Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-19 / 237. szám

ms oMőfer is: UPXMAGYAROHSZXfí A kendergyári sztrájk ügyében a békéltető bizottság tárgyalásai sem vezettek eredményre Változatlanul tart a sztrájk (A Délmagyarország munkatársától.) A kendergyári sztrájk ügyében dr. Pálfy József tanácsnok intervenciója tudvalevőleg eredménytelen maradt, tehát csütörtökön este sor került a békéltető bizottság ülésére. A bizottság az iparhatóság kezdeményezésére ült össze az ipartestületben s alig egy órás tanácskozás után teljesen eredménytelenül oszlott széjjel. A munkáltatók részéről Pongrácz Albert, Statter Hugó, Keller Mihály, Winter Géza, Wimmer Fülöp, Faragó Lajos, a munkások részéről Lájer Dezső, a szakszervezeti bizottság titkára, Böde István és Goldberger Dá. vid vasmunkások, Juhász István és Pintér Géza textilmunkások vettek részt. Az ipartestület előtt nagyszámban állottak kenderfonógyári munkások, akiket a békéltető bizottság munkástagjai rendeltek oda azért, hogy szükség esetén igazolják a munkásság panaszainak és követeléseinek igazát. Ezeket a munkásokat azonban, akik tele voltak panasszal és keserűséggel, nem hallgatták meg, a tárgyalás annyira az elején megakadt, hogy nem került rájuk a sor. A békéltető bizottság ülése nem volt nyilvános. Dr. Horváth Lajos tb. tanácsnok elnökölt. A gyár már ismert álláspontját Wimmer Fülöp alelnök-vezérigazgató összegezte újból. A munkásságnak ugyancsak ismert kívánságait Lájer Dezső terjesztette elő. Többen felszólaltak, de a két álláspontot nem lehetett közelebb hozni. Wimmer Fülöp ragaszkodott ahoz, hogy a textilmunkások nem kértek bér javítást, viszont a munkásság képviselői a legkategórikusabban kijelentették, hogy a vasmunkások bérjavitási kérelmével egyidőben kértek ők is javítást, de azzal utasították el őket, hogy a bér javításról ne is álmodjanak. A békéltető bizottság ölése teljesen eredménytelenül ért véget. Az ipartestület előtt álldogáló munkásság türelmetlenül várta a tárgyalások befejezését. Izgatott és elkeseredett hangon tárgyalták a sztrájkot és súlyos kifogások hangzottak el a bánásmód, de még inkább az alacsony munkabérek ellen. — 13—17 pengő az átlagos munkabérünk, hogyan tartsuk el magunkat, gyermekeinket ennyi bérből? — Jobb bánásmódot, tisztességes béreket követelünk és amig ezt nem adják meg, nem dolgozunk. A békéltető bizottság egy-kettőre végzett Először Wimmer Fülöp és Faragó Lajos hagyták el a tárgyalótermet. Wimmer Fülöp, amikor meglátta az udvaron álldogáló munkáscsoportot, odaszólt hozná juk: — Ahelyett, hogy itt fáznátok, gyertek reggel munkába. — Adja meg az igazgató ur, amit kérünk — hangzott kórusban a válasz. — Térjetek észhez — távozott el Wimmer. Bent a teremben pedig annak ellenére, hogy a hivatalos tárgyalásoknak vége volt, izgalmas vita indult meg a munkáltatók és a munkások között. De az álláspontokat most sem lehetett egymáshoz közelebb hozni. A vitatkozó csoporthoz később csatlakoztak az udvaron várakozó munkások, akik amellett tettek tanúságot a munkáltatók előtt, hogy igenis kérték a bérjavítást, még pedig a vasmunkásokkal egyidejűleg. Csatlakozott később Smarilla Géza is, a vasmunkásszövetség központból leküldött helyettes titkára. Smarilla is igyekezett meggyőzni a munkáltatókat a munkások álláspontjának helyességéről. Az ellentéteket azonhan sfehogysem sikerült letompítani és a sztrájk folytatódik. Lájer Dezső párttitkár távozóban a következőket mondta munkatársunknak: — Döfésre nem kerülhetett sor, njert a Kenderfonógyár igazgatósága megmaradt álláspontja mellett, tagadásba veszi, hogy a textilmunkások konkrét bérjavítást támasztottak volna, mielőtt beszüntették a munkát. A vasmunkásokra nézve az álláspontjuk szintén tagadó és azt kívánják, hogy a vasmunkások vegyék fel a munkát, dolgozzák le a két hetet és azután módjukban lesz a munkahelyüket elhagyni. — A munkások képviselői nem fogadták el az ilyen feltételeket. A munkások legelső alkalommal is bérigények támasztása végett jelentek meg az igazgatóság előtt és ezt másodízben megismételték. De a tények is emellett szólnak. A munkások tehát addig nem hajlandók visszatérni a munkába, amig a béremelésre megegyezés nem jön létre. — Mi lesz tehát ezután? — kérdeztük Lájer párttitkárt. — A sztrájk tovább tart és áll a harc. A munkásság is elhagyta most a tárgyalótermet, de az uccán még sokáig beszélgettek a helyzetről, amely tehát most teljesen kilátástalan. Egyelőre azt sem lehet tudni, hogy a munkásság és a munkáltatók képviselői mikor ülnek össze ujabb tárgyalásra. A sztrájkoló munkásság között a hangulat igen bizakodó és el vannak arra szánvahogy a végsőkig kitartanak. A Belvárosi Bank közhírré fogfa fenni, hogy mikor és milyen sorrendben fizeti a hitelezőket Csütörtökön ujabb tárgyalás volt (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi törvényszéken dr. Molnár József törvényszéki biró csütörtökön tárgyalta ismét a Belvárosi Bank ügyét. A törvényszék legutóbb — mint emlékezetes — isméi hérom hőnapra elhalasztotta a csődnyitás elrendelését, mert alapos remény volt arra, hogy a hitelezők megkapják követeléseik negyven százalékát. A csütörtöki tárgyaláson dr. Szekerke Lajos a Belvárosi Bank képviseletében bejelentette, hogy a Kereskedelmi és Gazdasági R.-T. tömeggondnoka által inditott megtámadási eljárás a Kúria élőit befejezést nyert, mint a Délmagyarország már jelentette. A Belvárosi Bank a pört megnyerte és igy most már rövid idő kérdése az ingatlan árverésből befolyt és bírói IelétSe helyezeti százhelvenzer pengő kiutalása, amely összeget a hitelezők kielégítésére fordítják. Ena csődnyitás! kérelem ügyében nek lebonyolítása előtt azonban n bank két adósával Bach Imrével és Bach Lászlóval szemben elszámo'ásra van szükség. Még ez az elszámolási pör befejeződik, ismét három hónapra van szükség, amiért kéri a tárgyalás ismételt elnapolását. Ezen idő alait megtörténik a kiutalás, a Bachékkal folyamatban levő elszámolás befejezést nyer és a hitelezőknek igért kényszeregyességi kvóta kifizethető lesz. A biró kérdéseire, hogy a bank miképen akarja majd a kiutalt összegből hitelezőit kielégíteni, dr. Szekerke Lajos kijelentette, hogy a bank a százhetvenezer pengő kiutalása után közhírré teszi, hogy a hitelezők milyen sorrendben kapják meg követeléseiket Az eljáró biró ezután a tárgyalást elnapolta és kihirdette, hogy végzését írásban közli az érdekeltekkel. A város váratlanul 47 ezer pengőt kapott a pénzügyminisztériumtól Egy elfelejtett követelés, ami tulajdonképpen — a város pénze (A Délmagyarország munkatársától.) Csütörtökön olyasvalami történt a szegedi városházán, amire a háború kitörése óta nem igen volt még példa. A város váratlanul pénzt kapott, olyan pénzt, amelyre talán már senki sem gondolt, amely talán már nem is szerepelt a városi főkönyvek kövelel rovatában és amely egészen tekintélyes summát jelent ebben az állandósult pillanatnyi pénzzavarban. A pénzt a pénzügyminiszter küldte minden előzetes bejelentés nélkül és igy annál nagyobb örömet okozott vele a csütörtöki tanácsülésen, amikor a pénzügyi szenátor referált róla a tanácsnak. A küldött összeg 47.562 pengő, koronaértékben közel hatszázmillió, tehát még karácsonyi meglepetésnek is megfelelne. A pénzügyminiszter csak annyit irt az utalványra, hogy ez az ősszeg jár a városnak az állami tisztviselők kereseti adókimutatásaln,ak\ felülvizsgálata alapján. A városházán az első pillanatban nem is tudták, hogy miről van szó, hogy minek köszönheti a város a váratlan szerencsét. Csak később derült ki, hogy a pénzügyminiszter tulajdonképen a város pénzét küldte vissza, azt a pénzt, amely hosszú évek óta gyümölcsözetlenül hevert valamelyik állami kasszában. Mint emlékezetes, egyidőben a városi tisztviselők rendes fizetésükön kívül drágasági pótlék címén az államtól is kaptak bizonyos összegeket. Ezeket a háborús és drágasági segélyeket egészen 1923-ig az állam terhére számolták el, később azonban, amikor az állam átengedte a városoknak a kereseti adókból Tegnap mutatta 2>e a Belvárosi Mozi Ivan Mosioukine nagy filmjét, a Titokzatos futár t. A legizgalmasabb mese. A legművészibb Játék. A renáexés teteje. A legtisztább, plasztikus fotográfiák.