Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-14 / 233. szám

192S október 14. DÉLMAG YARORS2AG lí* A Délmagyaror&szá® regénye HEYRINCK: 16 »Úristen!« rikácsolták a szolgák s eldobva lándzsát és bilincset, ész nélkül rohanlak ki a cellából. Sir Bonner is szürkére halványodott a félelemtől s az utálattól, büszkeség és gyávaság váltakozott benne: mert az ezüstszürke lepra még a tudományban jártas emberek szemében is egyike volt a legfélelemgerjesztőbb ragályos betegségeknek. S a püspök, aki azért jött, hogy megéreztesse velünk, szegény foglyokkal hatalmát, az előrecsuszó Bartlett elöl lépésről lépésre hátrált, mialatt a bélpoklos lábát folyton előre, a pap felé lökve, leírhatatlan szitkozódásokkal s gunybeszédekkel árasztotta el. Sir Bonnerben végül is győzött az óvatosság és miközben -sietve lépett ki az ajtón, még egyszer hátrafordult s lihegve ordította felénk: »Hétszeres tűzben foglak még ma kifüstölni, átkozott dögvész! S le is pokol fia« — ez a megszólítás engem illetett — »meg fogod ízlelni a lángokat, amelyek megszabadítanak e szörnytől, hogy alkalmad legyen megvizsgálnod, segithet-e még rajtad a tüz tisztító ereje. Boldog lehelsz, ha kegyelemből fel fogunk engedni az eretnekek máglyájára!« Ezek voltak a véres püspök utolsó szerencseJiivánalai. Be liell vallanom, hogy nchány ¡pillanat alatt előző látszólagos biztonsagomIból a félelem s gyávaság valóságos poklába döntöttek. Bonner püspökről az a hír járta, 'hogy áldozatait háromszor tudja megölni: először mosolyával, másodszor szavaival, harmadszor hóhérával. Engem megmentett a csodálatos sors a legutolsó haláltól, de beleőszültem az első kettőbe. Alig hogy újra egyedül maradtam Bartlett Greennel, ez a hirtelen beállt csendet kitörő röhögéssel szakította meg, félig gúnyosan, félig sajnálkozva mulatva félelmemen: »Dee testvérem, gyere ide, látom, bolhászikodnékod van. A félelem jobban csípi s eszi :bőrödet, mint a Tower összes tetüi s poloskái. De amilyen igaz, hogy én megtettem a magamét, hogy kimentselek a cinkostársi vád alól — jól van, látom, hogy beismered — ép oly igaz, hogy épen s sértetlenül fogsz kikerülni ebből a csapdából is, legfeljebb ha mennybemenetelem alkalmából kissé megpörkölődik a szakállad De ennyit férfihoz illő bátorsággal el kell tűrnöd neked is.« Hitetlenül emeltem fel fáradt fejemet, amely lüktetett a sok kiállt szenvedéstől és izgalomtól. Hirtelen ugy éreztem, hogy közönyösen tudom elviselni sorsomat és gondjaim elmultak; igv szokott ez történni az emberrel, ha a lelkét túlságosan megviselik a .kínok és megpróbáltatások. Mosolyogva, kárörömmel gondoltam a püspök és kísérőinek nevetségesen gyáva viselkedésére, amikor rabtársam lábán észrevették a lepra »ezüstcipőjétc; dacból s hogy merészségemet fitogtassam, még közelebb húzódzkodtam hozzá. Bartlett ezt alighanem észrevette s habár dörmögött, hangjából mégis észre lehetett venni valami meghatottságot. Lassú ujjakkal babrált bőrzekéjén, amely alól szőrösen látszott ki ingetlen melle s rövidén ennyit mondott: »Bátran közelebb jöhetsz Dec testvér; barátságos úrnőm ajándéka oly természetű, hogy — még ha akarnám is — nem juttathatnék neked belőle. Ha akad, akinek szüksége van rá, maga kell, hogy kiérdemelje.« Beszédét újból félbeszakította hömpölygő nevelése, hátamon végigfutott a hideg. Azután Így folytatta: »Megteltem a magamét, barátocskám, hogy a csuhásoknak elvegyem kedvüket a további kérdezősködés tői, de nem a te kedvedért tettem, hanem mert így kellett történnie s mert a sorson változtatni nem tudok. Mert te barátom, akinek földi neve Jolin Dec s Gladhill bárója vagy, tud meg, hogy le vagy c század királyi ifja, Tied a Zöld Ország koronája s a Három Birodalom királynője Téged vár.« Mint a villámcsapás, ugy érintetlek a rabló e szavai. S csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudtam megőrizni önuralmamat. A gondolatok szédítő sebességgel vágtatlak agyamban s csakhamar ugy véltem, hogy megtaláltam az összefüggést Bartlett s Mascee, a két varázsló és csavargó között. Bartlett mintha kitalálta volna gondolataimat, fenyegetve emelte felém mutatóujját: »Jól ismerem a cár magisterét, Masceet. Óvakodj tőle! ö a zavarosban halászik, te testvérem azonban erőd öntudatában fogsz uralkodni. A vörös és fekeíe golyók, melyeket ablakodon kidobtál...« Dacosan nevettem. »Jó a hírszolgálatod Bartlett... így tehát Masoee is a Ravenheadek csapatához tartozik?« Bartlett nyugodtan válaszolt: »Akár azt mondom neked, hogy »tévedsz«, akár azt mondom »lehet«, nem leszel belőle okosabb. Én azonban elárulhatom neked...« s a rablóvezér órára, percre pontosan megjelölte nekem az időpontot, amikor azon az emlékezetes éjjelen Mascee clefántgolyóit kihajítottam az ablakon, amikor a püspök rendőrsége letartóztatott; pontosan leírta nekem a rejtekhely hollétét, amelyben eldugtam minden titkos iratomat oly elővigyázatosságai és titokzatossággal, hogy még naplóban sem mertem említést tenni róla. Mindenről oly pontosan s részletesen tudott, mintha ő maga is jelen lett volna szobámban, vagy szellemalakban figyelte volna meg cselekedeteimet. Nem bírtam elrejteni csodálkozásomat s kíváncsisággal vegyes irtózattal bámulva a megcsonkított rablóra,. imigyen dadogtam: «Te, aki nem ismered a fájdalmat s legyőzöd a test legvéresebb kínjait, magyarázd meg nekem, hogy történhetett, hogy im mégis bilincsekben fekszel itt előttem, megcsonkított tagokkal, lángok martalékaként. Hisz csak egy szavadba kerülne s épen áthatolhatnál c falakon!« Bartlett eközben nyakáról egy kis bőrzacskót oldott le s kezével arcom elé tartva, ott ide-odahimbálva, neveléstől eltorzult arccal felelt: «Nem mondtam meg neked Dee testvér, hogy a tőrvények szerint időm letelt harmincharmadik életévemmel. Ma még Bartlett Greennek hívnak, akit félelem nélkül rúghatnak tömlöcbe, szalmazsákra, kínpadra és máglyára, de hónap ennek vége s az emberek fia, mint vőlegény tér meg a Nagy Anya házába. Mert eljött az én királyságom ideje s ti valamennyien, Dec testvér, észre fogjátok venni, ha elkezdem uralkodásomat. S hogy ne feledkezz meg szavaimról; s teljes életedben megtaláld a ... AMOSTMEOJELENT,.. №Ö RECEPTET TARTALMAZÓ.,,, 5ZINES KEPEKKEL ILLUSZTRÁLT Dl OETKER-FÉLE RECEPTKONYVET ARA 30 FILLÉR hozzám vezető utat, ime vedd át tőlem fiam, földi vagyonomat...« * (Az összefüggés itt újból megszakadt; látszik; hogy a könyv lapjait szándékosan rongálták meg. Az az érzésem, hogy John Dec sajátkezüleg égette el a szöveget De hogy miben állt Bartlett Green ajándéka, az félre* érthetetlenül kiviláglik a napló épen maradt következő oldalain.) ,..«s délután négy órára a véres püspök befejezte kegyetlen bosszuterve véghezvitelének minden előkészületét. Minthogy Bartlett Greent a porkolábok már elvezették s én már több mint félórája egyedül maradtam börtönömben, újra kivettem a bőrzacskót s belőle a nyolcszögii simára véselt kőszéndarabot. Feszült figyelemmel nézegettem, hogy — előző tulajdonosának jóslata szerint — nem tünnek-e fel lapjain sorsom jövendő fordulatainak képei, — de semmi ilyesmi nem történt. Nyilván kedélyem nyugtalansága s zavarossága okozta; aminthogy Bartlett meg is jövendölte, hogy a kőszén csak akkor válhalik jövőm tükrévé, ha nyugodt kedéllyel s megfontolt erővel lépek eléje. (Folyt, köv.) gnsa Divatos 363a női fehémemüek fénevö Orma és Rlbana minőségekben isKraíjeKSffirasoass^ Wa^sier F- A. és Fia cé^ftéS párisi dlivaí&s&Uc&ölc sssörmGá.rM.§áa:a écBenyi tér 6. sssóiaa. Szőrméket. ssormebuncCíílsat a legelegánsabb kivitelben tartunk raktáron és mérték után is a legpontosabban készítünk. 58 AlalsllúsoKat, faviíásoteaí jutányos árban vállalunk. termelő a sSvefkexete ........ mr ssobaíestésá, másolási, bútor\ fény esést, cimfestésí és aranyasási. fr^¿nacZ.e£aa™« ™ fcéssfl elsőrendű Mvl leiben ¡ufónyos (irton