Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-03 / 248. szám

SZEGED: Szerkesztőség: Somogyi ucca 22. L cm Telefon: Kiadóhivatal, kOlcsitnkönyvtAr és Jegyiroda : Aradi occa S. Teleion: 306. - Nyomda: Löw Lfpól ncca 19. Telefon : 16-3-4. «»«»«» Szombat, 1928 november 3 <3HS>5> IV. évfolyam 248. szám MAKÓ : Szerkesztőség és kiadóhivatal: lrl ucca 6. Telefon: ISI. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » « » Előfizetési ftm üavonlo 3-20 -vidéken és a Wvdrosban 3-00, kUUdldUa ö-40 pengő. Egyes szám 16, -vasár- és Ünnepnap 24 llllér A Védegylet korának szinte ködbevesző em­lékei elevenednek fel, mikor a Magyar Hét propagandája azzal a riasztó kiáltással fordul az országhoz, hogy elveszünk gazdaságilag, ha nem tudjuk megszüntetni kereskedelmi mér­legünk fenyegető passzivitását. A Magyar Hét kirakatainak gazdagsága és ragyogása mögül ijesztően merednek elénk eladósodásunk komor számadatai. A 346 milliós külkereskedelmi de­ficit azt jelenti, hogy az országnak kerek­számban 8 millióra tehető lakossága évenkint és fejenkin t átlag 43.3 pengővel szegényedik. Egy másik kimutatás azt mondja, hogy a múlt esztendőben a belföldi ipar 225 millió pengőt fizetett ki munkabérekben, ami az egész ipari termelés értékének 12 százaléka. Kül­földi behozatalunkból 524 milló volt a kész­áru. A 12 százalékos arányszám szerint ebben a behozatalban 63 millió pengő értékű munka­bér van elrejtve, ami viszont azt jelenti, hogy ugyanezen termékeknek a hazai ipar által való előállítása révén 30 százazékkal lehe­tett volna a belföldön elhelyezhető munkások és tisztviselők számát emelni, holott az ipari munkanélküliek száma a foglalkoztatott ösz­szes ipari munkások számának csak 8—9 szá­zalékára rug. Készáru behozatalunknak egy­harmaddal való csökkentése már az egész ipari munkanélküliséget megszüntetné. Más, szerencsésebb helyzetben levő orszá­goknál a külkereskedelmi mérleg passzivitá­sának nincs az a tragikus jelentősége, mint nálunk. Nekünk nincsen olyan idegenfor­galmunk, mint Svájcnak, vagy Olaszország­nak, hogy annak bevételei pótolnák az áruk behozataláért a külföldnek fizetett összegeket. Mi nem vagyunk a világ tengereinek fuvarosai, mint Anglia, amely a szállítási dijakból besze­dett milliókért kényelmesen vásárolhat a vi­lág földkereksége minden, részében. A háború óta még az amerikai kivándorlók hazakül­dött milliói is elapadtak, amelyek azelőtt jó­tékonyan termékenyítették meg a magyar köz­gazdasági életet. Külföldön elhelyezett tőkéink nincsenek, ellenkezőleg évről-évre jelentős ka­matmennyiséget fizetünk idegen országoknak. Fizetési mérlegünk még kereskedelmi mérle­günknél is aggasztóbb: 'évente legalább 440— 450 millió pengő az az összeg, amely száz, meg száz különböző csatornán kiszivárog az országból. Ennek a vérvesztési folyamatnak .negszün­fetésére vagy lecsökkentésére első kísérlet a Magyar Hét. Kimondottan kísérlet., amely tár­sadalmi uton, a propaganda eszközeivel akar­ja a közönségben felébreszteni a magyar ipar pártolásának szükségességét és azt a tudatot, hogy a magyar termékek vásárlása, előnyben részesítése olyan szolgálat amelyet a magyar közgazdaságnak teszünk. 4. Magyar Hét er­kölcsi védővám, amely ott akar gátat emelni a külföldi behozatalnak, ahol a vámtarifa téte­lei határtalanok és felmondják a szolgálatot. Lehet-e egy ilyen kísérletnek kilátása a Si­kerre? Erre a következő napok, hetek és hó­napok tapasztalatai fognak megfelelni. Azzal ugyanis tisztában kell lenni mindenkinek, hogy a Magyar Hct csak akkor érheti el célját, ha a benne rejlő gondolat n-:m lokalizálódik né­hány napra, hanem időben ¿s térben egyaránt állandósul. Az a nagyon széleskörű propa­'ganda, amire eddig Magyarországon még nem volt példa s amely kiterjed nemcsak az ipa­rosok műhelyeire és a kereskedők kirakataira, hanem a hivatalokra, intézményekre, egyhá­zakra és iskolákra is, ezt az állandósulást akarja elérni. Ha a Magyar Hét plakátjai lekerülnek is a falakról és a hirdető táblák­ról, maradjon meg az általunk valóra váltott gondolat. Sokan azt mondják, hogy a »honi« párto­lásának jegyében nyolcvan egynéhány esz­tendő előtt meginditott védegyleti mozgalom levendulaszerü illatával nem illik be a mi korunkba. Emlékeiből megmaradtak a Jsar­tonruhás arisztokrata nők, a poéták iparpár­toló versei, Kossuth vezércikkei és a törvény­hatóságok iparvédő" határozatai. De megma­radtak az osztrák kereskedelmi minisztérium irattárában a helytartók és tartományi főnö­kök jelentései, melyek aggodalmaskodó han­gon számolnak be arról, hogy a magyar keres­kedők vásárlásai csökkennek,. mert a Lajtán tul valami felbuzdulás hevében mindenki 1 magyar árut keres és magyar árut akar. Ha van rá szükség, ezek az akták a rehabilitálói a védegylet mozgalmának és igazolói annak, hogy a Magyar Hét kísérletének is lehet sikere. Lehet, csak akarni kell. És ez égyszer "hall­gasson el a kicsúfolás szava. Hallgassanak cl á közgazdasági efméíet tudósai és hallgas­sanak el azok, akik biztosan tudják, hogy a gazdasági élet nem tür el mesterséges be­avatkozást. Jusson eszünkbe, hogy Anglia akkor engedte meg magának a szabadkereskedelem iuxusa't, mikor a regleményebb eszközökkel maga aí*á gyűrte összes számottevő verseny­társait. Vegyék tudomásul*, hogy 'Anglia nem szegyen Ti ma sem, 'hogy öfd England Welket rendezzen és hogy sa/Jt pofgárafnak közgaz­dasági hazafiságara appeffáfjon. Ezek a gondolatok és megfontolások rej­tőznek a Magyar Hét propagandájának hát­terében. A siker azon múlik, hogy ezeket a gondolatokat mennyire sikerül a nagykö­zönség tudatába is belevinni. Az eddigi jelek kedvezőek. A minden oldalról megnyilatkozó érdeklődés azt mutatja, hogy az érdeklődést J felkelleni sikerült. Az eredmény a kitartáson I és az akarás állandóságán múlik. Tonelli Sándor. Szombaton' lemond Bukarest, november 2. A Curéntul, amely szoros kapcsolatban áll a kormánnyal, mai számában azt írja, hogy az utolsó 24 óra lefor­gása alatt a politikai helyzet rendkívül ki­élesedett. A minisztertanács után hirek ter­jedtek el, hogy a kormányválság küszöbön áll és Vintilla Bratianu kabinetjének halai­déktalanul le kell mondania. A tegnapi minisztertanácson Bratianu Vin­tilla közölte minisztertársaival, hogy eltökélt szándéka a régenstanács elé terjeszteni a kor­mány lemondását. Bratianu Vintilla elhatáro­zásának okául azt emlegetik, hogy a régens­tanács figyelmeztette a miniszterelnököt, hogy kormánya számára letelt a megszabott átme­neti idő, tehát le kell mondania. Bratianu Vin­tilla a régenstanácsot kényszerhelyzetbe hozta, amennyiben kijelentette, hogy kész azonnal lemondani anélkül, hogy a függőben lévő fon­tos kérdéseket, a kölcsönt és a Németországgal való megegyezést szabályozná. Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bukarestből jelentik: A régenstanács Bratianu kijelentésére azzal válaszolt, hogy végső el- » határozását szombaton délelőtt il órakor közli í a miniszterelnökkel. Bratianu tehát holnap ! ujabb kihallgatáson jelenik meg a régenstanács | előtt és ezen fog eldőlni a kormány sorsa. Déli 12 órára minisztertanácsot hívtak ösz­sze, amelyen a régenstanács döntése után be­álló helyzetet bsszélí meg a kormány. A régens­tanács várható döntését illetőleg politikai kö­rökben teljes a bizonytalanság. Ha a régens­tanács ugy határoz, hogy a Bratíanu-kormány; továbbra is uralmon marad, akkor ezzel a dön­tésével évekre meghosszabbítaná a Bratianu­eletét. 74 millió aranymárka kölcsönt kap Románia, ha teljesiti a német feltételeket Berlin, november 2. A német—román meg­egyezés tervezetének tartalmáról azt jelentik, hogy abban az esetben, ha Bománia lemond kártérítési igényeiről a német megszállás ide­jén kibocsátott bankjegyekért és egyúttal elejti azt a követelését is, hogy a német birodalmi bank térítse meg az ott letétbe helyezett arany­készletét, akkor Németország a legközelebbi három év alatt 74 millió aranymárka köl­csönt folyósít Bomániának. Ha Bománia teljesiti ezeket a feltételeket, akkor a megegyezés a jövő héten megtör­ténhetik. Eeir&atatlan lelfteseclés&el fogaiMák a Gráf Zeppelin/ Friedrichshaten, november 2. Szerdán éjjel arra a hirre, hogy a Gráf Zeppelin hajnalban meg­érkezik, ezer és ezer ember tódult ki a léghajó­csarnokhoz. Éjjel félnégykor rádión jelenzte a léghajó Baselből, hogy csütörtökön hajnalban 4 és 5 óra között fog Friedrichshafenben leszállani. 4 óra 35 perckor már hallatszott a Gráf Zeppelin motorjainak zúgása és a holdvilágnál egyszerre :.sak ezüstösen felcsillant a légl.ajó teste. Eget­verő hurrázásban tört ki a tömeg. A Gráf Zeppelin csak néhány percig maradt a tér fölött, majd északnyugat felé kanyarodott és hamarosan eltűnt. Később dr. Eckener rádión je­lezte, hogy csak 6 óra tájban száll le, amikor majd megvirrad. Hét óra tíz perckor sikerült a kikötés. A léghajót lassan a csarnok felé vontatták és lecövekelték. Elsőnek dr. Eckener szállt ki a léghajóból, a tömeg megrohanta és éljenezte. Hivatalos üdvözlést nem rendeztek sem Eckener­nek, sem az utasoknak, mert mindenki fáradt

Next

/
Thumbnails
Contents