Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-28 / 245. szám

1928 október 27. A hadIkölcsön~nyomozásí a fövő héten kezd! meg az elöljáróság! ügyosztály (A Délmagyarország munkatársától.') A Budapesti Közlöny szerdai számában, mint jelentettük, megjelent a népjóléti miniszternek a hadíkölcsönök karitatív valorizációjáról szóló törvény végrehajtására vonatkozó rendelete, amely a városi hatóságokat bizza meg a szükséges adatok összegyűjtésével, a kérelmek elbírálásával és a vagyoni nyomozások megejtésével. A város tanácsa az előljárósági ügyosztályt bízta meg ennek a nagyarányú munkának az elvégzésével és az előljárósági ügyosztályban dr. Kamocsay György községi bíró már meg is kezdte az előkészületeket. * A rendelet megjelenése után nyomban megindult a népvándorlás a városházára, a hadikölcsönkötvény-tulajdonosok szinte egymásnak adják a községi biró hivatalszobájának kilincsét és érdeklődnek az eljárás módozatai és formalitásai iránt A Délmagyarország munkatársa a rendelet végrehajtásával kapcsolatban kérdést intézett dr. Kamocsay Györgyhöz, aki a következőket mondotta: — Amig a táviratilag megrendelt nyomtatványok nem érkeznek meg Budapestről, addig tulajdonképen nem is csinálhatunk semmit. Most dolgozom ki a tanácshoz terjesztendő jelentést, amelyben felhatalmazást kér az előljárósági ügyosztály a szükséges intézkedések megtételére. Ha a Budapestről kért nyomtatványok megérkeznek, hirdetményt tesz közzé a város a szegedi napilapokban és részletesen tájékoztatja az érdekelteket a tennivalókról. — A népjóléti miniszter rendelete minden egyes esetben a legszigorúbb nyomozást rendeli el és a nyomozás során megállapítandó adatok hitelességéért a város eljáró lisztviselői jegnXJLJUJL XXXMiXK7.1XXl)i.*.XltXXXXXÍ, jqa| * a világhírű szabadalmazott * Schőberl-ágy nappal fotel — éjjel ágy kizárólag Schőberl Róbert pat. butorryirnsnál kapha'ó Budapest, XV., HariskSz 4. sz. La Óvakodjunk silány uiánzatok'ól, képv sclet vagy viszont. |JL eladás sehol sincs B99 JL mlJUmXXAXiUAXT T X .f. X K X HX Ii,i 1 * H tíifi gyelmileg, bünügyileg és mgyönilag egijar'ánt felelőssek a városnak, a város viszont abban az esetben, ha illetéktelenek is kapnak segélyt, a kifizetett összeg erejéig az államnak tartozik kártérítéssel. Azok a hadikölcsönkötvény-tulajdonosok viszont, akik tudatosan hamis adatokat mondanak be és ezzel a hatóságokat félrevezetik, vétséget követnek el és egy évig terjedhető jogházbüntetést kapnak. — A vagyoni nyomozást a jövő hél erején megkezdi az előljárósági hivatal. A rendelet értelmében a kérvények benyújtásának határideje november 30, a terminus után benyújtott kérelmeket csak is akkor lehet elbírálni, ha a terminusig benyújtott kérelmek elintézése után marad erre a célra még pénz a népjóléti miniszter pénztárában. A kérvényeket a városi főpénztár adja majd ki a feleknek és minden kérvényt két-két példányban kell kiállítani. Elmondotta még Kamocsay biró, hogy mindaddig, amig a nyomtatványok meg nem érkeznek és erről a hirdetés nem jelenik meg a lapokban, felesleges minden érdeklődés, mert felvilágosítást a város egyik hivatala sem nyújthat. Baltársak „szerpentin ballagása" rendőri beavatkozással Kélheti „szüreti vakációt" kaplak a szegedi egyelem hallgat*» (A Délmagyarország munkatársától.). Szombaton az egyetemen megkezdődött az úgynevezett szüreti vakáció. A "vidéki diákok szombaton elutaztak Szegedről, két hétig teljes csend lesz az egyetemen. A rektori szünet hirét még pénteken délután kifüggesztették a különböző fakultások hirdetőtábláira. Az egyetemen remélik, hogy a kétheti vakáció alatt teljesen lehiggadnak a felszított szenvedélyek és megkezdődhet ismét a békés munka. Az egyetemi tüntetések idejéből egyébként érdekes fegyelmi ügy foglalkoztatja a különböző bajtársi egyesületek választmányait. Csütörtökön éjjel történt, hogy Újszegedről víg hangulatban nagyobb bajtárs-csoport igyekezett a város felé. A bajtársak serpenlin formációban vonultak végig a hídon, közben azonban összeütközésbe kerültek a rendőrséggel. A rendőrség ugyanis a legszigorúbban betiltotta a felvonulásokat és a csoportosulásokat. Hasonló szellemben rendelkeztek a bajtársi egyesületek vezérei is, akik a legszigorúbban megtiltották a tüntető jellegű felvonulásokat. A csütörtök éjjeli felvonulásoknak — értesülésünk szerint — a rendőrségen is folytatása lesz. A bajtársi egyesületek pedig a tüntetésben résztvett tagjaikat súlyosan megbüntetik.. Kigyulladt egy autó a sándorfalvai országúton (A Délmagyarország munkatársától.) Pénteken reggel 9 órakor majdnem végzetes szerencsétlenség történt a sándorfalvai országúton. Schreiler Hugó nyugalmazott őrnagy kocsija eddig'még ismeretlen módon kigyulladt és hogy komolyabb szerencsétlenség nem történt, az pusztán a vezető ügyességének köszönhető. Az autón a soffőrön kívül Daröczy Pál és Nógrády Lajos ülL Sandorfalváu a kocsit egy pillanatra leállították, hogy megtudakolják a falubeliektől a Sövényházára vezető országutat. Mikor azután indulni akartak, a kocsi elejéből, a hűtő mögül hatalmas lángnyelv csapott elő. \ Egy pillanatig ugy látszott, hogy a kocsi porráég. Az utasok azonnal kiugráltak a kocsiból és az odasiető falubeliekkel együtt az oltáshoz fogtak. Homokkal, vizes pokrócokkal terítették le a kocsi elejét, öt percnyi megfeszített munka után sikerült a tüzet elfojtani. Az oltás után megállapították, hogy valószínűleg űr indítóból kipattanó szikra gyújthatta meg az olajai és ez okozta a tüzet. Az autóban ülőknek semmi bajuk nem történt E. SCHATZ MAGDA fűzöszalonja Somogyi U. 15., készíti a legmodernebb fűzőket, haskütfiket és minden e szakmába vágó készítményeket, IST az csak azért volt, mert azt gondolták, hogy aranyat kerestelek velük, de nem akarom nekik megmondani Hanem aztán megtértek, amibor meglátták, hogy jó nekem cserépdarab is, a csontár is. mee.a kaszakő is. amire én azt mondom, hogy balta. És számot irok mindenre, méricskélem a vajz-ok hosszát, széltét és skatulyába teszem még a pernyét is. Nini, kacsintottak össze fölöttem az apró tatársremek, ahogy a gödrökben bujkáltam, hiszen nem huncut -ez, csak bolond. Ilyennek is csak lenni kell s jó is, hogy van, mert ehol, mennyi pénzt kifizetett már ebben a keserves világban. Aztán még nem is sietteti a munkát, nem töri az embert, inkább mindig azt hajtja: — Lassan, lassan emberek, csak a hegyivel, szedegessék az ásónak a földet! Nem, tegnapig csakugyan nem volt köztünk semmi volencia, hanem tegnap délben beütött az ördög a határba. Ugyan abban az ördög sem volt hibás, hanem én. Csak ugy köröm közül ebédeltem a papsajt-virágos árokparton s ahogy becsattantom a bicskám és összemarkolom a szalámibőrt, eszembe jut a kis Többsincs. Már mint az a kis fehér ebállat amelyikkel tegnapelőtt a dülő-uton barátságot kötöttem. Először megvakkantott, arra én rámosolyogtam és megkérdeztem tőle, »hogy vagy, Többsi?« ami neki igen jól eshetett, lehet, hogy kis életében először mosolyogtak rá emberi szemek. Erre ő is elvigyorodott, kisgyereknevetéssel s addig ugrált a térdemre, mig meg nem veregettem a ^ócos kis fejét. Világos, hogy ez a legönzetlenefob szeretet volt a kis szörmok részéről, hiszen nem tudhatta, hogy én másnap szalámit fogok ebédelni s talán azzal se sértem meg társadalmi helyzetét, ha fölteszem róla. hofiy hirét se hallotta a szaláminak. De éppen az önzetlen szeretet érdemel jutalmat, ennélfogva elhatároztam, hogy fölkeresem kis pajtásomat s megkérdem tőle, szimpatikusnak találja-e azt a kulturát, amely a szalámit ajándékozta az emberiségnek. Meg is találtam a négylábú szörnygombolyagot, meg is etettem, hancúroztunk is egy kicsit De egyszerre ugy pattantam fel, mint a telegumiból való labda. Égy zöld rézmorzsát találtam a cserepek közt. Akkorát, mint egy kölesszem. De hát ez is ezer esztendős különbség! Hiszen ez akkor, nem tiszta kikor, hanem rézkor. ECY lépéssel közelebb a mához! — Emberek, melyikük, honnan dobta ezt ki? Az emberek vonogatták a vállukat A macska tudja, honnan való rézköles. Ki látná meg az ilyen semmiséget? Hát nagy páfáliát csaptam. Lehordtam az egész társaságot, persze csak ugy magamban. De nyilván meglátszott rajtam, hogy haragszom. Én is elhallgattam, ők is. Napáldozatkor ott maradtam hanyattfekve a gyepen. Máskor el szoktam őket kisérni a keresztkülőig s aközben tanítjuk egymást mindenféle szegényemberes tudományokra. Most meg se moccantam, pedig tudtam, hogy a hosszú sredelődeködésük békítési kísérlet. Még a »jó éjszakát» is csak nagy foghegyről adtam viszsza. Csak akkor szégyellem meg magam, mikor lehajtott fejjel eltűntek a kanyarodónál. Ma hetipiacos nap volt, sok tanyai kocsit kellett kerülgetni az autónak, kicsit később értem ki a rendesnél. Már messziről láttam, hogy nagy a nyüzsgölődés a halmon, egy seregben mind a nyolc emberem s nagyon tanakodnak valamin. Ahogy kiszállok az autóból, felém fordulnak mind a nyolcan. Süt az öröm. az arcukról* előlép az öreg Csonttörő. mint meghatalmazott követ és miniszter. — Gyüjjőn hamar! Nézze mög, mit tud ez a vajz. • — No, nézzük, mit tud a vajz? A vajz barátságosan fekszik a hátán és barátságosan vigyorog, mintha ő is a bandába tartozna. A hóna alatt pedig szorongat egy hosszú bronzcsövet, amelynek gyönyörű kékes patinája van. Csakhogy a patinát a bronzcső nem Kivül hordozza, hanem beiül. Tudniillik a bronzcső egy szőlőpermetező edénynek a csöve, amelyikbe beleszáradt a gálic. — így találták? — kérdeztem komolyan. — így — mondják mind a nyolcan. — A kékkővel együtt? — Hát ügön... Ahogy van..i — mondják vontatva. — A tanitó ur szemétdombján? — Nem, nem ott tanáltuk — mondja az öreg Csonttörő. A többi már hallgat. — Akkor hát lopták? Erre már Csonttörőben is megáll az ütő. — Nem szégyenlik magukat? — forditok nekik hátat és leguggolok a cserepekhez. A meghatalmazott követ és miniszter megfogja a karomat. Egy kicsit haragosan nézek hátra, csak ugy a vállam felett. — No? «— Nézze... igazgató ur... nem akartunk mink rosszat magának... Csak... hogy az este ugy Kivére vette..., azt a kis rézmorzsát, vagy mit.k azt gondoltuk, hogy majd megörül ennek a nagy darab réznek. Bizony isten, jobban reszketett a szava, mint a nagykövetnek, mikor a háborút proklamálták.