Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-11 / 230. szám

1928 október 11 - mnr7*m;ROr Arr A Délmagyarorssság regénye NEYRINCK: Meghűlés ! Kezdetben nátha és rosszullét ... azonban köhögés és torokgyulladás, sőt spanyolnátha & más komolyabb megbetegedés is következhet Segítenek ezen az Aspirln tabletták a világszerteismert és minden meghűléses megbetegedésnél bevált fájdalomcsillapítók Minden gyógyszertárban kaphatók" «awwniMirn w if«—— Sstnj&ás, és Mtívésszet-* Harmónia hangversenyek: Ella Ilbak szombati táncestje a legszebb művészi produkció -A világhírű művésznő ma a pesti Opera vendége. Jegyek 1.50-től. Szegedi Zongora ötös bemutatkozó hangversenye október 25. Tisza-szálló. Jegy 1—6 pengőért. BérletJegyek 6 havi kedvezményes fizetéssel még válthatók. Don Kozák Kórus oklób?r 31. Szigeti hegedüestje november 15. Dohnányi—Telmányi november 29. Don Kozák Kórus oki. 31. A színházi iroda hírei Szibéria. Ma van a bemutató előadása premier.bérletben Zilahy Lajos páratlan sikerű legújabb színművének, a Szibériá-nak. A Szibéria előadásai iránt rendkívül élénk érdeklődés mutatkozik és a színház prózai együttese nagy ambícióval készül a mai bemutatóra, melyre az illusztris szerző személyes megjelenését kilátásba helyezte. Főszereplők: Bojár Lili, Főidényi, Kovács, Páger, Herczeg, Vágó, Oláh, WJassics Györgyi, Egyed Lenke, Szilassy, Nagy, Szakács, Sümegi, Szilágyi, Végh, Veszély, , Rónai- A Szibéria pénteken A. bérletben és szombaton bérletszünetben kerül szinre. ilersz-e Mary? ezen a héten csak vasárnap este van műsoron. Szombaton délután ifjúsági előadás: Az ember (ragédiája. Vasárnap délután mérsékelt helyárakkal: Borcsa Amerikában. Borcsa szerepét Dayka Margit játsza, x többi főszerepeket Pártos Klári, Tolnay, Vágój Herczegné, Szakács, Szilágyi, Bónai. A Tosca keddi előadására már válthatók .jegyek. teljes zsiros, elsőrendű áru ára <44 fillér, a flókfeitiarnokalbon. 358 14 BARTLETT GREEN EZÜST CIPŐJE. Cellánkba, melybe csak halványan világított a hajnal erős fénye, egy feketén öltözött férfi lépett. bs. Termete a közepesnél kisebb volt s bár meglehetősen testes, mozdulatai különöskép élénkek s ruganyosak voltak. Első pillanatban feltűnt az erős szag, amely felalá hullámzó fekete papi ruhájából áradt. Ez a szag tényleg hasonlított a vadállatok kigőzőlgéséhez. Kövér, kerek arca volt, kellemesen pirosló arcbőrrel s ha nem lett volna szemének érthetetlen., merev, félig parancsoló, félig leselkedő, sárgás tekintete, az ember egy kellemes, csuhás boroshordó társaságában képzelte volna magát. Ruháján semmi jelvény, egyedül jött be a cellába — ha volt is kísérete, nyilván kivűlmaradt — ennek dacára azonnal megértettem, hogy őeminenciájához Sir Bonnerhez, London véres püspökéhez volt szerencsém. Bartlett Green hangtalanul guggolt mellettem. Lassan és nyugodtan forgó szemei feszült figyelemmel kisérték látogatónk minden mozdulatát. Amikor, ezt észrevettem, csodálatoskép én is azonnal megnyugodtam, minden félelmem elhagyott s a megkínzott Ravenhead-vezér példáját követve, mozdulatlanul ülve maradLam, mintha észre sem venném az előttünk nyugtalanul fel-alá járkáló embert. Ez sétáját hirtelen télbeszakitva, Bartletthez lépett s lábával könnyedén megérintve, éles, parancsoláshoz szokott hangon ráordii tott: »Felállni!« Bartlett alig hogy felhúzta szemöldökét. Ferde tekintettel, nevetve nézett kínzója felé, miközben gúnyos, mély hangján, mely széles mellének mintha legmélyebb bordái közül tört volna elő, röhögve felelt: »Harsonás angyala az Urnák, korán érkeztél! Még nem jött el a halottak feltámadásának órája. Még élünk.« »Azt látom, pokol fajzatja!« felelte a püspök csodálatosan szelid, kenetieljes hangon, melynek lágysága különös ellentétben állt előbbi párducszerü üvöltésével. S ugyanezen a nyugodtan, meggyőzni akaró hangon folytatta őeminenciája: »Halgass ide Bartlett, az Ur végtelen kegyében be fogja neked tudni, ha megtérsz s Őszinte vallomással fogsz feléje közeledni. Vallj be mindent, fiam s akkor talán még elhalasztható, talán egészen elkerülhető a pokolba való leszállásod, amelyről tudod, hogy itt a földön egy égő szurokmáglyával kezdődik. Nem szeretném megrövidíteni földi életednek s magadbaszállásodnak idejét.« Bartlett Green félig elfojtott, különösen hömpölygő nevetéssel válaszolt. Pontosan láttam, hogy a püspök szinte remeg a visszafojtott dühtől, de csodálatos erővel tudta magát türtőztetni. Még közelebb lépett a szánalmas emberhus-csomó felé, amely rodhadl szalmafekhelyén himbálózott a nevetéstől s szelíd hangon folytatta: »Látom azt is, Bartlett, hogy erős és egészséges szervezetnek örvendesz. A kínpad nem nagyon viselt meg. A te helyedben másnak már rég a pokol felé szállt volna bűzlő lelke. Isten segítségével remélhető tehát, hogy derék felcserek, vagy ahol szükség van rá, orvosok segítségével még összefoltozható földi tetemed. Bízzál tehát irgalmamban, de szigoromban is. Még ebben az órában kiszabadulsz e lukból«, hangja itt hirtelen bizalmas, hízelgő dorombolásba csapott át, »sorsas társaddal, John Dee báró meghitt barátoddal együtt.« Belépése óta ez volt az első alkalom, hogy püspök megímlitetie személyemet. Most, hogy így váratlanul nevemen nevezett, hirtelen szúrást éreztem mellemben, mint aki egy közömbös álomból a kinzó valóságra ébred. Egész idő alatt uíív éreztem eddic. mintha iuk' távolságból egy színházi komédia vagy mesejáték nézője lennék, akinek sem testében, sem lelkében legkisebb köze sincs a látottakhoz. De ennek az érzésnek most egyszerre végeszakadt s a püspök megszólítása szelíden, de mégis kegyetlenül engem is belevont a kinos színjáték szereplői közé. Ha most Bartlett bevallja, hogy ismer engem, el vagyok veszve! De alig volt annyi időm, hogy tudatára jussak a veszélynek s hogy az ijedtség szivemből fejembe kergesse a vért, mikor Bartlett rendithetetlen nyugalmával azonnal átértve a helyzetet, üvöltve felém fordult. »Hogyan, egy báró itt a cellámban? Köszönöm a megtiszteltetést püspök testvér... Azt hittem, hogy egy szabót adtatok társul, akinek a tí iskolátokban kell megtanulnia, hogy hogy ereszti ki az ember félelmébe a nadrágján keresztül a lelkét!« Bartlettnek ez a teljesen váratlanul jött sértő megszólítása oly érzékenyen érintette büszkeségemet, hogy hirtelen felugrásom s dühönt természetesnek kellett hogy tetszen Bonner püspök mereven figyelő szemének is. Egy, pillanattal később már megértettem a derék Bartlett szándékát s oly nagy és biztos nyugalom szállt meg, hogy habozás nélkül tudtam beleilleszkedni szerepembe. Ugy a püspök, mint Bartlett teljesen egyenrangú ellenfelet talállak bennem. Bonner püspök afeletti csalódását., ¿ogy immár másodízben megkísérelt párducugrása újból eltévesztette a célt, ásitó, dühös morgás mögé rejtette, ami valóban kísértetiesen hasonlított egy nagy ragadozó rosszkedvének kitöréséhez. »Szóval, nem akarod felismerni barátodat, Bartlett mester... sem név, sem személy szerint?« kérdezte újólag a fekete pap. Bartlett kedvetlen morgással válaszolt: »Nem bánnám, ha soha nem is ismertem volna meg a gyáva fráterét, akit még pólyától nedvesen fektettél fészkembe, kakuk mester! Azt hiszed, hogy én is, mint te, tejtestvére és talpnyalója vagyok minden jött-ment bárónak!« (Folyt, köv.)'; Iskolai ruhák !Sl@3ráS SZePSSlt olcsóbLn^késknek Wigner MiQályné ! ntii- és gycrmeltruna aivattermében Kelemen ucca 1. Hágl étterem mellett. 203 Mjwtwahu» j,ii '»nHiij—i—bbb»