Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-19 / 237. szám

Eioncetetl Ara Havonta 3-2U vldÉKen é» a (OvArosban 3-»»0. uUlftlldün 6-40 pengő. Egyes sz&ra 16, vasár- ea Ünnepnap 24 illlét SZEGED: szerkesztőség: Somogyi ucca 22. L cm Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, kölcsönkönyvldr és Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefon: 306. -» Nyomda : Löw Lipót ucca 19. Telefon : 16—34. «»«»«» Péntek, 1928 október 19 IV. évfolyam 237. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kladóhlvalal: Url ucca 6. Telefon: ISI. szóm.« » « » « n HÓDMEZŰVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andróssy ucca 25. Telefon: 49- szám. « » « » « » «< » « » (Jlazás a Nobel-dij korul — Művész hazája széles e világ — énekelte a régi nagy magyai; költő és arra gondolt, hogy amig Liszt Ferenc »hírhedett zenésze e világnak«, addig az ő csodálatos és egyetlen szépségű magyar nyelvzenéjét csak e kis or­szág népe hallgatja és abból is olyan kevesen méltányolják Valóban vannak művészetek, amelyeket a világ babilonja minden tolmá­csolás és magyarázat nélkül megért és ezek között is első helyen áll a zene. A magyar géniusz először muzsikájában szárnyalt dia­dalmasan világgá és ma már Liszt mellett egész sora a hazai zseniknek otthonos és ünnepelt a fold minden táján, a hangversenyek és ope­rák műsorában. (Igaz, akadt egy drámaköl­tőnk, aki még zenészeinken is túltett interna­cionális sikerek és népszerűség dolgában, de itt meg a szinpad nemzetközi szerepe játszik közre.) Képzőművészeti téren is nagy hódítá­sokkal dicsekedhetünk a külföldön, Munká­csy magyar utódai, ha nem is multák fölül, de megsokszorozták a mester dicsőségét. De a magyarság kulturális jelentősége, a magyar lélek ereje, a magyar szellem gazdag­sága mégis leginkább és legközvetlenebbül az irodalomb {in, jelesen a költészetben nyilatko­zik meg kezdet óta. És ezen a téren vagyunk legtávolabb az egyetemes megismeréstől, meg­értéstől és megbecsüléstől. Ennek nem csu­pán a dolog természetében kell keresni és ta­lálni a magyarázatát. Igaz, a magyar rokon­talan nyelv Európa nyugatán, ami rokona Ázsia felé akad, az is csekély számú és jó részével egészen egyoldalúan tartjuk az atya. fiságot Igaz, a magyar nyelv, amely a leg­nemesebb és legzengőbb hangszere érzésnek, gondolatnak, mindenféle álomvillanásnak, a legnehezebben ültethető át a - müveit világ egyéb idiomáira, de ez még mindig nem le­hetne akadályozója és késleltetője a magyar költői szépségek és igazságok világjáró diadal­utjának. Itt más baj van, más gátlás, itt olyan mu­lasztások történtek, amelyekre éppen most kettős aktualitás révén igyekezünk rávilágí­tani. Most olvassuk a lapokban — a Daily Mailben és az Abádszalók és Vidékében egy­aránt —, hogy a jövő évi irodalmi Nobel­dijra kiket jelöltek a külömböző országok hiva­talosai. Bergson, Gorkij, Sinclair Lewis, Me. reskovszkij, Unamuno, Palacio Valdés, Sigrid Undset, Thomas Maim és Olaf Darai neveit olvassuk a névsorban. Olvasunk itt francia és angol, skandináv és német nevet, orosz és spanyol forradalmár és emigráns hírességet, de magyart hiába keresünk. Az irodalmi Nobel­dijat immár évtizedek óta .osztogatják a vi­lág mindenféle nációjába tartozó íróknak, de magyarnak még sohase jutott belőle egyet­len svéd korona sem. Egyszer mégis meggon­dolta magát a magyar kultura hivatalos kép­viselete és hatalmi érdekeinek gondos és pon­tos szemmeltartásával jelölni méltóztatott egy elegáns és előkelő írót, aki azonban, minden kimerítő ajánlás dacára sem tudta megnyerni a tetszését a svéd akadémiának. Most, ugy látszik, a magyar akadémia haragszomrádot játszik a világ irodalmi közvéleményével és egyszerűen nem jelöl uj magyar írót Nobel Alfréd valóban rendkívül nobilis dijára. Már pedig ezt az eljárást nem szabad to­vább tűrnie és hagynia a magyar irodalmi és művészeti világnak. Mert hiába beszélnek kulturíalányről eűvrészről, ha másrészről hal. kánizálnak bennünket azzal, hogy a román és szerb nívó látszatát keltik rólunk a világ szemében. Mert a román és a szerb valóban nem tud megfelelő és méltó jelöltet állítani az irodalmi Nobel-dijra, tehát akkor mi is köves­sük e dicső példát és mi se állítsunk? Ez olyan kullurszegénységi bizonyítvány, amelyet igazán nem érdemel meg az a hazai irodalom és költészet, amelynek művelői között legalább tizenöt-husz külömb érték, kiválóbb egyéniség, eredetibb szellem akad, mint annak a név­sornak négy-öt szereplője, akiket hazájuk hi­vatalosan terjesztett elő a nagy jutalomra. No­mina sunl odiosa — mi ezt a latin mondást ez i alkalommal igy módosítjuk mai irodalmunk | modern díszeire: nomina susit gloriosa! Nem kellene itt más, csak az, hogy a magyar kul­tura hivatalosai és hatalmasai egyszer már egy kissé megembereljék magukat és az egye­temes magyar érdekeket szem előtt tartva, európai, vagy ha ugy tetszik, világirodalmi mértéket alkalmazva keressék meg és válasz­szák ki azokat, akik itt szóba jöhetnek. Persze, ezt meg kellett volna már előznie, jóval régebben egy áldozatos és okos hiva­talos propagandának, amely a világ minden müveit nyelvén terjesztette volna a magyar géniusz valóban nagy és diadalmas értékeit, i természetesen nem a pekári mérce alá állitva | őket, hanem ellenkezőleg! MacDonald pilóta 85 lóerős gépével nekivágott az Óceánnak Londonból jelentik: MacDonald angol re­pülő, aki elindult az Ooeán átrepülésére, pá­ratlan vakmerőséggel vágott neki az útnak. Gépe 85 lóerős, rádióállomása nincs, sőt a gép uszótalpakkal sincs felszerelve. Maxi­mális 175 kilométeres óránkénti sebességet ér­het el gépével és mindössze 450 liter benzint vitt magával és véleménye szerint ezzel a mennyiséggel 35 óra hosszat maradhat a le­vegőben, 165 kilométeres óránkénti sebesség mellett. MacDonald egyébként kezdő pilóta, aki eddig mindössze 85 órát repült. Egész életében tengerésztiszt volt. Egyetlen előnye, hogy nagyszerűen ismeri az ooeáni viszonyokat. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Londonból jelentik: Ma estig még nincsen semmiféle hír MacDonald pilótáról, aki teg­nap délután az Atlanti Óceán átrepülésére indult Ujfundlandról. Az Atlanti Óceán felett kedvező az időjárás, bár egyes részeken esik az eső. MacDonaldnak csütörtökön délután i óra­kor már meg kel'elt volna érkezni Írországba. Remélik, hogy még megérkezik, mert annyi benzinje van, amennyi pénteken reggel öt óráig elég. Ausztriának semmi oka sincs^ hogy tilfakoison a bék^mmnét követelő politika ellen Bethlen István soproni beszéde miatt interpelláltak az osztrák nemzetgyűlésen (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.") Bécsből jelentik: A nemzeti tanács mai ülé­sén Miklas elnök az osztrák nép nevében örö­mének és együttérzésének adott kifejezést a Gráf Zeppelin diadala felett és szerencsekivá­lta tait fejezte ki a német nemzetnek. Az el­nöki bejelentést percekig tartó tapsvihar fo­gadta. Seiler szociáldemokrata képviselő az ellen­zék nevében interpellációt jegyzett be Bethlen István gróf magyar miniszterelnök soproni be­széde miatt, a többség részéről Fink, dr. Wottava és dr. Schönbauer képviselők terjesz­tettek be interpellációkat, amelyben Seipel kancellártól felvilágosításokat kérnek a ma­gyar miniszterelnök soproni beszédével kap­csolatban. Seipel kancellár kijelentette, hogy nem is várta be az interpellációkat, hanem már jó­val előbb felvilágosításokat kért a magyar kor. mánytól a soproni beszéd miatt. — A magyar kormány a budapesti osztrák követnek azt a felvilágosítást adta, hogy Beth­len István gróf miniszterelnöknek nem állóit szándékában Sopronban szőnyegre hozni a nyugatmagyarországi kérdést, csupán történel­mi visszapillantást vetett a nyugatmagyaror­szági kérdés fejlődésére és a magyar kormány­nak azt az ismeretes álláspontját juttatta ki­feiezésre. amely szerint Magyarország nem mond le azok­ról a területekről, amelyeket a szomszéd államoknak kellett át­adnia . A magyar miniszterelnöktől mindenesetre távol állott az a gondolat, hogy a nyugatmagyaror­szági kérdést aktuálisnak tüntesse fel. — A magyar kormánynak a nyugatmagyar­országi kérdésben elfoglalt álláspontja és a magyar miniszterelnök nyilatkozata — foly­tatta Seipel kancellár — nem alkalmasak arra, hogy Ausztriában megnyugtatóan has­sanak. Bethlen István miniszterelnök beszéde kifejezetten revizionista beszéd. Magyarország egész külpolitikája a békeszerződések jövő re­víziójára irányul. Nekünk, akiket ugyanaz a sors ért, mint Magyarországot, semmi okunk sincs, hogy tiltakozzunk a békeszerződések revíziójára irányuló politika ellen. Ha e pillanatban nem is folytatunk ilyen po­litikát, bizonyos, hogy egyszer sor kerül a békeszerződések revíziójára és nemcsak a nyu­gatmagyarországi kérdés kerül revízió alá, ha­nem olyanok is, amelyeknek revízióját Magyar­ország protektorai nem nagyon óhajtják. A kancellárnak ez a kijelentése, amellyel Olaszországra és a dél tiroli kérdésre célzott. k

Next

/
Thumbnails
Contents