Délmagyarország, 1928. szeptember (4. évfolyam, 197-221. szám)

1928-09-04 / 199. szám

SZCOED< Scerke*zUM<g: Somogyi ucca ZZ. L em Telefon: 13-ЭЭ. ^Kiadóhivatal, kOlctOnROnyvtAr 6* Jegyiroda: Aradi uoca S. Telefon: ЭОО. -» Nyomda : Löw Llpól uccn 19. Telefon ? 1Й-34. «*»«»«>>• EIOIIselM Ara havonta Э-20 vidéken 6« a Iör4ro»ban 3-00, KU1IM: ••••••••^ШННПНВИНВПНШШП^НВ MAKO : Szerketztdaég es kiadóhivatal i Urt ucca ö. Telefon: 151. izAm.« » « » « » HÓDMEZŐVASA«HELV: Szerke*zt6s«g é* kiadóhivatal: Andlósiy ucca 23. Telefon: 49 izAm. « >» « » « » « » « » >0 pengO. Egyes »óm 1(>, vasár- és Ünnepnap 24 Ullér. Kedd, 1928 szeptember 4 IV. évfolyama 199. szám Kisebbségi komák forradalma Hideg vér, nem olyan forradalom ez, amely miatt félre kellene verni a harangot Ha volt valaha reménytelen forradalom Magyarországon, ahol Koppánytól Friedrich Istvánig még eddig minden forradalom elbukott, hát ez az. Még szerencse, hogy előreláthatólag nem folyik benrue vér, legföljebb bikavér »hosszalépés«-ben. Ebből a prognózisból azt lehetne sejteni, hogy itt valami kedélyes tréfáról van szó, amivel találékony magyarok frissítik magukat ebben az álmos világban. Pedig a dolog nagyon komoly, ahogy abból a rejtélyes tudósításból kivesszük, amit egyik pesti újság vasárnapi számában olvasunk az x-i összeesküvésről. Igen, X-nek hivják azt a nagy magyar várost, ahol a kisebbségben levő komák és sógorok konspirálnak a többségben levő komák és sógorok ellen. A tudósító kedveli az érdekfos zitésnek ezt a különös módját, ami a negyvenes évek novellairodalmában volt divat. X. városban az Y. családok nagyméretű összeesküvést szövögetnek a Z. családok ellen: ilyen sok ismeretlenü egyenlet alakjában van megszerkesztve a tudósítás, talán nem is egészen romantikus hajlandóságból. Nemcsak azért, inert a forradalom ugy szép, ha rejtelmes, hanem azért is, mert a komák polgárháborúja esetleg olyan fordulatot is vehet, hogy kosakarattal fejbeverik a tudósítót. Ha ellenben a hadszíntér X. betűvel van jelölve, abban az a jó, hogy az minden nagy magyar város és trinden kis magyar falu lehet. Mert a lényeg: összeesküvés a családi befolyás ellen, amely ráfekszik a városra, a megyére, az egész közéletre s amelyet mifelénk paraszh tcsan ugy hivnak, hogy sógorság-komaság. Ez )>edig országos nyavalya, amely otthon van az egész helységnévtárban Abától Zsühőcig, az országos politikától a falusi bakterválaszstásig. A trón betöltésénél csak azért nem érvényesült az utolsó négyszáz év alatt, mert nagy uraink Mohács után eladták a szabadkirályválasztás jogát a többet Ígérőnek, az Isten áldja meg őket érte a haló porukban is. Mert ha el nem adták volna, akkor nem kellett volna Trianonig várnunk az ország földarabolását. Földaraboltuk volna mink saját turáni kezünkkel régen ugy, hogy a jó Isten se liirná többet összerakni. Sajnos azonban, nálunk nemcsak a trónszék öröklődő természetű, hanem egyéb her nyéradó hivatalok és magas méltóságok is. Egyetemi katedrák, vezetői tisztségek, előkelő hivatali állások, amelyekhez nem elég csupán az Isten kegyelme, hanem bizonyos tehetség is kivántatódnék. Tisztségek, amelyek nem aranytól ragyogó szinekurák, hanem elsőrendű munkahelyek, észt, tudást, lelkiismeretet, arravalóságot követelik. Állások, amelyeknél csak egy szempont lehetne az irányadó: a közérdek. Pozíciók, amelyek talán szükkörüek, de ha rosszul vannak betöltve, az nagyobb károsodása a köznek, mintha sokkal magasabb helyen ül nem egészen odavaló ember. Egy király gyöngeségét takarhatják és jóvátehetik a tanácsadói; egy meg nem felelő falusi jegyző végzetes szerencsétlensége a községének. A közérdek a jelszava az x-i konspirációnak is, amely nem akarja tovább tűrni, hogy egy városnak és egy vármegyének a sorsa időtlen iuükön át egy-két oligarcha család kényérekegyére legyen bizva, amely minden hivatali állásba a maga retye-rutyáit duggatja. Ki ne látná be elméletileg, hogy ennek az összeesküvésnek nagyon tiszteletreméltó az elvi álláspontja. A középkor állitólag elmúlt, ami világunkban nincs helye az Omodéknak, az Aporoknak, a Csák Mátéknak, akár patinás cimerii ősöket tudnak kimutatni a magyar heraldika kézikönyvéből, akár maguk kezdik a családfát mint cukorbárók és cérnagrófok. Aki közhivatalt keres, csak a maga képességeit pakolja be a tarisznyájába, ne az apósáét, a sógoráét, az apjáét, a nagybátyjáét és a keresztmamájáét. Aki kőzdologban akar szóvivő lenni, az a maga szájával boldoguljon, ne a famíliájáéval. Aki föl akar kapaszkodni, annak a maga tehetsége legyen a létra, ne az atyafisága hegyén-hátán másszon fel az uborkafára. Ezek bizonyára mind ész szerint való dolgok és ahol nem igy van, ott jogos az elkeseredés és indokolt a forradalom a családi befolyás ellen. Csak az a baj, hogy az észszerűség minden aszerint igazodik, az ellenfelünk sógorsága-komasága erősebb-e, vagy a mienk. Mert ha ők vannak többen, akkor szégyengyalázat, hogy a hivatalok betöltésénél nem az érdemet nézik, hanem az Ö6sze* köttetést. De ha nekünk sikerül hegyibe ülni az ellenkomáknak és ellensógoroknak, akkor észszerű dolog lehet ugyan a közérdek; de a» meg természetszerű, hogy a vér nem válik vizzé s hogy közelebb a testhez az ing, mint a kabát ö, ha semmi egyebünk nincs is nekünk, kifosztott magyaroknak, közmondásunk van bőségesen s lehet belőlük válogatni minden álláspont igazolására. Olyan hinár ez a családi befolyás, hogy nyakig van benne az egész ország s a jószándék kicsiny horgával bizony ki nem húzzák belőle a konspiráló kisebbségi komák és sógorok. Nagyobb fába vágták a fejszéjüket, mint a magyar történelemnek náluk ismertebb nevű forradalmárai. Azok csak lódítani akartak egyet a magyar glóbuson, ők a tengelyéből akarják kifordítani. Bokanowtky holttestét Párisba vitték A francia kereskedelmi miniszter halálos katasztrófája miatt nem mernek repülni Franciaorszógban (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: A vasárnap megdöbbentő repülőgépsserencsétlenség áldozat* lett Bokanovszty kereskedelmi miniszter holttestét vivő vonat hétfőn reggel 6 órakor érkezett Párisba. A vonattal jött az özvegy is, akit a pályaudvaron Sarrauk belügyminiszter fogadott. A holttestet a pályaudvarról a kereskedelmi minisztériumba vitték, ahol felravatalozták A temetés időpontját szerdán délelőtt 11 órában 'állapították meg. A lapok nagy cikkekben méltatják Bokanovsíky érdemeit, több lap pedig ® párjsi légiforgalmi társaságok ellen intézett heves támadásokat, aminek eredményeképen ma rengeteg utas adta viszsza a már megváltóit jegyét. Bokanovszky utódjának személyéről még nem történt döntés. Valószínűleg Locheor munkaügyi miniszter kerül a kereskedelmi minisztérium élére, mig az ő utódja Oberfcirch államtitkár lenne, állnék kinevezése nagy mértékben feljavítaná Elszász viszonyát az anyaországhoz. Véres mészárlás egy bolgár faluban Macedón forradalmárok megöllek tizennégy komilácsi! (Budapesti tudósítónk telefonjelen! ése Belgrádból jelentik: A Pravda szófiai jelentése szerint vad mészárlás folyt le Newrokop délkeleti bolgár faluban, ahol a macedón forradalmi bizottság uj elnökének hivei egy 16 főből álló komitácsi bandát körül fogtak egy magános házban. Rövid tusa után tizennégyet megöltek a komilácaik közül, kettőnek sikerült elmenekülni R Népszövetség minden erejével azon van9 hogy megakadályozza a háborúkat" Ünnepélyesen megnyitották a közgyűlési (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Genfből jelentik: A Népszövetség közgyűlésének kezdetét fél 11 órára tűzték ki, de a delegátusok kevéssel 10 óra után sűrű egymásutánban kezdtek szállingózni. A hatalmas termet hangos zsibongás tölti be. Csakhamar megérkezik gróf Apponyi Albert is, akinek szálas alakja itt is, ott is.feltűnik az egyes csoportok kőzött. A delegátusok padsoraiban sok nő látható. Érdeklődést kelt egy indiai nábob, aki lilaszínü turbánt visel a fején. A padsorokban az államok képviselői az országnevek francia abc-je szerinti sorrendben foglalnak helyet. Ehez képest elsősorban DélAfrika, Albánia és Németország delegátusai ülnek. A magyar delegátusok, gróf Apponyi Albert, báró Szterényi és Tánczos Gábor az ötödik sorban ülnek. Prokope, a Tanács ezidőszerinti elnöke hármas kalapácsütéssel jelzi az ülés kezdetét. A terem elnémul és Prokope elmondja elnöki megnyitó beszédét,, amelyet nagy figyelemmel hallgattak meg. Prokope rámutatott a Népszövetség munkájának kiváló fontosságára a béke megszervezése körül. A Népszövetség tevékenységét taglalva, különösen a kérdések két csoportját emelte ki. Az egyik a nemzetek gazdasági téren való együttműködésének az elősegítésére, a másik a leszerelésre és a bizottság feltételeinek a megteremtésére irányul. Hangoztatta, hogy a A'é^f