Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-04 / 224. szám

Je V X CTAimOUííZ'.ÍG" türelmetlenül várták a hosszura nyúló beszéd végét. Baloghot csak az elnöklő polgármester, a főjegyző, az előadó, Wimmer Fülöp és Lip­pay Lajos hallgatták végig. Utána Barcsay Károly szólalt fel a tanácsi javaslat mellett. A tanács javaslatát a vita végén elfogadta a közgyűlés, Következett a tárgysorozat utolsó pontja, a Vésürhelyi-suqémí kiaszfaltoz­faíásáro vonatkozó tanácsi javaslat. Faj ka Lajos felszólalásában elmondotta, hogy a villamosvasút az uj Boldogasszony­sugáruti burkolatot nagyon megrongálta, ami­kor az uj síneket lefektette a kitűnően burkolt sugáruton. Azt javasolja, hogv a város ne »Topcka• -rendszerű aszfalttal burkoltassa a Vásárhelyi-sugárutat, hanem bazaltkockával, amely sokkal kipróbáltabb és megbízhatóbb. Wimmer Fülöp a tanács javaslatát fogad­ja el. Csonka Gergely hiábavalónak tart minden . aszfalttal való kísérletezést. Az aszfaltburkolás j mellőzését indítványozza. 1928 okíőtier 5. Körmendy Mátyás sem fogadja el a tanács javaslatát, mert az aszfaltburkolatot nem tartja megfelelőnek. Indítványozza, hogy a város ba­zaltkockákkal burkoltassa a Vásárhelyi-sugár­utat. Tóth Imre sem fogadja el a tanács javas­latát. Bokor Adolf a tanács javaslata mellett fog­lal állást; csak azt kifogásolja, hogy a tanács nem az összes sugárutak burkolására tett ja­vaslatot. Dr. Lippay Lajos szólalt még fel, majd a polgármester válaszolt a felszólalásokra. Kije­lentette, hogy maga is a bazaltot tartja a leg­jobb burkolóanyagnak, de ez a legdrágább. A »Topeka« nem aszfalt, jobb anyag annál, a külföldön már kipróbálták és bevált. A vál­lalat W évi karbantartást vállal. Kéri tehát a javaslat elfogadását. A közgyűlés többsége a tanács javaslatát fo­gadta cl és ezsel befejezték a szeptemberi tárgysorozat vitáját. A polgármester kijelölte a jegyzőkönyv hi­telesítőit, majd megköszönve a városatyák ki­tartását és a hosszú közgyűlést bezárta. fiz árvizévfordulora az sí; muzeumnak csak az alapköveit lehet letenni, de az 1933-as ünnepi évfordulóra készen lehet a népvándorláskori múzeum .Szeged nem lehet e! képtár néíkiil" (A Dél m agyarország munkatársa tő 1) Beszámolt a Délmagyarország arról az érdekes tervről, amelyet Móra Ferenc vetett fel Szeged város félszázados árvízi jubileumának megünnep­lésére és amelyet dr. Somogyi Szilveszter polgár­mester magáévá tett. A muzeum kibővítése, illetve a külön népvándorláskori muzeum felépítése lenne igy a huMámsirból feltámadt város egyik legszebb és legméltóbb jubileumi alkotása. Felkerestük Móra Ferencet, aki erről a kérdésről a következőket mondotta: — Az tagadhatatlan és mindenki el is ismen\ hogy, a szegedi kultúrpalotát «löbb-utóbb ki kell bővíteni. Ezt a szükségletet alaposan megindokolja az is, hogy ilyen nagy város, mint Szeged. nem lehet képtár nélkül. A kultúrpalota nem képtárnak ké­szült, a képtárnak használt helyiségek világítása. nem megfelelő. Ezért nem érvényesülhetnek a ki­állított festmények, a szemlélő ugyanis hosszas keresés után sem talál olyan pontot a temekben, ahonnan a visszatükröződő fény zavaró hatásától mcntes«n nézhetné meg a képeket. Nagy .szűkség lenn« Ssegéden a képző­művészed palota felépítésére. — A kultúrpalota kibővítését én is ugy képzelem el, mint a polgármester, aki kél szárnyat akar építtetni a mostani épülethez. A kibővítés tervei már régen készen vannak. Tervek készültek erre még Apponyl Albert kultuszminísztersége idején, r.zek a tervek ma is meg vannak valahol, a mérnöki hivatalban. Zoniborv Lajos is készített erre terveket és azokat át is adta uekem, amikor a tanács megbízásából a tavaszon meglátogattam kecskeméti műtermében, hogy átvegyem a város­nak felajánlott festményeket. Ezeket a terveket jól fel lehetne használni most is. A legjobb és leg­észszerűbb megoldás az lenne, ha a kultúrpalota hátamögöU, tul a szegedi vár romrészletén egy különálló épületet omelne » város és art két siárnnyal kötné rtsszs a kultúr­palotával. így azután megoldódna minden kérdés, be le­hetne rendezni a külön, szegrdi muzeumot, amely­ben a város történetére vonatkozó emlékeken kivül a szegedi családok emlékeit is cl lehetna he­lyezni. Erre a célra maga a várrom is alkalmas lenne. Arról áronban nem Irhet besietni sent, hogy e könyvtár kapjon külön p?villont, meri a jalcnlegi könyvtárt másra netn leb*t bacatilnl, az könyvtárnak épült, de sajnos rosszul épült. — A kultúrpalota kibővítése esetén feltétlenül nagyarányú állami lániogatásra ssámiihat a város, arait Apponvi Albert biztosított is kuUuszminisz­fersege idején. De a koalíció felborulásával el­vitte a tervet is, a hozzájárulást is Apponyi kul­tuszminísZterségévcl együtt az ördög. E/t. az cgy­swr már megígért állami támogatást Szegednek nemcsak kérni, hanem követelni is joga van, mert az ország összes vidéki városai között Szeged wolt az egyetlen, amely kultúrpalotát épített teljesen a saját erejéből, egyetlen fillér állami hozzájáru­lás nélkül. Ezzel szemben a többi városok, ame­lyek sokkal később építették fel kultúrpalotáikat, az államtól igen nagy segélyeket kaptak, vagy maga az állam vállalt magára mindén költséget. Tekintetbe veendő az is, hogy az áüam ma el­enyészően csekély részét adja annak az állam­segélynek. amit a háború előtt adott Amíg a város kizárólag a muzeum és a könyvtár fejleszté­sére a személyi és dologi kiadásokon kivül évi huszonkétezer pengőt fordít, addig a- államsegély évi ezer pengő, ami természetesen még az újonnan beszerzett könyvek beköilctésére sem elegendő. — A háború előtt jobb volt a helyzet. mert akkor létezett még az úgynevezett könyvtári és muzeumí főfelügyelőség nevű központi intézmény, amely alaposan ismerte a vidéki kultúrintézménye­ket, különbségeket tett közöttük és jelentőségük arányában honorálta őket. A háború után ezt a szervet likvidálták és azóta a muzeumí ügyeknek az állam részéről nincs gazdája. Ma a kultusz­minisztériumban *gy kategóriába fogják »vidék« gyűjtőnév alá a vidék néhány európai színvonalú nagy muzeumát, amelyek elsőrangú tényezői a tömegnevelésnek és a tudománynak állandóan nagy szolgálatokat tesznek, azokkal a jelentéktelen kis muzeumokkal, amelyeknek se külön épületük, se közönségük, se fönmaradásuknak semmiféle intéz­ményes biztositéka nincs, létük csak egy-egy lelkes ember személyéhez fűződik. — Nagy baj az, hogy a központban ezidőszerint netu ismerik személyes tapasztalatokból a vidéki közgyűjtemények állapotát és iekn­tőségét. Ezért történt, hogy a közoímultban Szeged egy valóban fejedelmi adománytól esett e!, hololt igen ráféri volna, mert Szeged első és utolsó mecenása a boldogult Somogyi kanonok volt. (Ez az adomány, amelyre jtt Móra Ferenc céloz, a Déry-gyüjtemény és az eset még 1920-ban történt- Valami irodalmi összejövetel volt akkor Szegeden, a Petőfi Társa­ság, a Kisfaludi Társaság tagjai ültek össze. Velük jött Szegedre dr. Czakó Elemér, akkor h- állam­titkár, a kultuszminisztérium muzeumi osztályának uj vezetője is, aki egy egész estét töltött Mórával és részletesen ismertette elöt'e programját, amely­nek egyik legfőbb pontja volt a tanító-muzeumok szervezése. Másnap Gzakó Elemér látogatást téti a szegedi muzeumban és a később érkező Mórát örömtől sugárzó arccal fogadta, mondván, hogy Móra már megvalósította a szegedi muzeumban azt, amiről ö csak álmodott és sokkal tökélete­sebben valósította meg. Akkor mondotta sajnál­kozva Czakó, hogy ha egy héttel hamarább jön el Szegedre, akkor n kincseket érő Déry-muzeumot nem Debrecennek adja, hanem Szegednek, mert ez az adományozás ötletszerűm történt) Bélmagyarorszáa jegyirodája ELLA ILBAK vlléghhU eszt iíncmUvészna táncestje október 13-án. szombaton este S-kor. Jegyek Délmagyarországnál Elmondotta ezután Móra, hogy a muzeumok ügyét rendezni fogja az a törvény, amelyet az országgyűlés már elfogadott és amelynek végre­hajtására a jövő évben kerül a sor. — Fontos érv még a szegedi muzeum kibőví­tése mellett az is — mondotta tovább Móra —, hogy a muzeumi ügyeknek más megoldása a jövő­ben nem igen képzelhető el, minthogy fölállí­tanak az ország különböző részein egy-egv keni­leli muzeumot, amely gyüjtőmedencéje lesz vidéke néprajzi, régészeti és minden muzeális kincsei­nek, mert annak nincsen semmi értelme, hogy egészen kis községek muzeumot rendezzenek be maguknak, amelybe nem jár senki és amiben vagy nincsen semmi, vagy ha van. az megköze­líthetetlen a szakemberek számára és éppen ezért elvész a tudományra nézve. A múltban könnyen csinálták ezeket a kis, vidéki muzeumokat, meg­indították őket, de azután elakadtak, mert sem pénz. sem ember nincs a továbbfejlesztésükre. Ennek a lehetetlen állapotnak véget kell vetni és éhez más megoldás nincs, mint a kerületi muzeumok felállítása. Szegednek azonban nagyon kell vigyáznia, hogy mire ez a nem távoli idő eljön, akkorára meglegyen már kibővített mu­zeuma. nehogy valamelyik élelmesebb és jobb összeköttetésekkel rendelkező város ettől is el­üsse. mint ahogy egytől-mástól már elütötték Sze. gedet, például a mezőgazdasági kamarától is. Megkérdeztük Mórát, hogy a népvándorláskori muzeumot az árviz ötvenedik évfordulójáig fel lehet-e építeni. — Az árviz ötvenedik évfordulóját az uj muzeum alapkövének letételével lehet csak megünnepelni, mer' ez a dátum tulkorán bekövetkezik és a ter­veket addig a legnagyobb sietség mellett sem lehelne megvalósítani. Én nem is ugy képzel­tem, hogy az uj' muzeummal, illetve a muzeum kibővítésével a pusztulás évfordulóját ünnepelje a város. Ez az évforduló csak gyászünnep lehet és csak lehajtott fejjel lehet a nagy pusztulásra emlékezni. Az ünnepi évforduló 1933-l»a következik be, akkor lesz félszázada annak, hogy az újjászületett Szegedet a királyi biztosság átadta a királynak. Ez lesz az örömünnep és addig négy esztendőnk van a készülődésre. Móra elhallgatott és hosszan nézett ki muzeumi szobájának ablakán az őszi napfényben uszó Ti­szára, majd csendesen, szomorúan mosolyogva igy szólt: — Addig van még négy év, négy év alatt tető alá kerülhet a muzeum és az uj muzeumban fel­épülhet az uj igazgató természetbeni lakása is. Az uj igazgatóé, mert én csak addig szolgálom a várost, amíg sikerül ezeket a terveket megvaló­síttatnom. Aztán félreállok, átengedem a helyet és a megnagyobbított teret másnak, nehogy azt mondják a jóbarátaim. hogy a magam számára építtettem uj muzeumot és lakást . . . I egnagyobb választékban 1 Pelták Testvéreknél Széchenyi tér és Csekonlcs u.J Rádlés^k, figyelem! Jó vélel csak jól feltöltött akkumulátorral le­sSSi akkumuiátortWtés "k Vargánál, Iskola ucca 3.14

Next

/
Thumbnails
Contents