Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-25 / 242. szám

SZEGED: Szerkesztőség: Somogyi ucca 22. L cm. Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, kOlcsOnkiSnyvtár és Jegyiroda : Aradi ucca S. Telefon: 306. — Nyomda : L8w Llpóí ucca 19. Telefon t 16—34. «»«»«» IBBMBM»»»««——II ' " Csütörtök, 1928 október 25 <&<&© rv. évfolyam szám MAKÓ : Szerkesztőség és klodóhlvalal: Urf ucca 6. Telefon: ISI. szám.« » « » « » HODMEZttvAsAiUIELY : Szerkesztőség és klndóhlvnlol: Andrássy ucca 23. Telefon: 49- szám. « » « » « » « » « » Előfizetési Ara havonta 3-2Ü vidéken és a tövároiban 3-00. aUUHldüD 6-40 pengO. Egyes szAra 1©. vasár- és Ünnepnap 24 fillér Csenge!©! tanulságok A város megint pert vesztett, ezúttal nem a bíróság előtt. A polgármester kijelentette* hogy újra revízió alá veszik a csengelei bérlőkkel kötött szerződéseket Mielőtt a polgármester a csengeleiek panaszának tárgyalására a belügyminisztériumba ment, azt mondotta, bogy két-három munkanélküli ügyvéd lázítja csak a bérlőket. S amikor a belügyminisztériumból visszajött, a bérleti szerződések revízióját maga is szükségesnek Ítélte. Ez a per tehát eldőlt s megint nem a város lett a pernyertes. Mert ha egyszer revizió alá veszik a bérleti szerződéseket, akkor le is fogják a bérösszegeket szállítani, — ebben nem lehet kételkedni. A város polgármestere rendkívül érdekes s bizonyára a valóságnak tökéletesen megfelelő tényekre hivatkozott akkor, amikor a bérleti szerződések revíziójának szükségességéről esett szó. A csengelei bérlők nagyon kevés pénzzel kezdtek a földek megműveléséhez. Félévi bérösszeget még csak letudtak fizetni óvadékul, de azután már alig maradt valamijük. Pénz nélkül pedig hozzá sem lehet fogni a gazdálkodáshoz. A csengelei bérlőknek legnagyobb része tőnkre is ment a városi bérföldeken. Eddig mindig büszkén hivalkodtunk azzal, hogy a város a szociális igényeket is bölcs előrelátással elégíti ki akkor, amikor kisebb parcellákban hasznosítja a bérföldeket. Szegeden nincs agrár-elégedetlenség, nincs agrár-munkanélküliség és Szegedről soha nem volt kivándorlás még akkor sem, amikor a majdnem teljesen nagybirtokból álló Csongrádmegyéből ezrével vándorolt ki a földet és munkát nem találó szegénység. Budapesti utja előtt még a polgármester is jogos elégedettséggel hivatkozhatott arra a szociális misszióra, amit a város a kisembereknek nyújtott földbérletekkel betöltött. Budapesti utja után azonban ugy gondoljuk, nemcsak a haszonbérleti szerződéseket, hanem ezt a meggyőződését is revizió alá kell vennie. Mert a kérdés magától felvetődik: dicsekedhetik-e még a város azzal ^ hogy a nagybirtokra s különösen: a köztulajdonban lévő nagybirtokra háruló szociális kötelességeinek eleget tesz, ha bérlői tönkre mennek, elszegényednek s visszasülyednek a nincsetlien napszámossorba? Tegnapi nyilatkozatával a város polgármes. tere talán szándéka nélkül is azt az álláspontot erősítette meg, amit mi régóta képviselünk a városnak ebben a súlyos és egyre sulyosodó problémájával szemben s amelyik álláspont a bajok kutforrásának a városi bérföldek árverés utján történő kiosztását tartja. Sem a régebbi, sem a legközelebbi mult tapasztalatai alapján nem lehet kifogásolni azt a rendszert, hogy a város kisbérleteket tart fenn s minél több embernek s minél több családnak juttat bérföldet. Csak a juttatás módján kEll változtatni. Nem szabad árverésre bizni a földek kiosztását. Aki nem elég tőkeerős, aki nem elég munkaképes, az nem kaphat városi földet bérbe, ba a legtöbbet igéri is. Akinek csak annyi pénze van, hogy az óvadékot le tudja fizetni, de annyi már nincs, hogy ásót, kapát, ekét, vagy egy lovat tudjon vásárolni, akinek nincs sem az elengedhetetlenül szükséges pénze, sem az elengedheted lenül szükséges gazdasági felszerelése^ az nem kaphat városi földet még akkor sem, ha több haszonbért igér is annál, aki a szükséges tőkével rendelkezik. Az irreális bérösszegek éppen igy alakulnak ki. Akinek nincs semmije, annak veszíteni valója sincs. Az több haszonbért ígérhet, mint az, akivel szemben behajtható a követelés. Kockázatra csak a nagy vagyon, vagy a vagyontalanság teszi a vállalkozókat képessé. A városnak azonban nem arra van szüksége, hogy minél több bérkövetelése legyen, hanem arra, hogy minél rend', szeresebben kapja meg földjei után a jövedelmet. Ha a bérlő tönkre megy, a város legjobb esetben is egyévi haszonbért elveszít Ma a megígért bér nagysága az egyedüli alap a bérföldek szétosztásánál. Aki többet igér, mint a többi, az megkapja az árverés alá bocsátott bérföldet Lehet, hogy aki talán csa»; pár fillérrel igért tevesebbet, az jobb fizető lenne, jobban müveiné a földet s igy a köznek több hasznot szerezne, lehet, hogy elegendő gazdasági felszerelése s elegendő pénztőkéje is van ahoz, hogy a földet okszerűen művelhesse, lehet, hogy nagy családja is van s a családjából kikerülne a szükséges munkaerő is, — mindez a várost nem érdekli, mindezzel a város nem törődik. A város nem azt nézi, hogy ki fizet többet, hanem azt, hogy ki igér többet. S aki többet igér, azé a föld. Ez az elavult s immár közkárossá vált hasznosítási mód az oka annak, hogy unos-untalan haszonbérleti szerződések revíziójával kell foglalkozni s krónikussá válik a bizonytalanság a város éj» bérlői közötti viszonyban. Pedig, hogy ez a bizonytalanság mennyivel károsítja meg anyagilag is a várost, azt a csengeleiek! sikerre vezető mozgalma újra elébünk tárja.. iwm^jwwiw—www «MMMMWMuiiiiiMWMiyM M>>wiMgwr«aa9üB a tüntető diákok betörtek a kollégiumba Háromnapos osáromzár a kollégium elölt, mert a tüntetők nem akarják magukat Igazolni (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Debrecenből jelentik: A »bajtársak« mai tüntetésüket este 6-kor kezdték. A mellékuccákból mintegy 400-an vonultak a főtérre. A rendőrség itt szétoszlatta a tüntetőket. Ezután a Széchenyi-uccában lovasrendörök kergették szét őket, mire a tüntetők a kollégiumba akarták visszavonulni, azonban a kapuk zárva voltak. Erre az Emlék-kertbe vonultak, a rendőrség itt is bekerítette őket A tüntetők ismét a kollégium elé vonultak és tízperces ostrom után bezúzták a kaput és behatoltak az udvarba. A rendőrség a1 kapu előtt helyezkedett el, mire a diákok kiüzenték, hogy nem hajlandók magúkat igazolniés nem hajlandók eltávozni, ha kell akár hdr rom napig is ott maradnak az udvaron. A rendőrség ostromzárja éjfél után még szi-^ goruan tartott és a vezető beüzent, hogy ha a tüntetők három napig maradnak az udvaron, akkor a rendőrség is addig tartja fent a zárat, de leigazoltatja a diákokat. A diákok énekelnek, lármáznak, szidják a zsidókat az udvaron és éjfél után sem akarnak eltávozni. Fábián felolvasta a Házban a Sztranyavszkyhoz intézett csongrádi Jelentést A belügyminiszter Ismertette Szalay József szegedi főkapitány jelentését Piroskáéit összeveszéséről izgalmak, tomb@3é Budapest, október 24. A politikai élet teljesen a képviselőház tegnapi ülésén tőrtént izgalmas események hatása alatt áll. Olyan nagy érdeklődés van az úgy várható fejleményei iránt, hogy a Ház mai ülésére olyan képviselők is eljöttek, akik csak ritkán látogatják az üléseket Igy például Héjjas Iván is, akt a képviselőház őszszeütése éta most jelent meg negyedik Ízben a Házban. Igen korán érkeztek az ellenzéki politikusok, köztűk Rassay Károly. Érkezése után azonnal összeült a jegyzői szobában az ellenzéki politikusokkal. Fábián Béla megérkezése után felkereste Zsitvay Tibor házelnököt és napirend elfftli felszólalásra kért tőle engedélyt A házelnök azonban nem Járult hozzá a felszólaláshoz. A házszabályrevizió vitájában Proppsr Sándor beszélt a parlamenti cenzúráról, majd Gál Jenő állapítja meg, hogy a oarlamentárizmus eltüntetése a kulturális világ enyészetét jelentené. Hossza&an és alaposan támadta a javaslatot. FriedUch István azt állapította meg, hogy a bizonyos titkos elgondolás van B házszabályra ódositás mögött. Választórendszerünk amúgy is sokat árt az országnak. Ezután szünet következett, majd megkezdődött a tomboló viharok sorozaia, Szünet után Greskovics József szólalt fel: — Én azzal a gondolattal jöttem ebbe a házba — kezdte szavait —, hogy talán soha*sem fogok felszólalni... (Nagy derültség.) — Ha Csongrádon történt valami, nekem erről tudnom kellene. Végtelenül csodálkozom, hogy Fábián képviselő ur — amennyiben, mint mondta, két hónapon át érlelődött meg benne ez a dolog —, ennek ellenére tegnap, noha egésze- egy óráig itt voltam, mégsem érdeklődött nálam, vájjon mit tudok erről a dologról?