Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-07 / 227. szám

1928 október 7. m ÖELMAGYARORSZ4G 17 ÄFF A toélsnagyarorsszág regénye MEYHINCK: 12 »Lipotin "küldött önhöz. Tőle tudom, hogy ón birtokába jutott egy... egy rendkívül értékes, számomra rendkívül értékes, nagyon nemes... régi fegyver: egy lándzsa, jobban mondva, egy lándzsa vége... rendkívül értékes, régi munka. Pontos tudomásom van róla. Lipotin résziebesen leírta nekem. Lehet, hogy ön talán az ö közvetítésével szerezte. Mindegy...« Nem figyelt tiltakozó, csodálkozó mozdulatomra, sebesen, a szavakat félig elnyelve felezte be a mondatot. »...mindegy, ezt a lándzsát szeretném öntől megvenni. Átengedi nekem? Nagyon kérem, tegye meg!« Mélyen előrehajolva ült most a karosszékben; szinte ugrásrakészen, gondoltam s magamban mosolyogtam a gyűjtők különös szenvedélyén. Mint a lesben álló ragadozó, amint prédáját figyeli, ugrásra készen szimatol, kinyújtott karmokkal, mint egy párduc!... Mint egy párduc! Agyamon újra átcikkázik ez a szó. Bartlett Green, ugy látszik jó regényfigura John Dee életében. Szavai belevésődnek az ember emlékezetébe. Ami cserkesz hercegnőmet illeti: a szék szélén himbálózott várakozásteljesen, arca szinte remegett a feszült figyelemtől, várakozástól, aggodalomtól, az izgatott hálától. Be kell valanom, alig tudtam elrejteni Őszinte csalódásomat. Mosolyt erőltetve arcomra, szelíden válaszoltam: »Hercegnő, szivemből mondom, szerencsétlenné tesz. Kérése oly kicsiny s az alkalom, hogy szívességet tehessek egy oly nagylelkűen bizakodó, elragadó asszonynak, mint ön, oly ritka, hogy alig merem megmondani az igazságot : nemcsak hogy nincs birtokomban a szóbanforgó lándzsa, de még csak nem is hallottam soha róla.« Várakom ásom ellenére a hercegnő szelíden mosolyogva hallgatta meg feleletemet, amint egy fiatal anya, aki elnézően hallgatja kisfia bazudozásait. Még közelebb hajolt hozzám. »Lipotin tud mindent. En is tudom: ön az a szerencsés, aki meg tudta szerezni a lándzsát. Ugy-e átengedi nekem? Sokszor köszönöm előre is!« »Rettentően sajnálom hercegnő, de higgye el nekem, hogy Lipotin léved. Lipotin rosszul emlékezik. Lipotin ugy látszik összetéveszt *wJakivel, aki...« A hercegnő felemelkedett ültéből. Elém lépett. A járása... igen, a járásai Hirtelen magara előtt látom a mozdulatait. Járása hangtalan volt, mintha lábujjhegyen járna, ringatózva, kúszva, kecsesen kúszva!... Dc hát ***inek erre gondolni! »Lebet«, mondta a heroegnő fölém hajolva. »Természetesen Lipotin tévedett. A lándzsa tehát nem az ő közvetítésével került önhöz. De hisz ez mindegy! ön megígérte, hogy... nekem... fogja... ajándékozni!« Kétségbeesésemben már minden szál hajam az égnek meredt. Minden erőmet összeszedtem, hogy kiengeszteljem ezt a gyönyörű asszonyt, aki várakozásteljesen, lágranyitott, csodálatos, aranyfényben tündöklő szemekkel, mosolyogva állt előttem; alig tudtam magam visszatartani, hogy meg ne ragadjam kezeit s cl ne borítsam kétségbeesésem s dühöm könnyeivel vagy csókjaival. Felálltam, kiegyenesedtem teljes magasságomban, nyíltan a szemébe néztem s a tőlem telhető legnagyobb őszinteséggel hangomban, még egy kísérletet tettem: »Higyje el heroegnő, újból megismétlem, hogy nem vagyok a keresett lándzsa vagy lándzsavég birtokában, hogy nem is kerülhettem volna soha abba a helyzetbe, hogy megszerezzem, mert — ha igaz is, hogy sok mindenféle gyűjtő szenvedélynek hódoltam már életemben — soha, semmiféle irányban nem foglalkoztam fegyverekkel vagy fegyverrészekkel, se ötvösmunkákkal .« Ijedten álltam meg a mondat közién s akaratom ellenére is vcrhullám tódult arcomba: láttam, amint a gyönyörű asszony, aki mosolyogva, a felháborodás minden jele nélkül állt előttem, jobbkezével játékosan simogatta végig az ezüstkazettát, Lipotin szépen ötvözött kazettáját, amely ötvösmunka lévén, akaratlanul is raeghazuttolt. -— Hogy magyarázzam meg ezt a hercegnőnek? Dadogni kezd. tem. Az asszony felemelt kézzel tiltakozott »De hiszen igaza van, uram, ne gondolja, hegy nem hiszek Önnek! Kérem, ne mentegetődzön. Semmikep sincs szúudékomban, hogy kéretlenül behatoljak gyüjtőszenvedélye titkaiba. Lipotin nyilvánvalóan tévedett. Talán én is tévedek. Csak arra az egyre kérem... mégegyszer... nagyon kérem - a reménykedő ember ügyetlen bizalmával... hogy a fegyvert... amelyről Lipotin...« Térdreborultam előtte. Most, hogy ezt megírom, magamnak is kissé színpadiasnak tűnik ez a mozdulat, de akkor ugy éreztem, hogy nem tudom meggyőzőbben s egyben gyengédebben kifejezni haragos, tanácstalan türelmetlenségemet. Gondolataimat még egy utolísó, diadalmasan meggyőző támhdásra gyűjtöttem össze, kinyitottam a szájamat, dadogtam, de alig, hogy az első szó elhagyta ajkamat, a hercegnő hangtalan, lágy, macskaszerü léptekkel elsuhant mellettem, az ajtónál megállt $ észveszejtő nevetésével hátrafordulva, bucsut intett felém: «Köszönöm, uram«, mondta »most már ismerem harcmodorát. Higyje cl nekem, megértem önt. De gondolkodjék. Határozza el magát arra, amivel szerencséssé tehet engem. Vissza fogok jönni. Akkor majcl teljesíteni fogja kérésemet. Akkor oda fogja majd nekem adni a lándzsavéget.« S ezzel a hercegnő eltűnt, » A szoba levegője telítve van testének különös finom illatúval. Nem ismerem ezt a parfümöt. Édes, illanó, mint a délszaki virágoké s mégis erős, különösen izgató — nem tudom máskép jellemezni — állati. Hallatlanul izgató, boldogító s mégis megfélemlítő volt cz a látogatás. Érzem, hogy ma amúgy sem tudnék tovább dolgozni. El fogok menni Lipotinhoz a Werren uccába. Röviden még két dolgot akarok feljegyezni: Amikor a hercegnő szobámba lepett, ablakom súlyos, félig lehúzott függönye teljes, fekete árnyékot vetett az ajtóra. Most ugy tűnik nekem, mintha a hercegnő szemei, mialatt ebben a félhomályban tartózkodott, zöldes fénnyel foszforeszkáltak volna, mint az állati szemek. Dc hiszen ez nem lehet igaz! Azután: a hercegnő ruhája fekete selyemből volt, ugy gondolom, beleszőtt ezüst szálakkal. Halvány, acélos fényhullámok és szalagok kígyóztak szünetlenül a szövet felületén. Ha most erre a különös fényjátékra visszagondolok, önkénytelenül az előttem álló, feketén zománcozott ezüstkazettára kell néznem; azt hiszem, hasonlít a ruhára, • Késő este lett, amikor lakásomat elhagy* tam, hogy Lipotint felkeressem Werren uccai üzletében. De hiába jártam. Lipotin üzlete bc volt zárva. A leeresztett redőnyökön egy kis cédulát találtam odaragasztva: »elutaztam« felírással. (Folyt, köv.) UzSet át helyezés folytán mai iulánjosan elárusítom Hedtező fizetési feltételek 111 raktáron lévő bőr—, mokclíé* selyemszövettel bevont párnázott garnitúráikárpitos és díszítő 301 Kelemen ucco 7. sas. fermelö as&veilceseíe mr sscobatestést, másolási, bútorfény esést, cimfestés* és aranyozási. ^SSin^iV"'^ £ Nincsen pénze Annyi baj legyen mégis a legolcsóbban vä^ Leánykabálok .... Női szőrmés kabátok . Sealskln bunda ... Férfi mikádó .... * Téli kabát szörmegaliérra' " kabát .... bosszú kabát plüch szörmegallérraí . P 20 P> 48 P> 300 P 40 y* eo V> 50 t lOO P SS Blailgtótz, Kelemen H. 5 női és férfi ruitaáruháza. m