazán tetejére és a nyilason bepillantva észrevették, hogy Csonka eszméletlenül fek­szik a kazán alján. Óvatosan kiemelték a ka­zánból és élesztőséhez láttak. Közben értesí­tették a mentőket, akik azonban már későn érkeztek, mert Csonka János közben meghalt. Csonkán a külső sérülésnek legkisebb nyo­mát sem találták, valószínű, hogy szívszélhűdés történt, amjt majd a megejtendő boncolás fog véglegesen megállapítani. vidékre megyek. Már egészen beleéltem ma­gamat ebbe, amikor egyszerre megjelent la­kásomon egy detektív ás előállított a rend­őrségre. — Másnap felhívatott magához Auer ügyész ur és vallomást tettem a Triton-ügyben. Az ügyész ur egyszerre azt mondotta: — Én nem hiszem, hogy ebben az ügyben Nagy Istvánnak nincsen semmi része. Mondja meg őszintén, hogy mi része van ezekben a visszaélésekben Nagy Istvánnak. — Az ügyész ur igyekezett megnyugtatni, hogy Nagy Istvánnak ez a terhelő vallomás már nem árthat, mert bizonyítékok vannak ellene, le is van tartóztatva, nekem ellenben uagy előnyöm lesz abból, ha vallani fogok'. Fazekas csaknem sírva mondja el vallo­mását. Fenn az ügyészi pódiumon Auer ügyész fejét csóválva, mosolyogva jegyzi a vallomást — Én még a gyilkosságot is vállaltam volna — mondja Fazekas. Arra gondoltam,' hogy idővel majd tisztázni tudom magamat az ön­magam valótlan vallomása alól. Arra kértem az ügyész urat, hogy járja ki azt ist hogy ne tartsanak letartóztatásban. Erre kiment és ké­sőbb visszajött azzal, hogy nem állithatja ha­tározottan, hogy kiszabadulok, de óriási elő­nyei lesznek annak, ha vallomást feszek. En­nek hatása alatt tettem meg ezt a szerencsétlen vallomást Három nap múlva felhívott a vizs­gálóbíró és én azonnal megmondtam neki, hogy beugrattak ebbe a vallomásba. — Meggyónta ön a lelkésznek, hogy ártat­lanul vádolta meg Nagy Istvánt? Fölmenti ón gyóntatópapját a titoktartás alól? — kérdi az elnök. — Felmentem, de ez nem rajtam, hanem az egyházon múlik. Fazekas visszaül a helyére és Gál Jenő védő emelkedik szólásra. — Méltóságos elnök ur, másodszor történik hivatkozás a vádat képviselő ügycsz urnák az ügyben tanúsított szereplésére. Ezekután én elháríthatatlannak látom dr. Auer György királyi ügyész urnák tanuként való kihallga­tását ezekre a körülményekre. — örömmel veszem a védő ur inditványát — feleli Auer ügyész — és szívesen veszem azt, de csak akkor teljesíthetem, ha felettes ható­ságomtól felmentést kapok a titoktartás alól. — Később határozunk — enunciálja az elnök. Most áttértek Sellő István kihallgatására. — ön azzal van vádolva, hogy húszmillióval megvesztegette Nagy Istvánt és ezzel rábírta arra, hogy az ön főnökét nevezze ki vagyon­felügyelőnek, azonkívül pedig több törvényte­len intézkedés megtételére is rábírta Nagy Istvánt. Sellő tagadja a terhére rótt bűncselekményt, kijelenti, hogy soha éleiében egy fillért nem adott Nagy Istvánnak. A tárgyalást szerdán folytatják. —JHWltJdlL IlJMM^EWJl'AiMimWiMMJLiP Bergson és Sigfrid Undsei az irodalmi Nobel-díj nyertese CBudapesti tudósítónk telejonjelentése.) Stockholmból jelentik: Az 1927. évi irodalmi Nobel-dijat Henry Louís Bergsonnak, a fran­cia akadémia tagjának, az 1928 évi irodalmi Nobel-dijat pedig Sigfrid Undset norvég köl­tőnönek ítélték oda. A kisvasút elleni merényletet fölbéreit suhancok követték el? A rendőrség folytatja a nyomozást Alsófanyán (A Délmagyarország munkatársától.) Bör­csök István 20 éves gazdálkodó akit azzal gyanusitanak, hogy merényletet követeti el a kisvasút ellen, három napia foglya már az ügyészségi fogháznak. Börcsök István letar­tóztatásával azonban még nem tisztázódott teljesen az a kérdés, hogy Börcsök egymagá­ban, vagy társai közreműködésével követte-e el teliét. Maga a gyanúsított mindent tagad, A rendőrségnek tárgyi bizonyitékai nincse­nek ellene. Csupán föltevések és körülmé­nyek pontos összetalálkozásai sejtetik bűnös­ségét. így Börcsök István további sorsáról a vizs­gálóbíró dönt, aki a napokban kezdi meg ki­hallgatását. A gyanúsított letartóztatásától függetlenül a rendőrség tovább nyomoz Alsótanyán, hogy tel)es világosságot derűsen a titokzatos ügyre. Az ujabb feltevések és nyomok szerint ugyanis a merényletet ketten követték el. Egy ember őrt állt a vasúti sí­neknél, míg a másik ezalatt nyugodtan köve­ket helyezett el a sínekre. Az ujabb nyomo­zás adatai szerint a fiatal suhancokat a kisvasút ellenségei bérelték fel. A tanyák lakossága körében általában az a vélemény alakult ki, hogy a merénylet meg­rendelt volt. Sokan tudnak arról is, hogy a kisvasul ellenzői már tavaly rebesgettek a merényletről. A rendőrség most ebben az irányban nyo­moz és minden remény megvan arra, hogy néhány nap múlva kézrekerülnek az igazi tet­tesek. Fazelcos Endre vádat emeli Auer ii^yéssz ellen Izgalmas vallomásait a Hagy István-féle bünpör keddi tárgya­lásán Budapest, november 13. A Nagy István-féle bünpör keddi tárgyalásán folytatta az elnök dr. Fazekas Endre ügyvéd kihallgatását. — ön tegnap azt mondta — mondotta az elnök —, hogy Nagy Istvánnak sohasem adott pénzt, ön azonban az ügyészség előtt mást vallott Az ügyész ur előtt kijelentette, hogy hallomásból tudta, hogy Nagy Istvánnal meg lehet osztozni a vagyonfelügyelői dijon. Ezért felszólította Nagy Istvánt a Triton-ügyben, hogy a kiutalandó vagyonfelügyelői díjon haj­landó megosztozni vele. Nagy István ebbe bele is ment és megállapodtak, hogy ön negyven­milliót fog neki juttatni. — Ebből 15 milliót vallomása szerint a tör­vényszék folyosóján át is adott Nagy István­nak. Később visszavonta ezt a vallomását a vizsgálóbíró előtt Mondja meg most, hogy miért tett ön, mint ügyvéd, ilyen vallomást az ügyész előtt? Fazekas a következőket mondja: — Az 1926. év végén képviselőjelöltnek léptem fel és igen sok pénzemet emésztették fel a választás költsem. Elhatároztam, hoc.

Next

/
Thumbnails
Contents